Orvosi Hetilap, 1906. május (50. évfolyam, 18-21. szám)

1906-05-06 / 18. szám

508 ORVOSI HETILAP a consecutiv májbeli pangás kapcsán, illetőleg a szívinsufficientia révén előállott transsudatummal együtt az asciteses folyadékfel­halmozódást. Látjuk tehát, hogy az ezen kórkép körül felmerülő kérdé­sek még nincsenek kellően tisztázva, bár az említetteken kívü­l még több oldalról (Hamboursin,1 Labadie-Lagrave,2 Deguy3, Mott4, Schupfer,6 Moizard és Jacobsohn,5 Moizard és Phulpin,7 Weill,8 Hochhalt1 2 * 4 5 6 7 8 9 stb.) járultak adatokkal megvilágításához. Leginkább két kérdés nyomul előtérbe, t. i. milyen helyzet illeti meg a szív­­burokösszenövést a polyserositissel szemben, és mi a pangás sajá­tos létrejövetelének az oka. Hogy a bántalom diagnostikája és pathogenesise szempont­jából e két fogalom tisztázása kiváló fontosságú, fölösleges bő­vebben fejtegetnünk. E mellett kell hogy azt, a­kinek működési köre inkább fiatalabb egyénekre terjed ki, ez a főleg gyermeke­ken és fiatalabb egyéneken észlelt bántalom különösebben érde­kelje. Előfordul ugyan a szívburokösszenövés idősebb egyéneken is, de a különböző észlelők megfigyeléseiből kétségtelenül kiderül, hogy főleg az ifjúkorban észlelhető, így Morel-Lavallée 10­­­30 gyűj­tött esetében 18, Cernn 43 autopsiával igazolt esete közül ugyan­csak 18 volt 20 éven aluli. Hogy milyen gyakran vezet a szív­­burokgyuladás a szívburok lemezeinek összenövésére, arra világot, vetnek Weill12 észleletei, a­melyek szerint a tőle észlelt szívburokláb­­esetek két­harmadában jött létre szívburokösszenövés. A kérdés fontosságát már maguk ezen adatok is eléggé mutatják ; ha pedig figyelemmel kísérjük az újabb gyógyító törekvéseket is, akkor a szóban forgó bántalom diagnostikájának és kórlényegének minél pontosabb tisztázása még fontosabbá válik. így tudjuk, hogy a Talma-műtét az ú. n. cirrhosis cardiaca-knál többek tapasztalata szerint különösebben javall, másfelől, hogy a Brauer13 14 15 * * által 1902-ben először megkísértett és azóta többektől (Beck,15 Umber,15 Meyer- Westfeld18) végzett vcardiolysisa is a gyógyítás szempontjából reménynyel kecsegtet. Hogy e két műtéti beavatkozással érhető e el és mekkora eredmény, arról vitatkozni lehet, a tények azonban mindenesetre arra sarkalnak, hogy a bántalmat lehetőleg pontosan megállapítsuk és hogy a kórkép minden egyes részlete minél tisztában álljon előttünk. * * * (Folytatása következik.) Az epekövek kórtanának mai állása és az epekő­­betegség sebészi kezelésének javalatai. Irta : Pólya Jenő Sándor dr., közkórházi rendelő orvos. (Folytatás.) Az epekőrohara spontán elmúlása (a Naunyn-féle reguláris roham) függ: 1. Az epehólyagban lejátszódó láb súlyosságától, a­mire ismét az infectio mineműsége és az előzőleg fennálló kórboncttani változások bírnak befolyással ; 2. a mechanikus elzáródás jelenlététől, fokától és természetétől; 3. a hólyag és a cysticus anatómiai alkatában mutatkozó különleges viszonyoktól. 1 Hamboursin : 1. c. 2 Labadie-Lagrave: Idézve Rose után. 8 Deguy : Ibidem. 4 Mott: Practitioner. London. 1887. 5 Schupf er: 1. с. 6 Moizard et Jacobsohn: Arch, de méd. des enf. 1898. 7 Moizard et Phulpin: Ibidem. 1899. 8 Weill: 1. c. 9 Hochhalt: Közkórh. orvostárs. évkönyve. 1901. 10 Morel-Lavallée: Idézve Weill-nál. 11 Cerf: Ibidem. is Weill: 1. с. i® Brauer: Die Indication u. Result, d. Kardiolysis. Arch, für klin. Chir. Bd. 71. H. 1. 14 Beck: Mitteil, über Kardiolysis. Ibidem. Bd. 73. 1901. 15 Umber: Pericardio-mediast. Verwachs, und Kardiolysis. Therap. d. Gegenw. 1905. Jänner. 18 Meyer-Westfeld: Kardiolyse bei adhäs. Mediastinopericard. Münch, med. Woch. 1905. 40. sz. 1906. 18. sz. ad 1. Mindenekelőtt foglalkoznunk kell az epehólyag heveny gyuladásának, a cholecystitis acuta calculosának különböző for­máival. Az idevágó kórboncztani észleletek legfontosabbjait biopsiák által szerezték s a legkimerítőbb leírását ezen elváltozásoknak Körté­nél találjuk, a ki óriási tapasztalatai alapján vázolja az epehólyagon ilyen heveny láb által okozott változásokat. A legszembetűnőbb ezek közül az epehólyag megnagyobbo­dása, melynek következtében az akár 20 cm­-nyi hosszú és még nagyobb is lehet­ A nyálkahártya az egyszerű belöveltségtől a legsúlyosabb kiterjedt nekrosisig a legkülönfélébb átmeneteket mutatja. Sokszor vérzések jelentkeznek a nyálkahártyán, néha oly mértékben, hogy az egész epehólyag vérrel kitöltöttnek látszik. Máskor fekélyedések támadnak, akár a kövek okozta fel­­hámfosztás és decubitus, akár vérzések felett a nyálkahártya szét­esése, akár a diphtheriás nekroticus foltok lelökődése által. Néha vérérelváltozások, thrombosisok is szerepet játszani látszanak ezen ulceratiók képződésében, midőn ulcus ventriculihoz hasonló éles szélű, mintegy lyukasztóvassal ütött fekélyek keletkeznek. A folyamat azonban csak igen enyhe esetekben szorítkozik a mucosára, átterjed a muscularisra, melyben egyszerű oedema, lobos infiltratio, fekélyek általi kimaródás, körülírt tályogok, intramurális genyjáratok, avagy az egész epehólyagfalra kiterjedő phlegmonok keletkezhetnek ; átterjed a serosára, mely úgy a folya­mat közvetlen reáterjedése által, mint közvetve a nyirokpályák útján betegedhetik meg; a legsúlyosabb esetekben az egész epe­hólyagfal in­toto elhal kisebb vagy nagyobb darabon. Czerny ezen elhalást azon vérkeringési zavarnak tulajdonítja, mely az incarcerált cysticus-kőnek az arteria cysticára való nyomása foly­tán keletkezik, azonban feltehető, hogy tisztán az infectio és a gyuladás súlyossága is okozhatja az epehólyag ezen elváltozását. Mennél inkább elhagyja az epehólyagban lejátszódó gyula­dás a nyálkahártya határait, annál nehezebbé válnak a viszo­nyok a folyamat spontán lezajlására nézve s annál mélyebbek a nyomok, melyeket a gyuladás maga után hagy. A különböző perforatiókkal s azok következményeivel, úgyszintén az epehólyag körüli hashártyagyuladásokkal és összenövésekkel később fogunk bővebben foglalkozni, most a cholecystiticus-gyuladás tovaterje­désének egyéb módjairól kell röviden megemlékeznünk. 1. A nyirokpálya. A cysticuson levő nyirokmirigy az epe­hólyagban levő heveny gyuladásnál meg szokott duzzadni, el is genyedhet és a maga részéről suppurativ pericholecystitisre vezet­het. A gyuladás e mirigyről a choledochus melletti mirigyekre ter­jedhet, a­melyek duzzanata a choledochus, esetleg a vena portae compressioját vonhatja maga után. Magam cholecystitis gan­graenosa egy esetében a curvatura minor mentén fekvő egész mirigylánczolatot hatalmasan megduzzadva találtam. 2. A vérpálya. Az epehólyagból kiinduló vénák mentén, melyek részben a v. portaebe, részben közvetlenül a májba (körte) ömlenek, thrombophlebitis keletkezhetik. Másfelől baktériumok vagy toxinjaik jutva a vérpályába, általános septicus jelenségek (kicsi, szapora pulsus, száraz nyelv, sensoriumzavar, szóval igen súlyos megbetegedés képe) állhatnak elő. 3. Az epeutak. Tiszta cysticuselzáródásnál is, hol a chole­dochus teljesen szabadon átjárható, beállhat icterus. Könnyű icte­rus egyszerű peritoneális izgalom jele lehet, úgy mint az appen­­dicitisnél is tapasztalható. De lehet az icterus igen súlyos, a szék teljesen acholikus. Az ilyen eseteket régebben egyszerűen úgy magyarázták, hogy a kővel vagy exsudatummal túltelt hólyag a choledoclist comprimálja. Ehrer és Stolz azonban, kik egy igen tanulságos idevágó esetet közölnek és kísérletileg is tudtak ilyen icterust egyszerű cysticuselzáródásnál előidézni, hangsúlyozzák, hogy ezen icterus tisztán lobos eredetű is lehet. Körte szintén ismertet több ily esetet. Ad 2. Ha az epehólyagban fellángoló gyuladás a cysticus köves elzáródásának folyománya, vagy ama gyuladás folytán kövek sodortatnak a cysticusba s ezt secundaer elzárják, az epekőroham kövek távozására vezethet. Az erő, mely a követ a cysticuson áthajtja, az epehólyagban felgyülemlett folyadék nyomása és az epehólyag izomereje. Az akadály, melyet ezen erőnek le kell győznie, a cysticus és a kő közötti téraránytalanság, a­mely ismét függ a cysticus anatómiai alkatától, tágságától és tágulékonyságát

Next