Orvosi Hetilap, 1907. február (51. évfolyam, 5-8. szám)
1907-02-03 / 5. szám
ORVOSI HETILAP Ezen első tájékoztató vizsgálatnál enyhén járok el és főképen arra ügyelek, hogy a beteg mikor jelez fájdalmat, vagy hol érzek termenagyobbodást vagy keménységet. Ha a fájdalom vagy a tapintható eltérés csupán egy hely érintésére észlelhető, a pontos helyi kórisme meg is van állapítva és már most csupán az van hátra, hogy a csészécskében esetleg összegyűlt váladékban gonococcust, illetőleg kórokozót, egyáltalában genysejtet, prostataszemcséket, ondószálsát stb. kimutassak és így a bántalom miféleségéről is bővebb felvilágosítást nyerjek. Ilynemű egy helyre szorítkozó idült bányáimat találtam a következő, egyébként is érdekes s általam már be is mutatott esetben. X. 6 és 5 évvel előzőleg már szenvedett volt sokszoros izületi áttételekkel és szivárványhártyalábbal szövődött kankóban, 1905. áprilisban újból gonorrhoeát szerzett, melynek 3. hetében egy instrumentális beavatkozással kapcsolatosan újból a test majdnem összes ízületei megbetegedtek. Néhány hét alatt ezen roham lezajlott, a kankó is javult, úgy hogy a beteg a nyár folyamán még mindig nem teljesen egészséges ízületeinek helyreállítása czéljából egy intézetet keresett fel, ahol azután addig lappangott húgycsőfolyása egy ízben néhány napi tartammal újból mutatkozott, de magától ismét el is állott. Javult, de még nem teljesen helyreállított ízületekkel hazatérve, vizeletének első részében elég sok nyálkás ezafat volt, melyekben a beteg értesítése szerint gonococcust nem találtak s orvosa az állítólagos húgycsőszűkület kezelését látta szükségesnek. Azonban már a negyedik beavatkozás után ízületei újból kezdtek fájni. Ezen roham lezajlása után kezelő orvosa a végbélen át is megvizsgálta, de semmi eltérést nem talált; a kezelés szünetelése mellett a beteg állandóan kellemetlenkedő ízületekkel és „bonjour“ cseppel 1905 deczember havától fogva ismét rendes foglalkozása után láthatott, míg 1906 évi márczius hó végén az első ízben is beteg volt bal szemén ismét szivárványhártyagyuladása támadt, mely hol javult, hol rosszabbodott. Végre azonban április elején oly mérvű visszaesés állott be, hogy szemorvosa nem zárkózhatott el azon felvétel elöl, hogy a beteg szervezetében még valamely kórokozó lappang és engem bízott meg a vizsgálattal. A húgycsőből, mely nyomásra nem érzékeny s a tapintáskor semminemű beszűrődést sem mutat, híg, nyálkás, szürke, szabad szemmel genyesnek alig látszó váladék nyerhető, melyben igen sok volt a csak részben intracelluláris gonococcus. A vizelet első része kissé nyálkás, ezafatokkal, II. és III. részlete csillogó, de a genypróbát adja. A prostata mindkét lebenye rendes nagyságú és töménységű, nem érzékeny, a két ondóhólyag nagyságbeli eltérést nem mutat, de főleg a jobb kissé tömöttebb tapintatú és érzékeny; már enyhe nyomásra híg, nyálkás genycsíkokkal tarkázott váladék ürül. Az ezután ürített öblítő víz I. részlete zavaros, nyálkás és cafatos, II. és III. részlete tiszta. Az ondóhólyag váladékában csak elvétve találni leginkább a hámsejteken nagyobb csoportokban gonococcust, aminek megfelelően a tenyészetben is egy-egy ezafatból 3—4 nagyobb telep nőtt, míg a nyomásra ürült húgycsőváladékból igen apró telepekből álló lepel fejlődött. A naponta végzett massagekezelés hatása alatt az összes tünetek (izületi duzzanatok s fájdalmak, ürítés stb.) állandó javulása mellett a 3. hét végétől fogva gonococcust sem górcsövi vizsgálat által, sem tenyésztés útján nem bírtam kimutatni s midőn erről végképen meggyőződtem, az elülső húgycső tükri vizsgálata (II. sz. Oberländertubussal) némely csekély régi elváltozástól eltekintve, teljesen rendes viszonyokat engedett felismerni, a 27. Charriére sz. fémkutató simán volt a hólyagba vezethető és a görbe Kollmann-féle tágító fájdalom és vérzés nélkül volt 33 Ch.-re nyitható. Ha a végbélvizsgálat alatt a csészécskében nem gyűlt volna össze váladék, mindenesetre megvizsgálom az öblítő vizet, melyet a beteg a vizsgálat után ürít és melyet, úgy mint a vizeletet, 3—4 részletben fogok fel, de lehetőleg oly módon, hogy a beteg a vizeletsugarat ezalatt meg ne szakítsa. Az öblítő víz elülső része természetesen kissé homályos szokott lenni a prostataváladéktól s azon váladékokat fogja tartalmazni, melyek a vizsgálat által a húgycső felületére kinyomattak; ha ezen első ürített részlet nem elég nagy, még a második rész, mely egyébként tiszta szokott lenni, fog néhány czafatot magával sodorni. A harmadik részletben, illetve — ha sikerül a vizelőedényeket kellő pillanatban felcserélni — a negyedikben, azon váladékok lesznek, melyeket a vizelési adtus befejezésében résztvevő izmok az általuk körülfogott csatornákból illetőleg mirigyekből kiszorítanak, tehát prostata- és ondóhólyagváladék, amennyiben ez a ductus ejaculatoriusba már kilépett volt, valamint az esetleg a musc. transversus perinei profundus által a beléje ágyazott Cowper mirigyből és vezetékéből kiszorított lobos termékek. A górcsövi vizsgálat czéljára az így nyert fonalakat vagy czafatokat pipettával kihalászom és az öblítővízrészlet számával (I., II., III. illetőleg IV.) jelölt tárgylemezeken elosztom A praeparatumok további elkészítésekor már most legelőször arra ügyelek, hogy a vizet jól leszívjam a czafatok közül, továbbá hogy azok egy darabban, de mégis lehetőleg finoman legyenek széjjelterítve, ami főleg a Gram-festés miatt szükséges. A praeparatumok egy részét, vagy esetleg az egy tárgylemezen összegyűjtött czafatok közül az egyiket a Pappenheim festékkel gyorsan megfestem és tájékoztatás czéljából rögtön mikroskop alá is viszem. (Folytatása következik.) A budapesti kir. orvosegyesület 1906. évi XVI. rendes ülésében (május 12.), lásd 0. H. 558. o. ---00-.J ---- —,--------•— 1907. 5. sz. Adatok a gonorrhoeas pyelitis kór- és gyógytanához. Irta: Sellei József dr. és hinterberg Hugó dr. Várjon a gonococcus tud-e pyelitist előidézni, e kérdés eldöntésére még szükségesek exact vizsgálatok. A vizsgálatok sok nehézséggel járnak, s mindaddig, míg az ureter-katheterismus technikája ki nem fejlődött, szinte lehetetlen volt egy izolált pyelitis pontos klinikai és bakteriológiai diagnostizálása. A gonorrhoeás pyelitis bakteriológiai vizsgálata ureter-katheterismus útján ugyancsak sok nehézségbe ütközik, mert a katheterismus folyamán eszközünk a prostata és hólyag genyes nyálkás váladékával könnyen érintkezésbe jut, amit a vesemedenczébe felhozva, könnyen megeshetik, hogy a hólyagból accidentálisan a vesemedenczébe feltolt fertőzött anyag a vesemedenczéből kapott vizelet vagy váladék bakteriológiai leletét befolyásolja, amidőn így a vesemedenczéből származott vizelet bakteriológiai lelete tulajdonképen nem egyéb, mint a hólyagból származó váladéké. Ismerve a nehézségeket, vizsgálatainknál a legpontosabb asepsissel jártunk el a vesemedencze váladékának, illetve a vesevizeletnek felfogásában. A húgycső és hólyag többszörös kiöblítése után, az ureter-katheter alkalmazása előtt a hólyagot tükörrel átvizsgáltuk, hogy megállapítsuk, vájjon az egyik vagy másik megvizsgálandó vesemedencének megfelelő ureter nyílás körül mily elváltozásokat (hyperaemia, a nyálkahártya csekély duzzadása) találhatunk. Ennek megismerése után 1—2 nap múlva a húgycsövet kimosva, a prostatát kimasszírozva, a hólyagot kimosva és ezt újból gyenge antiseptikus oldattal megtöltve, az ureter-kathetert oly módon vezettük a megfelelő ureterbe, hogy előzőleg a hólyagfallal egyáltalában ne jusson érintkezésbe. Nehézségeink voltak annak megismerésében is, hogy mikor végezzünk, sőt egyáltalában mikor szabad ilyen vizsgálatot végeznünk gonorrhoeás pyelitis gyanúja alapján. Amit eddigelé a klinikai tünetek alapján ismerünk, mind fogyatékosnak mondható. A vizelet cytológiai vegyi vizsgálata sem nyújt kellő támpontot arra nézve, hogy mikor vagyunk feljogosítva mondani, hogy pyelitissel van dolgunk. Hogy mindjárt az utóbbi kérdés fejtegetésébe menjünk bele, röviden ki akarjuk emelni azt, hogy semmi egyöntetűség sincs a tekintetben, hogy vájjon a genynek és a fehérjének milyen mennyisége az, melynek alapján fel vagyunk jogosítva a pyelitis felvételére. Minthogy a fehérje mennyisége tulajdonképen igen csekély szokott lenni a tiszta pyelitisben, erre nagyobb súlyt nem is helyezhetünk, s így a geny mennyisége volna az, mely a vegyi vizsgálatnak alapját képezhetné. Azonban itt is nagy nehézségek merülhetnek fel. A cystitises vizelet genymennyisége nehezen differencziálható a pyelitises vizelet geny mennyiségétől. A vizelet vegyhatása, a sedimentumnak górcsövi megállapítása sem nyújthat kellő felvilágosítást arra nézve, hogy várjon pyelitissel van e dolgunk. Nem marad hátra egyéb, mint a — bár hiányosnak mondható — klinikai észleletek csoportosítása (rázóhideg, intermittens láz, vesetáji fájdalom stb.), valamint a helyesen és exacte végzett ureter-licitheterismus útján sterilen felfogott vizelet cytológiai és bakteriológiai vizsgálat eredményének értékesítése. A vesemedencelobokban aetiologice az előidéző mikroorganismusok szerint mindezideig nem lehetett egyöntetűséget felállítani . Eddig nem lehetett megállapítani azt sem, hogy bizonyos vesemedencelobok bizonyos baktériumok által jönnek létre, sőt . A bakteriológiai és egyéb laboratóriumi vizsgálatokat részben a Jenner-Pasteur-intézet (Detre László egyet, magántanár) laboratóriumában végeztük.