Orvosi Hetilap, 1907. szeptember (51. évfolyam, 35-39. szám)

1907-09-01 / 35. szám

51. évfolyam. 35. szám. Budapest, 807. szeptember 1. ORVOSI HETILAP. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatták: Antal Géza és Hő­gyes Endre. KIADJÁK ÉS SZERKESZTIK : LENHOSSÉK MIHÁLY egyet, tanár és SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR, FŐSZERKESZTŐ, SZERKESZTŐ. Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében 4 szám. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Temesváry Rezső szerkesztésében 4 szám. ELME- ÉS IDEGKÓRTAN Babarczi Schwartzer Ottó és Moravcsik Ernő Emil szerkesztésében 3—4 szám. — Egyéb tudományos mellékletek. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Konrád Jenő : A terjedő hüdéses elmezavar kóroktanáról. 619. lap. Balás Dezső : Közlemény a szt. István-kórház III. sz. sebészeti (Janny Gyula dr. rk. tanár, főorvos) osztályáról. Gyomoresetek. 621. lap. Elfer Aladár : Közlemény a kolozsvári belorvostani klinikáról. (Igazgató : Puriesz Zsigmond dr. egyetemi tanár, udvari tanácsos.) Megfigyeléseink a Röntgenfény­­nyel gyógykezelt fehérvértiség-esetekben. 622. lap. Tárcza. A pozsonyi vándorgyűlés. 625. lap. — Kóssa Gyula: Régi magyar betegségnevek. 626. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Weigandt: Die abnormen Charaktere bei Ibsen. — Lapszemle. Általános b­­őr- és gyógytan. F. Nagelschmidt: A magas frequentiájú áramokkal való kezelésnek javalatai. — Gyógyszertan. Rumpel: Capsulae geloduratae. — Belorvostan. E. Ebstein : A pneumonia és a köszvény közötti összefüggés. — Federschmidt : Sajtmérgezés esete. — Boisseau : A hys­terias vérköpés létezése. — Sebészet. Doering : Adatok a vesesebészethez. — Göbell: Pankreascysták teljes kiirtása. — N. Jacobson: A­ sebészi állapotokkal összefüggő toxikus nephritis. — E. L. Keyes: 100 heretuberculosis. — J. A. Bodinc: Lokális anaesthesia sérvműtéteknél. — Gyermekorvostan. Finkelstein: Az alimentaris intoxicatio. — Bőrkórtan. Marzinowski és Bogrow: A blasto­­myceták és a bőrbajokhoz való viszonyuk. — Venereás bántalmak. K. Hintze : A prostitutio Japánban. — Kisebb közlemények az orvosgyakorlatra. Calca­­terra: Szer epilepsia ellen. — Comby: Szer­alopecia ellen. — Brocq: Alo­pecia syphilitica gyógyítása. 627—631. lap. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 631. lap. Vegyes lak­ek. — Pályázatok — Hirdetések. 631. lap. Tudományos társulatok és egyesületek. 632—633. lap. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A terjedő hüdéses elmezavar kóroktanáról.­ Irta: Konrád Jenő dr., egyetemi magántanár, áll. elmegyógyintézeti igazgató. A terjedő hüdéses elmezavar kóroktanában három szakot különböztethetünk meg. Az első, hosszú időn át uralkodott fel­fogás szerint a paralysis főképen szerzett betegség, mely az ép fejlődésű, erőteljes működésű agyat éri. Előidéző okai gyanánt testi és szellemi túlerőltetés, kifáradás, főleg felelősségteljes munka­körben, anyagi gondok és excessusok in Baccho et Venere szere­pelnek. A második szakban az előidéző kórokok között előtérbe lép a lues és első szerepet kezd játszani, elannyira, hogy egyes szak­emberek állítása szerint lues nélkül nincsen paralysis. A ph­ilo­­luetikusok, vagy — a­hogyan Nik­ke őket nevezi — a syphilis­­dogmatikusok ellenében a harmadik szakban feltámad a reactio és statistikai alapon kezdi bizonyítani, hogy a paralysishez, épen úgy mint a többi elmebetegséghez, praedispositio kell, s hogy a legtöbb esetben nem teljesen ép és erőteljes működésű a központi idegrendszer, hanem ab ovo származott, veleszületett vagy szer­zett terheltség által van a betegség talaja előkészítve, melyen a paralysis a különféle előidéző okok következtében, melyek között a lues is szerepel, kifejlődik. Nálunk az elmeorvosok többsége még az 1894-ben Buda­pesten tartott hygienikus és demographiai congressus alkalmával (demographia VII. szakosztálya), midőn Krafft-Ebing a paralysis sociologiai tényezőiről tartott előadásában a syphilist előtérbe helyezte, a luesnek és az öröklékenységnek kevés szerepet tulaj­donított. Ily értelemben nyilatkozott a discussio alkalmával Laufenauer, Niedermann, Salgó és magam is. Hangsúlyoztam, hogy a paralysisben legtöbbször kombinált okok működnek közre s ezek között saját észleleteim szerint a legnagyobb szerep jut . Előadatott a Budapesti Kir. Orvosegyesület elme- és idegkórtani szakosztályában, az alkoholnak és a surmenagenak. Krafft-Ebing válaszában hozzá­járult a surmenage oktani jelentőségéhez és az okok combinatio­­jához, de szerinte a lues hatékony praedisponáló tényező gyanánt szerepel a paralysis aetiologiájában.­­ Azóta a lues oktani szereplésének a terjedő hüdéses elme­zavarban kiterjedt irodalma van, melyet itt ismertetni czélomat nem képezi. Csak felemlítem, hogy a lues mint conditio sine qua non ellenében konstatálva van: 1. hogy paralysis lues nélkül is előfordul, 2. hogy a sok inficiált egyén közül aránylag kevés ember lesz paralytikussá, és 3. hogy az antiluetikus kúrák a ter­jedő hüdéses elmezavart meg nem gyógyítják. Általában véve nehéz megállapítani, hogy a lues 10—15 év múlva direct ok gyanánt szerepeljen, mert ily hosszú idő alatt sok mindenféle káros befolyás érvényesülhetett, s még abban az esetben is, ha a lues röviddel a paralysis kitörése előtt támadt, nehéz volna kizárni azt a lehetőséget, hogy az infectio nem történt-e már a prodromális szakban, mikor tudvalevőleg az egyének excessusok elkövetésére nagy hajlandósággal bírnak. Csak a juvenilis paralysis eseteiben indokolt a direct okozati viszony felvétele, m­ert az esetek többségében öröklött syphilis szerepel, és így mnintegy magából a speciális constitutioból fejlődik ki a betegség. Vizsgáljuk meg már most azt a felfogást, mely szerint a paralysis kifejlődéséhez első­sorban praedispositio szükséges. E felfogás mellett az elsők között harczol Nücke,­ a­ki legutóbb egy az idevágó irodalmat is felölelő czikkben az argumentumokat meggyőzően állítja csatasorba. Általános szempontból indulva ki, már maga az a tapasz­talat, hogy ugyanazon külső és — a­mennyire felismerhető — belső feltételek mellett élő egyének közül, ugyanazon kórokok behatása alatt miért betegszenek meg egyesek és miért nem betegszenek meg mások, egészen közel hozza a betegségekre nézve általában a dispositio felvételét, és valóban kutatnunk kellene bizonyítékok után, hogy a paralysis e tekintetben miért tenne kivételt. Úgy látszik ez a gondolat vezette Nicke­t, midőn nemcsak az elmebetegségre nézve általában praedispositiót vesz fel, hanem külön dispositiókat annak egyes kórformáira nézve is.­ ­ Archiv f. Psychiatrie, 41. kötet, 1. füzet.

Next