Orvosi Hetilap, 1908. szeptember (52. évfolyam, 36-39. szám)
1908-09-06 / 36. szám
52. évfolyam. 3(3. szám. Budapest, 1908. szeptember 6. ORVOSI HETILAP. Alapította: Markusovszki Lajos 1857-ben. Folytatták: Antal Géza és Hőgyes Endre. KIADJÁK ÉS SZERKESZTIK: LENHOSSÉK MIHÁLY egyet, tanár és SZÉKELY ÁGOSTON egyet, tanár, FŐSZERKESZTŐ, SZERKESZTŐ. Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében 4 szám. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Temesváry Rezső szerkesztésében 4 szám. ELME- ÉS IDEGKÓRTAN Babarczi Schwartzer Ottó és Moravcsik Ernő Emil szerkesztésében 3—4 szám. UROLÓGIAI SZEMLE . Ilyés Géza szerkesztésében 4 szám. — Egyéb tudományos mellékletek. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlés a Budapesti Kerületi Munkásbetegsegélyző Pénztár belorvostani osztályáról. A gümőkór diagnosis, a kettős fertőzés szempontjából. Irta: Friedrich Vilmos dr., egyet, magántanár, főorvos és László Gyula dr., szaksegéd, az Erzsébet királyné-sanatorium volt I. segédje. A legújabb időkig azt a nézetet vallották általánosan, hogy az emberi gümőkór okozójául csak egyféle gümőbacillus tekinthető, mely a szarvasmarha, sertés, stb. tuberculosisának okozójától semmiben sem különbözik. Általános feltűnést keltett ezen már meggyökeresedni látszott felfogással szemben Koch Róbertnek a londoni nemzetközi tubemdosiscongressuson tett ama kijelentése, hogy az emberi és állati gümőkór nem azonos betegség. Ezen felszólalása természetesen élénk s még ma is tartó vitát keltett, melynek eredménye, hogy a vizsgálatok lázasan folytak s folynak a körül, vájjon az emberi és állati tuberculosis bacillus közt csupán alaki eltérések észlelhetők-e ? Bár azt, hogy az ember fertőzhető-e állati gümőkórral, vagy sem, eldönteni eddig határozottan még nem sikerült, Smith, Kössel, Beck, Köhler igen értékes adatokat szolgáltatott a kétféle baktérium alaktani, biológiai és toxicológiai tulajdonságaira vonatkozólag. A legintenzívebb munkát e téren Rawl Spengler fejti ki, mely kutatások alapján ma csaknem eldöntöttnek látszik, hogy az emberi és állati gümőbacillusok nem azonosak; az emberben mindkettő együtt is előfordulhat s nem ritkán elő is fordul, állatokban azonban egyidejűleg a kettőt kimutatni még nem sikerült. Nem lehet czélunk e dolgozat keretében , hol a kérdéssel inkább csak gyakorlati szempontból kívánunk foglalkozni — részletesen ismertetni azon vizsgálati módokat, melyek a kettős fertőzés különböző voltát bizonyítani igyekeznek; egy másik dolgozatunkban részletesen fogunk beszámolni azon eredményekről, melyeket a kettős fertőzés elvének megfelelőleg a két fajta tuberculinfiltratummal (human és bovin) értünk el. Itt csupán annak konstatálására szorítkozunk, hogy az elméleti álláspontnak megfelel abbeli észleletünk, hogy a két fajta tuberculint a gümőkóros szervezet nem egyformán tűri. Ebből pedig az következik, hogy a gümőkór diagnosisának eldöntésekor nem elegendő a Koch-féle tuberculin igénybevétele, ha a diagnosist a reactioból következtetve akarjuk megállapítani, s a bacilláris leletre támaszkodva ugyancsak eldöntendő, hogy emberi, állati, avagy kettős fertőzésben szenved-e a beteg. A legutolsó időkig a sputumvizsgálatra és a régi tuberculinnal eszközölt injectiók okozta reactióra támaszkodtunk a diagnosis megállapításakor; legújabbban a Calmette által ajánlott ophthalmoreactio s a Pirquet által végzett cutanreactio is jogot formál arra, hogy a tuberculosis diagnostizálásakor igénybe vétessék, mint a két előbbinél könnyebben, illetve az esetek legnagyobb számában veszélytelenebbül alkalmazható, gyorsabb eljárás. Lássuk ezeket egyenként, s összehasonlítva egymással, illetve nézzük, van-e gyakorlati szempontból a kettős fertőzés felvételének jogosultsága ? I. Köpetvizsgálat. Spengler előtt kevesen foglalkoztak tisztán a két baktérium alaktani különbségeinek felderítésével, mert a fősúlyt inkább a két baktérium pathogenitására, virulentiájának kutatására helyezték. Spengler-nek megkülönböztető festési eljárását csak vastag körvonalaiban említjük, amennyire a gyakorlat czéljainak megfelel. A differentiálfestési eljárásnak lényege, mint azt Koch kimutatta, hogy a tuberculosis bacillusok testében két telítetlen zsírsav van, amelyek a tulajdonképeni festékfelvevők. Az egyik, a burok, híg alkoholban oldódik, a felvett festéknek bizonyos mennyisége tehát ebből ki is vonható; a másik, a magállomány, csak forró, koncentrált alkoholban oldódik. Pikrin-festés: az összes saválló bacillusokat megfesti, quantitatív meghatározásra szolgál. Itt említjük meg, hogy hazánkban Betegh Lajos Spengler nyomán önálló kutatásaival tökéletesítette ezen festési eljárásokat, melyek segélyével a bacillusok szerkezete a legfinomabb részleteiben is tanulmányozható. Adatok az emberi és állati tuberculosis bacillusok alaktanához. Állatorvosi Lapok, 1907. 35. szám. ALOM TART EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Friedrich Vilmos és László Gyula: Közlés a Budapesti Kerületi Munkásbetegsegélyző Pénztár belorvostani osztályáról. A gümőkór diagnosisa a kettős fertőzés szempontjából. 651. lap. Gusiman József: Közlés a budapesti kir. magy. tudomány-egyetem bőrkórtani intézetéből. (Vezető tanár: Nékám Lajos dr., egyetemi rk. tanár.) A szájüreg nyálkahártyájának leukoplakiája. 653. lap. Tornai József: Közlés a budapesti m. kir. tud.-egyetem II. sz. belklinikájáról. (Igazgató : Kétly Károly dr. udvari tanácsos, ny. r. tanár.) Az emberen való vérnyomás-mérés módszerei, különös tekintettel az újabb eljárásokra. 655. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Fischt: Therapie der Kinderkrankheiten. — Lapszemle. Gyógyszertan. Hoepfner és Fraenkel: A digipuratum. — Betör vostan. Lavenson: Meningitis typhosa. — Waldvogel: A szív munkabirásának vizsgálata. — Kaestle: A gyomormotilitás vizsgálata Röntgensugarakkal. — Idegkórtan. Debove: Tabesos betegeken végzett káros műtétek. — Sebészet. Fitch: A hasüreg kiöblítése appendicitis és diffus peritonitis eseteiben. — Rinne : Az appendicitis és az adnexum-megbetegedések megkülönböztető kórjelzése. — Pers: Az ischias sebészeti gyógyítása. — W. J. Matyó: A gyomor- és duodenumfekélyek sebészi kezelése. — G. Crile : A lelki izgalom jelentősége a Basedow-kórban. — Orthopaedia. Becker W. : A világrahozott dongaláb redresszálása és utókezelése. — Kofmann: Casuistikai adat az ujjperczek törésének gyógykezeléséhez. — Venereds bántalmak. H. Mayer: Fájdalmatlan intramuscularis kénesőbefecskendezések. — C. Schindler: A kankós mellékheregyuladásnak punctiós kezelése. — Fillorvostan. Kanasugi: Adatok az otogen eredetű koponyaüregbeli megbetegedésekhez. — Kisebb közlemények az orvosgyakorlatra. Sick: Szersepsises és pyaemiás fertőzésben. — Lömmel: A haemophilia gyógyítása vérsavóval. 658—661. lap. Magyar orvosi irodalom. Klinikai füzetek. — Gyógyászat. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 661. lap. Vegyes hírek. — Pályázatok. — Hirdetések. 661. lap. Tudományos társulatok és egyesületek. 662—664. lap. Melléklet: F. Hoffmann-La Roche & Cie ezég „Thigenol“ prospectusa. — Meister, Lucius et BrInning „ Gyógyszerujdonságok“ czímű prospectusa.