Orvosi Hetilap, 1903. május (47. évfolyam, 18-22. szám)
1903-05-03 / 18. szám
284 ORVOSI HETILAP a vizelet fagypontcsökkenése és villamos vezető képessége közti viszonyból azt következteti, hogy a theophyllin nemcsak a vizelet mennyiségét növeli, hanem a kiválasztott molekulák mennyiségét is és pedig főleg az által, hogy az elektrolytek nagyobb mennyi-ségben választatnak ki, mint a nem elektrolytek, így a Korányi Sándor-féle vízkór-theoria alapján a theophyllintől kiváló antihydropikus hatás várható. Ezen várakozásnak Minkowski eredményei teljesen megfelelnek. Minkowski, ki mint első próbálta ki klinikailag a theocin hatását, 14 betegénél tett vele kísérletet. Betegei szívbajosok voltak pangási jelenségekkel, nephritisesek általános vízkórral és egy cardialis cirrhosis következményes ascitessel. A theocin diuretikus hatása minden betegénél érvényesült, kettőt kivéve, kiknél a szer bevétele után mindannyiszor fellépő hányás e szer adagolását meghiúsította. A hatás intensitása azonban igen különböző volt, egyes eseteknél minden várakozást felülmúlt, így egy oedemás aorta insufficientiásnál már az első adag 7600 cm3-re emelte a vizelet napi mennyiségét. Átlag 3000 — 5000 cm 3-ig növekedett rendes dosisai után a vizelet napi mennyisége. Fontosak még azon esetei is, melyeknél a vizelet mennyisége már más szerek által fokozott volt és theocinra még növekedett. Leghatásosabbnak bizonyult a theocin azon esetekben, hol nagyobb fokú oedemák voltak jelen. A hatás rendszerint a szer kihagyása után gyorsan megszűnik és ismételt adagoláskor mindinkább csökken. A theobrominnal szemben az az előnye, hogy erősebben és gyorsabban hat, mi kisebb dosis alkalmazását teszi lehetővé ; a coffeint nem helyettesítheti, mert a szívre alig van hatása, a szívműködést úgy látszik nem befolyásolja. A néha észlelt szívműködés lassúbbodás az oedemák eltűnéséből magyarázandó. Mellékhatások közül a gyomorra való kellemetlen hatása egyes esetekben étvágytalanságban, émelygésben, sőt 2 esetében hányásban nyilvánult. Egyes betegek viszont igen jól tűrték, így egy esetben a threocin 14 napon át napi 4 X 040 adagban semmi kellemetlenséget sem okozott. A gyomortünetek különben hígított oldatban és evés után való adagolás által enyhültek. Egyes esetekben izgalmi tüneteket (álmatlanság, szívdobogás, fejfájás, stb.) is okozott, de ezek l'O hedonallal való együttes adagolás által elkerülhetők voltak. A vesére ártalmatlan. Meinertz0 eseteinek többségében a theocintól számottevő diuretikus hatást látott, a vizelet napi mennyisége mindjárt felemelkedett és pedig rendszerint annak kétszeresére, sőt néha négy-ötszörösére. A hatás a szer kihagyása után néhány napra megszűnt. Hozzászokás úgy látszik ezen szernél nem jön létre és több ízben is adható a nélkül, hogy hatása lényegesen csökkenne. A szívre ő is hatástalannak találta. A theocin hatásához szerinte úgy látszik egy bizonyos fokú vérnyomás szükséges, miért egyes esetekben kis digitális adagokkal együtt való combinálása előnyös. Mint minden diureticumnál, úgy a theocinnál is egyéni különbségek mutatkoznak, így vannak esetek, hol ezen szer teljesen hatástalan. Legfeltűnőbb a hatása a szív és nagy edények elváltozásánál, míg a vese-epithel bántalmazottsága a hatást többé-kevésbbé befolyásolja A theocin tehát Meinertz nézete szerint nem okvetlen biztos hatású szer, vannak azonban oly esetek, hol a többi diureticumok a szolgálatot felmondják, míg a theocin prompt hatást fejthet ki. Gyomortünetek, étvágytalanság, émelygés és hányás néha előfordulnak, a legtöbb beteg azonban jól tűri. Az idegrendszer részéről izgalmi tüneteket nem látott tőle , a vesére ártalmatlan. Schlesinger- két esetében — mindkettő vitium cordis oedemákkal — a theocinnak rendes adagokban való adagolása után epileptiform görcsök léptek fel, melyek, minthogy mások biztosan ki volt zárható és a theocin kihagyása után többé vissza nem tértek, minden kétségen kívül a theocintól eredtek. Schlesinger ezért azon körülménynél fogva, hogy újabb időben az adonis vernalis az epilepsia gyógykezelésében jó eredménynyel használtatott, ezen szer egyidejű használatát kísérlette meg, egyrészt a theocin diuretikus hatásának segítése, másrészt görcsokozó hatásának csökkentése czéljából. Ezen combinatiót a következő alakban ajánlja : Rp. Inf. adonid. vern.......................5'0. 180 0 Theocin..................................0'6—l'O Syr. simpl................................20 0 MDS. 24 óra alatt elfogyasztani. Vagy : Bp. Herb. adonid. vern. dialysat. Golaz TO Aqu. dest........................................... 180 0 Theocin........................................ 0'6—l'O Syr. cort. aurant............................ 200 MDS. 24 óra alatt elfogyasztani. Szerinte különben a theocin egy igen értékes, hatalmas diureticum, melynek használatáról görcsokozó hatása daczára sem kell lemondanunk. Alkalmazásánál azonban tudatában kell lennünk annak, hogy heroikus szer. Doeringz szerint a theocin oly szer, mely aránylag kicsiny (0'5—0'9) napi adagokban ép oly jó, sokszor jobb hatású, mint a diuretin sokkal nagyobb adagokban. Porban vagy vizes oldatban adagolható 0 5—0'76, legfeljebb 1'20 gm. napi mennyiségben. Többször hányást okoz, mely azonban úgy kerülhető el, hogy 0'15 gm.-os egyes adagokban nyújtjuk. Étvágytalanságot akkor okoz legkevésbbé, ha nem éhgyomorra, hanem evés után adjuk. A vérnyomásra hatástalan, a vesére ártalmatlan. Ha álmatlanságot idéz elő, ez O'öthionallal jól megszüntethető. Klysmában nyújtva hatást nem látott tőle. Szerinte főleg pangásos oedemák gyors eltávolításának czéljából indikált. Ezen biztató közlemények alapján jogosultnak láttam a theocint a klinikán is kipróbálni. Összesen 26 fekvő betegnél tettünk ezen szerrel kísérletet, kik közül 7 vitium cordis okozta vízkórban, 2 myodegeneratio, 1 nephritis acuta okozta vízkórban szenvedett, 5 különböző nephritis chronicában, 2 májzsugor okozta ascitesben és 2 exsud. pleuriticumban; továbbá 7 oly betegnél, kiknél a szív és vese részéről semmi elváltozás kimutatható nem volt és kik más betegség miatt voltak gyógykezelésben. A betegek a theocint tett gyomorra általában jobban tűrték mint éhgyomorra, csak egyeseknél okozott kisebb-nagyobb fokú gyomorzavarokat, nevezetesen étvágytalanságot, gyomorégést, émelygést, mely kellemetlenségek azonban tapasztalatunk szerint, ha a theocint aa natr. hydrocarbonicummal adtuk, csak ritkán jelentkeztek, vagy ha ennek daczára gyomorégés jelentkezett, az rendszerint meg volt szüntethető, ha a bevétel után rövid idő múlva egy pohár vízben egy kávéskanálnyi natrium hydrocarbonicumot adtam. Egy esetben a tabletta-alakban való alkalmazásra maradtak csak el ezen kellemetlen tünetek. Nagyobb fokú hányást csak azon két esetben észleltem, hol kísérletképen 3 X 040 gm.-nyi napi mennyiségben adtam. Némelykor a Minkowski által is említett izgatottságot és álmatlanságot is észleltük, ami azonban, ha a délutáni vagy esti adagot 0'5 — l'O hedonallal együtt adtuk, elmaradt. Mint az agurin, úgy a theocin is legszembetűnőbb hatását a vitium vagy myodegeneratio cordis okozta oedemáknál fejti ki. Hatása ezen esetekben rendesen már a szedés első napján mutatkozott, amennyiben ekkor a vizelet napi mennyiségét az esetek egy részében 300—400 cm3-rel növelte, más esetekben 2000—2000 cm3-rel. Teljes hatását vagy már ekkor, vagy a 3 —4-dik napon érte el, mikor a vizelet napi mennyisége 2000—3000 cm3, egy esetünkben 5300 cm3-re szökött fel és a vízkór leapadt. Vesebajoknál úgy látszik a theocin teljesen hatástalan, legalább ilyen esetekben nem láttam tőle kifejezett hatást, sőt a szívbajoknál is azt vettem észre, hogy arteriosclerosisban vagy a szívbajon kívül parenchyraás veseelváltozásban szenvedőknél, a theocin diuretikus hatása nem volt oly feltűnő, mint teljesen intact vesék mellett. Localis vízkóroknál, mint azt exsudatum pleuriticum és cirrhosis hepatis által okozott ascites eseteiben láttuk, a theocin fejt ugyan ki az egészséges szervezetűeknek megfelelő diuretikus hatást, de ez, mint az agarinnál is hangsúlyoztam, az illető betegség lefolyását nem befolyásolja. 1903. 18. sz.