Orvosi Hetilap, 1903. szeptember (47. évfolyam, 36-39. szám)

1903-09-06 / 36. szám

567 ORVOSI HETILAP 1903. 36. sz. étvágya hanyatlott és a hideg kirázta, sőt valamelyik napon 3 ízben hányt is. A nemi szerveken levő baját 4 nap óta veszi­­ észre; erről kérdezésre azt mondja, hogy mindjárt fekete pörkök voltak jelen. Forróságot csak 2 nap óta érez. Első menstruatioja 15 éves korában, az utolsó 1 hét előtt volt. Még nem közösült. Status praesens. Virgo intacta. A bal nympha belfelületén mintegy tízfillérnyi és több lencsényi, a jobb belfelületén több nagy babnyi, a nagyajkakon és a hátsó commissurán több kisebb­­nagyobb gangraenás gócz, melyek egyike-másika már teljes demar­­catioban van és bö­genyes váladékot decernál. A pörköktnek a demarkálódott helyekről erőszakos eltávolítása és a váladék le­itatása után elég tiszta granuláló felület látható. Az anyaghiányok egyenetlen szélűek, körkörösek. A vizsgálat igen fájdalmas- Az inguinalis mirigyek nem tüntetnek fel elváltozást. Nagy bűz a genitaliákból. Nyákhártyák nagy mértékben anaemiásak; a nyelv vastag fehér lepedékkel borított. Mellkasi és hasi szervek semmi abnormitást nem tüntetnek fel. Nagy elesettség, teljes étvágytalan­ság. Hőmérsék reggel 38*1, este 39'5°. Lefolyás: IV/8. A gangraenás tömegek részben ellökődnek ; fekélyes felületek láthatók, melyek jodoformmal kezeltetnek. IV/16. A beteg április 11-dikéig mérsékelten lázas (lásd a láztáblát), étvágytalan, igen gyenge volt és lefogyott; ezen egész idő alatt rajta semmi más rendellenesség nem észlelhető, mint a genitalis bántalom, mely lassanként gyógyult, úgy hogy egyes helyeken friss felületes hegek láthatók. IV/11. óta este láztalan. IV/25. A gangraenás területek utolsói is szépen sarjaznak. Közérzet és étvágy jó; a beteg magához tért. IV/26. Ismét étvágytalanságról és gyomornyomásról panasz­kodott. IV/30-dikán kifejezett tonsillitis follicularis mindkét ol­dalt; láz. V/1. Tonsillitis és láz tart. V/2. Tonsillitis gyógyult; láz szűnt. V/ 7. Gyógyultan távozott. Ezen betegtől is vettünk detritust, Duerey- vagy Löster-bacillust itt sem találtunk. Az oltás művi talajokra technikai okokból elmaradt. Tehát 3, csaknem hasonló eset. Kérdés, mivel állottam szemben ? Kizárhattam a herpes és zoster genitalist, vulvitis aphthosát, a Duerey-fekélyt, a szövődményes gangraenát és a diphtheriát. Sokat gondolkodtam felettük, sokat olvastam miattuk, mert tagadhatatlanul igen ritka észleletet képeztek. A vulva lae­­sioinak áttanulmányozása után a következő idetartozó közlemé­nyekre akadtam: von Herfft „ Ein Fall von Hospitalbrand an der Vulva“ czímen a következő eseteket közli: I. eset. 43 éves, erős, egészséges nő intertrigojához pár nap alatt több centiméter hosszú és mély gangraenás fekélyek 1 Deutsche med. Wochenschrift. 1890. p. 949. társultak a jobb nagyajk kü­loldalán és a c­ombvágányokban, láz kíséretében. A lefolyás alatt friss góczok keletkeztek a nagy ajkakon, apró, mély, piszkos lepedékkel fedett fekélyek alakjá­ban (primaer gócz). II. eset: Egy erőteljes nőnél inguinalis tályoghoz társult hasonló folyamat egy nagy és több apróbb gócz alakjában. Grensert „Ein Fall von phagedänischen, nicht luetischen Geschwür der Vulva“ czím alatt mutatta be a következő esetet: Egy chlorotica, de különben egészséges nőnél 20 nappal a deflo­ratio után 2 cm. hosszú és lem. széles phagedaeniás fekély támadt a nagyajkon és mellette, általános tünetek kíséretében. Ezt később parametritis követte. A férj egészséges volt. A kifejlődött vitából kitűnik, hogy mily különbözően fogták fel e folyamatot, így : coitus okozta insultust, herpest, ulcus moliet hoztak szóba! Henodht leírja egy 2 éves, viruló színben levő kis leányka elsődleges vulvagangraenáját, mely általános tünetek által kisér­tetett és beavatkozásra napok alatt gyógyult. Henoch traumás eredetűnek vélte. Ez minden, a­mit az irodalomban találtam. De úgy ezen irodalmi adatokból, mint az én fenti 3 esetemből annyi kiderült, hogy észlelünk a nők genitaliáin és környékén olyan elsődle­ges multiplex gangraenát, mely általános tünetekkel jár, és mely biztosan külső infectióval függ össze És miután von Herff az általa észlelt genitalis és perigenitalis laesiót a régiek nosocomialis gangraenájával, Grenser pedig a phagedaenis­­­mussal azonosítá, ezekre terelődött figyelmem. Ezek tanulmányo­zása vezetett rá 1901-ben Matzenauernak „Zur Kenntniss u. Aetiologie des Hospitalbrandes” (Arch. f. Dermat.) jeles czikkére, melyben ez a régiek phagedaeniás-gangraenás-diphtheriás sanke­­rét a nosocomialis gangraenával azonosítja. Megjegyzem azonban, hogy én a­nélkül, hogy a fent említett 3 virgo baját azonosnak tartottam volna a férfiak ú. n. diphtheriás vagy gangraenás­­ph­agedaeniás sankereivel, tisztán azon okból, hogy e rej­télyes folyamattal saját vizsgálataim alapján behatóbban meg­ismerkedjem,­ már 1898 óta, tehát azon időtől, hogy jelenlegi osztályomat átvettem, gyűjteni kezdtem ezen eseteket, azaz felhal­moztam a klinikai észleleteket és kórboncttani készítményeket, úgy hogy Matzenauer czikkének megjelenésekor már bő anyag felett rendelkeztem. Matzenauer e czikkében 23 eset kapcsán annak bizonyításá­val foglalkozik, hogy a régiek hírhedt és kihaltnak hitt „kór­házi tiszke” nem halt ki, sőt ma is elég gyakran észlelhető, és pedig leggyakrabban a genito-analis tájakon, tehát oly locali­­satiókban, melyekben épen a régiek leírása­­nem említi. Tehát a diphtheriás vagy gangraenás, illetve phagedaeniás sanker nem volna más, mint a genitaliák kórházi üiszke Matzenauer czikke rendkívül érdekelt, mert, a­mint fentebb láttuk, Heris felfogását támogatta. Úgy látszik azonban, hogy Matzenauer figyelmét épen e dolgozat kerülte ki, mert czikké­ben kiemeli, hogy „a genitaliák gangraenás fekélyeit eddig még nem hozták a kórházi üszőkkel összhangzásba“. Tényleg nem is c­itálja sem Herff, sem Grenser czikkeit. De ez mit sem von le Matzenauer érdeméből, mert ő volt az első, a­ki a kérdéssel exact módon foglalkozott és arról befejezett dolgozattal számolt be. Matzenauer szerint ezen fekélyek a genitaliákon úgy önállóan és elsődlegesen mint ilyenek felléphetnek, vagy egy már létező venereás affectiohoz társulhatnak, miáltal ez utóbbiak azután jelle­güket azonnal elvesztik. Az anamnesises adatok gyakran arról szólnak, hogy coitust a betegek már rég nem fíztek, úgy hogy a coitusnál való átraga­­dás kizártnak látszik. Rendszerint piszkos egyéneket ért a baj, mely néhány nappal a kórházba jövetel előtt hirtelen, locális fájdalmak, forró­ság és borzongás kíséretében támadt. Eleintén csak kicsiny sebet vagy egy szürkés fehér helyet vettek észre, mely azonban roha­mosan, ijesztő módon nagyobbodott. A vizsgálatnál egy vagy több­ ­ Centralbl. f. Gynäkologie. 1891. p. 24. 2 Előadások a gyermekek betegségeiről. 1893. p. 684. 3 Úgy az 1893-ban megjelent tankönyvemben, mint 1897-ben a Belgyógyászat kézikönyvében ezt újra tanulmányozandónak mondtam.

Next