Orvosi Hetilap, 1904. április (48. évfolyam, 14-17. szám)
1904-04-03 / 14. szám
210 ORVOSI HETILAP 1904. 14. sz. subjectív kellemetlenségeitől megszabadulva hagyja el a kórházat; az orr látszólag teljesen tumormentes. Több mint egy fél évig azután nem jelentkezett a beteg. 1902. júniusban ismét felvétette magát a Rókus-kórházba. A daganat kilóg az orrból, a jobb orrnyílás rendkívül tág, az orr difformálva van, a plica nasolabialis eltűnt, a jobb járomív alatti tájék elődomborodott, az orrhát ellaposodott, a jobb orrszárny, valamint az egész orrfal, különösen a szemzug alatt jobb felé elődomborodott. A szemzug alatt borsónyi sipoly van, melyből geny ürül. A septum bal felé van tolva s bár a bal orrfél ment a daganattól, a septum deviatioja következtében rosszul szeles, a mihez hozzájárul még az is, hogy a garatboltozat csaknem teljesen ki van a daganat által töltve, a mely teljesen elfedi a jobb tubanyilást és a bal dhoanának csak kisebb felét hagyja szabadon. A beteget óriási fejfájás gyötri, jobb fülén igen rosszul hall, állandóan a száján keresztül lélegzik, nyelve bevont, erős garathurutja van, foetor ex ore, étvágya nincs, aludni nem bír, igen lesoványodott, cachexiás. A beteg állapota kétségbeejtő s most már ő maga kéri a radicalis operatiót. A daganat kiterjedése mellett a gyógyulást eleve kizártnak tartottuk, de mert a beteg szenvedésein segíteni kellett, újra operatiora határoztuk el magunkat. Tekintettel a daganat nagyságára és mert lehetőleg mindent igyekeztünk eltávolítani, ami eltávolítható volt, a betegnél narcosisban a Brunsféle temporaer orrresectiót hajtottuk végre (Lénárt). Az orrot kitöltő ráktömegek eltávolítása után bejutottunk a Highmor barlangba, amelynek medialis fala hiányzott és ki volt töltve a szürkésvörös tumorral, úgy szintén a rostasejtek egy daganatmassává voltak átalakulva; felfelé a sinus frontálist és hátra a sinus sphenoidalist is hasonlóképen kitölti a daganat. Miután mindent, ami daganatnak volt felismerhető, kikanalaztunk, az orrot reponálták. A sebgyógyulás zavartalan volt s a beteg julius 25-dikén elhagyta a kórházat. Hallása teljesen normális volt, fejfájásai megszűntek s az orr belseje, leszámítva az egykori középső orrjárat táján egy borsónyi teret, recidivától szabad volt. Szeptember 24-dikén újra jelentkezett. Az orr teljesen ki van töltve carcinomával, úgyszintén a fornix pharyngis is, a tumor kidudorodik az orrból és részben elfedi a felső ajkat, az orr elvesztette alakját, a jobb szemet ökölnyi, dudoros felületű, szürkésvörös, genyes váladékkal borított daganat fedi el, amelynek alapja az orrgyök és szemzug közötti tájék. A beteg igen cadectikus és alig képes járni. A locális és általános tünetek fokozódása mellett kimerülés következtében bekövetkezett a halál. Mikroskopi lelet: A metszetek a felszínen diphtheritikus gyuladási lepedéket mutatnak, ez alatt következik a tumorszövettől áthatott nyálkahártya. A tumorszövet alveolaris structurájú. A septumokat sejtekben szegény, néha orsósejte kötőszövet képezi. A kötőszöveti kötegek között elterülő alveolaris üreget fiatal ébrényi típusú sejtek halmaza tölti ki, melyek sokhelyütt közömbös typusúak és nem evidensen hámtermészetísek. Vannak azonban alveolusok, amelyeket kitöltő sejtfészkeknek szélén alacsony, köbös hámhoz hasonló sejtek rétegei látszanak. Diagnosis: Carcinoma basocellulare solidum. II. eset. (Donogány.) J. K., 52 éves, jó erőben lévő nőbeteg 1900. április 5-dikén azzal a panaszszal jelentkezik, hogy körülbelül egy év óta a bal orrfele nem szeles, eleinte az eldugulás nem volt állandó, de később azzá lön. Az orrból kevés savós váladék szivárgását észlelte. Igen gyakran profás orrvérzései voltak, kimutatható ok nélkül. Csak néha érzett az orr bal felében kis szúrást, nagyobb fájdalomról említést nem tesz. A betegség alatt nem soványodott meg. Jelen állapot. Az orr megtartotta rendes külsejét, a bal orrjárat átjárhatatlan, az alsó kagyló helyén egy felülről lefelé mozgatható s a septum felé megkerülhető, vörhenyes, szemcsés tumor látható, amely kis érintés alkalmával is igen erősen vérzik. A másik orrfél, az epipharynx, pharynx szabad. Az állalatti nyirokmirigyekben beszüremkedés nincs. A galvankacscsal végzett próbaexcisio igen profás vérzésre adott alkalmat. A mikroskopi vizsgálat eredménye : carcinoma basocellulare adenoides. A betegnek a radicalis operatiót ajánlottuk, amely április 9-dikén meg is történt. A műtét (Dollinger) alkalmával a metszés az ajkat és orrszárnyat megkerülve a mellső szemzugig halad s a lebeny visszahajtatik. A fossa caninából nyittatott meg a Highmor-üreg, a melyben vörhenyesszürkés, szívós, nyákosgenyes tömeg találtatott, az üreg falai a mellsőt kivéve épek, szintúgy épek az üregen át megnyitott rostasejtek és az ikeriatüreg is. A Highmor-üreg medialis falán át behatolás az orrba, s utána a medialis falon és alsó meg középső kagylón helyet foglaló tumor teljes eltávolítása a fal és kagylók resectioja által. Ez alkalommal a középső orrjáratban egy kicsiny, áttetsző nyári polypot találtunk, mely különös histológiai vizsgálat tárgyát képezte, s amelyről később még részletesen lesz szó. Láztalan lefolyás. Június 7-dikén teljesen recidivamentesen távozott. Ugyanez évben október 1-jén a beteg azon panaszszal jelentkezett, hogy két hét óta erős neuralgiaszerű baloldali fejfájásai vannak ; az orrtetőn szemcsés, vörös, polypszerű tömeg volt látható. Az orr újra fel lett hasítva, amidőn kitűnt, hogy az összes rostasejtek tumorra í telvék. A teljes eltávolítás nem sikerült, a daganat az iküreget, a sinus frontalist és a pharynxot is kitöltötte. 1901. január 25-dikén az egész orr telve van tumorral és baloldali exopthalmus, igen heves és folytonosan tartó fejfájás kínozza a beteget. A tumor hozzáférhető részei kaccsal eltávolíttattak. 1901. november havában meningitis tünetei között a beteg meghalt. Mikroskopi lelet: A felhám általában hiányzik, csak helyenként maradt meg azon legelső, hosszúkás sejtekből álló réteg, melyből regeneratio alkalmával az új hám képződik. Ezen réteg sejtjeinek burjánzása folytán mirigyszerű képletek állanak elő, melyek helyenként a mélybe törnek számcsapokká alakulnak. A csapok és fészkek némelyikénél felismerhető az, hogy többrétegű sejtkötegekből állanak, melyeknek kanyargós lefutása csipkeszerű rajzolatot eredményez. Még a solidnak látszó fészkekben is felismerhető a világos központ körül a sejtek radiális elrendeződése. A világos központok részben harántul metszett hyalin-kötegek. A sejtek hosszúkásak, chromatindús maggal, melyek sok oszlást mutatnak, annyira, hogy a kép kis gömbsejtes sarkoméhoz hasonló. Elszarusodás nincs A stroma helyenként gömbsejtesen infiltrált, benne láthatók a corpus cavernosum üregei. Kétségtelen, hogy a daganat rák, carcinoma basocellulare adenoides. III. eset. (Lénárt.) R. P. 50 éves, hajóskapitány, Orsová. 1900. márczius 23-dikán előadja, hogy baja tavaly nyáron azzal kezdődött, hogy jobb orrfele eldugult, feje igen fájt, szemhéja a jobb oldalon megduzzadt. Szeptemberben egy bécsi rhinológus tanár megoperálta, mire jól érezte magát, de február havában ismét a régi állapot állott elő, s ekkor itt Budapesten újra megoperáltatta magát, mire javult az állapota. Jelenleg ismét rosszul van, az orra nem szélei, gyötrő fejfájásai vannak, orra gyakran vérzik. Jelen állapot. A jól táplált, erőteljes egyén beszéde nasalis, a száján át lélegzik. A jobb orrfélben a középső orrkagyló helyén polypszerű, élénkvörös, szemcsés felületű, igen vérzékeny tumor foglal helyet, amely az alsó kagyló és septum közé terjed le és teljesen elzárja a középső orrjáratot. Baloldali orrfél ép. A choana szabad. A tumor klinice malignus benyomást tesz. Próbaexcisio, mire a beteg megjegyzi, hogy az előző két operatív alkalmával úgy Bécsben, mint itt Pesten történt histologikus vizsgálat s mindkét esetben jóindulatúnak bizonyult a daganat. Az excindált tumordarabka histologikus vizsgálatának eredménye: véredénydús polypus mucosus, a malignitas legcsekélyebb jele nélkül. Erre április 28-dikán endonasalis operatio eszközöltetett. Kaccsal és fogóval eltávolították a tumort a középső kagylóról, miközben feltűnt, hogy a tumor felfelé minden határ nélkül folytatódik, továbbá, hogy a septumon, ahol a tumor odafeküdt, hasonló lágy, hússzerű daganatezafatok vannak, amelyek az alapjukhoz oda vannak nőve, s csak éles kanállal távolíthatók el élénk vérzés kíséretében; sem a középső kagyló, sem hátrafelé az alsó kagyló contourjai nem láthatók tisztán, hanem az egész egybefolyik egy vérző, lágy, fungosus massává. A leírt elváltozások mellett, daczára a megnyugtató histologikus leletnek, a bántalom határozottan rosszindulatú benyomást tett. A műtétet azután oly módon fejeztük be, hogy éles kanállal, kacscsal és csípővel mindent, ami pathologikusnak látszott, eltávolítottunk, úgyszintén a középső kagyló jó részét resekáltuk.