Orvosi Hetilap, 1906. április (50. évfolyam, 13-17. szám)
1906-04-01 / 13. szám
1906. 13. sz. ORVOSI HETILAP ben körülbelül 150°, tehát az egészséges lábon coxavara áll fenn, mint azt hasonló körülmények között Reiner, Joachimsthal és Drehmann is leírták. A patella árnyéka egyik végtagon sem látható. A lábszárcsontok árnyéka jobboldalt előre irányuló görbületet mutat, a görbület legnagyobb domborulata a lábszárcsontok középső harmadára esik. A tibia homorulatának megfelelőleg — mint azt rhachitikus csonton is látjuk — a corticalis erősen vastagodott, a domború oldalon pedig gyengült. * * * Nem célom, hogy az ismertetett eset ezen néhány adatát hosszú elemzésnek vessem alá és megkísértsem, hogy belőlük a baj netiológiájára következtetést vonjak. Meddő eljárás volna! Az idevonatkozó irodalmat óhajtanám csak rövid kritikának alávetni, mert úgy tapasztaltam, hogy reászolgált a rostálásra. A végtagokon észlelt fejlődési hiányokat 1. Geoffroy Sainthilaire óta 3 főcsoportba osztjuk, melyeket ektromella, hemimelia és phokomelia névvel illetünk. Kirmisson definitióját fogadva el alapul,ektromella (zigióexto sebesítek, é főleg a végtag) alatt egy vagy több végtagnak teljes hiányát értjük ; a hemimeliánál (щи, fél, то véleg) hiányzik a végtag peripheriás részlete ; míg phokomeliánál (aetpioxi/ fóka, то /,tikos) a végtag valamely centrálisabb szelvénye esett ki a fejlődésből, vagy egyáltalán nem, vagy pedig csökevényesen fejlődött, mialatt a végtag peripheriás részletei többé-kevésbé rendesen fejlődtek. Jelen esetünk tehát phokomediát képvisel. Az orvosi irodalomban veleszületett combcsonthiányról az 1905. év végéig vagy félszáz közlemény jelent meg, számításaim szerint 77 eset közlésével [Blencke-nél 66; Reiner-nél az említetteken kívül 9 ; Adriantól (cr. Blencke) 1; Joachimsthal-tól (nem citált eset az Arch. f. Gynaek.-ban) szintén 1 eset.] Olvasva eme közleményeket, súlyos ítéletet kellene mondanom egyik másik észlelőről, minthogy deformitások leírását találjuk emez elnevezés alatt, melyek épenséggel nem ide tartoznak. Hogy a lábszár sugár hiányaival társuló eseteket is ide sorolják, érthető azt azonban, hogy ektromella vagy hemimelia eseteit, melyeknél véletlenül valamelyes fejlődési rendellenesség is volt az egyik vagy másik czombon, vagy hogy torzszülötteket, amelusokat, peromelusokat, kiknél természetes, hogy a czomb is hiányzott, miért ép a czombhiány példányaikép állítanak oda a szerzők, súlyosabb fejlődési zavaraik szerény megemlítésével, megfoghatatlan előttem. Vannak továbbá phokomelia czímén közölt esetek, melyek leírásuk után ítélve bizton nem tartoznak ide, másoknál pedig a leírás oly hézagos, hogy ha némi jóakarattal számításba is veszszük azokat, hasznát ennek — a hiányos adatok miatt — nem látjuk. Enyhe ítélettel a közölt 77 esetből legalább is 7-et el kell hagynom. (Hildemann második esete, Vrolik, Blencke egyik esete, Harrison, Debout, Oberteuffer, Jaeger esetei. Az első 3 szerző esetei bizton nem tartoznak ide, az utóbbiaké pedig, a különben is nagyon hézagos leírás után ítélve, nagyobb valószínűűséggel másfajta fejlődési rendellenességek példái.) A fennmaradó 70 esetből még 22 eset maradhat el mint olyan, mely mind a négy végtagra vonatkozó súlyos fejlődési rendellenességeket mutat. (Albrecht, Blacher, Boerner, Bruchard, Breschet, Cromelin, Dumas, Duméril, Erlich, Förster 2 eset, Friederici, Göller, Jaeger 2 eset, Isenflamm, Reisel, Mayer, Moussard, Rudolphi, Veiel 2 eset.) Mindkét alsó végtagon egyszerre 18 esetben észlelték a phokomeliát; ezen esetek közül 9-szer (Veiel, Kümmel, Friedleben, Bernacht, Charon, Hohl, Paraeus, Rédard, Serio) szövődött a bántalom még kisebb-nagyobb hiányokkal egyik vagy másik végtagon, 3-szor (Buhl, Lotheissen, Blencke) kombinálódott sugárhiányokkal, míg 6 esetben más hiány nem volt jelen (Carnacian, Williams, Rosenberg, Ellis, Blencke, Word). Egyoldali phokomeliát 30-at közöltek az irodalomban ; 8 esetben (Feilchenfeld és Joachimsthal, Kirmisson, Kümmel 2 eset, Heusinger, Hildemann, Hulke, Altmann) egyéb difformitásokkal volt a baj szövődve, 8 esetben (Jaeger, Kirmisson 2 eset, Müller, Kümmel 2 eset, Reiner, Récard) sugárhiány állott fenn, míg a fennmaradó 14 esetben, melyekhez saját esetünket mint 15.-et illeszthetjük, mindenféle sugárhiány nélkül állott fenn az egyoldali combcsonthiány. (Billroth, Schrakampf, Grisson, Lange 2 eset, Fleischmann dt. Hildemann, Greb, Settegast, Illawacek, Weinreich, Adrian 2 eset, Lanning-Schulthess, Joachimsthal.1) Ha már most ezen 14 közölt esetet, melyeknél, mint említem, az egyoldali femur-hiányon kívül más fejlődési zavar nem volt jelen, esetünk szempontjából statistikai adatok gyűjtésére akarjuk felhasználni, nehézségek egész sorával találkozunk az esetek hiányos ismertetése miatt. Az anatómiai viszonyok pontosabb leírását csak 9 esetben találjuk, ezeknél is azonban 1—2 eset kivételével (Lange, Adrian, Joachimsthal esetei) hiányzik a vázolt bonctani viszonyok röntgenografikus controllja; a leírás után ítélve, esetünkkel teljesen egyformának az egyoldali czombcsonthiányok közül csak 6 esetet tarthatok (Greb, Grisson, Adrien, Hlawacek, Weinreich esetei és Joachimsthal 1. számú esete az Archiv, f. Gynäk, 1902. évfolyamában), mint amelyekben az egész femurból csak egy distális csonk maradt fenn, analógiában saját észlelésünkkel. 1 esetben (Lange) hypoplasiás volt az egész femur, egy esetben pedig a femur felső része volt csak csökevényes (Reiner). A többi esetben (Billroth, Schrakampf, Lange másik esete, Fleischmann, Settegast, Lütning-Schulthess) a boncztani lelet közölve nincsen, illetőleg nem biztos. Igyekeztem más szempontokból is bírálni az eseteket, de a hiányos közlés ennek is útját állja Annyit azonban állíthatunk, hogy a nem e rendellenesség fejlődésére befolyással nincsen, amennyiben saját esetemet is hozzászámítva, 7-szer volt a hiány fiúnál, 6 szor pedig leánynál észlelhető (a többi esetnél még ezen adat is hiányzik), 7-szer illette a deformitás a jobb lábat, 8-szor a balt. Ennyi az, mit az egyoldali combhiányok eme felületes közléseiből kihozhatunk. Sajnálatos tény ez, mert, a mint A Deutsche Gesellschaft f. orthop. Chirurgie I. congressusán 1902-ben Drehmann 3. Perl X idevágó esetet mutatott be; közelebbi adatokat azonban a gyűlés ismertetései nem hoztak. 3. ábra: 412