Orvosi Hetilap, 1904. május (48. évfolyam, 18-22. szám)
1904-05-01 / 18. szám
Negyvennyolczadik évfolyam, 18. szám. Budapest, 1901. május 1. ORVOSI HETILAP. Kiadja és a magyar egyetemek tanárainak, a fő- és székvárosi közkórházak és egyéb gyógyintézetek fő- és rendelő orvosainak, továbbá köz- és magángyakorlat terén működő kartársaknak közreműködésével ír __ SZERKESZTI: HŐGYES ENDRE EGYET, tanár. Társak a rovatok szerkesztésében. Bókay Árpád, Bársony János, Dollinger Gyula, Grósz Emil, Genersich Antal, Jendrassik Ernő, Kétly Károly, King Nándor, Korányi Sándor, Lenhossék Mihály, Liebermann Leó, Moravcsik Ernő, Portik Ottó, Réczey Imre, Tangl Perencz, Tauner Vilmos, Thanhoffer Lajos egyetemi tanárok. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. SEGÉDSZERKESZTŐ: SZÉKELY ÁGOSTON EGYETEM. TANÁR. TARTALOM: — Minden ioft fenntartatik. — EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Detre László és Sellei József: Közlemény a Jenner-Pasteur-intézet laboratóriumából. Vér-agglutinatiós vizsgálatok syphilises és egészséges egyéneknél. 265. lap. Jendrassik Ernő: Közlemény az egyetemi idegklinikáról. A szervezet mozgásberendezésének alapelvei. 267. lap. Elfer Aladár : Közlemény a kolozsvári belgyógyászati korodáról. (Igazgató : Purjesz Zsigmond dr. egyetemi tanár, udvari tanácsos.) Adatok a fehérvérsejtszámlálás értékéhez a belső betegségek kórismézésénél. 269. lap. Közegészségügy. Genersich Vilmos: Az „Országos közegészségi egyesület“ iskolaorvosi és egészségtantanári szakbizottságának 1903. évi működése. 271. lap. Tárcza. Bókay Árpád: A magyar fürdőhelyek látogatottsága 1902-ben. 272. lap. — Kuthy Dezső : Jelentés az Erzsébet Királyné-Sanatorium 1903. évi működéséről. 272. lap. Irodalom szemle. Összefoglaló szemle. Ostermeyer Miklós : A sérvsebészet 1901—1902-ben. 273. lap. — Könyvismertetés. Gaston Lyon: Pathogénie et traitement des névroses intestinales. 274. lap. — Lapszemle. Bőrkórtan. Oudin : A rosszindulatú daganatok therapiája. (Kollar its.) — Lassar: Psoriasis vulgaris. (K oll a r i t s.) — Kisebb közlemények az orvosgyakorlatra. Ehrmann: Fersan. — Brasch : Helálkezelés. — Baton : Duotal használata kanyaróban. — Folyóiratok átnézete. 274—275. lap. Hetiszemle és vegyesek. A főváros egészsége. — Kinevezések. — Buday Kálmán. — Egyetemi alkalmazások. — Tisztiorvosi képesítések. —Díszdoctorok. — Az országos balneologiai egyesület pályatételei. — A balneologiai congressus. — Felhívás. — Lakásváltoztatás. — Fürdőorvos. — Fodor József emlékszobra. — A budapesti Stefánia-szegény gyermekkórházegylet. — A pestis. — Megjelent. 275—275. lap. — Pályázatok. — Hirdetések. Tudományos társulatok és egyesületek. Budapesti kir. orvosegyesület. — Kir. Magyar Természettudományi Társulat élettani szakosztálya. Melléklet. Alapy Henrik : A korai operálás a féregnyúlvány gyuladásának (appendicitis) gyógyításában, különös tekintettel a gyermekek féregnyúlvány-gyuladására. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a Jenner-Pasteur-intézet laboratóriumából. Vér-agglutinatiós vizsgálatok syphilises és egészséges egyéneknél, írták : Detre László dr. egyetemi magántanár és Sellei József dr. v. bőrkórtani klinikai tanársegéd. Az a törekvés, hogy a syphilist a vérben létrejött elváltozások alapján is meg lehessen állapítani, különböző eljárások kidolgozására vezetett, mely eljárások azonban mindeddig kevés pozitív eredménynyel jártak. Nagyjában következőképen csoportosíthatók a syphilisnél eddig haematológiai irányban eszközölt vizsgálatok: a) a vér isotoniás állapotának, b) haemoglobin-, c) vastartalmának, d) fajsúlyának, e) alkalicitásának vizsgálata, valamint f) a vörösvérsejtek számbeli megállapítása. Amennyiben eleve is feltehető volt, hogy a syphilises virus a), b) és cs-re különösen gyakorol befolyást, azért az ily irányú vizsgálatokat is igen nagy számban végezték különböző autorok. Míg egyesek a vörös vérsejtek syphilis okozta elváltozásainak tanulmányozása alapján igyekeztek czélhoz jutni, addig mások, így különösen Semmola, Justus, Verolti, Lorentino, Falcone stb. a higanynak a syphilises vörös vérsejtekre (haemoglobinra stb.) kifejtett hatásából akartak olyan következtetéseket vonni, amelyeknek alapján a klinikai diagnosist a véranalysis is megerősíteni tudná. A higany ugyanis épen syphilisnél képes volna a vérben, így nevezetesen annak bizonyos alkatrészeiben, jellegzetes alaki és biochemiai elváltozásokat előidézni, olyannyira, hogy e reactio kétes esetekben mint differentiális diagnostikai jel is értékesíthető volna. Azonban e vizsgálatok eredményei ellen kifogásokat emeltek, kifogásolható volt ugyanis az, hogy a Hg viselkedése a vörös vérsejteknek bizonyos alkatrészeivel szemben nem állandó, mégpedig sem normális, kevésbbé tehát pathológiás viszonyok között, ennélfogva syphilisnél sem, miért is a higany ezen hatása alapján különböztető jelt a normális és syphilises, vagy egyéb okok következtében kórossá vált vér között ily módon felállítani nem lehet. Különösen áll ez a vörös vérsejtek haemoglobin-tartalmára nézve és épen a higanynak főleg a haemoglobinra kifejtett hatásából igyekeztek egyesek (Justus és mások) differentiál-diagnostikailag értékesíthető tételeket felállítani. Justus adatait azonban nem tudta az utána vizsgálók mindenike megerősíteni, úgy hogy az ő haemoglobin-próbája ma még tökéletesen megállapítottnak és elfogadottnak nem mondható. Mi tehát egyéb eljárásokhoz folyamodtunk a czélból, hogy megállapíthassuk azt, váljon a syphilis diagnosisát nem lehet-e más vérvizsgálatokkal biztosítani. S ha ily vizsgálatunk eredménye eleinte csak theoretikusnak is látszott, úgy gondoltuk, hogy sikerülhet e módon nemcsak a gyakorlatban értékesíthető következtetésekre jutnunk, de a syphilises vörös vérsejteknek egyesek által hangoztatott „resistentia“ csökkenésére vagy azoknak „debilitására“ vonatkozólag is adatokat szereznünk. Általában tehát tanulmány tárgyává teendő volt az, váljon valóban csökkent-e a syphilises vér ellenállása. Ha áll az a tétel, hogy syphilisben, mint constitutionális megbetegedésben, elsősorban a vér betegszik meg, akkor feltehető, hogy ha syphilises vért összehozunk egészséges egyén vérével, amaz debilisebbnek, vagyis resistentiájában csökkentnek fog mutatkozni. Ezt a theoriát ily szempontból azonban eddig nem erősítették meg és azért igyekeztünk kísérletileg kutatni azt, vájjon a syphilis különböző stádiumaiban valóban csökkent-e a vér resistentiája a normális vérrel szemben. Vájjon a Border, Gruber, Ehrlich és Morgenroth és mások által inaugurált vizsgálati eljárásokkal nem volnánk-e képesek a fentvázolt irányban czélhoz jutni, e kérdés képezte tehát vizsgálatunk tárgyát. * * *