Orvosi Hetilap, 1904. július (48. évfolyam, 27-31. szám)
1904-07-03 / 27. szám
403 ORVOSI HETILAP 1904. 27. sz miatt nyelésre képtelen) 4 cgm. ópiummal. A merev görcsös állapot állandó, miglen augusztus 4-dikén a légzési izmok kimerülése és eszméletlenség mellett bekövetkezik az exitus. IV. T. A . 35 éves, cseléd, kórházi felvétele 1903. szeptember 23-dikán. Állítólag 4 nap előtt leesett a lépcsőről és akkor gerinczoszlopát megütötte; aznap este tarkómerevség és trismus lépett fel nála. Felvételkor a tetanus kifejezett súlyos képét mutatja. Észlelés alatt összesen 160 cm 3 Pasteur-féle antitoxint kap és 69 gmn. chloralhydratot fogyaszt el. Rohamok mindinkább sűrűbbek és erősebbek Állandóan lázas, a legmagasabb napi hőmérsék 39'6° C. 28 dikán éjjel exitus. V. T. A., 38 éves férfi, gyári munkás, kórházi felvétele 1903. június 11 dikén. Kilencz nap előtt a spodium gyárban a csonttörő raktárban a fogaskerék elkapta a bal kezét és mutató- és középső ujját összezúzta. A sérülés után 5 nappal ebéd közben hirtelen szájzár lépett fel, azóta nehezen nyel. Felvételkor kifejezett tünetcsoport. A sebet hydrogenium hyperoxiddal kimosták (noha felvétel előtt már rendszeresen kezelték), gondolva, hogy így az anaerob bacillusokat tönkre tehetjük. Felvétele napján 30 cm. Pasteur-féle antitoxint kap subcutan, azonkívül 6 gm. chloralhydratot vesz be e napon 3 cgm. morphinnal. Hőmérsék 38'7° C.-ig emelkedik. Június 12-dikén a beteg ágyának kisfoki mozgása már óriási görcsöket vált ki E napon is kap 40 cm. Pasteur féle antitoxint subcutan és 12 gm. chlorhydratot 4 cgm. morphinnal. Legmagasabb hőmérsék 39° C. Junius 13-dikán nagy görcsös roham alatt d. vexitus. VI. G. F., 16 éves, földmíves, kórházi felvétele 1903. július 23.-án. Állítólag 20 dikán dolgozott a kertben. 21-dikén d. e. veszi észre, hogy nyakát mozgatni nem képes, délben már rágni sem tud jól, 22-dikén pedig végtagjai is megfeszültek. Felvételkor kifejezett tünetcsoportok : hőmérsék 39'9° C 23-dikán, 24-dikén és 26-dikán mindegyik napon 100 A E. Behring féle antitoxint kap subcutan, a rohamok ennek daczára erősebbek, hőmérséklet is fokozódik és felmegy 41'7° C.-ig. A sérumkezelés mellett állandóan chloralhydratot is kap 8—10 —12 gm. napi mennyiségben. 27-dikénexitus. VII. P. A., 41 éves, földmíves, kórházi felvétele 1903. október 26-dikán. Állítólag egy hét előtt elesett és a bal kéz hüvelykujját megsértette. Az nap este orvosi segélyben részesült. Felvétele reggele óta száját nyitni nem képes és csak folyékony ételeket tud nyelni. Felvétele napján 50 cm 3 Pasteur-féle antitoxint kap subcutan és 8 gm. chloralhydratot cserében 3 gm. tinctura opii-vel. Másnap ismét 50 cm. Pasteur-féle antitoxint kap subcutan és 8 gm. chloralhydratot 3 gm. tinctura opii-vel; mindezek daczára a görcsök nagyon sűrűn és nagy intensitással jelentkeznek, ekkor a Kocherféle intracerebralis injectiót akartuk adni, de eme törekvésünk megtörik a beteg makacskodásán. Ugyanezen napon óriási görcsös roham alatt az eszmélet teljes megtartása mellett exitus. Legmagasabb hőmérséklet észlelésünk alatt 38‘7° C. Vili. I. L.-né, napszámos felesége. Osztályunkra felvétetett 1904. május 16-dikán. Tizennégy nap előtt gastroenterostomia végeztetett rajta carcinoma ventriculi miatt. A seb per primum gyógyult és így az infectiora magyarázatot nem találtunk. Osztályunkra való felvételkor már 36 óra óta állott fenn a tetanus. Ez esetben is alkalmaztuk a Behring féle antitoxint (100 A. E.), e mellett chloralhydratot adagoltunk 10 gm.-nyi mennyiségben prodie 3 cgm. morphiummal. Egy napi osztályunkon való tartózkodása után a légzőizmok nagy intensitású görcsei következtében beállt a hirtelen exitus. Ezen nyolc eseten kívül még észlelésünk alatt állott az egyik sebészi osztályon levő két eset. Mindkét betegnél idejekorán alkalmaztuk a Pasteur-féle antitoxint; e két eset is exitussal végződött. (Sajnálatomra a pontos feljegyzések nincsenek birtokomban.) Végül Korányi Sándor tanár úr felhatalmazott magángyakorlatában előfordult két esetének felemlítésére. Mindkettőben bőségesen alkalmazták egyéb eljárások mellett az antitoxint. Az egyikben a fertőzés helye kimutatható nem volt. Az antitoxinkezelés a betegség nyolcadik napján kezdődött. A beteg meggyógyult. A második eset szülés után fellépett tetanus esete volt. Az antitoxin az első tünetek jelentkezése után mintegy 6 órával alkalmaztatott. Daczára ennek, a beteg másnapra meghalt. Kezelési módunkat a következezőkben összegezhetem : minden esetben isoláltuk a beteget, hogy minden oly káros behatást (a többi beteg lármája stb.), mely a görcsöket kiváltja, elkerüljünk. A görcsök megszüntetésére nagy adag chloralhydratot adtunk 6 — 8 — 10—12—15 gm. napi mennyiségben, morphinnal összekötve ; ha a chloralhydratot a nagy trismus miatt végbélen át kellett bejuttatnunk, úgy tine, opii nagy adagjával kötöttük egybe. Hogy mily nagy mennyiségű chloralhydratot és morphint képesek eltűrni az ily betegek, azt bizonyítja Verneuil, kinek betege 450 gm. chloralhydratot és 114 cgm. morphint szedett be felgyógyulásáig. Betegeinknél ezenkívül azonnal alkalmaztuk az antitoxinos kezelést. Tizenkét észlelt esetünk közül kettő gyógyult, ezek közt azon esetünk, melynél a gerinczürbe fecskendeztük be az antitoxinos folyadékot. Ezen esetben a kimutatható incubatiós szak elhúzódott volta (12 nap), a tünetek aránylag lassú kifejlődése, a fennálló tünetek mellett a hőmérséklet csaknem normális volta és végül a már fennálló tünetcsoportoknak legalább látszólag nem oly túl nagy intensitása, am a meggyőződést érlelték meg bennünk, hogy a kedvező lefolyás nem épen a serumkezlésnek tudandó be. Hisz látnak igen súlyos tetanusban szenvedőket is gyógyulni antitoxinos kezelés nélkül, és a jelen esetünkben alkalmazott subduralis befecskendezés közvetlen eredménye ellen legyen szabad csak Blumenthal és Jákob kísérleteire hivatkoznunk, kik úgy találták, hogy a kifejlődött tetanus tünetcsoportoknál a gerinczvelő oly erősen köti meg a toxint, hogy ezt onnan a duralis infusioval sem vagyunk képesek leválasztani; pedig ők igen meleg ajánlói az antitoxinos folyadék ilynemű alkalmazásának. A másik gyógyult tetanus esetnél az antitoxin későn alkalmaztatott Az ily tartós lefolyású esetek prognossa tudvalevőleg aránylag jó és így alig van okunk a kedvező eredmény magyarázatául az antitoxinkezelésre hivatkozni. A többi tíz esetünkben egy ízben antitoxint nem adtunk, a carcinoma literiben szenvedő betegnél, ki is már észlelésünk kezdetén igen elgyengült állapotban volt. Kilencz esetben, daczára a gyorsan, subcutan bejuttatott anti- t toxinnak, előbb-utóbb exitus következett be. Duralis infusiót ezeknél nem alkalmazhattunk, részint a betegek ellenkezése miatt, részint még ha egy-két beteg bele is egyezett, az a gyorsan és óriási intensitással fellépett görcsök miatt kivihetetlen volt narcosis nélkül. Különben arra nézve, hogy az antitoxin subduralis vagy intracerebralis inficiálása több eredményre vezet-e a subcutan adottnál, nagyon is eltérők a vélemények: így Masskowski, észlelései alapján, nem ajánlja jobban az intracerebralis injectiót a subcutannál; sőt Vallas,10 ki nagy ajánlója az antitoxinnak, 10 esetről szerzett tapasztalatai alapján az intracerebralis és subduralis injectiót határozottan mint veszedelmest veti el. Ha ezek után saját eseteink alapján akarnánk nyilatkozni a tetanus antitoxiniherapiájának értéke felől, oda kellene condludálnunk, hogy az a tetanustherapiában hasadást nem jelent. Ezzel szemben azonban Engelmann és Köhler szerint a tetanushalálozás az antitoxinkezelés hatása alatt 3-1, illetőleg 43°/o-kal csökkent. Behring12 a mortalitást antitoxinkezelés mellett 40—45°/o-ra teszi Rose11 nagy statistikájának 88°/o-os halálozásával szemben. Lambert 13 intracerebralis serum alkalmazás után 63%-os halálozást említ. Eredményeinkhez hasonló kedvezőtlen tapasztalatok más oldalról is elég nagy számban közöltettek ugyan, így pl. Ullrich kilencz esete közül hat kapott antitoxint. Ezek közül csak egy gyógyult. A három antitoxin nélkül kezelt eset oly súlyosnak látszott, hogy az exitust biztosra vették ; ezek közül kettőgyógyult. Igaz, hogy a kedvezőtlen eredményt sok esetben a serum késői alkalmazására lehetne visszavinni. De hogy a korai alkalmazás sem nyújtja a siker garantiáját, azt többek közt Leyden és Blumenthal15 két esete, Herczel és Korányi Sándor egy-egy esete bizonyítják, amelyekben a tünetek jelentkezése után pár órával megkezdődött a serumtherápia. Az ellentétek közti biztos eligazodásnak egyelőre még nem jött el az ideje. Eddig oly rossz prognosisú betegségnél, mint amilyen a tetanus, személyes tapasztalatainkból levont véleményünk nem tarthat vissza oly eljárás alkalmazásától, amely-