Orvosi Hetilap, 1904. május (48. évfolyam, 18-22. szám)
1904-05-01 / 18. szám
266 OK V 081 HETILAP Nem chemiai reagensekkel dolgoztunk, hanem egy physiologiai reagenssel, idegen normális ember vérsavójával, amelyről eleve feltettük, hogy máskép fog syphilises vérsejtekkel szemben viselkedni, mint normális vérsejtekkel. Feltettük pedig ezt az irodalomban talált adatok analógiája alapján, amelyek szerint egyes betegségekben a vérsejtek viselkedése idegen savóval szemben megváltozik. Két tüneményre lehettünk itt figyelemmel: 1. az idegen vérsavónak oldóképességére, 2. agglutináló erejére, amint hogy a Border-Ehrlich-féle vizsgálatok épen erre a két tüneményre : a vörös vérsejteknek serumok által való oldódására (haemolysis) és agglutinálódására (haemagglutinatio) derítettek fényt. Nem lesz talán felesleges, ha az itt szereplő anyagokról a legszükségesebb tudnivalókat e helyen az olvasónak emlékezetébe visszahozzuk. A serum agglutináló és véroldó hatásának vivőit agglutinoknak és haemolysíneknek nevezzük. Megkülönböztetünk a) normál és b) immun agglutinokat és lysineket. A normál agglutinok okozzák, hogy egy normális állat vérsavója más vért agglutinálni képes, mégpedig nemcsak más állatfajhoz tartozó vérsejteket (heteroagglutinok), hanem az egyazon fajtájú állat vérét is (homoagglutinok). Ez utóbbiak pedig újra kétfélék lehetnek : a szerint, amint a serum az egyazon fajtához tartozó, de más individuum vérét agglutinálja, amikor is isoagglutinatioról (ipogy hasonló) szólunk, vagy pedig a serum saját vérsejteire fejt ki hatást, amikor is autoagglutinatioról szólunk. Az immun agglutinok akkor állanak elő, ha — miként azt Bordet óta tudjuk — A állatfaj testébe S-hez tartozó vért fecskendünk be, amikor is A szervezet reactioképen olyan immun anyagokat termel, amelyek B vérsejteket, azaz az injectiora használt vérhez hasonlókat agglutinálni és későbben oldani képesek. Táblázatosan áttekintve, az e viszonyokban szereplő anyagok sémája a következő : XT ,, , . , I Heteroagglutinok és Normal agglutinok es haemolysinek X 0 , , , (nem kezelt állatok vérsavójában) 1 Homoagglutinok es haemolysinek. , ,, , , , , , , , . , I Isoagglutinok es lysinek haemolysinek . . , , . .. , , , . , J Autoagglutinok es lysinek Immun agglutinok és haemolysinek. (vérrel kezelt állatok vérsavójában) Amikor arról volt szó, hogy a syphilises vérsejteknek resistentiáját új módszerrel megállapítsuk, bármelyikét választhattuk a felsorolt anyagoknak. Azaz kereshettük volna, hogy pl. miként hat egy erősen agglutináló idegen állat vérsavója a lueses emberi vérre, vagy miként viselkedik ez utóbbi pl. embervér ellen immunizált nyúlnak emberi vérsejteket nagy gyorsasággal agglutináló és oldó savója ellen. Azonban szántszándékkal választottunk épen idegen emberi savót reactionk megtételére, azaz csakis az isoagglutinatiót vizsgáltuk, mivel előre is feltételeztük, hogy előreláthatólag gyenge különbségeknek feltüntetésére, amelyek az ép és lueses egyének vérsejtei között e tekintetben fennállhatnak, csakis egy igen állandó és e mellett nem túlságos erőteljesen ható reagenssel fogunk czélhoz jutni. Ép úgy , mint pl. a typhus és coli diagnosis megejtése czéljából sem fogunk túlerős agglutináló serumot alkalmazni, mert ez mind a két fajtára erősen hat, hanem inkább gyengébb erősségű, de épen ezért praegnans különbségeket adó diagnostikai savóval ejtjük meg a reactiót. Természetesen számba jött az is, hogy ha emberi savóval, isoagglutinekkel dolgozunk, mindig egyazon erősségű, mert frissen vett vérsavó állhat rendelkezésünkre és a talált értékek összehasonlítása nagyobb nehézségekbe nem ütközik Fenntartjuk magunknak azonban a jövőre nézve azt, hogy az agglutinatiós viszonyokon kívül a lueses vérnek az említettük egyéb anyagokhoz való viszonyát is tanulmány tárgyává tegyük. Mielőtt vizsgálataink leírásába fognánk, röviden felsoroljuk a normális és pathologiás iselysinekre és isoagglutinokra vonatkozó irodalomból merített legfontosabb adatokat. ❖ -4: * Már Maragliano azt találta, hogy különböző pathologikus serumok képesek normális vörös vérsejteket oldani. Grünbaum és Schattock megerősítették Maragliano leletét, amennyiben az első szerint typhus- és scarlat-betegek seruma más normális vörös vérsejteket vagy pedig más betegségben szenvedő vörös vérsejteit képes agglutinálni, míg ugyanazon serum teljesen hatástalan typhus- vagy scarlat-betegektől származó vörös vérsejtekre; a másik pedig (Shhattock) ugyanezt a jelenséget látta croupos pneumonia két esetében, typhus, erysipelas és acut izületi gyuladás egy egy esetében. Lo Monaco és Panichi hasonló viszonyokat derítettek fel maláriás betegeknél. Az újabb ily irányú vizsgálatok közül felemlítendők Eisenberg és. Eisenberg az isoagglutinok és lysinek keletkezésének és biológiai jelentőségének tanulmányozása szempontjából különféle betegségekben szenvedő 150 egyént vizsgált meg. Dolgozatához mellékelt tabellából kitűnik, hogy ezen viszonyokat syphilisnek nyolcz esetében is vizsgálta, mely esetekben ötször positiv, háromszor negatív eredményt kapott. Eisenberg ennek okát abban találja, hogy a három negatív eset a syphilisnek kezdeti szakára vonatkozott, ugyanis midőn a vírus még specifikus anaemiát nem idézett elő, míg az öt positiv esetben az infectio már általános volt. Ascoli hasonlóképen negativ és positiv eredményt látott az általa vizsgált pathologiás esetekben, így negativ eredményeket kapott chlorosis 5, anchylosteraum duodenale 2, máj abscessus (icterussal) 1, ízületgyuladás 3 esetében stb . positív eredményeket kapott gyomorcarcinoma 2, Addison féle betegség esetében stb. Tuberculosisnál Ascoli még a betegség kezdetleges stádiumában is azt találta, hogy az ily egyénektől származott vérsavó kép s volt más egyénektől származó vörös vérsejteket intensivebben és nagyobb hígításban oldani. Donath a vérsavó agglutináló képességét chlorosis több esetében magasabbnak találta. Az eddig említett és pathologiás esetekre vonatkozó vizsgálatok eredményeiből kitűnik, hogy a szerzők a haemagglutinatiora, illetve az isoagglutinatiora vonatkozólag a különböző betegségeknél nem bírtak specifikus diagnostikai értékeket kapni, vagyis az isoagglutinatio diagnostikai szempontból eddig felvilágosítást nem tudott adni. Eisenberg mondja is, hogy az isoagglutininek és isolysinek fellépése nem specifikus az illető betegségekre nézve, szerinte ez anyagok csak a szervezet reactiojának eredményeként képződnek a beteg vörös vérsejtek alkatrészeinek felszívódása közben és folytán. Eisenberg felfogását egyesek nem osztották, amennyiben részint normális ember, részint állati haemagglutinatiós kísérletekkel más eredményt értek el. Landsteiner is következő eredményre jutott: Hat normális vérsavót, ugyanazon hat egészséges egyén vörös vérsejtjeivel hozott össze, továbbá hat egészséges puerpera vérsavóját ugyanazon puerperások vörös vérsejtjeivel és végül öt puerpera vérsavóját hat placenta vérével hozta össze. A serumok a következőképen voltak csoportosíthatók. A) csoporthoz tartozó egyének seruma reagál egy más csoport B) vörös vérsejtjeire, azonban az A) csoportéira nem, viszont az A) csoport vérsejtjeit a B) csoport serumától hasonlóképen befolyásolja. A harmadik C) csoportban a serum agglutinálja A) és B) vérsejtjeit, míg G) vérsejteire A) és B) serumok nem hatnak. A serumok agglutináló képessége az agglutintól függ, mely, mint azt Malkoff először mutatta ki, a morphologiai elemekhez, amelyeket agglutinálni képes, specifikus affinitást fejt ki és azokkal egyesül, hasonlóan, miként a véroldó haemolysin is egyesül a vérsejttel, hogy azután oldódásra bírja (Border-Ehrlich). Az olyan normális serum, mely különböző sejteket képes egy időben agglutinálni, Malkoff szerint annyiféle specifikus agglutint tartalmaz, mint ahány különböző sejtfajtát agglutinálni képes. Nálunk Liebermann Leó foglalkozott a közelmúltban a véragglutinatio kérdésével, és kísérletei alapján, amelyekben agglutináló serumot a vörös vérsejtek különböző mennyiségére engedett hatni, az agglutinatiót a vérsejtek és egy egy agglutináló vegyi anyag között lefolyó vegyi egyesülés eredményének tekinti. (Az erre vonatkozó irodalmat 1. a dolgozat végén.) ❖ * * Vizsgálati methodus. A vizsgálathoz szükségesek : a) Normal vérsavó (serum), b) Veremulsio. A normal vérsavót a rendes ilyen eljárásoknál követett princípiumok szerint szerezzük. A leghelyesebben és czélunknak 1904. 18. sz.