Orvosi Hetilap, 1907. február (51. évfolyam, 5-8. szám)

1907-02-03 / 5. szám

ORVOSI HETILAP Ezen első tájékoztató vizsgálatnál enyhén járok el és fő­képen arra ügyelek, hogy a beteg mikor jelez fájdalmat, vagy hol érzek ter­menagyobbodást vagy keménységet. Ha a fájdalom vagy a tapintható eltérés csupán egy hely érintésére észlelhető, a pontos helyi kórisme meg is van állapítva és már most csupán az van hátra, hogy a csészécskében esetleg összegyűlt váladék­ban gonococcust, illetőleg kórokozót, egyáltalában genysejtet, prostataszemcséket, ondószál­sát stb. kimutassak és így a bánta­­lom miféleségéről is bővebb felvilágosítást nyerjek. Ilynemű egy helyre szorítkozó idült bányáimat találtam a következő, egyébként is érdekes s általam már be is mutatott­ esetben. X. 6 és 5 évvel előzőleg már szenvedett volt sokszoros izületi áttételekkel és szivárványhártyalábbal szövődött kankóban, 1905. áprilisban újból gonorrhoeát szerzett, melynek 3. hetében egy instrumentális beavatkozással kapcsolatosan újból a test majdnem összes ízületei megbetegedtek. Néhány hét alatt ezen roham lezajlott, a kankó is javult, úgy hogy a beteg a nyár folyamán még mindig nem teljesen egészséges ízületeinek helyreállítása czéljából egy intézetet keresett fel, a­hol azután addig lappangott húgycsőfolyása egy ízben néhány napi tartammal újból mutatkozott, de magától ismét el is állott. Javult, de még nem teljesen helyreállított ízületekkel hazatérve, vizeletének első részében elég sok nyálkás ezafat volt, melyekben a beteg értesítése szerint gonococcust nem találtak s orvosa az állítólagos húgycső­­szűkület kezelését látta szükségesnek. Azonban már a negyedik be­avatkozás után ízületei újból kezdtek fájni. Ezen roham lezajlása után kezelő orvosa a végbélen át is megvizsgálta, de semmi eltérést nem talált; a kezelés szünetelése mellett a beteg állandóan kellemetlen­kedő ízületekkel és „bonjour­“ cseppel 1905 deczember havától fogva ismét rendes foglalkozása után láthatott, míg 1906 évi márczius hó végén az első ízben is beteg volt bal szemén ismét szivárványhártyagyuladása támadt, mely hol javult, hol rosszabbodott. Végre azonban április ele­jén oly mérvű visszaesés állott be, hogy szemorvosa nem zárkózhatott el azon felvétel elöl, hogy a beteg szervezetében még valamely kór­okozó lappang és engem bízott meg a vizsgálattal. A húgycsőből, mely nyomásra nem érzékeny s a tapintáskor semminemű beszűrődést sem mutat, híg, nyálkás, szürke, szabad szem­mel genyesnek alig látszó váladék nyerhető, melyben igen sok volt a csak részben intracelluláris gonococcus. A vizelet első része kissé nyálkás, ezafatokkal, II. és III. részlete csillogó, de a genypróbát adja. A pro­stata mindkét lebenye rendes nagyságú és töménységű, nem érzékeny, a két ondóhólyag nagyságbeli eltérést nem mutat, de főleg a jobb kissé tömöttebb tapintatú és érzékeny­; már enyhe nyomásra híg, nyál­kás genycsíkokkal tarkázott váladék ürül. Az ezután ürített öblítő víz I. részlete zavaros, nyálkás és c­­afatos, II. és III. részlete tiszta. Az ondóhólyag váladékában csak elvétve találni leginkább a hámsejteken nagyobb csoportokban gonococcust, a­minek megfelelően a tenyészetben is egy-egy ezafatból 3—4 nagyobb telep nőtt, míg a nyomásra ürült húgycsőváladékból igen apró telepekből álló lepel fejlődött. A naponta végzett massagekezelés hatása alatt az összes tüne­tek (izületi duzzanatok s fájdalmak, ürítés stb.) állandó javulása mel­lett a 3. hét végétől fogva gonococcust sem górcsövi vizsgálat által, sem tenyésztés útján nem bírtam kimutatni s midőn erről végképen meggyőződtem, az elülső húgycső tükri vizsgálata (II. sz. Oberländer­­tubussal) némely csekély régi elváltozástól eltekintve, teljesen rendes viszonyokat engedett felismerni, a 27. Charriére sz. fémkutató simán volt a hólyagba vezethető és a görbe Kollmann-féle tágító fájdalom és vérzés nélkül volt 33 Ch.-re nyitható. Ha a végbélvizsgálat alatt a csészécskében nem gyűlt volna össze váladék, mindenesetre megvizsgálom az öblítő vizet, melyet a beteg a vizsgálat után ürít és melyet, úgy mint a vizeletet, 3—4 részletben fogok fel, de lehetőleg oly módon, hogy a beteg a vizelet­sugarat ezalatt meg ne szakítsa. Az öblítő víz elülső része termé­szetesen kissé homályos szokott lenni a prostataváladéktól s azon váladékokat fogja tartalmazni, melyek a vizsgálat által a húgycső felületére kinyomattak; ha ezen első ürített részlet nem elég nagy, még a második rész, mely egyébként tiszta szokott lenni, fog néhány czafatot magával sodorni. A harmadik részlet­ben, illetve — ha sikerül a vizelőedényeket kellő pillanatban felcserélni — a negyedikben, azon váladékok lesznek, melyeket a vizelési adtus befejezésében résztvevő izmok az általuk körül­fogott csatornákból illetőleg mirigyekből kiszorítanak, tehát prostata- és ondóhólyagváladék, a­mennyiben ez a ductus ejaculatoriusba már kilépett volt, valamint az esetleg a musc. transversus perinei profundus által a beléje ágyazott Cowper mirigyből és vezetéké­ből kiszorított lobos termékek. A górcsövi vizsgálat czéljára az így nyert fonalakat vagy czafatokat pipettával kihalászom és az öblítővízrészlet számával (I., II., III. illetőleg IV.) jelölt tárgyleme­zeken elosztom A praeparatumok további elkészítésekor már most legelőször arra ügyelek, hogy a vizet jól leszívjam a czafatok közül, továbbá hogy azok egy darabban, de mégis lehetőleg finoman legyenek széjjelterítve, a­mi főleg a Gram-festés miatt szükséges. A praeparatumok egy részét, vagy esetleg az egy tárgy­lemezen összegyűjtött czafatok közül az egyiket a Pappenheim festék­­kel gyorsan megfestem és tájékoztatás czéljából rögtön mikroskop alá is viszem. (Folytatása következik.)­ ­ A budapesti kir. orvosegyesület 1906. évi XVI. rendes ülésében (május 12.), lásd 0. H. 558. o. ---0­0­-.J ---- —,--------•—­ 1907. 5. sz. Adatok a gonorrhoeas pyelitis kór- és gyógytanához.­ Irta: Sellei József dr. és hinterberg Hugó dr. Várjon a gonococcus tud-e pyelitist előidézni, e kérdés eldöntésére még szükségesek exact vizsgálatok. A vizsgálatok sok nehézséggel járnak, s mindaddig, míg az ureter-katheteris­­mus technikája ki nem fejlődött, szinte lehetetlen volt egy izolált pyelitis pontos klinikai és bakteriológiai diagnostizálása. A gonorrhoeás pyelitis bakteriológiai vizsgálata ureter-katheterismus útján ugyancsak sok nehézségbe ütközik, mert a katheterismus folyamán eszközünk a prostata és hólyag genyes nyálkás vála­dékával könnyen érintkezésbe jut, a­mit a vesemedenczébe fel­hozva, könnyen megeshetik, hogy a hólyagból accidentálisan a vesemedenczébe feltolt fertőzött anyag a vesemedenczéből kapott vizelet vagy váladék bakteriológiai leletét befolyásolja, a­midőn így a vesemedenczéből származott vizelet bakteriológiai lelete tulajdonképen nem egyéb, mint a hólyagból származó váladéké. Ismerve a nehézségeket, vizsgálatainknál a legpontosabb asep­­sissel jártunk el a vesemedencze váladékának, illetve a vese­vizeletnek felfogásában. A húgycső és hólyag többszörös kiöblítése után, az ureter-katheter alkalmazása előtt a hólyagot tükörrel átvizsgáltuk, hogy megállapítsuk, vájjon az egyik vagy másik meg­vizsgálandó vesemedenc­ének megfelelő ureter nyílás körül mily elváltozásokat (hyperaemia, a nyálkahártya csekély duzzadása) találhatunk. Ennek megismerése után 1—2 nap múlva a húgy­­csövet kimosva, a prostatát kimasszírozva, a hólyagot kimosva és ezt újból gyenge antiseptikus oldattal megtöltve, az ureter-kathetert oly módon vezettük a megfelelő ureterbe, hogy előzőleg a hólyag­fallal egyáltalában ne jusson érintkezésbe. Nehézségeink voltak annak megismerésében is, h­ogy mikor végezzünk, sőt egyáltalá­ban mikor szabad ilyen vizsgálatot végeznünk gonorrhoeás pyelitis gyanúja alapján. A­mit eddigelé a klinikai tünetek alapján ismerünk, mind fogyatékosnak mondható. A vizelet cytológiai vegyi vizsgálata sem nyújt kellő támpontot arra nézve, hogy mikor vagyunk feljogosítva mondani, hogy pyelitissel van dol­gunk. Hogy mindjárt az utóbbi kérdés fejtegetésébe menjünk bele, röviden ki akarjuk emelni azt, hogy semmi egyöntetűség sincs a tekintetben, hogy vájjon a genynek és a fehérjének milyen mennyisége az, melynek alapján fel vagyunk jogosítva a pye­litis felvételére. Minthogy a fehérje mennyisége tulajdonképen igen csekély szokott lenni a tiszta pyelitisben, erre nagyobb súlyt nem is helyezhetünk, s így a geny mennyisége volna az, mely a vegyi vizsgálatnak alapját képezhetné. Azonban itt is nagy nehézségek merülhetnek fel. A cystitises vizelet genymennyi­­sége nehezen differencziálható a pyelitises vizelet geny mennyiségétől. A vizelet vegyhatása, a sedimentumnak górcsövi megállapítása sem nyújthat kellő felvilágosítást arra nézve, hogy várjon pyelitissel van e dolgunk. Nem marad hátra egyéb, mint a — bár hiányos­nak mondható — klinikai észleletek csoportosítása (rázóhideg, intermittens láz, vesetáji fájdalom stb.), valamint a helyesen és exacte végzett ureter-licitheterismus útján sterilen felfogott vizelet cytológiai és bakteriológiai vizsgálat eredményének értékesítése. A vesemedenc­elobokban aetiologice az előidéző mikroorga­­nismusok szerint mindezideig nem­ lehetett egyöntetűséget felállí­tani . Eddig nem lehetett megállapítani azt sem, hogy bizonyos vesemedenc­elobok bizonyos baktériumok által jönnek létre, sőt . A bakteriológiai és egyéb laboratóriumi vizsgálatokat részben a Jenner-Pasteur-intézet (Detre László egyet, magántanár) laboratóriu­mában végeztük.

Next