Orvosi Hetilap, 1908. február (52. évfolyam, 5-8. szám)
1908-02-02 / 5. szám
72 ORVOSI HETILAP 1908. 5. 87. itt-ott egy gomolyszerűen elterülő, rugalmas elemekből álló képlet árulja el. A rugalmas elemek viselkedése igen különböző a rákparenchymában. Az el nem szarusodott rákkötegekben s rákfészkekben a rugalmas rostok mint jól festődő, a savanyú orceint centrálisan s a peripherián egyenletesen felvevő, hol egyenletes, hol kanyarulatos lefutást mutató, sehol rögökre vagy felrostozódott szálakra szét nem eső képletek tűnnek fel. Számos helyen figyelemmel kísérhetők az erek adventillájának rugalmas rosthálózatából kiinduló vékony ágacskák, amelyek tömegesen hatolnak a rák stromájába, sőt egyes helyeken az el nem szarusodott rákkötegek sejtjei közé is behatolnak, intercellulárisan végződnek, illetve lefutásukban nem követhetők tovább; a rostok ugyanis igen vékonynyá lesznek, s elvesztik az orceinnal szemben tanúsított affinitásukat. Több helyen sikerült ezen rosszul festődő rostocskákat addig követni, amidőn az orceint már alig vagy egyáltalában nem vették fel, s csak erősebb fénytörésük által ütöttek el a környező szövetektől. Ezen utóbbi körülményből mindenesetre bizonyos következtetés vonható a rugalmas elemek genesisére. A készítmény számos rákfészket tüntet fel, melyek legnagyobb része elszarusodásnak esett áldozatul. Igen érdekes ezen elszarusodott hámgyöngyök s a rugalmas rostok között fennálló viszony. A rák stromájában az egyes rákgyöngyök között a rugalmas rostok nagy mennyiségben találhatók; vastagságuk s intenzíve vörösesbarnára való színeződésük feltétlenül arra utal, hogy nem újonnan képződött, hanem praeexistáló rugalmas elemekkel állunk szemben. Ezen rugalmas rostokból álló gerendázat ágai az el nem szarúsodott hámfészkeket s a centrálisan elszarúsodott hámfészkek peripheriás részeit minden irányban átszelik, az elszarúsodott rákgyöngyöt pedig koszorú alakban veszik körül. Magukba a rákgyöngyökbe csak elvétve követhetők oly rostok, amelyek összefüggést tüntetnek fel a hámgyöngyökön kívül fekvő rostokkal: felrostozódott s rögökké szétesett rugalmas rosttörmelék azonban elég gyakran mutatkozik a rákgyöngyökben. Ezen utóbbi morphologice degenerált képletek minden valószínűség szerint chemiai structurájukban is elváltozást szenvedtek, amennyiben az arceint nem veszik fel egyöntetűen, hanem világosabb és sötétebb mezők váltakoznak bennük. V. eset. M. A. idősebb férfiú, aki 1907 márczius havában kifekélyesedett végbélcsomók miatt lett operálva a szt. Rókus-kórház sebészeti osztályán, honnan az anyag intézetünkbe küldetett be jó- vagy rosszindulatúságának megállapítása czéljából. Amidőn a szóban forgó praeparatum részletes tárgyalásába bocsátkozom, kitűzött feladatom szorosan vett tárgyától eltérni látszom; e készítmény ugyanis fiatal kötőszövetet, benne thrombustömegekkel kitöltött tág ereket ábrázol, mely utóbbiak a szervülés különböző stádiumait mutatják. Ezen szervülő thrombusok az erek endotheljéből kiinduló igen fiatal sarjszövetet zárnak magukba, mely utóbbi vörösvérsejtekkel teli üröcskéket vesz körül. A most vázolt készítményt használtam fel a rugalmas elemek legkezdetlegesebb szakának az ábrázolására, minthogy a bőrrák vizsgálatakor általában ritkábban sikerült rugalmas rostokat ilyen fiatal kötőszövetben megfigyelni. Ezen legkezdetlegesebb szak alatt természetesen a rugalmas rostok fejlődésének azon időpontját értem, amidőn az utóbbiaknak a fenn ismertetett eczetsavas orcein-methodussal szemben már olyan affinitásuk van, hogy vele már tökéletesen feltüntethetők. A rugalmas elemek keletkezésének illetve fejlődésének megfigyelésére az utóbbi készítményen kívül egyébként még számos, különböző körfolyamatok által feltételezett sarjszövetet vizsgáltam meg. Behatóbb és eredményes megfigyelésre az utóbbi készítményt még azért is tartottam alkalmasnak, mert a szervülő thrombusokban a legfiatalabb sarjszövetet tanulmányozhattam, s ezenkívül biztosítva voltam afelől, hogy a thrombus területén talált rostok nem praeexistáló szövetből maradtak fenn, hanem vagy az érfal adventitlájából indultak ki, vagy ezen fiatal sarjszövet productumai. A metszeteket górcső alatt tekintve konstatálható, hogy a végbélcsomókkal együtt kimetszett bőrrészeknek a hámja mindenütt ép. A typusos hámburjánzás sehol sem észlelhető. A metszet egész terjedelmében a sarjszövet fejlődésének legkülönbözőbb stádiumai figyelhetők meg számos szervülő thrombussal. A cutis papilláris részlete hatalmas gömbsejtes beszűrődést tüntet fel, amely néhol a cutis mélyebb rétegeire is kiterjed. Az utóbbiak helyenként pedemásan átivódtak, s bennök nagyszámú tágult nyirokérű capillaris látható; a peripheriás részeken a kötőszövet nagyfokban sclerotizált, sejtes elemek alig láthatók ; az utóbbi helyen gyengén rózsaszínűre festett gerendák (Van Giesen) is mutatkoznak. Számos helyen figyelhettem meg olyan fiatal sarjszövetet, ahol a sejtek között homogén intercelluláris anyag foglaltatott kötőszöveti fibrillumok teljes hiányával; a sejtek között azonban igen vékony, számos csavarmenetet mutató, rugalmas rostocskák foglaltak helyet. A kötőszöveti fibrillumok hiányát már itt tartom szükségesnek kiemelni, amely körülményre egyébként a rugalmas rostok genesisének tárgyalásakor részletesebben fogok kitérni. A thrombotizált erek, melyek a szervülés legkülönbözőbb stádiumait mutatják, az ú. n. kisebb erek közé tartoznak, médiájuk gyűrűszerűen elrendeződött izomrostocskákból áll, amelyek között orceinos készítményeken igen gracilis fonatú rugalmas rosthálózat tűnik fel. Az intimát elég jól kifejlett membrana elastica interna határolja el. Immersiós nagyítással minden kétséget kizárólag igen jól követhetők a membrana elasticából kiinduló, igen vékony, halványrózsaszínűre festődő rugalmas rostocskák a szervülő thrombusba illetve a fiatal sarjszövetkötegekbe, ahol a rugalmas rostocskák a sejtes elemek között többszörösen elágazódnak. Az intercelluláris anyag teljesen homogén; kötőszöveti fibrillumok a legkülönbözőbb kötőszöveti festési methodusokkal sem voltak feltüntethetők. A számos helyen canalisatiót mutató thrombusok közepén egyes kötőszöveti szigetecskékben igen vékony, alig érzékíthető rugalmas rostocskák láthatók, amelyek a membrana elasticából kiinduló rugalmas rosthálózattal semminemű összefüggésben sem állanak. Az utóbbi rostocskák centrális részeiken festődnek a legintenzívebben orceinnel, végeik helyenként színtelen rostokba látszanak folytatódni, helyenként pedig csak apró pontok alakjában veszik fel a festőanyagot ; különben is alig hosszabbak egy középnagyságú epitheliodsejtnél. Helyenként a homogén intercelluláris anyagban a sarjsejtek között streptococcusláncszerűen elrendeződött apró kis pontocskák tűnnek fel, melyek eczetsavas arceinnel rózsaszínűre festődnek; az egyes pontocskák között néhol vékony összekötő hidak is láthatók. Ezen pontokból alkotott lánczok minden kétséget kizárólag teljes lefutásában meg nem festett rugalmas rostot képviselnek. A szervülő thrombusokon kívül a szomszédos sarjszövetekben is többé-kevésbé hasonlók a viszonyok a sejtes elemek s a rugalmas rostok kölcsönös viselkedését illetőleg. (Folytatása következik.) Közlés a budapesti kir. magyar tudomány-egyetem I. sz. sebészeti klinikájáról. (Igazgató: Dollinger Gyula dr., udvari tanácsos, egyetemi ny. r. tanár.) Adatok a szájüri rákok sebészeti gyógykezeléséhez. (Az I. sz. sebészeti klinikán elért eredmények.) Irta: Steiner Pál dr., jelenleg egyetemi tanársegéd (Kolozsvár). A szájüri rákok a legrosszabb természetű carcinomák közé tartoznak, egyfelől lokálisan gyorsan terjednek, másfelől a környéki nyirokmirigyekben gyorsan okoznak áttételt. Eme gyors propagálás oka a kiterjedt nyirokérhálózatban leli magyarázatát, a mely a szájtízben veszi kiindulását s a rákos sejtek tovavitelét a környéki mirigyekbe oly gyorsan közvetíti. Hogy megérthessük nagy műtéti beavatkozásaink jogosultságát, hogy helyes képet alkothassunk arról, miért jelentkezik gyökeres műtéteink ellenére oly gyorsan s oly nagy pusztító energiával a recidiva, szükséges, hogy röviden áttekintsük azon utakat, amelyeken a rák terjeszkedése végbemegy. Gerota, Küttner, Poirier, Most, hazai szerzők közül Pólya és Navratil tanulmányozták a szájar nyirokérhálózatát s tájéki nyirokmirigyeit; ezen vizsgálatok alapján röviden az anatómiai viszonyokat, amelyeken sebészi beavatkozásunk felépül, a következőkben adhatjuk. 1. A pofa nyirokerei, körülbelül 6—12, az art. maxiit, ext., vena facialis mentén a mély subeutan zsírszövetben haladnak a submaxilláris nyirokmirigyekbe, az alsó parotispoluson ülő felső cervicalis mirigyekbe; a submaxilláris nyirokmirigyekből a nyirok a mély cervicalis mirigyekbe jut, amelyek a vena jugularis internén és communison foglalnak helyet. Tekintve, hogy a középső állalatti mirigyből elvezető egyik nyirokér az ellenoldali mély cervicalis mirigyekbe ömlik, meg van adva a mód arra, hogy a tájéki rákos mirigybeszűrődés ne csak a daganatnak megfelelő oldalon jelentkezzék. Mi is észleltünk egy esetben 7 hóval az első műtét után, amely a pofadaganat és a megfelelő tájék kitakarításából állott, az ellenoldali cervicális mirigyekben áttételt. Továbbá szem előtt kell tartanunk azt is, hogy a pofa nyálkahártyájának alsó részéből kiinduló nyirokerek szoros összefüggésben állanak az alsó állkapocs csonthártyájával s magával a csonttal is. E tényeket rögzíteni kell, mert csak úgy értjük meg ama kiterjedt recidivákat, amelyekkel alább találkozni fogunk. 2. Az alsó foghús nyirokerei az állkapocs mindkét felszínén a submaxilláris mirigyekbe ömülenek az art. max. ext. lefutása mentén; a felső foghús nyirokerei a szájpad nyirokhálózatával állanak összeköttetésben s a mély cervicális mirigyekbe ömlenek. Az alsó gingiva median részéből néhány nyirokút a submentális mirigyekbe is halad. 3. A szájpad és mandolák nyirokerei a vena jugularis internén ülő felső mély nyaki mirigyekbe ömlenek. 4. A nyelv és a szájfenék nyirokerei három csoportban haladnak a megfelelő mirigyekbe. a) A marginális nyirokutak, amelyek a nyelv oldaláról s széléről vezetik el a nyirkot, a sub-