Orvosi Hetilap, 1906. december (50. évfolyam, 48-52. szám)

1906-12-02 / 48. szám

1081 ORVOSI HETILAP 1906. 48. sz. példa arra, hogy a baktériumok keltette szervezeti reactio egyetlen sejtfajnak, a hámnak burjánzása volna, az egész pathologiában nincs. Nem lehetséges másodszor azért, mert a láthatatlan kicsiny parasitának feltétlenül intracellulárisnak kellene lennie, a sejtet, a melynek rovására él, nem volna szabad elpusztítania, hanem ellenkezőleg folyton a legvehemensebb oszlásra kellene izgatnia s annak önálló életképességet kellene szereznie; erre pedig a kórtanban nincs analógia. Lehetetlen végre harmadszor azért, mert minden rákfajnak külön, acclimatizált saját parasitával kellene bírnia, amely csakis abban a sejtfajban, sőt csakis a már rákossá lett sejtekben tud burjánzást megindítani, mert különben érthetetlen a rák expansív növése, az áttételek viselkedése ; ezt pedig még a legmerészebb parasitológusok sem merik remélni. Mi, Uraim, akiknek nincs megvédeni való parasitánk, de nincs is dédelgetni való theoriánk, itt is objectively maradhatunk. Igaz, hogy a fejlődési zavarok, a lobos lefsződések, a szöveti ellenállás csökkenése nagy szerepet játszanak a daganatok fejlődésében ; de miért nincsenek jelen minden ráknál, ha jelen vannak, miért nem okoznak mindig rákot, s ha rákot okoznak, hogyan okozzák azt? Igaz, hogy a ráksejteken az anaplasia, kataplasia, hemotactikus vándorlás jelenségei kimutathatók, de hiszen épen ezek alkotják a már rákos burjánzás boncztani kritériumait s felelet nélkül hagyják a kérdést, hogy mi hozza ezeket létre ? Valljuk be egyszóval, hogy a cellularbiologikus elméletek, legalább mai alakjukban, nem kielégítők a rák értelmezésére. Ismerjük el, hogy a parasitismus lehetőségét igen szűk határok közé szorították e biologikus vizsgálatok; ismerjük el, hogy a mai értelemben vett infectiositásról, contagiositásról a ráknál szó nem lehet. De viszont mondjuk ki azt is, hogy valamelyes fertőző ágens közreműködése teljesen nem zárható ki; az emberi rákstatistikák egyes meglepő adatai, az állatoknál újabban észlelt kétségtelen rákendemiák, s az, hogy az epithelipsisokban, amilyenek a birkahimlő, a tehénhimlő, az aphthosus láz, amelyek feltétlenül fertőzők, a szervezeti reactio szintén egyszerű hámburjánzás ; mindezek oly tények, melyek a parasiták felvételét legalább is megindokolják. Teljesen elhibázott az a látszólagos kiegyezés, amelyet a két principiálisan különböző irány a legutóbbi frankfurti értekezleten ünnepelt. Leyyen abban, hogy egyes pathológusok a ráksejtek önállóságát parasitákhoz hasonlítják, engedményt lát részükről a parasitismus javára; Lubarsch pedig abból, hogy bizonyos baktériumok és toxinjaik szerepelhetnek a rák disponáló tényezői közt, beismeri, hogy parasita is okozhatja a rákot. Ezek, Uraim, szójátékok, a fogalmak eltolásai, amelyek azt a benyomást keltik, mintha mindkét fél utat akarna magának hagyni a visszavonulásra, ha a győzelem a másik javára dől. De váljon kell-e nekünk feltétlenül ismerni az okot, hogy a rákot gyógyíthassuk ? 8 ebben a gyógyításban van, Uraim, a rákkutatás sarokpontja; ez az a mérték, melyhez a gyakorlat a ráktheóriák értékét szabja. Ez az, ami megmagyarázza, hogy a klinikusok s a gyakorló orvosok túlnyomó része oly meggyőződéssel ragaszkodik a rákparasitákhoz ; ha a rák parasita ez, akkor ez azt jelenti, hogy van prophylactikus s gyökeres kezelése, de ha a rák constitutionális megbetegedés, akkor a kés értéke is csak kétséges marad minden időkre. Az utolsó évek rákkutatásának története azt mondja, Uraim, hogy nem. Már 1889 ben említi Hanau, hogy egy patkány hüvelyrákját sikerült más állatokra intraperitoneálisan átoltania, de az akkoriban divatos bakteriologikus histologikus kutatások közt e tény elkerülte a figyelmet, ép úgy mint később 1894-ben Moran dolgozata is. Csak mikor 1904-ben Jensen kísérletei közben az immunisatio lehetőségére is kiterjeszkedik, akkor fordul az érdeklődés egyszerre az állati daganatok felé, úgy hogy ma Ehrlich, Applant, Rashford, Jensen, Berrel, Michaelis, Loeb, Haaland nevéhez a meglepő pozitív tények egész sora fűződik. Röviden összegezve az eredmények ezek: az állatvilágban, és pedig a magasabb rangúaknál, emlősöknél épen úgy, mint pl. a halaknál, egyes daganatfajok nagyon el vannak terjedve. Ezek közül az adenomák, carcinomák, chondromák és sarkomák teljesen analógok az emberi daganatokkal. Valamennyien az illető állatfajokon valóságos endemiákat okoznak ; egyes tavakban pl. járványos a halak pajzsmirigyrákja; ha pl. ép, egészséges egerek közé a ketreczbe egy rákos egér jut, az egerek jó része megkapja a rákot. E spontán daganatok az esetek egy bizonyos kis százalékában mesterségesen is átolthatók ; az átoltás csak hasonlajú vagy igen közel álló állatokra sikeres, pl. egérről egérre; sőt tovább menve, az egyéni hajlamosság oly nagy, hogy a fehér egér daganata jobban fogamzik meg fehér egereken, mint szürkéken, s a Jensen-féle kopenhágai daganat jobban ered meg kopenhágai fehér egereken, mint berlinieken. Az átoltás a daganat növekvőképességét, vitalitását emeli úgyannyira, hogy később 100 százalék a megfogamzás és rohamosabb a növés is; érdekes Ehrlichnek a számítása, hogy egy egérdaganat, ha hetenként 1-szer lomás egérre s így tovább átoltatik, egy év alatt 10co cm3 daganatot termelne, ami megfelel egy olyan kockának, amelynek egyik oldalán a fény csak 105 év alatt futna végig, egy olyan gömbnek, amelynek az átmérője 890 milliószor nagyobb, mint a napé. Az átoltásnál megeredő daganat az átoltott sejtekből fejlődik, ezek nőnek tovább a gazdában s az új állat nem ad mást, mint egy kis vázat; más szóval a ráknál a daganatsejtek szaporodásképessége van in infinitum fokozódva. Ez az átoltás sikerül, ha az anyagot jégen tartjuk, megfagyasztjuk, glycerinben áztatjuk, összezúzzuk, de nem sikerül, ha filtráljuk, ha 30 perezre 55°-on túl felmelegítjük, ha chloroformmal kezeljük, más szóval az átoltás élő sejteket feltételez. Eredeti jellegét a daganat ivadékaiban is megtartja, de esetleg ismeretlen okból megváltoztathatja úgy, hogy a carcinomás daganatból egyszerre carcinosarkoma lesz. Az ilyen vegyes daganat azután vagy mint ilyen oltható tovább, vagy pedig lehetséges, hogy az egyik daganatfaj lassanként eltűnik s előáll újra egy tiszta tumor, legtöbbször sarkoma ; ez azt jelenti, hogy carcinomaoltásokkal sikerülhet sarkomát előidézni. A vegyes daganat mesterségesen is előállítható, ha a két daganatfajt együtt oltjuk be; s viszont a carcinosarkomák megtisztulása is elérhető mesterségesen azáltal, hogy pl. a daganat pépet bizonyos hőfokra felmelegítjük s azután oltjuk be; így elérhető, hogy a beoltás után feltétlenül biztosan csak sarkama ered meg. Ha egy egéren erősen növő rák fejlődik, ugyanarra még egy másik rák át nem oltható; ez magyarázza meg, hogy áttétel is kevés van az ilyen oltott daganatoknál. Ha a daganat növési intensitása egy állatfajra igen nagy, akkor átoltható ideiglenesen más közel álló fajra is, pl. egérről patkányra, ahol azonban a növése korlátolt; az egérdaganat pl. patkányban 8 napig nő, ezután visszafejlődik, felszívódik ; ha azonban a 8. napon visszaoltjuk az eredeti állatfajra, növési képességét újra visszanyeri s ilyen ezik-csak oltás sokszor ismételhető. Ha egy állaton egy daganat, legyen az spontán vagy beoltott, visszafejlődik, akkor ez az állat minden további oltással szemben is teljesen immun. Az immunitás pedig vonatkozik nemcsak az illető daganatfajra, pl. carcinomára, hanem minden más átoltható daganatra, dhondromára, sarkoméra is. Az immunizálás egerekre nézve nyulak útján is elérhető. Mind e tények semmi felvilágosítást sem adnak egyelőre arról, hogy hogyan fejlődik az első ráksejt, de nem remélt bepillantásokat engednek arra, hogy hogyan nő tovább a ráksejt, mik az életfeltételei, hogyan lehet növését befolyásolni, korlátozni. S ez alapon nem túlzott Ehrlich szellemes hasonlata, melylyel a rákkutatást várostrommal hozza párhuzamba. Port- Arthur sorsa, mondja ő, meg volt pecsételve, mikor a japánok az első sánczokat elfoglalták; hogy meddig tart, míg a fellegvárba bevonulhatnak, az csak az idők kérdése; eltarthatott volna évekig is, de bejutottak volna. Hosszú még az út a rákaetiológia megoldásáig, de az első sáncz be van véve, a többi most csak idő kérdése. De épen ezért az a nem várt haladás ez új irányban nem azt jelenti, hogy a munkát a többi oldalon le kell tenni. A morphologikus vizsgálatok értékén nem változtat az aetiológia, ha jelentőségüket, felhasználásukat módosítja is; a statistikai adatok pontos gyűjtése ép oly nélkülözhetetlen marad a rákfejlődés viszonyainak felderítésére; a bakteriologikus vizsgálatok, ha mást nem, érdekes symbiosisokat és coraplicatiokat vannak hivatva felismerni. Minden lelkiismeretesen, pontosan megfigyelt és végigészlelt eset, s így mindegyikünknek lelkiismeretes, ha talán csekély munkája is egy-egy kő, mely a szakavatott építőmesterek kezében hasznos lehet.