Orvosi Hetilap, 1905. november (49. évfolyam, 45-48. szám)

1905-11-05 / 45. szám

778 ORVOSI HETILAR 1905. 45. sz. villamos ingerlékenységet derített ki a vizsgálat. Lloydi azonban facialis bénulás egy súlyos esetében a sensibilitás oly zavarait észlelte, melyek nyilván a trigeminus területét túlhaladva, vég­tagjaira is kiterjedtek a kétségkívül hysteriás egyénnek. Bemale és Flatau2 a peripher facialisbénulás 200 esetét vizsgálták meg a sensibilitási zavarok szempontjából, de azokat Frankl-Hochwart érdekes észleleteivel szemben csak kivételesen állapíthatták meg. A facialisbénulás ízérzészavarokkal kapcsolatos 27 esete közül Köster3 sem észlelte az érzés csökkenését az elülső nyelvfélen. Mindamellett hajlandó a h­ordában lefutó érző idegrostok létezését felvenni, melyek azonban szerinte súlyos facialisbénulásban nagyobb ellenálló képességgel bírnak, mint a többi facialisrost. * * * Az utóbbi években figyelemmel kísértem a faciális bénulások­­ban előforduló sensibilitási (tapintás-, hő­­s fájdalomérzés) zava­rokat, megvizsgálva egyúttal az egész testfelület magatartását a sensibilitást illetőleg oly esetekben, midőn positív volt az arc­­­lelet. E vizsgálatok a következőt eredményezték: Az esetek­ több­ségében, midőn a sensibilitás csökkenése volt megállapítható a bénult arc­félen, csökkenést tüntetett fel egyúttal az egész bénult testfél sensibilitása is az ép oldallal szemben. Ez meg is egyezik ama ténynyel, hogy a tapintási érzésben ép egyénen is csekély quantitatív eltérés mutatkozik a két testfél között, így E■ H. Weber­ egészséges egyéneknél többnyire erősebb nyomásérzést talált, ha a bal testfél bizonyos bőrrészletét megterhelte, mint a jobb test­fél symmetriás helyének megterhelésekor. Hasonló különbséget találtam — mint azt egy régebbi dolgozatomban­ ismertettem — úgy a hidegségi fájdalomra (azaz a hőérzés ama alsó határa, midőn a hideget már mint fájdalmat érezzük), mi­ a melegségi fájdalomra (azaz a hőérzés felső határa) vonatkozólag a jobb és bal testfél között, még­pedig rendszerint a bal oldalon élénkebb az érzés. Oly egyének, kiknél a hypaesthesia a bénult testfél egész ter­jedelmében egyenletesen oszlott meg, természetesen nem sorolan­dók e csoportba, ezeknél tehát a bénult arc­félen kimutatható sensibilitás-csökkenés nem a faciálisbénulásra vezethető vissza. Még inkább vonatkozik ez a hysteriás alapú sensibilitás zavarokra. Megesik olykor, hogy a sensibilitás-zavar nem oszlik el egyenletesen az egész arc­félen, hanem annak csak bizonyos tá­jára szorítkozik, vagy pedig csak egy bizonyos érzés-qualitás hiányzik és ez is csupán egy körülírt helyen. Észleltem eseteket, midőn pl. a tapintáso­s fájdalomérzés a bénult arczfélnek csak pofanyálkahártyáján, vagy pedig a fájdalomérzés csak a megfelelő homlokfélen volt csökkent. Többnyire azonban hasonló maga­viseletet tanúsítottak a különféle érzésminőségek (a tapintás-, fájdalom- és hőérzés közül az első kettő minden esetben meg lett vizsgálva). Néhány éven át folytatott megfigyeléseim a következőket eredményezték : Peripher arc­bénulás 36 esete közül a sensibilitás (tapin­tás­, fájdalom- s­zeérzés) a bénult arc­félen csökkent volt 17, az egészséges oldallal egyenlő 18 és fokozott 1 esetben; a test többi részén csökkent volt 14, az egészséges oldallal egyenlő 21 és foko­zott 1 esetben. A sensibilitás csökkenése csakis a bénult arc­félen tehát mindössze 3 esetben (8'3°/o) volt jelen. Ezen sensibilitási zavarok között, egyrészt az ízérzészavarok, másrészt a villamos ingerlékenység és a fájdalmak között, nem mutatkozik kifejezett párhuzamosság, mivel ezen 3 eset közül csak 2 esetben volt jelen elfajulási reactio, a 3. esetben pedig 1 .1. H. Lloyd : Bell’s palsy, with anaesthesia in the distribution of the fifth nerve on the same side of the face. Journ. of Nerv, and Ment. diseases, 1901. Jan. 2 Remak u. E. Flatau: Nothnagel’s spec. Pathol, und Ther. XL köt., 3. r. 3 G. Köster: Klinischer und experimenteller Beitrag zur Lehre von der Lähmung des N, facialis stb. Arch. f. klin. Med. 68. köt. 4 O. Funke: Drucksinn. (Hermann, Handb. d. Physiologie, 3. köt., II. rész, 340. old.) 5 A höérzék határairól egészséges és beteg állapotban. Orvosi Hetilap, 1885. a villamos viselkedés változatlan volt; az ízérzés csökkenése és a fájdalmak jelenléte csak 2—2 esetben volt konstatálható. Azon kérdést illetőleg, váljon ezen sensibilitás-zavarok a különböző agyidegekből eredő érző rostoknak a facialis törzshöz való csatlakozása által megmagyarázhatók-e, következő észlelete­met tartom fontosnak : Egy 34 éves nőbetegnél 4 éves korában ismeretlen okból totális és complet facialis bénulás lépett fel, mely azóta változat­lanul fennállott. 1903. évi deczember hó 7.-én Iterczel tanár idegtransplantatiót végzett nála oly módon, hogy a n. accessorius átmetszett külső ágát a foramen stylomastoideumnál átmetszett n. facialis peripher csonkjával összevarrta. A czérnaszálvastagságú facialistörzs megtalálása nem csekély nehézségekbe ütközött. A facialistörzs ezen rendkívüli vékonysága abban leli magyarázatát, hogy a tökéletes atrophia ez esetben a még csak gyermeki fejlődésfokon álló ideget érte. Ez esetben bátran állíthatjuk tehát, hogy a facialisnak a sziklacsontból való kilépése helyén vala­mennyi rostja tönkrement és ha eziránt még valamely kétely állana fenn, akkor bizonyára az idegnek operativ átmetszése min­den további idegvezetésnek véget vetett. Nos, ezen nőbetegnél, kinél az idegtransplantatio oly kedvezőtlen körülmények között ment végbe, úgy hogy az operatio után 0/s évre tökéletes el­fajulási reactio mellett a szem- és szájágakban még csak mérsé­kelt mozgás van jelen, ezen nőbetegnél a tapintás-, fájdalom s­zóérzés mindkét arcz- és nyelvfélen teljesen egyenlő és csak a pofanyálkah­ártya mutatott némi tapintás- és fájdalomérzés-csökke­­nést a hüdött oldalon. Mielőtt az ezekből levonható következtetésekre áttérnék, az érzési zavaroknak még egy másik nemét kívánom megemlíteni : a facialisbénulást oly gyakran kisérő fájdalmakat. Ezen tünetet már régebben kisérem figyelemmel és peri­pher facialisbénulás 165 esete közül 69 ízben (4T8°/o) észleltem. A fájdalmak a bénult oldalnak következő tájaira localizálódtak : fül, fültáj, fültő mögött, processus mastoideus, nyakszirt, tarkó, oldalsó nyaktájék, halánték, homlok, szem, pofa, alsó állkapocs, a bénult arcz- vagy fejfél, vagy pedig diffus fejfájásról panaszkod­tak a betegek. A fájdalmak nemét a betegek szaggatónak, szúró­nak, húzónak, feszítőnek vagy kellemetlen tompa érzésnek jelezték. A­mi a fájdalmak kezdeti idejét illeti, azok megkezdődtek az esetek többségében néhány órával, olykor néhány nappal a büdés beállta előtt, vagy felléptek a bénulással egyidejűleg vagy néhány nappal utána. Még nagyobb variatiót mutat a fájdalmak időtar­tama. A tankönyvek azoknak csak 14 napnyi tartamáról szólnak, én néhány órától napokig, 6 hétig terjedőnek találtam azokat, sőt egyes eseteimben 2, 3, 6 és 7 havi időtartam is van feljegyezve. Közelfekvő dolog ezen sensibilitás-zavarok okát a n. facia­lisnak érző idegekkel való sokféle anastomosisábak­ keresni. Ilye­nek a rami communicantes cum nervo acustico, a trigeminus gangl. nasalejából eredő n. indianus, melynek egyik componense, a n. petrosus superficialis major ismét összefügg a gangl. geni­­culatummal, ezt pedig Lenhossék interspinalis. Jendrassik Sym­pathikus ganglionnak tartja; mindkét n. petrosus superficialis, valamint a n. petrosus profundus major is érző rostokat vezetnek ki a n. glossopharyngeusból. (Testűt.)­ Ide tartoznak továbbá a ramus communicans cum­plexa tympanica, mely a gangl­­oticum és a n. glossopharyngeus közötti anastomosisba lép ; nemkülön­ben a chorda tympani különös fontosságú ízrostjai, melyek a n. petrosus superficialis majoron át centrálisan haladnak és a tri­­geminusból, illetőleg ezen keresztül a glossopharyngeusból erednek, a n. communicans c. ramo auriculi n. vagi, a n. communicans c. n. auriculo-teraporali n. trigemini, a ramus auriculus posterior, mely a plexus cervicalis n. auricularis magnusával (Gebuchten)1 2 3 4 és a n. subcutaneus colli superior, mely a plexus cervicalisból eredő n. subcutaneus colli inf­ral lép anastomosisba. Ehhez járul még az, hogy a facialis végágai, még mielőtt rendeltetési helyükre jutnának, az areában a trigeminuséival valóságos plexusokat ké­peznek, melyekből kevert idegrostok eredvén, a motorius rostok az izmokat, a sensibilis rostok pedig a bőrt és izomzatot látják el. 1 L. Testűt: Traité d’anatomie humaine. Paris, 1891. 11. rész, 720. és köv. old. 2 A. van Gehuckten: Le Systeme nerveux de l’nomwe. Lierre, 1893. 391. 1.

Next