Orvosi Hetilap, 1904. július (48. évfolyam, 27-31. szám)

1904-07-03 / 27. szám

403 ORVOSI HETILAP 1904. 27. sz miatt nyelésre képtelen) 4 cgm. ópiummal. A merev görcsös álla­pot állandó, miglen augusztus 4-dikén a légzési izmok kimerülése és eszméletlenség mellett bekövetkezik az exitus. IV. T. A . 35 éves, cseléd, kórházi felvétele 1903. szep­tember 23-dikán. Állítólag 4 nap előtt leesett a lépcsőről és akkor gerincz­­oszlopát megütötte; aznap este tarkómerevség és trismus lépett fel nála. Felvételkor a tetanus kifejezett súlyos képét mutatja. Észlelés alatt összesen 160 cm 3 Pasteur-féle antitoxint kap és 69 gmn. chloralhydratot fogyaszt el. Rohamok mindinkább sűrűb­bek és erősebbek Állandóan lázas, a legmagasabb napi hőmérsék 39'6° C. 28 dikán éjjel exitus. V. T. A., 38 éves férfi, gyári munkás, kórházi felvétele 1903. június 11 dikén. Kilencz nap előtt a spodium gyárban a csonttörő raktárban a fogaskerék elkapta a bal kezét és mutató- és középső ujját össze­zúzta. A sérülés után 5 nappal ebéd közben hirtelen szájzár lépett fel, azóta nehezen nyel. Felvételkor kifejezett tünetcsoport. A sebet hydrogenium hyperoxiddal kimosták (noha felvétel előtt már rendszeresen kezelték), gondolva, hogy így az anaerob bacil­­lusokat tönkre tehetjük. Felvétele napján 30 cm. Pasteur-féle antitoxint kap subcutan, azonkívül 6 gm. chloralhydratot vesz be e napon 3 cgm. morphinnal. Hőmérsék 38'7° C.-ig emelkedik. Június 12-dikén a beteg ágyának kisfoki­ mozgása már óriási görcsöket vált ki E napon is kap 40 cm. Pasteur féle anti­­toxint subcutan és 12 gm. chlorhydratot 4 cgm. morphinnal. Legmagasabb hőmérsék 39° C. Junius 13-dikán nagy görcsös roham alatt d. v­exitus. VI. G. F., 16 éves, földmíves, kórházi felvétele 1903. július 23.-án. Állítólag 20 dikán dolgozott a kertben. 21-dikén d. e. veszi észre, hogy nyakát mozgatni nem képes, délben már rágni sem tud jól, 22-dikén pedig végtagjai is megfeszültek. Felvételkor kifejezett tünetcsoportok : hőmérsék 39'9° C 23-dikán, 24-dikén és 26-dikán mindegyik napon 100 A E. Behring féle antitoxint kap subcutan, a rohamok ennek daczára erősebbek, hőmérséklet is fokozódik és felmegy 41'7° C.-ig. A sérumkezelés mellett állandóan chloralhydratot is kap 8—10 —12 gm. napi mennyi­ségben. 27-dikén­exitus. VII. P. A., 41 éves, földmíves, kórházi felvétele 1903. október 26-dikán. Állítólag egy hét előtt elesett és a bal kéz hüvelykujját megsértette. Az nap este orvosi segélyben részesült. Felvétele reggele óta száját nyitni nem képes és csak folyékony ételeket tud nyelni. Felvétele napján 50 cm 3 Pasteur-féle antitoxint kap subcutan és 8 gm. chloralhydratot cserében 3 gm. tinctura opii-vel. Másnap ismét 50 cm. Pasteur-féle antitoxint kap subcutan és 8 gm. chloralhydratot 3 gm. tinctura opii-vel; mindezek daczára a görcsök nagyon sűrűn és nagy intensitással jelentkeznek, ekkor a Kocher­­féle­ intracerebralis injectiót akartuk adni, de eme törekvésünk megtörik a beteg makacskodásán. Ugyanezen napon óriási görcsös roham alatt az eszmélet teljes megtartása mellett exitus. Leg­magasabb hőmérséklet észlelésünk alatt 38‘7° C. Vili. I­. L.-né, napszámos felesége. Osztályunkra felvétetett 1904. május 16-dikán. Tizennégy nap előtt gastroenterostomia végeztetett rajta carcinoma ventriculi miatt. A seb per primum gyógyult és így az infectiora magyarázatot nem találtunk. Osztá­lyunkra való felvételkor már 36 óra óta állott fenn a tetanus. Ez esetben is alkalmaztuk a Behring féle antitoxint (100 A. E.), e mellett chloralhydratot adagoltunk 10 gm.-nyi mennyiségben pro­die 3 cgm. morphiummal. Egy napi osztályunkon való tar­tózkodása után a légzőizmok nagy intensitású görcsei következ­tében beállt a hirtelen exitus. Ezen nyolc­ eseten kívül még észlelésünk alatt állott az egyik sebészi osztályon levő két eset. Mindkét betegnél idejekorán alkal­maztuk a Pasteur-féle antitoxint; e két eset is exitussal végződött. (Sajnálatomra a pontos feljegyzések nincsenek birtokomban.) Vé­gül Korányi Sándor tanár úr felhatalmazott magángyakorlatá­ban előfordult két esetének felemlítésére. Mindkettőben bőségesen alkalmazták egyéb eljárások mellett az antitoxint. Az egyikben a fertőzés helye kimutatható nem volt. Az antitoxinkezelés a betegség nyolc­adik napján kezdődött. A beteg meggyógyult. A második eset szülés után fellépett tetanus esete volt. Az antitoxin az első tünetek jelentkezése után mintegy 6 órával alkalmaztatott. Daczára ennek, a beteg másnapra meghalt. Kezelési módunkat a következezőkben összegezhetem : min­den esetben isoláltuk a beteget, hogy minden oly káros behatást (a többi beteg lármája stb.), mely a görcsöket kiváltja, elkerüljünk. A görcsök megszüntetésére nagy adag chloralhydratot adtunk 6 — 8 — 10—12—15 gm. napi mennyiségben, morphinnal összekötve ; ha a chloralhydratot a nagy trismus miatt végbélen át kellett bejut­tatnunk, úgy tine, opii nagy adagjával kötöttük egybe. Hogy mily nagy mennyiségű chloralhydratot és morphint képesek eltűrni az ily betegek, azt bizonyítja Verneuil, kinek betege 450 gm. chloralhydratot és 114 cgm. morphint szedett be felgyógyulásáig. Betegeinknél ezenkívül azonnal alkalmaztuk az antitoxinos kezelést. Tizenkét észlelt esetünk közül kettő gyógyult, ezek közt azon esetünk, melynél a gerinczürbe fecskendeztük be az anti­toxinos folyadékot. Ezen esetben a kimutatható incubatiós szak elhúzódott volta (12 nap), a tünetek aránylag lassú kifej­lődése, a fennálló tünetek mellett a hőmérséklet csaknem nor­mális volta és végül a már fennálló tünetcsoportoknak legalább látszólag nem oly túl nagy intensitása, am a meggyőződést érlelték meg bennünk, hogy a kedvező lefolyás nem épen a serumke­zlésnek tudandó be. Hisz látnak igen súlyos tetanusban szenvedőket is gyógyulni antitoxinos kezelés nélkül, és a jelen esetünkben alkal­mazott subduralis befecskendezés közvetlen eredménye ellen legyen szabad csak Blumenthal és Jákob­ kísérleteire hivatkoznunk, kik úgy találták, hogy a kifejlődött tetanus tünetcsoportoknál a gerincz­velő oly erősen köti meg a toxint, hogy ezt onnan a duralis in­­fusioval sem vagyunk képesek leválasztani; pedig ők igen meleg ajánlói az antitoxinos folyadék ilynemű alkalmazásának. A másik gyógyult tetanus esetnél az antitoxin későn alkalmaztatott Az ily tartós lefolyású esetek prognos­sa tudvalevőleg aránylag jó és így alig van okunk a kedvező eredmény magyarázatául az antitoxin­­kezelésre hivatkozni. A többi tíz esetünkben egy ízben antitoxint nem adtunk, a carcinoma literiben szenvedő betegnél, ki is már észlelésünk kezdetén igen elgyengült állapotban volt. Kilencz esetben, daczára a gyorsan, subcutan bejuttatott anti- t toxinnak, előbb-utóbb exitus következett be. Duralis infusiót ezeknél nem alkalmazhattunk,­ részint a betegek ellenkezése miatt, részint még ha egy-két beteg bele is egyezett, az a gyorsan és óriási intensitással fellépett görcsök miatt kivihetetlen volt nar­cosis nélkül. Különben arra nézve, hogy az antitoxin subduralis vagy intracerebralis inficiálása több eredményre vezet-e a subcutan adottnál, nagyon is eltérők a vélemények: így Masskowski, észlelései alapján, nem ajánlja jobban az intracerebralis injectiót a subcutannál; sőt Vallas,10 ki nagy ajánlója az antitoxinnak, 10 esetről szerzett tapasztalatai alapján az intracerebralis és subduralis injectiót határozottan mint veszedelmest veti el. Ha ezek után saját eseteink alapján akarnánk nyilatkozni a tetanus antitoxiniherapiájának értéke felől, oda kellene condlu­­dálnunk, hogy az a tetanustherapiában hasadást nem jelent. Ezzel szemben azonban Engelmann és Köhler szerint a tetanushalálozás az antitoxinkezelés hatása alatt 3-1, illetőleg 43°/o-kal csökkent. Behring12 a mortalitást antitoxinkezelés mellett 40—45°/o-ra teszi Rose11 nagy statistikájának 88°/o-os halálozásá­val szemben. Lambert 13 intracerebralis serum alkalmazás után 63%-os halálozást említ. Eredményeinkhez hasonló kedvezőtlen tapasztalatok más oldalról is elég nagy számban közöltettek ugyan, így pl. Ullrich kilencz esete közül hat kapott antitoxint. Ezek közül csak egy gyógyult. A három antitoxin nélkül kezelt eset oly súlyosnak látszott, hogy az exitust biztosra vették ; ezek közül kettő­­gyógyult. Igaz, hogy a kedvezőtlen eredményt sok esetben a serum késői alkalmazására lehetne visszavinni. De hogy a korai alkalmazás sem nyújtja a siker garantiáját, azt többek közt Leyden és Blumenthal15 két esete, Herczel és Korányi Sándor egy-egy esete bizonyítják, a­melyekben a tünetek jelent­kezése után pár órával megkezdődött a serumtherápia. Az ellentétek közti biztos eligazodásnak egyelőre még nem jött el az ideje. Eddig oly rossz prognosisú betegségnél, mint a­milyen a tetanus, személyes tapasztalatainkból levont véle­ményünk nem tarthat vissza oly eljárás alkalmazásától, a­mely-

Next