Orvosi Hetilap, 1906. augusztus (50. évfolyam, 31-34. szám)
1906-08-05 / 31. szám
746 ORVOSI HETILAP 1906. 31. sz. módon tényleg létre is jön. Kétségtelen azonban az is, hogy a bántalomnak ily módon való keletkezését, az epének nagyobb mennyiségben a ductus Wirsungianusba való jutását az eseteknek csak kisebb számában vehetjük fel kórokozó gyanánt. A Bunge-epe kísérletek, melyek az embolikus folyamatokat óhajtják utánozni, tényleg nem csupán ezt teszik, mert ezen kísérleteknél a pankreas vérérrendszerébe bevitt idegen anyagoknak, főleg az olajnak, melylyel a legszebb eredményeket érte el, a pankreas szövetére gyakorolt, vegyi bomlasztó hatása is érvényre jut, s mint Guleke, ki Bunge kísérleteit megismételte, kiemeli, az olaj hatása teljesen egyforma volt, akár az art. pankreaticoduodenalisba, akár pedig a pankreas kivezető csövébe fecskendezte. Annyival inkább kell ezen esetekben chemiai hatásra gondolnunk, mert egyszerű circulatiós zavarok, érlekötések, melyek pedig a keringést ép úgy megakadályozzák, mint az embóliák, csak csekély (Hlava, Oser) vagy egyáltalán semmi zsírszövetnekrosist nem okoznak, még akkor sem, ha a pankreas összes látható erei leköttetnek (Körte) , különben is a pankreas ischaemiás nekrosisa az igazi zsírszövetnekrosistól élesen elkülönítendő (Chiari). Egy szóval a Bunge-féle kísérletek eredményeit tisztán circulatiós zavarnak tekinteni nem lehet. Kétségtelenül chemiai hatása van az olajnak, melyet több előző vizsgáló (Claude Bernard, Hédin, Gley, Thiroloix, Oser) után Hess,12 , majd Gulerie használt fel. Hess szerint az olajból a pankreasnedv zsírhasító képessége folytán keletkező natronszappanoknak nekrosist keltő hatása érvényesül s olajsav, szappan befecskendése hasonló kórképet idézett elő. Hogy a zsír és bomlástermékei a ductus pankreaticusba oly mértékben kerüljenek bele, hogy ott a szóbanforgó bántalmat létrehozzák (kis mennyiség bejutása esetén ugyanis az idézett vizsgálók szerint csak legfeljebb interstitialis pankreatitis jö létre), azt nem igen tarthatjuk valószínűnek. Hess-nek idevágó kísérletei közül csupán egyben sikerült zsírszövetnekrosist létrehoznia oly módon, hogy a duodenumot felhasítva, a ductus Wirsungianusba egy a duodenum felé táguló nyílással bíró üvegkanült kötött, a duodenumba olajat töltött és a duodenumot ezenfelül még a Wirsung-vezeték alatt fekvő részében erősen szűkítette. Ama felvételnek, hogy baktériumok bejutása a pankreasba akár a ductus Wirsungianus, akár a vérpálya útján idézné elő a szóbanforgó betegségeket, amint ahhoz különösen némely klinikus ragaszkodik, úgy a kísérleti tények, mint a klinikai észleletek ellene mondanak. Számos vizsgálat történt baktériumbefecskendésekkel a pankreasba s ezen „igen számos“ vizsgálat közül Truhart szerint mindössze 9 volt positiv s az így keletkezett zsírszövetnekrosisok csak halvány árnyalatai voltak az embernél észlelhető zsírszövetnekrosisoknak. Klinice pedig épen a nyilvánvalóan baktériumos természetű pankreasgyuladásoknál, pl. pankreas tályogoknál, csak igen-igen ritkán támad zsírszövetnekrosis. Hogy esetleg a hyperacid gyomornedv bejutása a pankreasvezetékbe okozhatná a pankreas ezen megbetegedését, ezt az eszmét Hlava vetette fel.4 * 6 7 8 Trubart szerint Weltner-rel együtt végzett kísérletei alkalmával 3 ízben sikerült Hlava-nak mesterséges gyomornedvvel és neutralizált gyomornedvvel pankreasvérzéseket és zsírszövetnekrosisokat előidéznie. Hildebrandt szerint a sósav csak legalább l°/o os concentratioban sérelmezi a pankreas állományát, vérzéseket idézve elő benne, a pepsin pedig egyáltalán hatástalan a pankreasra. Egyéb emésztőanyagok közül Oserzymint, Körte- bélnedvet, Hlavas pedig pankreasextractumot (vagy pankreasnedvet ?) fecskendezett a pankreasba teljesen sikertelenül. Ezen kísérletek felett gondolkozván, már a múlt esztendőben, midőn az e lap hasábjain megjelent, a zsírszövetnekrosis pathologiáját és klinikáját ismertető dolgozatomon munkálkodtam, feltűnt nekem, hogy az eddigi experimentátorok figyelmen kívül hagyták a pankreasphysiologiának egy lényeges pontját, t. i. azt, hogy a pankreasnedv a pankreason belül nem bír fehérjeemésztő képességgel. Trypsin a pankreasváladékban nincs, csak profermentje, a trypsinogen, mely a bélnedvben foglalt enterokinase hatása alatt válik csupán fehérjeemésztő hatásúvá. S ezért már azon dolgozatomban felvetettem ama kérdést : „nem az-e a fordulópontja a zsírszövetnekrosis problémájának, hogy a pankreasnedv fehérjeemésztő fermentje akár a ductus Wirsungianuson ascendáló bélnedvvel, akár más anyagokkal, pl. epével vagy egyéb chemiai termékekkel való érintkezés által még a pankreason belül válik hatékonynyá. Így az autopepsisre különben alkalmassá tevő körülmények közt (vérzések, hiányos szüvettáplálás) ama helyzetbe jut, hogy lerombolja ama fehérjéből álló hám- és kötőszövetgátakat, melyek a pankreasnedv zsíremésztő fermentjének a pankreasban és környékén levő zsírszövetbe való jutását megakadályozzák“. Ennek a kérdésnek eldöntésére végeztem kísérleteket Székely Ágoston egyetemi magántanár szíves jóvoltából az ő ideglenes vezetése alatt álló egyetemi általános kór- és gyógytani intézetben. A kérdést minden részleteiben ezideig még tisztáznom nem sikerült, de mivel bizonyos határozott eredményekre már jutottam s kísérleteim sorozatát külső okok miatt egy időre kénytelen vagyok megszakítani, bátorkodom az alábbiakban eddig elért eredményeimről s az eddigi kísérletek kapcsán felmerült újabb problémákról röviden, előleges jelentés képében beszámolni, fenntartván magamnak a részletes ismertetést s az irodalom bővebb tárgyalását akkorra, midőn még folytatni szándékozott kísérleteim alapján minden tekintetben kimerítő felvilágosítást nyújthatok. Mindenekelőtt legyen szabad néhány szóval kísérleteim physiologiai hasisára rámutatni. Pawlow és tanítványai (különösen Walter) hangoztatták először azt, hogy a pankreasnedv bizonyos diaeta mellett trypsint keveset vagy egyáltalán nem tartalmaz s hogy a bélnedv hozzáadásával a pankreasnedv tryptikus ereje rendkívüli módon fokozódik (Schepowalnikow). Delezenne és Frouine azután kimutatták, hogy a pankreasnedv trypsint egyáltalán nem tartalmaz , hogy a Pawlowféle kísérleteknél a pankreasnedvben csak azért volt trypsin, mert ők a pankreas kivezető csövének a duodenumba való benyilási helyét a duodenum egy darabjával együtt kimetszve varrták a hassebbe s a nedvet a sipoly alá kötött tölcséren át gyűjtötték. Ilyen módon a pankreasnedv végig folyt a kivarrt béldarabon s I alkalma volt bélnedvvel érintkezni; ha ezt megakadályozzuk az-I által, hogy kanült vezetünk a ductus Wirsungianus nyílásába, a kanülból kifolyó váladéknak fehérjeemésztő hatása nincs, ellenben rögtön ilyen hatásúvá válik, ha bélnedvvel érintkezésbe hozzuk. Ezen tényt Bellamy,3 Bayliss és Starling,4 Popielski5 megerősítette. A bélnedv ezen hatása a Pawlow által enterokinasenak nevezett anyagtól származik, melynek már minimális mennyiségei is a fehérjére különben teljesen hatástalan pankreasváladékot fehérjeemésztő hatásúvá teszik. Az enterokinase leggazdagabban a duodenum s a felső jejunum nyálkahártyájában képeztetik. Glaessner,akinek alkalma nyílott közte egy betegénél ép emberi pankreasváladékot vizsgálni, kimutatta, hogy az emberi pankreasnedv sem tud fehérjét emészteni, ellenben azonnal fehérjeemésztő hatásúvá válik, ha hullabélből vett bélnedvet adott hozzá. Ezen bélnedvnek már néhány cseppje elégséges ahhoz, hogy a pankreas kifejezetten fehérjeemésztő hatásúvá váljék. Egyéb hatányok közül epe nem mutatott aktiváló hatást, Nepton Witte kis mértékben hatásos volt, valamivel erősebben hatékonyaknak mutatkoztak baktériumok (vibrio proteus, baktérium coli és bacillus subtilis) 1 Arch. für kiin. Chir. 71. 2 Arch. f. kiin. Chir. 78. 8 Münch, med. Wochenschr. 1903 és 1905. 4 Pankreaspathologie I. Wiesbaden, 1902. 6 Sajnos, eredetiben hozzáférhetetlen, csak rövid jelentéséből a XII. (moszkvai) orvosi congressuson (II. 3. 106. 1.) és Truhart munkájából ismerem. 6 Verh. der deutschen Ges. f. Chir. 1898. 7 Erkrankungen des Pankreas. Nothnagel gyűjtőmunkájában. 8 Berliner Klinik 1896. (12. sz. kísérlet.) a Truhart szerint pankreaskivonatot 7 izbhon teljesen hatástalanul (i. c. 237. 1.), a pankreaskivonat emésztőképessége előzetesen ki lett próbálva. A moszkvai congressus jegyzőkönyve csak egész röviden említi, hogy pankreasnedvvel tett kísérletei nem voltak eredményesek 1 Orvosi hetilap 1905. 353. lap. 2 Comptes rendus de biologie 1902. Ref. Herrmann’s Jahresberichte. 3 Journal of Physiologie 27. 4 Journal of Physiologie 30. 5 Centralblatt für Physiologie. 15. 0 Zeitschrift für physiologische Chemie 40.