Orvosi Hetilap, 1904. november (48. évfolyam, 45-48. szám)

1904-11-06 / 45. szám

1904. 45. sz ORVOSI HETILAP a villamosság közömbös hatása mellett. Bürkner pedig kifejti, hogy óva int a villamos áram használatától, mert óvatos alkal­mazásánál is nagy izgalom keletkezhetik a hallóidegben, noha a zúgásra jól hat a galvánáram és Gradenigo is hasonlóképen nyilatkozik. Látjuk tehát, hogy nagy és áthidalhatatlan ellentét van a különböző szerzők véleményeiben, úgy hogy érdemes az irodalmi adatok e zűrzavarát felderíteni. úgy járunk kétségkívül e téren, mint az elektrotherapiában egyáltalában, melyről Stinzing találóan mondja, hogy meddő dolog a felett vitatkozni, várjon Eulenburg szerint a villamos árammal elért gyógysikerek Vs-öd része vagy Moebius szerint azok Vs-öd része psychotherapiának minősíthető-e, mert ha csak az esetek ötödrészében érhetünk el suggestív úton sikert, az elektro­­therapia alkalmazását e kis töredék is indokolná. Nincs azonban kétség Stinzing szerint, hogy a galvánáramnak elektrolysises és vasomotoros hatása van. Ismeretes, hogy a kutya n­­ischiadicusára utató galvánáram véredénytágulást képes előidézni előzetes vaso­­constrictio nélkül, mint ezt Grützner physiologiai kísérletei óta tudjuk. A galvánáram izgató hatását e kísérlet meggyőzően bizo­nyítja és helyesen jegyzi meg Stinzing, hogy a­miről a bőredények vértettsége által meggyőződhetünk, azt minden nehézség nélkül más szervek véredényeire is alkalmazhatjuk, sőt reflex útján is támad a villamozás által véredényszűkülés és tágulás, így Nothnagel-nak sikerült a bőr vagy a környi idegek galváningere által az agy és gerinczagy pia mater véredényeinek szűkülését előidéznie. Brenner alapvető kutatásai óta továbbá tudjuk, hogy a galvánáram a hallóideget különösen képes be­folyásolni, mi abban nyer kifejezést, hogy első reactioként kathod­­zálásnál, abban a kádnyitásnál hangérzés támad a fülben. A viszonyok a fülben e tekintetben nagyon előnyösek a galvánáram hatásának kimutatására, mi semmi más szervben sem sikerül ily módon. A helybeli etető hatáson kívü­l, kataphoresises hatással is bír a galvánáram, mert az anodtól a kathodhoz hullámzó folyadék­áramot képes előidézni. A galvánáram hatásának eldöntésére azonban újabb nagy­becsű irodalmi adatok is állanak rendelkezésünkre. A­mióta Urbantschitsch a fül elektro-katalysises kezelését ajánlotta, sokkal élesebb megvilágításban áll e tárgy érdeme. Ő is a galvánáram vasomotoros, trophikus, elektrolytikus, kataphoresises hatását hang­súlyozza. A hajszáledényekre kiterjedő véredénytágulás órákig tarthat és a vér-, illetve nyirokfolyadék nagyobb odaáramlása folytán a szövetekben a táplálási viszonyok és az anyagcsere megváltozását eredményezi. Az endosmosis abban nyilvánul, hogy folyadékáram fejlődik az anodtól a kathod felé, mely irányban a szövetekben részecskék, ezek között szilárdabb lerakodási anyagok, mozgásba is jöhetnek. Foveau de Courmelle szerint a villamos osmosis segítségével szénrészecskék áthatolhatnak porosus válaszfalon, higanycseppek a positív pólustól a negatív felé szállva, kiküszöböltetnek, lithion­­sók és oxálsavvegyületek pergamentpapiroson átlépnek. A galván áram vegyi hatását illetőleg nagyobb szénsavképződést, fokozott előnyfelvételt, paratejsavképződést (Du Bois Reymond), az alkoholos extractív anyagok szaporodását (Helmholtz), az izom vízbőségének fokozását észlelték. Váltakozó áramok is képesek savanyított vizet felbontani. A szövetfolyadék elektrolysises bomlásánál a positiv póluson éleny, chlor stb., a negatív póluson hydrogén, kálium, nátrium stb. választatnak ki és a szabaddá vált anyagok, különösen a positív póluson erős etető hatást fejtenek ki, miáltal kemény, retractilis hegszövet keletkezik, míg a kathódon puha hegszövet fejlődik és sejtek pusztító hatása folytán megpuhul a kemény kötőszövet (Brenner). Arsonval és Chor­in továbbá a galván­áram baktericid hatását egyes bacillusokra constatálták, így a bacillus pyocyaneusra és legújabban Guarini brüsseli orvosnak a tej teljes sterilizálását sikerült galvánvillamosság alkalmazása által elérnie. A fü­lgyógyászatban már régóta használják a galvánáramot. Így Urbantschitsch Brenner-t és Hagen-t idézi, kiknek sikerült a galvánáram segítségével dobhártyahomályokat feltisztítani. Gruber, Gomperz magántanár akkori assistense kedvező tapasz­talata alapján klinikáján az elektrolysist oly sarjadzások elpusztí­tására ajánlja, melyek kac­csal, éles kanállal vagy gyűrűkéssel el nem távolíthatók. Ostmann marburgi tanár az elektrolysist ajánlotta a külső hangjárat kötőszöveti stricturáinak kezelésére és pedig 5 milliamperes áramokat 5 perczen át, 8 — 10 napi idő­közökben. E sikereket m megerősítte nálunk Schwarz Ede fülorvos. Kenefick a tuba Eustachi szerves stricturáinak kezelésére alkalmazta és hasonló sikerrel használták a galvánáramot franczia szerzők. Ismeretesek egyébiránt többek között a húgycsőszükület kezelésére irányuló törekvések katalysissel, míg újabban Borri a negativ polus kifejezett fájdalomcsillapító hatását látta a gyomor endogalvanisatiojánál cardiospasmus ellen, és minthogy betegeinél határozott rosszabbodást okozott az endofaradisatio, kizárható a suggestiv hatás. A galvánáramnak kedvező hatását a fülzúgásra már Erb emelte ki és a fent idézett Bürkner göttingeni tanár is megerősíti e tapasztalatot. Mindezen általam lényegesen kibővített irodalmi adatok arra bírták Urbantschitsch tanárt, hogy a galvánáramot oto­­sklerosisnál és genyes fülgyuladás után visszamaradó fü­lbántalmak­­nál használja. Kengyelanchylosis esetében nedves vattába burkolt csavaralakú rheophor-pálczikát vezetett be a hangjáratba egészen a dobhártyáig, bilateralis megbetegedésnél a kathodpálczikát a fülbe vezeti, a másik széles korongalakú elektródot az ellenkező test­rész kezével hozza összeköttetésbe. Hogy az elektródnak a hang­járatból való kicsúszását megakadályozza, a leírt pálczikaalakú elektród alá száraz vattát helyez el, miáltal a pálczikának a hallójáratból kinyúló izolált része felfelé áll, tehát magasabban fekszik, mint a hangjáratban levő része. Nyomás és rongálás ki­kerülése czéljából a fülben fekvő pálczikát vékony, hajlékony vezetőzsinórokkal köti össze és az elektród beillesztésénél a fülbe csak O'l—O'iNnyi milliampere áramot használ, égető érzésnél lemegy az áramerősséggel, gyors ingadozásokat az áramban fel­lépő szédülés és subjectív hallási zavarok miatt kikerül, miért is lassú be- és kilopódzást ajánl automatikusan ható rheostattal, 5 — 10 percznyi áramtartalmmal, naponta vagy háromszor heten­ként alkalmazva. Az applicatio e­leme különösen alkalmas volt egy esetem­ben a Meniére-kór kezelésére, mely makacs alakban jelentkezett az otosklerosisban szenvedő betegnél, míg második esetemet egészen Donáth szerint a pólusok külső alkalmazásával kezeltem állandó, most már l’/n éve tartó sikerrel. Irodalmi adataink beható átkutatásánál azonban azt találjuk, hogy a volt greifswaldi physiologu­s magántanár és jelenlegi fül­orvos Richter Eduard által szerkesztett elektródok is alkalmasak a fül sikeres galvánkezelésére, mert felette egyszerűek és az áram direct helybeli alkalmazását teszik lehetővé. Richter vékony, hajlékony vezetősodronyt construált gömb­alakú véggel, mely ez utóbbi végig izolálva van, oly görbülést mutat, mint a fülkatheter és az ostium pharyngeum tubae-be vezethető, míg a második elektród tömör vagy üres kúp alakú, a ferdevonalú fültölcsér mintájára készült fémtestből áll, melyet ironikus végével a külső hangjáratba tolunk és egyszerű csiptető­­vel eszközölt áramösszeköttetés által elektróddá válik e fémtest. De bármi módszerrel is végezzük a galvanisattót, nem foroghat fenn immár kétség, hogy a galvánáram megpróbálása Meniére-kór ellen komoly kísérletre méltó és a szükséges kautelák­­kal alkalmazva, a baj rosszabbodására nem vezethet. A galvanisatio valószínűleg akkép fejti ki hatását, hogy az otosklerosisnál az újképződési a spongiosa nyiroküregeiben és a tömkeleg perilymphájá­­ban változnak a nyomási és helyzetviszonyok, miáltal meggátol­tatnak az egyszerre fellépő intralabyrinthaer áttörések a peri­­lymphában. E mellett szól, hogy Hőgyes kísérletileg villamozás által a perilympha alteratioját érhette el, de Bohrer zürichi magántanár idézett esete, mint élő emberen látott kísérlet, is erősen támogatja e felfogást. Lucac berlini tanár sikere nyomó­­kutasza alkalmazásával, Gradenigo turini tanár sikere az adhaerens heg, illetve dobhártya teljes eltávolítása által a kalapácson és üllőn kívü­l, hogy a kengyel nyomását a tömkelegre megszüntesse, mind egytől-egyig e felfogás helyessége mellett bizonyítanak. De a galvánáram vasomotoros, trophikus, elektrolysises, vegytani hatása is érvényesülhet a fent körülményesen leírt irányban is és a táplási viszonyok és az anyagcsere változásai által a 651

Next