Orvosi Hetilap, 1905. június (49. évfolyam, 23-26. szám)

1905-06-04 / 23. szám

Negyvenkilenczedik évfolyam. 23. szám. Budapest, 1905. junius 1. ORVOSI HETILAP. Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében 4 szám. GYERMEKGYÓGYÁSZAT Bókay János szerkesztésében 4 szám GYNAEKOLOGIA Tóth István és Temesváry Rezső­ szerkesztésében 4 szám. ORR-, GÉGE- ÉS FÜLGYÓGYÁSZAT Navratil Imre, Ónodi Adolf, Krepuska Géza és ifj. Klug Nándor szerkesztésében 4 szám. ELME- ÉS IDEGKÓRT­AN Babarczi Schwartzer Ottó és Moravcsik Ernő Emil szerkesztésében 3—4 szám. — Egyéb tudományos mellékletek. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatták: Antal Géza és Hőgyes Endre. KIADJÁK ÉS SZERKESZTIK: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. MAGÁNTANÁR, FŐSZERKESZTŐ. _____________ SZERKESZTŐ. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Dollinger Gyula : A rákbetegség sebészeti gyógykezelésével a budapesti kir. m. tud.­egyetem I. számú sebészeti klinikáján elért eredmények. 407. lap. Lenkei Vilmos Dani: Folytatólagos vizsgálódások a napfürdők hatásáról a szer­vezet némely működésére. 409. lap. Pólya Jenő Sándor: Közlemény a szt. István-kórháznak Herczel tanár vezetése alatt álló sebészeti osztályáról. A zsírszövetnekrosisról. 414. lap. Tárcza. Lenhossék Mihály: A termékenyítésről. 415. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Jessner: Dermatologische Vorträge für Prak­tiker. (Guszman.) 417. lap. — Lapszemle. Általános icór- és gyógytan. Újabb mozzanatok a syphilis kóroktanában. (Picker Rezső.) — Belgyó­gyászat. Noorden : Az elhájasodás gyógykezeléséről. (P e s t h y.) — Ortho­­paedia. Lange: A Röntgen-képek jelentősége az orthopaediában. (Kop­its Jenő.) — J. Kessler: Kemény kötésekről, különösen sodronyszövettel készített gypskötésekről. (Kop­its Jen­ő.) — Klapp : Merev ízületek megmozgatása és izületi zsugorodások nyújtása szívókészülékkel. (K­o­p­i­t­s Jen­ő.) — Idegbajok. C. Franga : A meningitis cerebrospinalis epidemica kezeléséről. (K­o 1l­a­r­i­t­s Jen­ő.) — Vogt és Franck : 8 éves gyermeken dementia paralytica. (Ko­t­t­a­r­i­t­s J­enő.) — Sebészet. Frazier: A kisagydaganatok operativ kezeléséről. (P­ó­l­y­a. — Nőbe : Operált heveny pankreas megbetegedés. (M­ihálkovics El­e­m­é­r. — Endersen és Zumstein : A hepatocholangioenterostomia. (P­ó­l­y­a.) — Ehrich : Emlőrákműtétek eredményei. (Steiner Pál.) — Baracz : Előesett és üszkös végbélcsomók kezelése. (Gergő.) — K. Dahlgren: Bélbénulások kezelése. (Gergő.) — B­orr mami : A bőrhámrákok Statistik­áj­ához és casuistikájához. (Steiner Pál.) — Bőrkór­tan. Lengefeld: A vasenol nevű új készítmény értékéről. (Guszman.) — M. Joseph és Z­. Vieth: A fagyási csomók kezelése. (Guszman.) — Kisebb közlemények az orvosgyakorlatra. Maramaldi: Pyrenol. — Blanc : Arthritis deformans. 418.—422. lap. Hetiszemle és vegyesek. Kinevezés. — Választás. — XI. szünidei orvosi cursus. — Belügyministeri körrendeletek. — A budapesti poliklinikai egyesület. — A budapesti orvoskari tanártestület. — Elhunyt. — A syphilis kórokozója. — Közegészségtani tanszék Tübingenben. — A keztyű a hygiene szempontjából. — A londoni orvos-sebészi egylet jubileuma. — Osler William. — A főváros egészsége. 422—423. lap. — Pályázatok. — Hirdetések. Tudományos társulatok és egyesületek. Budapesti kir. Orvosegyesület. — Közkórházi Orvostársulat. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A rákbetegség sebészeti gyógykezelésével a buda­pesti kir. magy. tud.­egyetem I. számú sebészeti klinikáján elért eredmények.1 Dollinger Gyula dr. egyetemi nyilv. rendes tanártól. 1. Azon gyanú, hogy a rákbetegség terjed és azon tény, hogy a kellő időben szakszerűen végzett sebészeti műtéttel a rákos betegek egy nagy részét meggyógyíthatjuk, a művelt világ minden részeiben mozgalmat indított, a­mely a rákbetegséget tűzte ki beható tanulmánya tárgyává. Ezen mozgalom vezetett az angol, a német és németalföldi rákstatistikákhoz és e mozgalom egyik megnyilvánulása a buda­pesti kir. orvosegyesület rák­bizottsága, a­mely első feladatának egy országos rákstatistika elkészítését tekintette. Előterjesztésem folytán a m. kir. kereskedelmi ministerium megengedte, hogy a m­. kir. orsz. statistikai hivatal a rákstatistikát felvegye 1904. évi munkaprogrammjába és miután az 1904. évi országgyűlés a m. k. orsz. statistikai hivatalt az adatgyűjtésre felhatalmazta, ez 1904. október 15.-én megtörtént. Felszólítást 5803 orvos kapott. Ezek közül válaszolt 5574, vagyis a felszólított orvosok 96‘l°/0-a, míg a hiányzó 3'9°/0 között igen sok olyan orvos volt, a­kinek czíme rosszul volt be­jelentve és ezért a felszólítást kézhez nem vették. Ata tekintjük, hogy a németországi rákstatistikai felvétel alkalmával a német birodalom orvosai közül a felszólítottaknak csak 55­ 4%-a válaszolt, úgy ezen feltűnő kedvező eredmény orvosi rendünknek még akkor is dicsőségére válik, ha figyelembe veszszü­k, hogy 1897. évi XXXV. számú törvényczikk, a mely a ra. k. statistikai hivatalt 1 Előadás a budapesti kir. Orvosegyesület 1905. márczius hó 4.-én tartott rendes ülésén, életbe léptette, nálunk az országgyűlés által engedélyezett statis­tikai adatgyűjtést törvényesen rendezte és az adatszolgáltatást kötelezővé tette. Az országos statista hivatal igazgatója, Vargha Gyula minisz tanácsos úr . Méltósága a nevezett törvényt ez eset­ben is minden tekintetben a legtapintatosabban kezelte, miért is neki őszinte köszönettel adózunk. Adatgyűjtésünk eredménye, hogy 1904. év október hó 15.-én Magyarország területén — Horvát- és Szlavonországok nélkül — 3488 rákos beteg íratott össze úgy, hogy e szerint Magyar­­országon minden egy millió lakosra 209 rákos beteg esik, míg a Német Birodalomban 215. A becses anyag részletes feldolgozása az orsz. statistikai hivatalban folyamatban van, de azt már az eddig megállapított adatokból is láthatj­uk, hogy a rákbetegség nálunk ugyanolyan arányokban pusztít, mint más országokban. Azonban, ha a vezeté­sem alatt álló klinika ambulanciáján azt látom, hogy alig van nap, hogy ott egy vagy több rákbeteg meg ne jelennék és hogy klinikai munkánk jelentékeny részét a rákbetegség fog­lalja le, akkor arra a meggyőződésre kell jutnom, hogy hazánkban az összeírt 3488 rákos betegen kívül még sok olyan betegnek kell léteznie, a­kik, mert semmiféle orvosi kezelés alatt sem állottak, az összeírást elkerülték. 1905. már­­czius hó 15-től 1905. május hó 11-ig 47 rákos beteg jelent­kezett a klinikai ambulantián. Ezek közül csak 15 beteg járt azelőtt orvosnál, míg 32-t, tehát az összes betegek 2/3-át, daczára annak, hogy rákbetegségük többnyire már nagyon előrehaladt, a klinikára jövés­ük előtt orvos még nem vizsgálta meg. A betegek 2/3-a tehát nagyon későn jelentkezik orvosnál, ezekről az orvosoknak az összeírás alkalmával tudomásuk még nem volt, úgy hogy e szerint az orvosok által kimutatott 3488 rákos az összes rákosoknak körülbelül csak egyharmadát képezné. Rákosa­ink száma e szerint meghaladná a 10.000-et. E feltevés mellett szólnak az országos statistikai hivatal halálozási évi kimutatásai is. Az utolsó 8 esztendő halálozási kimutatásait tekintve, hazánkban évenként átlag 5239 ember halt meg rákbetegség

Next