Orvosi Hetilap, 1905. július (49. évfolyam, 27-31. szám)
1905-07-02 / 27. szám
■JVegyvenhilenczedih évfolyam. 27. szám. Budapest, 1905. Julius 2. ORVOSI HETILAP. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatták: Antal Géza és Hőgyes Endre. KIADJÁK ÉS SZERKESZTIK: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. MAGÁNTANÁR, FŐSZERKESZTŐ. ______________ SZERKESZTŐ. Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében 4 szám. GYERMEKGYÓGYÁSZAT Bókay János szerkesztésében 4 szám. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Temesváry Rezső szerkesztésében 4 szám. ORR-, GÉGE- ÉS FÜLGYÓGYÁSZAT Navratil Imre, Ónodi Adolf, Krepuska Géza és ifj. Klug Nándor szerkesztésében 4 szám. ELME- ÉS IDEGKÓRTAN Babarczi Schwartzer Ottó és Moravcsik Ernő Emil szerkesztésében 3—4 szám. — Egyéb tudományos mellékletek. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Bence Gyula: A budapesti egyetemi diagnostikai tanszék közleménye. (Igazgató: Korányi Sándor dr. ny. rk. tanár.) Új módszer a vörösvérsejtek térfogatának meghatározására. 478. lap. Detre László és Sellei József: Közlemény a Jeuner-Pasteur-intézet laboratóriumából. A lecithin hatása a leukocytákra. Adatok a sejtmag eddig ismeretlen működése (phagokaryosis) ismeretéhez. 479. lap. Vladár Márton László: Közlemény a szt. Erzsébet-apáczarend budapesti női kórházából. Raynaud-féle betegség egy esete. 481. lap. Tárcza. Pólyák Lajos: Úti levelek. 482. lap. — Weinberger Miksa: Megjegyzések Tihanyi Mór dr. czikkére a népfürdők létesítése tárgyában. 484. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Maximilian v. Zeissl: Diagnose und Behandlung der venerischen Erkrankungen und ihrer Complicationen beim Manne und Weibe (Guszman.) — H. Schlesinger: Chirurgische Eingriffe bei inneren Erkrankungen. (Gergő.) 484. lap. — Lapszemle. Belgyógyászat. Ebstein: A soványodás kezelése. (K. G.) — Lüthje és Berger : Mily alakban használtatik ki a tápanyagokból visszatartott nitrogén a szervezetben ? (K. G.) — H. Goldman : Vasnak a szervezetbejuttatása bedörzsölés útján. — Knauth: Pneumonia crouposa. — Idegbajok. Koulindry: Az ivógörcsök és más foglalkozási görcsök gyógyítása. (K o 11arits Jenő.) — Pelz: Codeinismus. (K o 11arits Jenő.) — Frenkel: A tabes kezelése Frenkel-féle gyakorlatokkal. (Kollarits Jenő.) — Sebészet. König: A rákról. (Steiner Pál.) — Schmidt: A rákos és egyéb rosszindulatú daganatokban protozoonszerű parasiták. (Steiner Pál.) — Schmidt: A rák specifikus therapiája. (Steiner Pál.) — Matti: A rákos gyomor resectioja. (Steiner Pál.) — Sidney Phillips: Gombostű bejutása a féregnyúlványba. (Pólya.) — Harold Wilson: Appendicitis tüneteit okozó ovarium haematoma. (Pólya.) — Kisebb közlemények az orvosgyakorlatra. Bleibtreu: Neuronal. — Rocaz: Collargol. — Löle: Greosotal. 485—489. lap. Hetiszemle és vegyesek. A kolozsvári Ferencz József tudomány-egyetem. — Mangold Henrik. — Breyer Adolf. — Választás. — Borsodmegyei orvos-gyógyszerész egylet. — Belügyminiszeri körrendelet. — Elhunyt. — Kisebb külföldi hírek. — Nagy alapítvány. — Berlini Virchow-kórház. — Kérdőívek dajkaügyben. — Az V. nemzetközi gynaekologiai congressus. — Az orvosi hőmérő. — Radiobolt. — A rádium alkalmazásának új módja. — Az ausztriai főiskolák nagy beruházása. — A cölni kórházak átalakítása. — Az orvosi tanulmányi rend reformja Francziaországban. — Az Archiv für Augenheilkunde új szerkesztője. — A rádium ára. — Hazai fürdők személyforgalma. — Nyitra vármegye érsekújvári közkórházában. — A főváros egészsége. 488—489. lap. — Pályázatok. — Hirdetések. Tudományos társulatok és egyesületek. Közkórházi Orvostársulat. — Erdélyi Muzeum-Egylet orvos-természettudományi szakosztálya. Mellékletek Elme- és idegkórtan. 2. szám. Szerkesztik: Babarczi Schwartzer Ottó udvari tanácsos és elme- és ideggyógyintézeti igazgató és Moravcsik Emil egyet. tanár. — Carlo Gaetano Nicastro „Az euchininről“ cz. czikkének különlenyomata. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A budapesti egyetemi diagnostikai tanszék közleménye. (Igazgató: Korányi Sándor dr. ny. rk. tanár.) Új módszer a vörösvérsejtek térfogatának meghatározására. Előleges közlemény. Irta: Bence Gyula dr. egyetemi tanársegéd. A vérsejtek térfogatának meghatározására szolgáló eddigi módszerek közül leginkább a Bleibtreu testvérek által leírt és újabban a vér elektromos vezetőképességének meghatározásán alapuló, körülbelül egyidejűleg Tangl és Bugarszky, Both és Stewart által ismertetett módszer volt elterjedve. E módszerek teljesen kifogástalan és megbízható eredményeket adnak, de kivitelükhöz 10 — 30 cm3 vérre van szükség, úgy hogy általános klinikai alkalmazásra ennélfogva igényt nem tarthattak. Könnyen érthető tehát a törekvés oly eljárás felfedezésére, mely lehetségessé teszi a vér sejtes elemeinek térfogatmeghatározását az ujjhegyből vett kismennyiségű véren. Erre törekedtek Koeppe és Eykmann. Koeppe haematokritje azonban túl magas értékeket szolgáltatott, mert a hosszas centrifugálás daczára is marad még a sejteken serum tapadva; Eykmann módszere pedig túlságos sok elővigyázatot és körültekintést követel, úgy hogy az általános gyakorlatban való használatra nem alkalmas. A rendes klinikai vérvizsgálatoknál a vérsejtek számának és haemoglobin-tartalmának meghatározására szorítkozunk , csak kivételes esetekben, amikor annak különös jelentőséget tulajdonítanak, szokás az egyes vörösvérsejtek átmérőjének megmérése. Ilyenkor elég gyakran találkozunk oly következtetésekkel, hogy nagyobb illetve kisebb az átmérő, tehát ennek megfelelően nagyobb illetve kisebb maga a vörösvérsejt is. Ez hibás következtetés, mert lehet a vörösvérsejt átmérője kisebb, mivel a vörösvérsejt eredetileg kisebb volt, de lehetséges az is, hogy az eredetileg rendes nagyságú sejtnek átmérője bizonyos befolyás alatt megkisebbedett, holott a sejt térfogata tulajdonkép megnagyobbodott. Ilyen befolyással bír a vörösvérsejtre a szénsavfelhalmozódás, mert, mint Hamburger kimutatta, a véren szénsavat áramoltatva át, a vörösvérsejtek térfogata megnagyobbodik. Ezzel egyidejűleg azonban alakjuk a gömbéhez közeledik, amivel együtt jár átmérőjük megkisebbedése. Egyrészt a szénsavfelhalmozódás elég gyakori élőben, másrészt épen a szénsavfelhalmozódás eseteiben vagy az arra irányuló gyanúnál jelentőséggel bírhat annak eldöntése, vájjon valóságos mikro- vagy makrocytosissal van-e dolgunk. De ennek felismerésére, mint az elmondottakból kiviláglik, az átmérő meghatározása épen nem alkalmas, úgyhogy e kérdést csak akkor fogjuk helyesen megítélni, ha a vörösvérsejtek számát párhuzamosan vizsgáljuk azok térfogatával. Ezzel lebegett szemem előtt, midőn egy újabb módszer kidolgozásához fogtam, melynek segítségével elérhető az, hogy a vér sejtes elemeinek térfogatát az ujjhegyből vett néhány csepp vérrel meghatározhassuk. Módszerem a Bleibtreu-féle eljárás elvén alapszik, mely szerint a vért physiologiai konyhasó-oldattal külömböző fokban hígítjuk, hogy azután a különböző hígításokban a serum valamely sajátságának a hígítástól függő változását megfigyeljük, így Bleibtreu a nitrogéntartalmat illetve a fajsúlyt határozta meg. Tekintettel arra,, hogy az Abbé-féle refraktométerrel módunkban van valamely folyadék törésmutatóját annak egy cseppjében meghatározni, a serum megfigyelendő sajátságául törésmutatóját választottam, s ez képezi módszerem lényegét. Vizsgálataimat következőkép végeztem: Defibrinált disznóvért különböző mértékben hígítottam 0'9°/o-os konyhasó-oldattal. Ezután az ekként hígított vért paraffin-olajjal befedve (erre különös gond fordítandó, mert a vér tetején meggyűlő serum centrifugálás közben erősen párolog és így hamis törésmutatót nyerünk, amint több kísérletben volt alkalmam erről meggyőződni) centrifugáltam, míg kellő mennyiségű serum vált ki, melyből üveghajszálcsővel egy cseppet kiemeltem és a refracto-