Orvosi Hetilap, 1905. február (49. évfolyam, 6-9. szám)
1905-02-05 / 6. szám
T'V'-V *mg, 81 ORVOSI HETILAP 1905. 6. sz. eléggé tömény a zinkló oldata, és ha hosszasan vezetjük át a szerveken a Ha S gázt, úgy górcső alatt igen jól szembetűnő sárgásfekete Hg 8-csapadékot nyerünk. Hátránya ez eljárásnak, hogy a hosszas Ha S átvezetés igen kellemetlen manipulatio, továbbá hogy a gáz behatásának erősen savanyú folyadékban kell végbemennie, különben a csövekben foglalt zinksó is kicsapódik zinksulfid alakjában. Az erősen savanyú oldat pedig a szövetre károsan hat. E kellemetlenségek elkerülhetők a most leírandó egyszerű módszerrel. A szerveket 4°/o-os formaldehyd-oldatban fixáljuk. Ez oldat kitűnő fixáló tulajdonságai következtében közhasználatban van. Néhány órai, egész 1—2 napi fixálás után a vékony (1—2 cm.) szeletekre vágott szerveket többször cserélt vízben öblítjük, és Ha S-nel frissen telített vízbe teszszük. A Ha 8 víz közömbös legyen, azaz ne savanyítsuk meg. A savanyításnak megvolna az a haszna, hogy általa elkerülhetnék a szervek vastartalmának ferrosulfid alakjában való lecsapódását, de ezzel szemben áll az a jóval fontosabb körülmény, melyet sokszoros tapasztalással próbáltam ki, hogy a savanyú folyadék jóval nehezebben hatol be a szervbe, illetve a sejtekbe, mint a közömbös vegyhatású. Az esetleg — mert gyakran nem csapódik le — leválott vassulfidot majdan a metszetekből könnyen lehet bármely ásványi savval kioldani. Töltsünk meg tehát egy vastagfalú, pontosan záró dugóval bíró üveget Ha 8-vízzel, miután előbb beletettük a szervdarabokat, dugaszoljuk be és kössük be a dugót vászonnal és zsineggel lehető szorosan. Az üveget állítsuk azután a melegítő szekrénybe, melyben körülbelül 70°-en egy hétig maradjon. Ha időközben a folyadék kicsapódott kéntől megzavarosodik, úgy azt fel kell váltani, de különben is ajánlatos egyszer-kétszer megújítani a Hal vizet Tudvalevő leg magasabb hőmérséken a vegyi folyamatok gyorsabban folynak le. Általában elfogadott számítás szerint minden 10°-nyi hőemelkedéssel megkétszereződik a gyorsaság. Jogosan remélhetjük ezek szerint, hogy az a kevéssé dissociált higanyvegyület, amelyben a kénese a szervekben foglaltatik, e magasabb hőmérséken és az elegendőképen hosszú idő alatt teljesen HgS-né változik, mégpedig nemcsak fehér vagy sárgás higanysulfid-tartalmú kettős sókká, hanem a fekete HgS-csapadékká, mely górcső alatt jól látható. Ha a melegítő szekrényben egy hétig tartottuk a szervet, úgy tapasztalásom bizonyítja, hogy a benne foglalt Hg teljességében HgS-sé változott. A Hg S-vízből kiveszszük a szerveket, destillált vízben többszörösen kimossuk, fokozatosan erősbödő alkoholban víztelenítjük, celloidinba ágyazzuk, s felmetszszük őket. Ajánlatos vastagabb és vékonyabb metszeteket készíteni. Az előbbieken a Hg S elosztódását a szervnek anatómiai elemei között lehet jobban megfigyelni, mivel a vastagabb rétegben a sárgásbarna, sőt egészen fekete szín erősen szembeötlő, a vékony metszeteken ellenben a Hg 8-nek elhelyeződését az egyes sejtekben tanulmányozhatjuk, természetesen erősebb nagyítással. Az alább adandó leírások alapjául a következők szolgálnak : Ajtai tanár úr intézetéből Gyulay és Bender assistens uraknak köszönhetem sublimáttal mérgezett asszony veséjének és vastagbelének részletét, s ugyancsak nekik egy sublimáttal mérgezett leány hullájából: vese, bőr, máj, szív és pancreasrészeket. Az első asszony néhány 1 gm.-os sublimát-pastillát vett be öngyilkossági szándékkal, s körülbelül 1 hét múlva halt meg peracut bél- és veselobosodás tünetei között az izraelita kórházban. A második eset 18 éves leány volt, kiről nem tudom, mennyi sublimátot ivott, s ki körülbelül 20 nap alatt halt meg. A kórboncztani diagnosis róla a következő: Ulcera diphtheritica sublingualia mucosae oris et superficialia intestini crassi. Perifolliculitis mercurialis. Pericarditis fibrinosphaemorrhagica (corvillosum). Endocarditis verrucosa valvulae mitralis. Degeneratio adiposa myocardii et parenchymatosa iam ad adiposam vergens hepatis et renum. Haemorrhagiae mucosae bronchorum inferiorum in lobo inferiori pulmonis sinistri. Állatkísérleteket végeztünk fehér egereken és házinyulakon. A fehéregereknek 0’002 gm. sublimátot fecskendeztem a bőrük alá, ami elegendő, hogy félóra alatt elhulljanak. Acut Hg-r mérgezést nyúlon 0'02—0'02 gm. Hg befecskendésével idéztem elő, mi az állatot negyednapra ölte meg. Chronikusabb Hg-os mérgezést pedig naponként 0 004 Hg CU bőr alá való befecskendésével okoztam. A vizsgálati anyag átnézete. 1. Több gm. sublimát belső bevétele után egy hét múlva meghalt asszony veséje és vastagbelének fekélyes része. 2. A sublimát bevétele után 20 napra meghalt leányból vese, szív, pancreas, máj és bőr. 3. 0'002 cm3 sublimát bőr alá befecskendése után peracut elhalt fehéregér. 4. Nyúl szervei, mely 3 egymásután való nap kapott 0'02 cm3 Hg Cb-t bőr alá. 5. Három kilogrammos fehér nyúl kapott 29 napon egymás után 0’004 cm8 Hg Cb-t bőr alá, 1 kgm.-mal lefogyott és chloroformmal öletett meg. A főbb szervekben található leletek: Vese. A vastag metszeteken a szürkéssárga diffus színeződés jól szembeötlő, különösen ha fehér lapra állítjuk őket. Az 5. számból származó metszeteken közepes nagyítással látható, hogy ez a szürkés színeződés egészen finom, pontszerű lerakódásokból származik, amelyek jóformán az egész kéregállomány epitheljeiben találhatók. Legkevésbé a glomerulus hámján látjuk őket, legjobban a tubuli contorti I. ordinisban. Még sokkal bővebben és nagyobb szemcsékben láthatók a lerakódások az egyenes csatornákban, hol jóval feketébbek és distinctebbek is. Már a gyűjtőcsatornácskák hámján jól megkülönböztethető, hogy a szemcsék, különösen a sejtnek a csatorna lumene felé eső részén, sűrűbbek és nagyobbak. A lerakódásokat mutató sejtek magvai szemcséket nem tartalmaznak, és haemalatinnal normálisan festődnek. A 2. szám veséjében sokkal több és feketébb a lerakódás, a glomerulusok nagy száma részben vagy egészben fekete. A tubuli contorti hámja nem festődik, hanem sok helyen a sejtekhez hasonló alakot adó finomabb vagy durvább szemcsetömegek helyettesítik ezeket. Az egyenes csatornácskák körülbelül olyanok, mint a 4. számnál. Erősebb nagyítással a glomerulusok még aránylag jól festődő maggal bíró epitheljében számtalan feketéssárgás fényes szemcse látható. A tubuli contorti sejtjei már nagyobbrészt szemcsetömegekké változtak. Igen sok még halványan, számos egyáltalán nem festődik. Inkább maradtak épségben az egyenes csatornák alakelemei, bár a sejtek szintén fekete szemcsékkel tömvek, némely csatornácska lumene fénylő fehéres tömegben sárgásbarna rögöket mutat. A véredények sárgásbarna, egész fekete sávok gyanánt látszanak, bennük sok szénfekete leukocyta. A leukocyták, amelyek fekete jellegzetes alakú rögök gyanánt ismerhetők fel, már a szövetkezökben is kisebb-nagyobb csoportokban mutatkoznak. Az 1. szám veséjében a leírtak még jelentékenyen fokozódnak, a kéreg már szabad szemmel is feketésbarna sávnak tűnik, haemalatinnal nem festődik. Erősebb nagyítással nézve : majdnem minden hámsejt fekete, vagy egymástól jól elkülöníthető röggé változott, csak az alak adja meg a sejtet. A mag legtöbbnyire egyáltalán nem festődik, a szemcsék az egész sejt területét, tehát a magot is ép úgy borítják, mint a plasmát. Az egész látótér fekete rögökből alkotott sejtalakokkal van tele. Az egyenes és gyűjtőcsatornácska hámja még valamivel épebb, de szintén sűrűn feketén behintett. Ezen felül a csatornácskákat fekete leukocytákból alkotott hüvely keríti be, amely számos helyütt az egész szövetszerkezetet elfedi. Máj. 4. szám. A lebenyecskék közepén a kerek nagy vena centralis sárgásbarna, éles határú körnek tűnik, melyből számos sugáralakú, sárgásbarna kiágazódás indul ki. A vékonyfalú vena lumenét kitöltik a sárgásbarna, feketés vérsejtek, amelyek között éles fekete pontok és foltok alakjában látszanak a leukocyták. A capillarisokban hasonló leukocyták láthatók. A májsejtek magvai jól festődnek, protoplasmájuk szürkésnek látszik. Erősebb nagyítással a sejtek finom szürke porral behintettnek látszanak, amely behintés csak itt-ott erősödik erős fénytörési, fekete, épen meglátható szemcsékké. Legerősebb nagyítással látható, hogy a mag e szemcséktől szabad, ellenben a plasmát igen sűrűn borítják. Míg a vena elágazódásai Hg - nel teltek, az artériák aránylag keveset tartalmaznak, az epeutak pedig üresek. A 2. szám májában a vena centralis nem ötlik úgy szembe, sem pedig a capil-