Orvosi Hetilap, 1906. augusztus (50. évfolyam, 31-34. szám)

1906-08-05 / 31. szám

746 ORVOSI HETILAP 1906. 31. sz. módon tényleg létre is jön. Kétségtelen azonban az is, hogy a bántalomnak ily módon való keletkezését, az epének nagyobb mennyiségben a ductus Wirsungianusba való jutását az esetek­nek csak kisebb számában vehetjük fel kórokozó gyanánt. A Bunge-­epe kísérletek,­ melyek az embolikus folyamatokat óhajtják utánozni, tényleg nem csupán ezt teszik, mert ezen kísér­leteknél a pankreas vérérrendszerébe bevitt idegen anyagoknak, főleg az olajnak, melylyel a legszebb eredményeket érte el, a pankreas szövetére gyakorolt, vegyi bomlasztó hatása is érvényre jut, s mint Guleke­, ki Bunge kísérleteit megismételte, kiemeli, az olaj hatása teljesen egyforma volt, akár az art. pankreatico­­duodenalisba, akár pedig a pankreas kivezető csövébe fecsken­dezte. Annyival inkább kell ezen esetekben chemiai hatásra gon­dolnunk, mert egyszerű circulatiós zavarok, érlekötések, melyek pedig a keringést ép úgy megakadályozzák, mint az embóliák, csak csekély (Hlava, Oser) vagy egyáltalán semmi zsírszövet­­nekrosist nem okoznak, még akkor sem, ha a pankreas összes látható erei leköttetnek (Körte) , különben is a pankreas ischaemiás nekrosisa az igazi zsírszövetnekrosistól élesen elkülönítendő (Chiari). Egy szóval a Bunge-féle kísérletek eredményeit tisztán circulatiós zavarnak tekinteni nem lehet. Kétségtelenül chemiai hatása van az olajnak, melyet több előző vizsgáló (Claude Bernard, Hédin, Gley, Th­iroloix, Oser) után Hess,1­2 , majd Gulerie használt fel. Hess szerint az olajból a pankreasnedv zsírhasító képessége folytán keletkező natron­­szappanoknak nekrosist keltő hatása érvényesül s olajsav, szappan befecskendése hasonló kórképet idézett elő. Hogy a zsír és bomlástermékei a ductus pankreaticusba oly mértékben kerül­jenek bele, hogy ott a szóbanforgó bántalmat létrehozzák (kis mennyiség bejutása esetén ugyanis az idézett vizsgálók szerint csak legfeljebb interstitialis pankreatitis jö létre), azt nem igen tarthatjuk valószínűnek. Hess-nek idevágó kísérletei közül csupán egyben sikerült zsírszövetnekrosist létrehoznia oly módon, hogy a duodenumot felhasítva, a ductus Wirsungianusba egy a duodenum felé táguló nyílással bíró üvegkanült kötött, a duodenumba olajat töltött és a duodenumot ezenfelül még a Wirsung-vezeték alatt fekvő részében erősen szűkítette. Ama felvételnek, hogy baktériumok bejutása a pankreasba akár a ductus Wirsungianus, akár a vérpálya útján idézné elő a szóbanforgó betegségeket, a­mint ahhoz különösen némely klinikus ragaszkodik, úgy a kísérleti tények, mint a klinikai észleletek ellene mondanak. Számos vizsgálat történt baktérium­­befecskendésekkel a pankreasba s ezen „igen számos“ vizsgálat közül Truhart­ szerint mindössze 9 volt positiv s az így kelet­kezett zsírszövetnekrosisok csak halvány árnyalatai voltak az embernél észlelhető zsírszövetnekrosisoknak. Klinice pedig épen a nyilvánvalóan baktériumos természetű pankreasgyuladásoknál, pl. pankreas tályogoknál, csak igen-igen ritkán támad zsírszövet­­nekrosis. Hogy esetleg a hyperacid gyomornedv bejutása a pankreas­­vezetékbe okozhatná a pankreas ezen megbetegedését, ezt az eszmét Hlava vetette fel.4 * 6 7 8 Trub­art szerint Weltner-rel együtt végzett kísérletei alkalmával 3 ízben sikerült Hlava-nak mester­séges gyomornedvvel és neutralizált gyomornedvvel pankreasvérzé­­seket és zsírszövetnekrosisokat előidéznie. Hildebrandt szerint a sósav csak legalább l°/o os concentratioban sérelmezi a pankreas állományát, vérzéseket idézve elő benne, a pepsin pedig egyáltalán hatástalan a pankreasra. Egyéb emésztőanyagok közül Oser­­zymint, Körte- bélnedvet, Hlavas pedig pankreasextractumot (vagy pankreasnedvet ?) fecskendezett a pankreasba teljesen siker­telenül. Ezen kísérletek felett gondolkozván, már a múlt esztendő­ben, midőn az e lap hasábjain megjelent, a zsírszövetnekrosis pathologiáját és klinikáját ismertető dolgozatomon munkálkodtam, feltűnt nekem, hogy az eddigi experimentátorok figyelmen kívü­l hagyták a pankreasphysiologiának egy lényeges pontját, t. i. azt, hogy a pankreasnedv a pankreason belül nem bír fehérjeemésztő képességgel. Trypsin a pankreasváladékban nincs, csak profermentje, a trypsinogen, mely a bélnedvben foglalt enterokinase hatása alatt válik csupán fehérjeemésztő hatásúvá. S ezért már azon dolgozatomban felvetettem ama kérdést : „nem az-e a forduló­pontja a zsírszövetnekrosis problémájának, hogy a pankreasnedv fehérjeemésztő fermentje akár a ductus Wirsungianuson ascendáló bélnedvvel, akár más anyagokkal, pl. epével vagy egyéb chemiai termékekkel való érintkezés által még a pankreason belül válik hatékonynyá. Így az autopepsisre különben alkalmassá tevő körülmények közt (vérzések, hiányos szüvettáplálás) ama helyzetbe jut, hogy lerombolja ama fehérjéből álló hám- és kötőszövetgáta­kat, melyek a pankreasnedv zsíremésztő fermentjének a pankreas­­ban és környékén levő zsírszövetbe való jutását megakadályozzák“.­ Ennek a kérdésnek eldöntésére végeztem kísérleteket Székely Ágoston egyetemi magántanár szíves jóvoltából az ő ideglenes vezetése alatt álló egyetemi általános kór- és gyógytani intézet­ben. A kérdést minden részleteiben ezideig még tisztáznom nem sikerült, de mivel bizonyos határozott eredményekre már jutottam s kísérleteim sorozatát külső okok miatt egy időre kénytelen vagyok megszakítani, bátorkodom az alábbiakban eddig elért eredményeimről s az eddigi kísérletek kapcsán felmerült újabb problémákról röviden, előleges jelentés képében beszámolni, fenntart­ván magamnak a részletes ismertetést s az irodalom bővebb tárgyalását akkorra, midőn még folytatni szándékozott kísérleteim alapján minden tekintetben kimerítő felvilágosítást nyújthatok. Mindenekelőtt legyen szabad néhány szóval kísérleteim physio­­logiai hasisára rámutatni. Pawlow és tanítványai (különösen Walter) hangoztatták először azt, hogy a pankreasnedv bizonyos diaeta mellett trypsint keveset vagy egyáltalán nem tartalmaz s hogy a bélnedv hozzá­adásával a pankreasnedv tryptikus ereje rendkívüli módon foko­zódik (Schepowalnikow). Delezenne és Frouine azután kimutatták, hogy a pankreas­nedv trypsint egyáltalán nem tartalmaz , hogy a Pawlow­­féle kísérleteknél a pankreasnedvben csak azért volt trypsin, mert ők a pankreas kivezető csövének a duodenumba való be­­nyilási helyét a duodenum egy darabjával együtt kimetszve varrták a hassebbe s a nedvet a sipoly alá kötött tölcséren át gyűjtötték. Ilyen módon a pankreasnedv végig folyt a kivarrt béldarabon s I alkalma volt bélnedvvel érintkezni; ha ezt megakadályozzuk az-­I által, hogy kanült vezetünk a ductus Wirsungianus nyílásába, a kanülból kifolyó váladéknak fehérjeemésztő hatása nincs, ellenben rögtön ilyen hatásúvá válik, ha bélnedvvel érintkezésbe hozzuk. Ezen tényt Bellamy,3 Bayliss és Starling,4 Popielski5 megerősítette. A bélnedv ezen hatása a Pawlow által enterokinasenak neve­zett anyagtól származik, melynek már minimális mennyiségei is a fehérjére különben teljesen hatástalan pankreasváladékot fehérje­emésztő hatásúvá teszik. Az enterokinase leggazdagabban a duodenum s a felső jejunum nyálkahártyájában képeztetik. Glaessner,a­kinek alkalma nyílott közte egy betegénél ép emberi pankreasváladékot vizsgálni, kimutatta, hogy az emberi pankreas­nedv sem tud fehérjét emészteni, ellenben azonnal fehérjeemésztő hatásúvá válik, ha hullabélből vett bélnedvet adott hozzá. Ezen bélnedvnek már néhány cseppje elégséges ahhoz, hogy a pankreas kifejezetten fehérjeemésztő hatásúvá váljék. Egyéb hatányok közül epe nem mutatott aktiváló hatást, Nepton Witte kis mérték­ben hatásos volt, valamivel erősebben hatékonyaknak mutatkoz­tak baktériumok (vibrio proteus, baktérium coli és bacillus subtilis) 1 Arch. für kiin. Chir. 71. 2 Arch. f. kiin. Chir. 78. 8 Münch, med. Wochenschr. 1903 és 1905. 4 Pankreaspathologie I. Wiesbaden, 1902. 6 Sajnos, eredetiben hozzáférhetetlen, csak rövid jelentéséből a XII. (moszkvai) orvosi congressuson (II. 3. 106. 1.) és Truhart munkájából ismerem. 6 Verh. der deutschen Ges. f. Chir. 1898. 7 Erkrankungen des Pankreas. Nothnagel gyűjtőmunkájában. 8 Berliner Klinik 1896. (12. sz. kísérlet.) a Truhart szerint pankreaskivonatot 7 izbhon teljesen hatástalanul (i. c. 237. 1.), a pankreaskivonat emésztőképessége előzetesen ki lett próbálva. A moszkvai congressus jegyzőkönyve csak egész röviden említi, hogy pankreasnedvvel tett kísérletei nem voltak eredményesek 1 Orvosi hetilap 1905. 353. lap. 2 Comptes rendus de biologie 1902. Ref. Herrmann’s Jahresberichte. 3 Journal of Physiologie 27. 4 Journal of Physiologie 30. 5 Centralblatt für Physiologie. 15. 0 Zeitschrift für physiologische Chemie 40.

Next