Orvosi Hetilap, 1904. április (48. évfolyam, 14-17. szám)

1904-04-03 / 14. szám

210 ORVOSI HETILAP 1904. 14. sz. subjectív kellemetlenségeitől megszabadulva hagyja el a kórházat; az orr látszólag teljesen tumor­mentes. Több mint egy fél évig azután nem jelentkezett a beteg. 1902. júniusban ismét felvétette magát a Rókus-kórházba. A daganat kilóg az orrból, a jobb orrnyílás rendkívül tág, az orr difformálva van, a plica nasolabialis eltűnt, a jobb járomív alatti tájék elődomborodott, az orrhát ellaposodott, a jobb orr­szárny, valamint az egész orrfal, különösen a szemzug alatt jobb felé elődomborodott. A szemzug alatt borsónyi sipoly van, melyből geny ürül. A septum bal felé van tolva s bár a bal orr­fél ment a daganattól, a septum deviatioja következtében rosszul szeles, a mihez hozzájárul még az is, hogy a garatboltozat csak­nem teljesen ki van a daganat által töltve, a mely teljesen el­fedi a jobb tubanyilást és a bal dhoanának csak kisebb felét hagyja szabadon. A beteget óriási fejfájás gyötri, jobb fülén igen rosszul hall, állandóan a száján keresztül lélegzik, nyelve bevont, erős garathurutja van, foetor ex ore, étvágya nincs, aludni nem bír, igen lesoványodott, cachexiás. A beteg állapota kétségbeejtő s most már ő maga kéri a radicalis operatiót. A daganat kiterjedése mellett a gyógyulást eleve kizártnak tartottuk, de mert a beteg szenvedésein segíteni kellett, újra operatiora határoztuk el magunkat. Tekintettel a daganat nagyságára és mert lehetőleg mindent igyekeztünk el­távolítani, a­mi eltávolítható volt, a betegnél narcosisban a Bruns­­féle temporaer orrresectiót hajtottuk végre (Lénárt). Az orrot kitöltő ráktömegek eltávolítása után bejutottunk a Highmor bar­langba, a­melynek medialis fala hiányzott és ki volt töltve a szürkésvörös tumorral, úgy szintén a rostasejtek egy daganat­­massává voltak átalakulva; felfelé a sinus frontálist és hátra a sinus sphenoidalist is hasonlóképen kitölti a daganat. Miután mindent, a­mi daganatnak volt felismerhető, ki­kanalaztunk, az orrot reponálták. A sebgyógyulás zavartalan volt s a beteg julius 25-dikén elhagyta a kórházat. Hallása teljesen nor­mális volt, fejfájásai megszűntek s az orr belseje, leszámítva az egy­kori középső orrjárat táján egy borsónyi teret, recidivától szabad volt. Szeptember 24-dikén újra jelentkezett. Az orr teljesen ki van töltve carcinomával, úgyszintén a fornix pharyngis is, a tumor kidudorodik az orrból és részben elfedi a felső ajkat, az orr elvesztette alakját, a jobb szemet ökölnyi, dudoros felületű, szürkésvörös, genyes váladékkal borított daganat fedi el, a­melynek alapja az orrgyök és szemzug közötti tájék. A beteg igen cad­ectikus és alig képes járni. A locális és általános tünetek fokozódása mellett kimerülés következtében bekövetkezett a halál. Mikroskopi lelet: A metszetek a felszínen diphtheritikus gyuladási lepedéket mutatnak, ez alatt következik a tumorszövet­­től áthatott nyálkahártya. A tumorszövet alveolaris structurájú. A septumokat sejtekben szegény, néha orsósejte­ kötőszövet képezi. A kötőszöveti kötegek között elterülő alveolaris üreget fiatal ébrényi típusú sejtek halmaza tölti ki, melyek sokhelyütt közöm­bös typusúak és nem evidensen hámtermészetísek. Vannak azonban alveolusok, a­melyeket kitöltő sejtfészkeknek szélén alacsony, köbös hámhoz hasonló sejtek rétegei látszanak. Diagnosis: Car­cinoma basocellulare solidum. II. eset. (Donogány.) J. K., 52 éves, jó erőben lévő nő­beteg 1900. április 5-dikén azzal a panaszszal jelentkezik, hogy körülbelül egy év óta a bal orrfele nem szeles, eleinte az el­dugulás nem volt állandó, de később azzá lön. Az orrból kevés savós váladék szivárgását észlelte. Igen gyakran profás orrvér­zései voltak, kimutatható ok nélkül. Csak néha érzett az orr bal felében kis szúrást, nagyobb fájdalomról említést nem tesz. A betegség alatt nem soványodott meg. Jelen állapot. Az orr megtartotta rendes külsejét, a bal orr­­járat átjárhatatlan, az alsó kagyló helyén egy felülről lefelé moz­gatható s a septum felé megkerülhető, vörhenyes, szemcsés tumor látható, a­mely kis érintés alkalmával is igen erősen vérzik. A másik orrfél, az epipharynx, pharynx szabad. Az állalatti nyirok­mirigyekben beszüremkedés nincs. A galvankacscsal végzett próba­­excisio igen profás vérzésre adott alkalmat. A mikroskopi vizsgálat eredménye : carcinoma basocellulare adenoides. A betegnek a radicalis operatiót ajánlottuk, a­mely április 9-dikén meg is történt. A műtét (Dollinger) alkalmával a metszés az ajkat és orrszárnyat megkerülve a mellső szemzugig halad s a lebeny visszahajtatik. A fossa caninából nyittatott meg a High­mor-ü­reg, a melyben vörhenyesszürkés, szívós, nyákos­­genyes tömeg találtatott, az üreg falai a mellsőt kivéve épek, szintúgy épek az üregen át megnyitott rostasejtek és az ikeriat­­üreg is. A High­mor-ü­reg medialis falán át behatolás az orrba, s utána a medialis falon és alsó meg középső kagylón helyet foglaló tumor teljes eltávolítása a fal és kagylók resectioja által. Ez alkalommal a középső orrjáratban egy kicsiny, áttetsző nyári polypot találtunk, mely különös histológiai vizsgálat tárgyát képezte, s a­melyről később még részletesen lesz szó. Láztalan le­folyás. Június 7-dikén teljesen recidivamentesen távozott. Ugyanez évben október 1-jén a beteg azon panaszszal jelentkezett, hogy két hét óta erős neuralgiaszerű baloldali fej­fájásai vannak ; az orrtetőn szemcsés, vörös, polypszerű tömeg volt látható. Az orr újra fel lett hasítva, a­midőn kitűnt, hogy az összes rostasejtek tumorra í telvék. A teljes eltávolítás nem sikerült, a daganat az iküreget, a sinus frontalist és a pharynxot is ki­töltötte. 1901. január 25-dikén az egész orr telve van tumorral és baloldali exopthalmus, igen heves és folytonosan tartó fejfájás kínozza a beteget. A tumor hozzáférhető részei kac­csal eltávolít­tattak. 1901. november havában meningitis tünetei között a beteg meghalt. Mikroskopi lelet: A felhám általában hiányzik, csak helyen­ként maradt meg azon legelső, hosszúkás sejtekből álló réteg, melyből regeneratio alkalmával az új hám képződik. Ezen réteg sejtjeinek burjánzása folytán mirigyszerű képletek állanak elő, melyek helyenként a mélybe törnek s­zámcsapokká alakulnak. A csapok és fészkek némelyikénél felismerhető az, hogy több­rétegű sejtkötegekből állanak, melyeknek kanyargós lefutása csipkeszerű rajzolatot eredményez. Még a solidnak látszó fészkek­ben is felismerhető a világos központ körül a sejtek radiális el­rendeződése. A világos központok részben harántul metszett hyalin-kötegek. A sejtek hosszúkásak, chromatindús maggal, melyek sok oszlást mutatnak, annyira, hogy a kép kis gömbsej­tes sarkoméhoz hasonló. Elszarusodás nincs A stroma helyen­ként gömbsejtesen infiltrált, benne láthatók a corpus cavernosum üregei. Kétségtelen, hogy a daganat rák, carcinoma basocellulare adenoides. III. eset. (Lénárt.) R. P. 50 éves, hajóskapitány, Orsová. 1900. márczius 23-dikán előadja, hogy baja tavaly nyáron azzal kezdődött, hogy jobb orrfele eldugult, feje igen fájt, szemhéja a jobb oldalon megduzzadt. Szeptemberben egy bécsi rhinológus tanár megoperálta, mire jól érezte magát, de február havában ismét a régi állapot állott elő, s ekkor itt Budapesten újra meg­operáltatta magát, mire javult az állapota. Jelenleg ismét rosszul van, az orra nem szélei, gyötrő fejfájásai vannak, orra gyakran vérzik. Jelen állapot. A jól táplált, erőteljes egyén beszéde nasalis, a száján át lélegzik. A jobb orrfélben a középső orrkagyló helyén polypszerű, élénkvörös, szemcsés felületű, igen vérzékeny tumor foglal helyet, a­mely az alsó kagyló és septum közé terjed le és teljesen elzárja a középső orrjáratot. Baloldali orrfél ép. A choana szabad. A tumor klinice malignus benyomást tesz. Próbaexcisio, mire a beteg megjegyzi, hogy az előző két operatív alkalmával úgy Bécsben, mint itt Pesten történt histologikus vizsgálat s mindkét esetben jóindulatúnak bizonyult a daganat. Az excindált tumordarabka histologikus vizsgálatának eredménye: véredény­­dús polypus mucosus, a malignitas legcsekélyebb jele nélkül. Erre április 28-dikán endonasalis operatio eszközöltetett. Kac­csal és fogóval eltávolították a tumort a középső kagylóról, miközben feltűnt, hogy a tumor felfelé minden határ nélkül folytatódik, továbbá, hogy a septumon, a­hol a tumor odafeküdt, hasonló lágy, hússzerű daganatezafatok vannak, a­melyek az alapjukhoz oda vannak nőve, s csak éles kanállal távolíthatók el élénk vér­zés kíséretében; sem a középső kagyló, sem hátrafelé az alsó kagyló contourjai nem láthatók tisztán, hanem az egész egybe­folyik egy vérző, lágy, fungosus massává. A leírt elváltozások mellett, daczára a megnyugtató histo­logikus leletnek, a bántalom határozottan rosszindulatú benyomást tett. A műtétet azután oly módon fejeztük be, hogy éles kanállal, kacscsal és csípővel mindent, a­mi pathologikusnak látszott, el­távolítottunk, úgyszintén a középső kagyló jó részét resekáltuk.

Next