Orvosi Hetilap, 1906. február (50. évfolyam, 5-8. szám)

1906-02-04 / 5. szám

1906. 5. sz. ORVOSI HETILAP j­­­­­j j nagy és cseresznyepiros színű kanyaró-kiütést mutatta és a kanyaró kórisméjében többé kételkedni nem lehetett. 10.-én d. e. a kiütés a lábfejeken is sűrű és erős volt, a kiütés az arczon feltűnően halványodott és a gyermek közérzete jóra fordult. 11.-én reggelre a hőmérsék 36­5-re esett és a kiütés testszerte elhalványodott. A többi gyermek elkülönítése után a következő teendő a fertőzés módjának kipuhatolása volt. Számításom szerint a kanyaró kiütése 14. napra a fertőzés után következik be. Én tehát a fertő­zés napját a márczius 8.-tól visszafelé számított 14. napra számí­­tottam ki, azaz február 23.-ára. Egészen megbízható adatok szerint kiderült, hogy nevezett napon mosóné volt a háznál, ki azonban munka közben magas lázba esett és munkáját félben-­­ hagyni volt kénytelen. Kitudódott továbbá, hogy ezen az asszo­­nyon, valamint két gyermekén február 26. án kanyaró ütött ki A mi családunk gyermekei közül csak a két nagyobb gyermek fordult meg a konyhán (a 3. csecsemő) és ezek közül főleg a fiúcska, kin a február 23. án történt fertőzés után 10 nap múlva az előzmények, 13 nap múlva a kanyarókiütés jelentkeztek. Másik dolgom volt a többi gyermek fertőzési és meg­betegedési lehetőségét megállapítani. Mivel a két gyermek már­czius 5.-éig nem lett beteg, kizártnak tekintettem, hogy a mosó­­j nőtől fertőzve lettek volna. A fiúcska által való fertőzés azonban valószínű volt, mivel vele márczius 5.-től 8.-ig egy szobában tar­­tózkodtak. Ez az idő volt a fertőzési lehetőség határideje. A megbetegedési lehetőséget 10 nap múlva mondottam ki és az első megbetegedést 15. ére, az utolsót 18.-ára számítottam. Mivel láz már a tiszta lappangási szak végső napján, illetve napjain is fel­léphet, már 14.-én hőmérettettem. 14.-én még nem volt hőemel­kedés. 15. én délben 12 órakor a hőmérsék a nagyobbik leány­kán 39'0-re szökött, s a következő napokon 36'0 és 38'3 közt ingadozó láz mellett a kanyaró előzményi szakára jellemző tüne­tek mutatkoztak. 18.-án délben 37'8-ról 39'2-re szökő láz mellett jött a kiütés, 20.-án déli 38'3 után 37'7-re csökkenő hőmérsék mellett a közérzet javulását és a kiütés rohamos halványodását lehetett észlelni. A legkisebb gyermek, a csecsemő márczius 15. és 18.-a közti időben sem lett lázas, ennélfogva kijelentettem, hogy a család első betegétől nem fertőztetett és — mivel a gyermeket 15.-én délben, mikor a középső gyermeken a kanyaró láz alakjában mutatkozott, azonnal elkülönítettem — nem is volt valószinű, hogy ezentúl is megkapja. A megbetegedési határidő azonban 15 -1- 10 — 25.-e volt, és a veszélyt csak akkor mondottam elmúltnak, ha 25.-én a gyermek lázas nem lesz és rajta 28. án kiütés nem jelentkezik. A gyermek sem 25. én, sem a további napokon nem lett lázas ; vártam még 28.-áig, s ekkor a lakást alaposan fertőt­lenítettük és a családot az elkülönítés és vesztegzár alól feloldottuk. I. I. I­. Sz. család. Az első esetet márczius 23.-án észleltem. A Gábor nevű gyermeken a kanyaró már kiütött volt. Elkülö­nítést itt nem alkalmaztam, mert a folyton együtt játszó gyerme­kek már az egész előzményi szakon át és a kiütés napján is, tehát 4 napon át a fertőzésnek ki voltak téve, és a lakás az el­különítésre nem is volt alkalmas. A fertőzési lehetőség márczius 20. és 23 -a közti időre lévén megállapítható, a további meg­betegedési lehetőséget márczius 30. és április 2.-a közti időre számítottam, a kiütést április 2. és 5.-e között vártam. A Jankó nevű gyermeken csakugyan 30.-án az előzményi tünetek jelentkeztek, április 2.-án pedig a kiütés volt észlelhető. A kiütés tehát ismét 13 nap múlva, 14 éd napra jött, a fertőzés az első eset előzményé­nek első napjára volt visszavezethető. III. Sz. család. Az első megbetegedés az iskolába járó 7 éves Manczikánál lépett fel. Márczius 28.-án bágyadtság, 29.-én láz, 31.-én este kiütés , április 2.-án este lehevülés. A családban még két kisebb gyermek volt. Ezeket márczius 30.-án elkülöní­tettem. A szülők az elkülönítést komolyan vették, mert az első gyermek esete súlyosnak mutatkozott. A fertőzési lehetőség már­czius 28. és 30.-a közti időre volt megállapítható, a többi eset felléptét tehát márczius 28 + 10 . április 7. és márczius 30 + 10 . április 9.-e közti időben vártam, a kiütést pedig 3 nap­pal később, tehát április 10 és 12.-e között. A második gyer­­mek, Magda, 7.-én este lett lázas, 10.-én este jelentkezett a ki­ütés, 12.-én kezdődött a lehevülés. A harmadik gyermek, Zolti, 7.-én este még láztalan volt, de 8.-án reggel 37­3 hőmérsékket ébre­dett, 11. én reggel rajta kiütés volt látható, mely 13.-án reggelre hőcsökkenés mellett elhalványodott. A két további eset között tehát Va napos időköz volt, azonban mindkét esetnek fertőzése a megállapított fertőzési időközre nyúlt vissza ; a fertőzésre nézve feltételezem, hogy az 1/4 napi különbséggel történt meg. IV. W. K. családja. Április 8.-án délben hívtak a család­hoz, mikor a 3 éves Gyula görcsöket kapott. Az eklampsia okát a 39­3 hőemelkedésben láttam, de a láz oka egyelőre homályban maradt; 9. én és 10.-én azonban a 11 éves Laczi­­nál oly kifejezett kötőhártya hurut és Koplik-folt volt látható, hogy Gyulánál is, bár nála e tünetek alig voltak kimutathatók, kanyaró jelenlétére gondoltam. És csakugyan 11. én mindkét gyer­meknél kanyarókiütés jelentkezett, mely 13.-án elhalványodott, Laczinál hőcsökkenéssel, míg Gyulánál a láz megmaradása mellett, utóbbinál erős bronchitis miatt. A családban még egy kisebb gyermeket láttam, kit épen zsenge kora miatt el akartam volna különíteni. Mikor e czélból az előttem ismeretlen lakásban szemlét tartottam, reá­bukkantam a 4. gyermekre, kit előlem eddig el­dugtak. Az Ida nevű 8 éves gyermeken hörghurutos tünetek és festenyfolt a mellett bizonyítottak, hogy kanyaró reconvalescens. Egyúttal világos lett, hogy 3 éves és óvodába sem járó testvére kitől fertőződött. Elővettük a naptárt és megállapítottuk, hogy a gyermeken a kanyaró épen prímán ütött ki. A fertőzési lehetőség számításom szerint tehát már 3 nappal azelőtt, márczius 29.-én vette kezdetét és legalább is április 2.-áig tartott. A két követ­kező esetben, 13 napos lappangást véve számításba, a fertőzés épen márczius 29.-ére volt visszavezethető. A kis testvéren csak ápri­lis 13. án jött a kiütés. Április 13 —13 . márczius 31, tehát ennek a gyermeknek fertőzési napja a fertőzési lehetőség határ­idejébe esett. A fertőzés az első beteg előzményi szakának 3. napján történt meg. V. F. család. Április 3.-án a 8 éves Miczihez hívtak. A talált súlyos bronchiolitis és bronchopneumonia oka gyanánt maguk a szülök is kanyarót mondtak be, de azt állították, hogy a kanyaró már 3 héttel ezelőtt elhalványodott. Mivel a festenyfoltok még igen erősen látszottak, a hámlás is még kifejezett volt, kételked­tem az adat igaz voltában. És még egy okom az volt, hogy a kisebbik testvér állítólag nem esett a betegségbe. A beteg további látoga­tása közben láttam, hogy a kisebb gyermek bágyadt és heverészni kezd, majd az előzményi szak jellegzetes tüneteit mind kifejezet­tebben mutatja, április 8.-án pedig rajta is kiütött a kanyaró. Már most teljesen biztos voltam lappangási határidőszámításom szerint, hogy a szülők félrevezettek, ezt meg is mondtam, és kiszámítottam nekik, hogy április 8.-a előtt 10 nappal, azaz márczius 29.-én him­­lezött meg és nem akkor, mikor mondták. A szülők lefegyverezve meggyőződésem erejétől és számításom biztosságától, bevallották azután, hogy első ízben szolgáltatott adatokkal szándékosan félre­vezettek, mert ezáltal leplezni akarták, hogy közvetlenül előttem más orvos járt a háznál, ki nekik hivatalos orvosuk és hogy az illető orvos valóban márczius 29. én constatálta a kanyarót. Az épületben még 3 család lakott. Gyermekeik, daczára a kanyarónak, a fertőzött lakásba be be jártak. Hogy mint érint­keztek a beteggel, az nem volt biztosan megtudható, de a későbben felemlítendők közül a két legutolsó bemondás szerint csak az el­hal­ványodás után tett látogatást, tehát márczius 31.-én túl. A többi családban St. H. április 9.-én, St. R. április 12.-én, St. Br. április 13. án, Sch. M. április 16.-án mutatott kanyarókiütést. Eddigi tapasztalatom szerint a fertőzési lehetőség az előz­ményi szak eleje és a kiütéses szak vége közti 5 napon volt megállapítható, jelen esetben tehát márczius 26 és 30.-a között. A fertőzés napja számításom szerint Sz. H.-nál április 9—13 nap , márczius 27.-ére, St. R.-nél márczius 30.-ára, St. Br.-nál márczius 31.-ére, Sch. M.-nál április 9.-ára esett. Az utolsó két esetben tehát már azon a határon túl, melyet eddig észleltem, VI. G. család. Május 5.-én a Laura nevű gyermeknél bal­oldali mellhártyaizzadmányt con­statáltam. Adolf nevű testvére is még ágyban fekvő volt; mindkét gyermeknél a festenyfoltok és korpázás révén tudni lehetett, hogy kanyaró után vannak. A le­folyt kanyaró kiütési napját a szülőkkel naptár segélyével Laura­ 268

Next