Orvosi Hetilap, 1903. november (47. évfolyam, 44-48. szám)

1903-11-01 / 44. szám

Negyvenhetedik évfolyam. 44. szám. Budapest, 1903. november 1. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos di­ 1857-ben. Kiadja és a magyar egyetemek tanárainak, a fő- és székvárosi közkórházak és egyéb gyógyintézetek fő- és rendelő orvosainak, továbbá köz- és magán­gyakorlat terén működő kartársaknak közreműködésével szerkeszti: HŐ­GYES ENDRE egyet, tanár. Társak a rovatok szerkesztésében: Bókay Árpád, Dollinger Gyula, Grósz Emil, Genersich Antal, Jendrassik Ernő, Kétly Károly, Klug Nándor, Korányi Sándor, Lenhossék Mihály, Liebermann Leó, Moravcsik Ernő, Portik Ottó, Réczey Imre, Tauffer Vilmos, Thanhoffer Lajos egyetemi tanárok.’ SEGÉDSZERKESZTŐ: SZÉKELY ÁGOSTON EGYETE­M. TANÁR. TARTALOM: — Minden jog fentartatik. — EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Elhagyottá nyilvánított gyermekeknek az állami gyermekmenhelyekbe felvétele.. Pekár Mihály: Közlemény a budapesti m. kir. tud.-egyetem élettani intézetéből. *aP* (Igazgató : virlág Nándor tanár.) A vér vastartalmának meghatározásáról. Irodalom-szemle. Összefoglaló szemle. Marikovszky György: A dysenteria 689. lap. aetiologiájáról. — Könyvismertetés. Karsay Sándor: Az elhagyott gyermekek Farkas Dániel: Közlemény a pesti izr. hitközség kórházának Báron Jónás dr- védelme. (Rácz Ödön.) — Lapszemle: Belgyógyászat. Buchholz: Ascarisok egyetemi m. tanár főorvos vezetése alatt álló sebészi osztályáról. Epilepsia okozta tetanusszerü görcsök. — Borissov : A keserű anyagok mint étvágygerjesz­t­­műtett esete. 692. lap. tők. — Bőrkórtan, Dreuw : A lupusnak új kezelési módja. — C. Cohn: Festékes Kétly László és Torday Árpád : Közlemény a kir. m. tud.-egyetem II. sz. bel- anyajegyek 30%-os hydrogen-superoxyddal való kezelési módja. — Kisebb klinikájáról. (Igazgató: Kétly Károly ny. r. tanár.) Mennyiben állapítható meg közlemények az orvosgyakorlatra. Baum: Aristochin. — Stoch: Dymal. — a punctio indicatioja régibb exsudatumoknál s egyéb mellüri és hasűri folyadék­ Würth: Veronai. — Folyóiratok átnézete. 697—699. lap. gyülemeknél a kryoskopiai eljárás alapján? 693. lap. Hetiszemle és vegyesek. A főváros egészsége. — Korányi Frigyes. — Marku­­sovszky-féle jubiláns előadás. — Róth-Schulz Vilmos. — Cholerahirek. — Meg- Tárcza. Markusovszky-féle egyetemi jubiláns előadások. — Kollarits Jenő, jelent. Pályázatok. — Hirdetések. 700. lap. Szent Teréz hysteriaja. 695. lap. Tudományos társulatok és egyesületek. Magyar Tudományos Akadémia. — Közegészségügy. Az elhagyott gyermekek védelméről szóló 1/1903. számú szabály- Budapesti kir. orvosegyesület. — Biharmegyei orvos-, gyógyszerész- és természet­zat 34. §-ában említett díjtalan bizonyítványok kiállítása. — A Marseille-ben tudományi egylet Nagyváradon. —­ Magyar orvosok és természetvizsgálók előfordult pestis-esetek miatt történt intézkedések hatályon kivül helyezése. —­­ XXXII. vándorgyűlése. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Közlemény a budapesti m. kir. tud.-egyetem élettani intézetéből. (Igazgató: Klug Nándor tanár.) A vér vastartalmának meghatározásáról. Közli: Pek­ár Mihály dr. A vér vastartalmának meghatározására több módszer áll rendelkezésünkre. E módszerek javarészénél aránylag nagyobb mennyiségű vérre van szükségünk; egyetlen analysishez 5—10, illetőleg 20 —30 cm3 vért kell vennünk , például a permanganates titrálást alkalmazván, 15—20 cm. vért szokás egy meghatározás­hoz venni. Tudjuk pedig jól, hogy egy meghatározás keveset bizonyít, a­mennyiben az esetleges hibát nem áll módunkban ellenőrizni, hacsak némileg is megbízható eredményhez akarunk jutni, 2—3 analysist kell végeznünk, így tehát, hogy egy kísérlet kapcsán az állat vérének vastartalmáról meggyőződést szerezhessünk, leg­alább 50 —60 gm. vért kell csapolnunk. Eltekintve már most attól, hogy kisebb állatoknál, egérnél, tengerimalacznál, nyulaknál stb., ennyi vért egyáltalában nem vehetünk, még nagyobb állatoknál is e vérmennyiség ismételt csapolása az állatnál meglehetős zavart okoz. Hasonlók a viszonyok az embernél is. Tudjuk ugyan jól, hogy érvágás útján szükség esetén 100, sőt kivételesen akár 200 cm3 vért is vehetünk, mégis az egész klinikai vérvizsgá­lati methodika oda törekszik, hogy lehetőleg­ kis mennyiségű vér­rel végezze meghatározásait. Mindezek igazolják ama törekvésnek jogosultságát, hogy lehetőleg kis mennyiségű vérrel is képesek legyünk a vastartalmat megállapítani. A sok meghatározó módszer közül, a­melyet a vérre és állati szövetekre alkalmaztak, csak a Jolles-félét­ ismerjük mint olyant, a­mely az előbbi feltételeknek megfelel. Félreértések el­kerülése végett meg kell jegyeznem, hogy Jolles többféle módon határozta meg a vasat a vérben. Jelen alkalommal csak azon klinikai czélokra is ajánlott módszerével akarok foglalkozni, a­melyet 50—100 mm­ vér vastartalmának meghatározására alkal­mazott. Nem lehet feladatunk itt e módszert részletesen ismertetni, de minthogy majdan összehasonlításokat kívánunk tenni, a lénye­gét a következőkben foglaljuk össze: Jolles a meghatározáshoz pipettával lemér 50 mm3 vért, ezt platina­csészében tökéletesen elhamvasztja, a kapott igen nehezen oldható összeolvadt hamut kálium hydrosulfáttal olvasztja össze és az olvadékot sósavas vízben feloldja. E sósavas vas-oldat­hoz ammoniumrhodanatot ad, mire az oldat természetszerűleg a keletkező ferrirhodanattól megvörösödik. A vörös szín intensitásá­­ból következtet a vas mennyiségére. A színösszehasonlítást vagy a Fleischl-féle haemometer vörös üvegével végzi, vagy ismert tar­talmú vas­ oldattal és rhodansóval ugyanazt a vörös színt állítja elő. E módszer felhasználásával szerkesztett kényelmes esz­köz ferrometer néven klinikai czélokra használatban is van. E módszerrel nem kaptam kellő eredményeket. A főhibát főképen abban találom, hogy a ferrirhodanat (helyesebben a kelet­kező kettős só) vörös színe nem alkalmas színösszehasonlításra. Hivatkozhatom itt elsősorban Krüssó könyvére, a­mely behatóan foglalkozik a rhodanvas absorptiós spektrumával, s arra a követ­keztetésre jut, hogy a vas és rhodan-meg­határozások ezen módja nem czélravezető. Hasonló tapasztalatokat tettek még Lapicque,3 Morath­,4 Urbani­ és Damaskina is. Igen érzékeny vasmeghatározó módszer a Wink­ler-féle.­ Szintén színösszehasonlítással határozza meg a vas mennyiségét

Next