Orvosi Hetilap, 1908. augusztus (52. évfolyam, 31-35. szám)
1908-08-02 / 31. szám
52. évfolyam. 31. szám Budapest, 1908. augusztus 2. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatták: Antal Géza és Hőgyes Endre. KIADJÁK ÉS SZERKESZTIK: LENHOSSÉK MIHÁLY egyet, tanár és SZÉKELY ÁGOSTON egyet, tanár, FŐSZERKESZTŐ, SZERKESZTŐ. Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében 4 szám. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Temesváry Rezső szerkesztésében 4 szám. ELME- ÉS IDEGKÓRTAN Babarczi Schwartzer Ottó és Moravcsik Ernő Emil szerkesztésében 3—4 szám. UROLÓGIAI SZEMLE . Ugés Géza szerkesztésében 4 szám. — Egyéb tudományos mellékletek. ORVOSI HETILAP. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlés a kolozsvári m. kir. tudományegyetem általános kór- és gyógytani intézetéből. (Igazgató: Löte József dr., nyilv. r. tanár.) Öröklödik-e a veszettség ? Van-e a vérben veszettségi ragály ? (Folytatólagos közlés.) Irta: Konrádi Dániel dr. egyetemi magántanár, az intézet segédje. Az „Erdélyi Múzeum-Egyesület“ orvos-természettudományi szakosztályának 1904 november hó 25.-én tartott orvosi szakülésén beszámoltam volt azokról a kísérleti tapasztalatokról, amelyekből azt a végső következtetést vontam volt le, hogy a veszettség fertőző anyaga átmegy az anyából a magzatra. Ugyanabban a közleményben ismertettem volt a kérdés irodalmát; kifejtettem, hogy az ilyen kísérletekben az észlelés idejét a szokásosnál lényegesen meg kell nyújtani, legalább, 15a esztendőre, mert a veszettség ragálya ilyenkor meggyengül s a magzatokból beoltott állatokon jóval későbben (105, 210, 475 nap múltán) üt ki a veszettség; hangsúlyoztam, hogy ilyen kísérletekhez nemcsak nyulakat, hanem tengerimalaczokat is kell használni, mert ezek fogékonyabbak a veszettség iránt, s épen ez a körülmény magyarázza meg az irodalomban talált majdnem általános véleményt, hogy a veszettség ragálya nem megy át az anyából a magzatra. Ugyanis a vizsgálók legnagyobb része csak nyulakat használt ilyen kísérletekre és nem figyelte kellő- hosszú ideig a beoltott állatokat. Pedig, hogy ez milyen fontos, azt már 1902 és 1904-ben megjelent dolgozataimban mutattam volt ki, amikor is kitűnt, hogy még 570 nap múlva is kiüthet a veszettség nyúlon, ellenben malaczon jóval előbb. Első közleményemben két kísérleti sorozatról emlékeztem volt meg. Az elsőben 4 magzatból 8 tengerimalaczot és 2 nyulat, a második sorozatban egy magzatból 2 malaczot és 1 nyulat oltottam volt be. Mindenik megveszett. Már akkor említettem, hogy a kérdés fontosságára való tekintettel igyekszem további adatokat gyűjteni és esetleg úgy rendezni a kísérleteket, hogy veszettséggel fertőzött anyától eleven magzatot kapjak. Említettem már ott is, hogy ilyen észleletről Lolt számolt volt be 1903-ban. Az ő esetében a veszettség tünetes szakának 3. napján levő nyúl eleven kölyköt vetett, amely 4 órával a születés után elpusztult. A belőle agyburok alá oltott két nyúl Loi szerint 7, illetőleg 9 nap alatt pusztult el veszettségben. Mostani kísérleteim kiindulási pontjául az 1905 május hó 30.-án agyburok alá oltott nyúl két kölyke szolgált. Ez a nyúl veszettségben elhullott csirke agydörzsölékével volt beoltva egy malaczczal egyszerre. A malaczon az oltás utáni 10. nap kiütött a veszettség, mely 24 óra alatt meg is ölte, ellenben a nyúlon a kísérleti veszettség azon alakja jelentkezett, melyet Löte tanár irt volt le először lyssa recurrens néven. A kísérleti veszettség ilyen alakja abban különbözik a rendes lefolyású alaktól, hogy többször jelentkezik a nyúlon 2—4 napig tartó lázroham, sőt némelykor egyéb jellemzetes tünet is, amelyek aztán rövidebb-hosszabb időre, vagy mindenkorra is elmúlhatnak. A most említett nyúlon három ilyen lázroham jelentkezett: egy két napos a beoltás utáni 26—27. nap, egy három napos a beoltás utáni 36—38. nap és egy négy napos a beoltás utáni 42 45. nap. Hogy ez a nyúl csakugyan tiszta veszettségben hullott el azután az oltás utáni 505. nap, arról egyfelől a foganathárul maradt ültetés által győződtem meg, másfelől azáltal, hogy a belőle agyburok alá oltott tengerimalacz 37 nap alatt jellemzetes veszettségben pusztult el. Ez a nyú az oltás utáni II. nap, az első lázroham jelentkezése előtt 9 nappal két eleven kölyköt vetett. Ezek a kölykök igen gyengék voltak, alig szoptak s 24 óra múlva elpusztultak, testsúlyuk 50—50 gm. volt. Tetemvizsgálatuk alkalmával a vér folyékony, az agyhártyák kissé bejövettek, a gyomorban folyékony és alvadt tej, egyéb semmi felötlő. Az agyból tett ültetésen semmi sem fejlődött. Mindkét kölyök nyúltagyából kellő óvatossággal oltásokat végeztem. Az első kölyökből beoltott két malaczon a 24. nap kiütött a veszettség, amely 6 napos tünetes"stík végén meg is ölte őket. A második kölyökből agyburok alá oltott két malacz közül az egyiken ugyancsak a 24. nap ütött ki a betegség, amely 6 nap alatt ölte meg az állatot, 1 a másikok ellenben a lyssa recurrens képe TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Konrádi Dániel: Közlés a kolozsvári m. kir. tudomány-egyetem általános kór- és gyógytani intézetéből. (Igazgató : Lőte József dr., nyilv. r. tanár.) Öröklődik-e a veszettség? Van-e a vérben veszettségi ragály? 571. lap. Siscabó József: Esetek a gyakorlatból. 573. lap. Venus Ernő: Közlés a bécsi általános poliklinika sebészeti osztályából. Főnök : Pupovac dr., egyetemi magántanár. Az almarém használatáról a sebészetben. 575. 1. Detre László és Brezovsky ЕщП : Közlés a Jenner-Pasteur-intézet laboratóriumából. A syphilis serumreactios. 576. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Adolph Hérard: Traitement esthétique des fractures de la clavicule. — Lapszemle. Idegkortan. F. Conzen: Az Achillesínreflex kórjelző értéke. — Sebészet. P. Lockhart Mummery: A chronikus colitis sebészi kezelése. — W. Ironside Bruce: Az ischias és a csípőizület megbetegedése közötti összefüggés. — Fenner: A functionalis vesediagnostika értéke. — Ekehorn: A hydronephrosis. Gyermekorvostan. Tobler és Bogen: A tej gyomoremésztésének tartama. — Villa : A diphtheriás vesebajok serumtherapiája. Börkertan. A. Jordan: A körmök harántirányú árkoltsága. — Fülorvostan. Matte: Az acut középfülgyuladásnak és következményeinek kórjelzése és gyógykezelése. Fizikai gyógyításmódok. Strümpell: Az asthma bronchiale pathologiája és kezelése. — Löwenthal: Az ásványos víz okozta ittasság. — Plate: A nyirokmirigyek magatartása némely izület bajban. — Kisebb közlemények az orvosgyakorlatra. Oxaphor. — Imhoffer: A fülzsírdugasz megpuhítása. —Kirkpatrick : A typhus gyógyítása. 577—581. lap. Magyar orvosi irodalom. Magyar orvosi archivum. — Gyógyászat. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 581. lap. Vegyes hírek. — Pályázatok. — Hirdetések. 581. lap. Tudományos társulatok és egyesületek. 582—585. lap. Melléklet. Gynaekologia. 2. szám. Szerkesztik : Tóth István és Temesváry Rezső egyetemi magántanárok. Knoll & (’). czég „Bromural“ prospectusa.