Orvosi Hetilap, 1903. szeptember (47. évfolyam, 36-39. szám)
1903-09-06 / 36. szám
567 ORVOSI HETILAP 1903. 36. sz. étvágya hanyatlott és a hideg kirázta, sőt valamelyik napon 3 ízben hányt is. A nemi szerveken levő baját 4 nap óta veszi észre; erről kérdezésre azt mondja, hogy mindjárt fekete pörkök voltak jelen. Forróságot csak 2 nap óta érez. Első menstruatioja 15 éves korában, az utolsó 1 hét előtt volt. Még nem közösült. Status praesens. Virgo intacta. A bal nympha belfelületén mintegy tízfillérnyi és több lencsényi, a jobb belfelületén több nagy babnyi, a nagyajkakon és a hátsó commissurán több kisebbnagyobb gangraenás gócz, melyek egyike-másika már teljes demarcatioban van és bögenyes váladékot decernál. A pörköktnek a demarkálódott helyekről erőszakos eltávolítása és a váladék leitatása után elég tiszta granuláló felület látható. Az anyaghiányok egyenetlen szélűek, körkörösek. A vizsgálat igen fájdalmas- Az inguinalis mirigyek nem tüntetnek fel elváltozást. Nagy bűz a genitaliákból. Nyákhártyák nagy mértékben anaemiásak; a nyelv vastag fehér lepedékkel borított. Mellkasi és hasi szervek semmi abnormitást nem tüntetnek fel. Nagy elesettség, teljes étvágytalanság. Hőmérsék reggel 38*1, este 39'5°. Lefolyás: IV/8. A gangraenás tömegek részben ellökődnek ; fekélyes felületek láthatók, melyek jodoformmal kezeltetnek. IV/16. A beteg április 11-dikéig mérsékelten lázas (lásd a láztáblát), étvágytalan, igen gyenge volt és lefogyott; ezen egész idő alatt rajta semmi más rendellenesség nem észlelhető, mint a genitalis bántalom, mely lassanként gyógyult, úgy hogy egyes helyeken friss felületes hegek láthatók. IV/11. óta este láztalan. IV/25. A gangraenás területek utolsói is szépen sarjaznak. Közérzet és étvágy jó; a beteg magához tért. IV/26. Ismét étvágytalanságról és gyomornyomásról panaszkodott. IV/30-dikán kifejezett tonsillitis follicularis mindkét oldalt; láz. V/1. Tonsillitis és láz tart. V/2. Tonsillitis gyógyult; láz szűnt. V/ 7. Gyógyultan távozott. Ezen betegtől is vettünk detritust, Duerey- vagy Löster-bacillust itt sem találtunk. Az oltás művi talajokra technikai okokból elmaradt. Tehát 3, csaknem hasonló eset. Kérdés, mivel állottam szemben ? Kizárhattam a herpes és zoster genitalist, vulvitis aphthosát, a Duerey-fekélyt, a szövődményes gangraenát és a diphtheriát. Sokat gondolkodtam felettük, sokat olvastam miattuk, mert tagadhatatlanul igen ritka észleletet képeztek. A vulva laesioinak áttanulmányozása után a következő idetartozó közleményekre akadtam: von Herfft „ Ein Fall von Hospitalbrand an der Vulva“ czímen a következő eseteket közli: I. eset. 43 éves, erős, egészséges nő intertrigojához pár nap alatt több centiméter hosszú és mély gangraenás fekélyek 1 Deutsche med. Wochenschrift. 1890. p. 949. társultak a jobb nagyajk küloldalán és a combvágányokban, láz kíséretében. A lefolyás alatt friss góczok keletkeztek a nagy ajkakon, apró, mély, piszkos lepedékkel fedett fekélyek alakjában (primaer gócz). II. eset: Egy erőteljes nőnél inguinalis tályoghoz társult hasonló folyamat egy nagy és több apróbb gócz alakjában. Grensert „Ein Fall von phagedänischen, nicht luetischen Geschwür der Vulva“ czím alatt mutatta be a következő esetet: Egy chlorotica, de különben egészséges nőnél 20 nappal a defloratio után 2 cm. hosszú és lem. széles phagedaeniás fekély támadt a nagyajkon és mellette, általános tünetek kíséretében. Ezt később parametritis követte. A férj egészséges volt. A kifejlődött vitából kitűnik, hogy mily különbözően fogták fel e folyamatot, így : coitus okozta insultust, herpest, ulcus moliet hoztak szóba! Henodht leírja egy 2 éves, viruló színben levő kis leányka elsődleges vulvagangraenáját, mely általános tünetek által kisértetett és beavatkozásra napok alatt gyógyult. Henoch traumás eredetűnek vélte. Ez minden, amit az irodalomban találtam. De úgy ezen irodalmi adatokból, mint az én fenti 3 esetemből annyi kiderült, hogy észlelünk a nők genitaliáin és környékén olyan elsődleges multiplex gangraenát, mely általános tünetekkel jár, és mely biztosan külső infectióval függ össze És miután von Herff az általa észlelt genitalis és perigenitalis laesiót a régiek nosocomialis gangraenájával, Grenser pedig a phagedaenismussal azonosítá, ezekre terelődött figyelmem. Ezek tanulmányozása vezetett rá 1901-ben Matzenauernak „Zur Kenntniss u. Aetiologie des Hospitalbrandes” (Arch. f. Dermat.) jeles czikkére, melyben ez a régiek phagedaeniás-gangraenás-diphtheriás sankerét a nosocomialis gangraenával azonosítja. Megjegyzem azonban, hogy én anélkül, hogy a fent említett 3 virgo baját azonosnak tartottam volna a férfiak ú. n. diphtheriás vagy gangraenásphagedaeniás sankereivel, tisztán azon okból, hogy e rejtélyes folyamattal saját vizsgálataim alapján behatóbban megismerkedjem, már 1898 óta, tehát azon időtől, hogy jelenlegi osztályomat átvettem, gyűjteni kezdtem ezen eseteket, azaz felhalmoztam a klinikai észleleteket és kórboncttani készítményeket, úgy hogy Matzenauer czikkének megjelenésekor már bő anyag felett rendelkeztem. Matzenauer e czikkében 23 eset kapcsán annak bizonyításával foglalkozik, hogy a régiek hírhedt és kihaltnak hitt „kórházi tiszke” nem halt ki, sőt ma is elég gyakran észlelhető, és pedig leggyakrabban a genito-analis tájakon, tehát oly localisatiókban, melyekben épen a régiek leírásanem említi. Tehát a diphtheriás vagy gangraenás, illetve phagedaeniás sanker nem volna más, mint a genitaliák kórházi üiszke Matzenauer czikke rendkívül érdekelt, mert, amint fentebb láttuk, Heris felfogását támogatta. Úgy látszik azonban, hogy Matzenauer figyelmét épen e dolgozat kerülte ki, mert czikkében kiemeli, hogy „a genitaliák gangraenás fekélyeit eddig még nem hozták a kórházi üszőkkel összhangzásba“. Tényleg nem is citálja sem Herff, sem Grenser czikkeit. De ez mit sem von le Matzenauer érdeméből, mert ő volt az első, aki a kérdéssel exact módon foglalkozott és arról befejezett dolgozattal számolt be. Matzenauer szerint ezen fekélyek a genitaliákon úgy önállóan és elsődlegesen mint ilyenek felléphetnek, vagy egy már létező venereás affectiohoz társulhatnak, miáltal ez utóbbiak azután jellegüket azonnal elvesztik. Az anamnesises adatok gyakran arról szólnak, hogy coitust a betegek már rég nem fíztek, úgy hogy a coitusnál való átragadás kizártnak látszik. Rendszerint piszkos egyéneket ért a baj, mely néhány nappal a kórházba jövetel előtt hirtelen, locális fájdalmak, forróság és borzongás kíséretében támadt. Eleintén csak kicsiny sebet vagy egy szürkés fehér helyet vettek észre, mely azonban rohamosan, ijesztő módon nagyobbodott. A vizsgálatnál egy vagy több Centralbl. f. Gynäkologie. 1891. p. 24. 2 Előadások a gyermekek betegségeiről. 1893. p. 684. 3 Úgy az 1893-ban megjelent tankönyvemben, mint 1897-ben a Belgyógyászat kézikönyvében ezt újra tanulmányozandónak mondtam.