Orvosi Hetilap, 1907. február (51. évfolyam, 5-8. szám)

1907-02-03 / 5. szám

51. évfolyam. 5. szám. Budapest, 1907. február 3. ORVOSI HETILAP. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatták: Antal Géza és Hőgyes Endre. KIADJÁK ÉS SZERKESZTIK: LENHOSSÉK MIHÁLY egyet, tanár és SZÉKELY ÁG­OSTON egyet, tanár, FŐSZERKESZTŐ, SZERKESZTŐ. Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében 4 szám. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Temesváry Rezső szerkesztésében 4 szám. ELME- ÉS IDEGKÓRTAN Babarczi Schwartzer Ottó és Moravcsik Ernő Emil szerkesztésében 3—4 szám. — Egyéb tudományos mellékletek. EREDETI KÖZLEMÉNYE®. Picker Rezső : A férfi idült kalikájának helyi kórjelzése 80—83. lap. Sellei József és Unterberg Hugó : Adatok a gonorrhoeas pyelitis kór- és gyógy­tanához. 85—87. lap Lenkei Vilmos Dani: A légfürdő therapiai alkalmazása és hatása a szervezet némely functiojára. 63 — 66. lap. Tárcza. Grósz Emil : A budapesti egyetem orvosi fakultásának párhuzamos klinikai telepe. 87. lap. — Bakó Sándor : Megjegyzések Győry Tibor dr. egyet. magántanár „Egy lithotomia története 1834 ből“ czimű közleményére. 87. lap. Ir­dalom-szemle. Könyvismertetés. Hugo Magnus : Die Organ- und Bluttherapie. — Max David: Grundriss der orthopädischen Chirurgie. Lapszemle. Általános kór­os gyógytan. Baumgarten : A Bier-féle pangásnak a fertőző folyamatokra gyako­rolt befolyása. — Gyógyszertan. Blenal. — Belorvostan. Norman Dalton: Az influenza viszonya az emésztőszervekhez. — Krönig : A tüdőcsúcsok ausculatioja. — Idegk­órtan. Laehr : A munka gyógyszer. — Sebészet. La Boy : Adatok az elsőd­leges vékonybélsarkomna ismeretéhez. — Bennedi : A maláriás lépmegnagyobbo­dás kezelése. — W. C. Krauss: Csigolyafic­amodás után beálló bénulás. — G. K. Dickinson : Az omentum szerepe. — E. B. Second: A fossa ileocolica kizáródott sérve. — Ware és Glover : Intussuscepcio és volvulus. — Gyermek orvostan. Thiemich és Birk : Az eklampsiás csecsemők fejlődése a későbbi gyermekkorban. — Veau : A bélspasmus mint az invaginatio oka. — Börker­­tan. E. Schiff­: Az epithelioma Röntgen kezelése. — Húgyszervi betegségek. Vautrin és Apffel : A spermatocysta eredete. — Nobl: Lezajlott epididymitis után átjárhatók-e még a mellékhere csatornái ? — Tansard és Fleig : Prostata­­hypertrophia két esetében alkalmazott radiotherapia. — I­reuw: Az ujjunk­kal végzett prostata-massage villamos-árammal. — Venereás bántalmak. A. Strauss­: A syphilisnek hydrargyrum salicylicummal való gyógyítása. — Kisebb közlemények az orvos gyakorlatra. Guiart: A thymol mint féregűző szer. — Biddle: Langyos fürdők pruritus ellen. — Kohnstamm: Szer­nátha ellen. 89—93 lap. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 93. lap. Vegyes hírek. — Pályázatok. — Hirdetések. 93—94. lap. Tudományos társulatok és egyesületek. 95—100. lap. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A férfi idült kalikájának helyi kórjelzése. Irta: Picker Dezső dr. Jól tudom, hogy ezen sorok lényeges újdonságokat nem tartalmaznak, de mégis megírandóknak tartom, mert mintegy 6 évi beható foglalkozásom a kankóval és a gonococcussal, úgy klinikai mint bakteriológiai irányban, vizsgálati eljárásom helyes­ségéről győzött meg. Sőt merem állítani, hogy épen a bakterio­lógiával s különösen a gonorrhoeás és postgonorrhoeás bántalmak bakteriológiájával való beható foglalkozás tanított meg a helyes vizsgálódásra. S minthogy épen nálunk a gonorrhoea klinikai és bakteriológiai vizsgálatát nem igen szokta egy és ugyanazon kéz végezni, mindkét részről hiányzik a kritika, vájjon a vizsgálat kellőképen történt-e. Ezt azonban nem úgy gondolom, mintha a klinikus vagy a bakteriológus nem tudná a hozzátartozó vizsgá­latot technice helyesen végrehajtani, hanem úgy, hogy a bak­teriológus pl. nem ismeri a betegség lefolyását és így talán nem épen azon váladékrészletet választja vizsgálata tárgyául, melyet a klinikus, ha maga vizsgálta volna a betegből nyert anyagot, talán kiváló figyelemmel tanulmányozott volna épen azért, mert a betegség klinikai jellege már egy bizonyos irányba terelte volt a figyelmét. És viszont, mint látni fogjuk, nem egyszer a kezelés folyamán rendszeresen végzett górcsövi vizsgálat az, mely hiányzó klinikai tünetek mellett kétes esetben a klinikai vizsgálat­nak megadja a helyes irányt. Ily módon a klinikai makroskopos, valamint a gózcsövi és bakteriológiai laboratóriumi munkának egy kézben való egyesítése adja meg egyrészt a kellő routinet a vizsgálandó anyag megválasztásában, másrészt az energiát a gór­­csövi vizsgálat kellő türelemmel való végrehajtásában a nehezebb esetekben. Ezen routine azután egy bizonyos makroskopos mikro­­skopia tudásában fog nyilvánulni, mely valamely váladékból a leginkább sikert ígérő részleteket választatja ki a vizsgáló által. Ezen gyakorlati ismeret megszerzéséhez viszont feltétlenül szük­séges, hogy magunk észleljük a betegeket és lehetőleg sokat és rendszeresen vizsgáljunk górcsövileg és bakteriologice a kezelés folyamán is és minden új eset felvételekor még a legcsekélyebb­nek és legártatlanabbnak látszó váladék gondos megvizsgálását se tartsuk feleslegesnek. A betegvizsgálatot mindig az anamnesis pontos felvételével kezdem s főképen ezen és az előbbi hasonló betegség időbeli lefolyá­sára, továbbá a prostata, ondóhólyag, ondóvezető és mellékhere részéről valaha fennforgott szövődmények iránt érdeklődöm. A kifolyás tartama és minősége csak másodsorban köti le figyelme­met ilyenkor, ellenben az objectív betegvizsgálatot mindenkor a külső húgycsőnyílásb­ól kiszorítható vagy az első vizeletrészletből kifogható váladék górcsövi vizsgálatával kezdem meg. Az első készítmény csupán tájékozódásomra szolgál; ezt a Pappenheim- Kristalloivitziére festékkel­ festem meg és rögtön az­t­ is immer­­siós tárgylencsével és a IV-es oculareval nézem át. Ezen festék nemcsak hogy igen soká eláll, hanem igen gyorsan is fest (egy perczen belül) és szép contrast-képeket ad, a­mennyiben a genysejteket zöldeskékre, a hámsejteket barnásvörösre és a bakté­riumokat pirosra festi. Differentiatis diagnostikai értéke azonban ezen festésnek nincs, úgy hogy annak az eldöntése, hogy a praeparatumban látott intracelluláris diplococcusok gonococcusok-e vagy nem, tisztán csak a Gram-féle festés vagy a tenyésztés útján érhető el. Hogy pedig ennek eldöntése, különösen egy intra matrimonium szerzett urethritis megítélésénél mindkét félre nézve milyen horderejű, nem szorul bővebb magyarázatra és végül a gyógykezelés vala­mint a prognosis szempontjából sem mellékes. J. 1906. év májusában keresett fel. Három nappal ezelőtt történt coitus után csípést és húgycsőfolyást vett észre. A váladék, mely a fehérneműn is elég bőséges typikus zöld foltokat hagyott, mikroskopos vizsgálata részben intracelluláris zsemlyealakú diplococcusokat és azon­kívül lánczalakúan elrendeződött coccusokat is mutatott; mind a két­féle mikroorganismus az azonnal egy második készítményen foganato­sított Gram-festésnél Gram-positivnek mutatkozott; a tenyésztés pedig egy staphylococcus és egy eléggé virulens streptococcus jelenlétét mutatta ki. A bántalom 2—-3 napi, enyhe antisepticurumal való kezelés után nyomtalanul eltűnt.­­ Lehmann és Neumann III. Aufl. 1904. következőképen írja le az összetételét : 20­0 cm3 glycerinhez adunk 2,5 alkoholt, 025 methyl­­zöldet, 0­25 pyronint és mindezt 80 cm3 2% carbolvizbe öntjük.

Next