Orvosi Hetilap, 1907. április (51. évfolyam, 14-17. szám)
1907-04-07 / 14. szám
51. évfolyam. 14. szám. Budapest, 207. április 7. ORVOSI HETILAP. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatták: Antal Géza és Hőgyes Endre. KIADJÁK ÉS SZERKESZTIK: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR, FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében 4 szám. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Temesváry Rezső szerkesztésében 4 szám. ELME- ÉS IDEGKÓRTAN Babarczi Schwartzer Ottó és Moravcsik Ernő Emil szerkesztésében 3—4 szám. — Egyéb tudományos mellékletek. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Balika Ferencz: Közlemény a budapesti egyetemi I. sz. női klinikáról. (Igazgató : Bársony János tanár.) Kétfejű torz születése. 254. lap. Kentzler Gyula: Közlemény a diagnostikai tanszék laboratóriumából. (Igazgató : Korányi Sándor dr., ny. r. tanár.) Adat a sósav szerepéhez a gyomoremésztésben. 256. lap. Szalai Jenő : A hyperaemiás kezelés az általános orvosi gyakorlatban. 257. lap. Aldor Lajos : A functiós béldiagnostika és az idült bélhurutok diaetás gyógykezelése. 259. 1. Tárcza. Steiner Pál: E. von Bergmann. 262. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. A. von Bardeleben: Erfahrungen über Cholecystektomie und Cholecystenterostomie. — Sante de Sanctis : Die Mimik des Denkens. — Lapszemle. Gyógyszertan. Einhorn: A kephalool. — Belorvostan. Bosthorn : A féregnyújtványok és a terhesség közötti összefüggés. — A. Fraenkel: A heveny szívgyengeség gyógyszeres kezelése. — Siegel: Az asthma kezelése. — Idegkórtan. Leduc : Villamos alvás. —• Sebészet. D. T. Quigley : A helyi érzéstelenítésnek új módja. — Kronlein : Újabb adatok az agysebészethez. — Hochenegg: A sacrális úton operált végbélrákok utókezelése. — H. F. Brotonlee : 50 éve fennálló nagy ovariális dermoidcysta eltávolítása. — R. C. Cupler : Gonorrhoeus osteomyelitis. — N. Lilienthal: End to end arteriovenosus angioraphia esete. — Gyermekorvostan. Reisher: Orthotikus albuminuria. — Feer: A szülők vérrokonságának befolyásáról a gyermekekre. — Hutzier: Csecsemők kanyarója. — R. Müller : A protargol-kenőcs hatása a hegképződésre. — Húgyszervi betegségek. Mankiewicz. Borovertin — R. Müller: Szergonorrhoea ellen. — Kisebb közlemények az orvosgyakorlatra. Bilhaut, Fersan. — Klose: Vörheny szövődményeképen jelentkező haemorrhagiás diathesis. 261 — 266. lap. Magyar orvosi irodalom. Klinikai füzetek.— Gyógyászat. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 266. lap. Vegyes hirek. — Pályázatok. — Hirdetések. 226—227. lap. Tudományos társulatok és egyesületek. 268—271. lap. Melléklet: Norrmann-La Roche & Cie. czég „Protylk” prospektusa. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a budapesti egyetemi I. sz. női klinikáról. (Igazgató: Bársony János tanár.) Kétfejű torz születése. Irta: Balika Ferencz dr. egyetemi tanársegéd. A magzatok fejlődésében előforduló rendellenességek között különös figyelmet érdemelnek a torzképződések. Ezek csak igen ritkán kerülnek élve a világra, születésükkel pedig sokszor nagy veszélybe döntik az anyát. Kiváltképen így van ez a kettős képződéseknél. A torzképződéseknek a méhen belül a terhesség alatt való felismerése úgyszólván sohasem sikerül. Hogy mennyiben lesz e tekintetben segítségünkre a Röntgen - átvilágítás, még a jövő kérdése. Legfeljebb a többes terhességet lehet gyanítani, a torzok mindig meglepetés számba mennek. Az ikerterhesség diagnostizálásánál is csak a szülés közben és azáltal leszünk figyelmeztetve pl. az összenövések lehetőségére, ha a tágulási időszakban egyébként rendesen haladó szülés a kitolás időszakában megakad, de mivel ezt más körülmény is okozhatja, pl. a feltételezett ikrek collisiója, összeakaszkodása, diagnosisunk ezen az alapon is csak feltételes lesz és bizonyossá csak akkor válik, ha sikerül egész kézzel bejutni a méh üregébe és ekként tájékozódni. Addig és e nélkül minden egyéb csak combinatio marad. Mielőtt a mi esetünket ismertetném, a monstrumképződések hosszadalmas, részletes tárgyalását elkerülve, csupán ennek az esetnek a megvilágítására szolgáló monstrumokról, a kettős torz- s képződésekről óhajtok pár szóban említést tenni, ezt is inkább csak azért, hogy a szóban forgó torzot osztályozhassam. A legkifejezettebb és legtöbb szülési nehézséget okozó monstrumok a kettős torzok, mert ezeknek a megszületése, noha bizonyos körülmények között spontán is megtörténhet, általában véve mégis a legsúlyosabb munkát rójta a szülőnőre, de még a szülészre is olyankor, ha művi beavatkozásra kerül a sor. A szülés elé gördülő akadály minősége természetesen elsősorban és nagy mértékben a kettős torz nagyságától, fejlettségétől függ, azután pedig a torzfejlődés alakulásától és a torzoknak a méhben elfoglalt helyzetétől. Azok, amelyek eddig spontán születtek meg, a legtöbb esetben korák, fejletlenek voltak. A jól kihordott s egyenlő nagyra fejlett tökéletesen kettős torz a rendes méretű szülőcsatornán csak művi segítséggel jöhet keresztül. Hohl statistikájában 129 eset közül 81-ben volt szükség orvosi beavatkozásra és csak 48 született magától. Műtői beavatkozás tehát az esetek kétharmadában történt. A kettős torzokat, különös tekintettel a szülés lefolyására, Veit felosztása szerint három csoportba sorozhatjuk. Először a szülés tekintetében legegyszerűbbek azok a kettőzések, amelyeknél a különben jól fejlett ikrek vagy a fejjel, vagy a farral vannak egymással összenőve, ezek az ún. kraniopagusok, pygopagusok vagy ischiopagusok, így elnevezve a szerint, amint a fej vagy a farvég felől vannak összenőve. Ezek minden különösebb akadály nélkül egymás után egyfolytonosságban megszületnek. A második csoportba tartoznak azok, amelyek a törzsükkel nőnek össze, ezek a thoracopagusok. Ezeknél már nehezebb a szülés, tekintve azonban a közöttük rendszerint meglevő könnyű mozgathatóságot, eltolhatóságot, nemkülönben az összenövések nyújthatóságát és nyúlékonyságát, beigazodhatnak, megszülethetnek, vagy élve extrahálhatók. A harmadik csoportba sorozzuk azokat, amelyeknél a kettős képződés a testvégekre, a fejre vagy a medencevégre vonatkozik, a test többi része pedig közös maradt. Ilyenek a dicephalusok, diprosopusok, a dipigusok és hasonló alakulásai az elülső és hátulsó duplicitásoknak. Ezek szolgáltatják a szülés alkalmával a legnagyobb nehézségeket, mert ezen kettőzött részek nagy körfogata rendkívül téraránytalanságot okoz, egészben épen nem tudnak áthaladni a szülőcsatornán, tehát be kell avatkozni. Az utóbbi csoportba tartozó kettős torzok születésének lefolyására vonatkozólag általánosságban véve azt mondhatjuk, hogy előnyös, ha a kettőzött rész jön utoljára, pl. ha egy dicephalus farfekvéssel indul a szülésnek, mivel ilyenkor az utoljára jövő fejek még kivételesen külön is kifejthetők, míg ugyanazon képződésnél, ha a torz fejvégű fekvésben helyezkedik a medencze fölé, az egyik fej a másikat akadályozza az áthaladásban; ez