Orvosi Hetilap, 1903. június (47. évfolyam, 23-26. szám)

1903-06-07 / 23. szám

1908. 23. sz. ORVOSI HETILAP csak igen gyengének érezte magát. Odahaza hasa hol megnőtt, hol megapadt, de csapolásra azóta sohasem volt szükség. Jelenleg jól érzi magát és könnyebb munkát végezni képes. Műtét után 3 hónappal kezdtek hasán erek támadni. Mai status: Magas termetű, lesoványodott férfi, bőre és látható nyakhártyái halaványok. A bőr mindenütt ránczokba szedhető. A bőr alatti visszerek, az arc­z és nyak kivételével, hol alig tűnnek szembe, az összes testtájakon igen jól láthatók. Az alkarokon, kezeken és különösen az alszárakon s lábakon a venaplexus igen gazdagon kifejlődött. A czombok és felkarok distalis részein a vénák ezen rajzo­lata eltűnik, azonban újra igen szembeötlővé válik a csipőtájon, vállakon, a felkarok és czombok felső harmadán, a­hová a has és a mellkas igen gazdag visszérzeczése leterjed. Igen hatalmasan kifejlett visszérhálózat van a mellkas, a hát és főleg a has bőrén. Ezen hálózat részei a mell­kason, háton és az epigastriumban szűkebbek, a has oldalsó részein tágabbak, a has középső tájéka a köldök alatt visszerekben relative szegény. A venae epigastr. superf.-ok kisujj, sőt megduzzadásnál mutatóujj vastagságúak, rendkívül kanyargós lefutásúak, egymással bőven anastomizálva egy reczét képeznek, mely a mellkas, c­ombok és vállak fennebb leirt reczéjébe megy át. A scrotum visszerei is tágak, végbélcsomók nincsenek. Az arcz halvány, nyelv tiszta, nedves. Nyelés szabad. Étvágy rendes, szorny nem fokozott. Nyak vékony, részarányos. Mellkas elég jól fejlett, alsó részeiben jelentékenyen tágult. Légzés túlnyomóan mellkasi jellegű. A kulcs feletti és alatti árkok kissé besü­ppedtek. A tüdők felett a kopogtatási hang mindenütt t. é. n. d. és mindenütt érdes sejtes légzés hallható. Szívcsúcslökés az V. és VI. borda között 1 ujjal a bimbóvonalon belül homályosan tapintható. Szívtompulat rendes, szívhangok kissé tompák, tiszták. Mellkasi szervek épek. A has nagy, petealakúlag elterülő, legnagyobb kerülete 112 cm.; az epigastriumban egy a proc. xyph.-nál kezdődő és majdnem a köldökig leterjedő 22 cm. hosszú elszélesedett heg van, melyre harántirányúlag haladva az egyes varratok helyei 12 cm. széles fehér csíkok alakjában tűnnek fel. A köldök helyén ujjhegyet befogadó nyílás van a hasfal­ban, melyen át köhögésnél egy kis almányi, puha, a hasba könnyen és korgás kíséretében reponálható terime­nagyobbodás tolul ki. A heg alsó részében is keletkezik egy korgás kíséretében reponálható, körülbelül ökölnyi terimenagyobbodás a hasprés erősebb működésénél. Ezen hely felett egy körülbelül 3 férfi tenyérnyi, elmosódott határú, tömött tapintatú, a heggel és a hasfallal összefüggő és azzal együtt mozgatható, lapos, lekényszerít képlet, a hasfalhoz rögzített cseplesz foglal helyett. Ettől jobb felé a kőkemény, éles szélű, a borda­ívet egész 3 harántuj­jnyival meghaladó, a légzési mozgásokat jól követő képlet, a máj érezhető, mely a mellső hónalj­vonalban a bordaív alatt eltűnik, bal felé pedig a cseplesz által okozott ter­me-nagyobbodásba megy át. Tompulatának szélessége a jobb bimbóvonalban 16 cm. A tompulat felső határa a párász, vonalban az V., a mamm. Vonalban a VI., és a középső hónaljvonalban a VII. bordánál van. Alá­­felé a tompulat a máj jól kitapintható széléig terjed, a mellső hónalj­vonalban pedig a bordaív szélét követi. A lép nem tapintható. Tompulata a bal parasternalis vonaltól a hátsó hónaljvonal és a scapularis vonal közti terület közepéig terjed. Alakja hosszúkás, ovalis. Hossza 30, szélessége 8 cm. Legnagyobb szélessége helyén a középső hónaljvonalban felső határa a VII., az alsó a X.-dik bordánál van. A hasban hátfekvésnél sem fluctuatio, sem undulatio nem mutat­ható ki. A cseplesz által képezett terime-nagyobbodás felett a kopogtatási hang tompa, egyebütt a rendes változatokban dobos. A dobos hang a középvonalban a symphysisig terjed, csak a mély lumbal-tájakon lesz kevéssé tompult. Ezen tompulat helyzetváltozásnál csak alig tisztul fel, úgy hogy mindenesetre szabad ascites alig mutatható ki.1 * Székletét rendes. Hőmérsék 37­0. Pulsus 94, kissé gyenge, de rhythmikus. Vizelet napi mennyisége 2000 cm 3, fs. 1008, savi vegyhatású, fehérjét, czukrot nem tartalmaz. Epicritire áttekintve az esetet látjuk, hogy a betegnél, midőn 70 év előtt kezelésünk alá került, egy alkoholos és luetikus alapot nélkülöző májmegbetegedéssel kapcsolatos óriási ascites követ­kezményes gigantikus oedemával az alsó végtagokon, háton, nyak­­szirten, tehát mindenesetre igen súlyos cirrhosis és oly elesettség volt jelen, hogy bizonyára alig élt volna pár hétig, legfeljebb egy hónapig. A rajta végrehajtott Talma-műtét, a mentofixatio után oly állapotba jutott, hogy jelenleg minimális (maximum 1 Va—2 liternyi) ascitese van, végtagjai nem pederantosusak, subjectiv érzése kitűnő, légzése szabad, jár, kel, munkálkodik, tehát teljesen egészségesnek érzi magát. A hasfalon most látható tág vénák, melyeknek műtét előtt nyomát sem lehetett látni s melyek a műtét után 3 hónappal, épen azon időben kezdtek jelentkezni, mióta a hasfal punctioja, melyet azelőtt 2—3 hetenként kellett végezni, többé szükségessé nem vált, azt hiszszük elég világosan a mellett szólnak, hogy az ascites­­ Hochhalt és Korányi Sándor tanárok, a­kik az esetet szintén megvizsgálták, a szabad folyadékot a hasűrben szintén legfeljebb 1V2 - 2 literre becsülték, nagymérvű lefogyása s a mi ennél is főbb, e lefogy­ásnak stationaer, állandó volta eme vénáknak, a vena portae collateralisainak kifej­lő­­­­dése által következett be. E collateralisok kifejlődését pedig a műtét­­i­nek, a cseplesz és hasfal összenövése következtében újdonképző­­dött véredényeknek kell tulajdonítanunk, melyeknek Talma-mxúst után való kifejlődését a kórbonettani és experimentális tapasztala­tok általában beigazolták s melyeket ezen esetben klinikailag is joggal felvehetünk, hisz e vénák keletkezésének kezdetét 3 hóval az operatio után észleltük s azóta mind tágabbá és tágabbá való válásukat szemmel követhettük. Ennek alapján és tekintve azt, hogy a spontán fejlődött caput Medusae egészen más megjelenési alakkal bír s ilyen tagságot a cirrhosis kapcsán önként kelet­kező hasfali visszerek a tapasztalás szerint sohasem érnek el, minden ellentétes magyarázatot erőltetettnek kell tartanunk. Meg vagyunk győződve, hogy betegünknél a klinikus gyógyulást — hisz anatomikus gyógyulásról, a májcirrhosis megszűnéséről, szó sem lehet — a Talma-műtétnek köszönhetjük s hasonló esetek­ben meggyőződéssel ajánlhatjuk annak megkísérlését. Közlemény a budapesti egyetem II. szülő- és nőbeteg­­kórodájáról. (Igazgató: Tauffer Vilmos dr. egyet, tanár, udvari tanácsos.) Adatok az újszülöttek köldökkezelésének és fürösztésének kérdéséhez. írták: Berenei Miklós dr. közkórházi rendelő orvos és Rácz István dr. kórodai gyakornok. (Folytatás.) A targ. intr. kezelést körülbelül 40 esetben magunk is meg­kísértettük s tagadhatatlan, hogy a csonk elég gyorsan vált le, de mindig azon tünetcsoport kíséretében, a­melyet a köldök­edények spontán kipraeparálódásának nevezhetnénk legérthetőbben, aránylag nagy volt e kezelés mellett a lázas arányszám (20°/o), míg pl. az alkoholos kötésnél félannyi lázat sem észleltünk, daczára annak, hogy annál a csonk kétszer annyi idő múlva is tapadt. Már e kísérleteknél meggyőződéssé érlelődött bennünk is, hogy előnyös ugyan, ha a csonk hamar leválik, de nem ez, hanem a hízás arányszám az egyedüli helyes kritériuma a helyes köldök­­kezelésnek. (Rátérünk majd később, hogy a csonk leválása milyen körülményektől függ.) Cohnt is elveti a Schliep indítványát; a csonk mumifica­­tioját leginkább a fürdő elhagyása segíti elő ; a fürdőt az infectio annál fontosabb momentumának tartja, mert a szegényebb nép­osztály a fürdőkádban mossa piszkos fehérneműit az anyának és gyermeknek. Lange kitűnő könyvéből (Physiol, u. Path, des Neugeborenen) elég ha ennyit idézünk: „wie wichtig das Aussetzen des Bades für die Verhütung der Nabelinfection ist, wird bis heute viel zu wenig anerkannt“. Részletesebben kell megemlékeznünk a Grosz Gy.­ és a Keilmann ez időben megjelent közleményeiről, Grosz Gy. a buda­pesti egyetem II. szülökóvodájáról közöl 444 igen pontosan megészlelt esetről statistikát, a­melyek a köldökgyógyulás tekin­tetében nem a legkedvezőbb viszonyokat mutatták, a­mennyiben normális gyógyulás csak 21'62°/o-ban következett be; különösen fontosnak tartjuk azt, hogy 250 esetben volt a csonk kisebb­­nagyobb üszkösödése jelen (56'3°/o), vagyis azon complicatio, a­mely Erőss és mások vizsgálatai, de a magunk észlelete szerint is több mint 5000 lázat eredményez. A sphaceluson kívül 49 cza­­fatos szétesés, 19 ulcus, 21 fungus, 5 erősebb genyedés és 4 túl hosszú tapadást észlelt Gross, vagyis 444 eset közül 348 keresetet. Grosz a gyermekeket fürösztette, hosszú csonkot hagyatott, s a köldökkötést kétszer újíttatta meg naponta (1. 62. L). Főleg az utóbbi körülménynek tudjuk be eseteiben a reactiv lob azon intensiv voltát, a­melyet ö hangsúlyoz. A köldökleválás reactiv lobjának kérdésével épen az ő közleménye alapján részletesen 1 Cohn: Centralblatt f. Gynäkologie, 1896. 2 Grosz Gy.: Orvosi Hetilap, 1895. 305

Next