Orvosi Hetilap, 1908. szeptember (52. évfolyam, 36-39. szám)

1908-09-06 / 36. szám

652 ORVOSI HETILAP 1908. 36. sz. 1. A homogenizált köpetet levegőn megszárítjuk (sohasem láng felett, mert buroksértés következik be), 2. carbol-fuchsinnal láng felett áthúzzuk, 3. leöblítés vizzel, 4. pikrinsav (50°/o-os Essbaeh), 5. 60°/o-os alkohol, (6. színtelenítés salétromsavval, 7. újból mosás alkohollal, 8. alap­festés pikrinnel, 9. lemosás. Előnye ezen festési eljárásnak, hogy a burok-sértett bacilluso­­kat is megfesti, miáltal jóval több bacillus lesz látható, avagy akkor is található vele számos bacillus, a­mikor Zieh­ szerint az ki nem mutatható. Épen ezért a vizelet üledékéből is könnyebben nyerhető górcső alatt a Koeh-féle bacillus. E festési módszer további előnye, hogy a smegmabacillusok pikrinsavra nem festődnek. Savanyú fuchsin-vitál-festés. (1%-os oldat.) 1. A homogenizált képet savanyú fuchsinnal öntetik le, 2. szárítás levegőn, 3. melegítés carbol-fuchsinnal, 4. lemosás, 5. Löffler-féle meth­y­­lenkék, 6. lemosás nélkül salétromsavat adunk hozzá cseppenként, míg zöld színű lesz a készítmény, 7. lemosás, szárítás. Ezen eljárással nagyobbrészt a gyöngykarbacillus festődik. Perlsucht-Kalt. Kizárólag a gyöngykarbacillusok kimutatására szolgál. Igen érzékeny burokfestés, tisztán a természetes behatásra alapítva. 1. A homogenizált köpetre carbol-fuchsint cseppentünk s állani hagyjuk a készítményt hideg helyen 10 perczig, 2. lemosás, 3. alkohol, 4. vizes methylenkékből 12 csepp, 5. a methylenkéket láng felett meg­gyújtjuk, 6. szárítás. Az említett festési módokkal elkülönített bacillusok alaki különbözőségei főleg abban nyilvánulnak meg, hogy a gyöngykór­bacillusok nagyobbak, vastagabbak, míg a kisebbek, vékonyabbak az emberi gümőkór okozói. Megkülönböztethető egymástól a burok­sértett és sértetlen bacillus, s jól láthatók az úgynevezett splitterek, melyek Spengler szerint­ degeneratív jellegű bacillusok, s melyek a gyógyulás folyamán nagyobb számmal láthatók. A splitterek burkuktól megfosztott bacillusok, melyek épen e­miatt apró részecs­kékre esnek szét, s virulentiájukat elvesztik. Spengler jelentőséget tulajdonít a rosszul festődő bacillusoknak is. Ezek szerinte jobb prognosisra engednek következtetni. Spengler szorgos górcsövi vizsgálatai alapján, nemkülönben a kétféle filtratumnak alkalmazása mellett — tehát toxicológiai úton­­ a következő stádiumokat veszi fel: Az I. osztályba sorozza az esetek 60°/o-át, hol a gyöngykór és emberi bacillusok együttes jelenléte állapítható meg. (Chronikus esetek.) A II. osztály 20°/o-kal van képviselve. Ide a tiszta human bacillusfertőzés tartozik rossz prognosissal. A III. osztály 5­ 5%-kal a tiszta gyöngykóros fertőzés, jó prognosissal; a IV. osztály 13%-kal splitterfertőzés, mely ismét lehet human, bovin, s kettős; ezen osztály nyújtja a legjobb prognosist. V. osztály: vegyes fertőzés, a mikor a tuberculosis­­bacillusokhoz streptococcus-, staphylococcus-infectio társul, vagyis midőn vegyes infectio van jelen s midőn ezen kettős fertőzés tü­netileg súlyosbítva mutatkozik a kórképben. Vizsgálatainkat 66 egyén köpetén végeztük. Negatív volt a köpetlelet 25 esetben, számbajön tehát a vizsgálat eredménye 41 esetben. A kezelés előtt egyenlő mennyiségben találtatott a humán és bovin bacillus 20 esetben (48,7%), több volt a gyöngykórbacillus 4 esetben (9%), több volt a human bacillus 8 esetben (19­5%), splitterképződés észlelhető volt a kezelés előtt 9 esetben (21,9%). 4—6 hónapos kezelés után eltűnt a bacillus a köpetből 10 esetben. Mind a 10 esetben a kezelés megkezdése előtt csak kevés bacillus találtatott. Megkevesbedett 16 esetben; splitterképződés volt kimutatható 12 esetben, nagyobbrészt a fent említett 16 eset közül; változatlan maradt 10 köpetlelet; megszaporodtak a bacillusok 5 esetben. Ez utóbbi esetek közül kettő szépen javult a kezelés folyamán, háromnak állapota változatlan maradt. Mind az öt eset harmadik stádiumbeli beteg volt. Valamennyi eset jóindulatúnak bizonyult, a­hol a gyöngy­kóros fertőzés volt túlsúlyban, s egynek kivételével a humán fertő­zést mutató 9 beteg csakugyan rossz prognosist mutató lázas eset. Észleletünk megfelel s igazolni látszik Spenglernek azon tapaszta­latát, hogy a nagyobb terjedelmű tüdőbeli elváltozás a chronikus le­folyás összes jeleivel, bár váltakozóan jó közérzettel, többnyire gyöngykóros fertőzés. Ezen fertőzés a tüdőszövet aránylagos nagyobb roncsolásával jár ugyan — ezért ezekben gyakoribb a különböző időtartamú s súlyosságú haemoptor is —, de viszont a toxikus jelenségek csekélyebbek. Ugyancsak jóindulatú megbetegedést árultak el azon esetek is, a­melyekben nagyobb mértékben volt észlelhető a bacillusok buroksértettsége. (Hüllenschädigung.) Bár kétségtelen, hogy sokszor helyes következtetést lehet vonni prognostikailag is a köpetleletből, még­ tekintve annak körülményes voltát, továbbá azon eseteket, a­melyekben a bacilláris lelet negatív, jóllehet a tuberculosisos megbetegedés kétségen felüli, avagy a­melyek­ben a tuberculosis diagnosisát épen a köpetlelet positív volta alapján lehetne csak felállítani, az eljárás értékéből főleg az von le sokat, hogy a kétféle bacillus egyenlő előfordulása esetén nem igazít útba a lelet, ha a kettős tuberculintherapiát kívánjuk alkalmazni. De akárhányszor meggyőződtünk arról is, hogy pl. túlnyomólag humán fertőzést mutató köpetlelet alapján — Spengler előírása szerint — gyöngykórtuberculinnal kezdtük a kezelést, mit a beteg rosszul tűrt, ellenben reactio nélkül, de javulás jelei mellett viselte el a köpetleletnek látszólag ellenmondó humán tuberculinnal való kezelést. Bizonyos, hogy a górcső alá kerülő spurummennyiség nem mutatja az összes megbetegedett tüdőfelületen létező kétféle bacillus arányszámát, nem mutathatja a fertőzésnek valódi képét, még kevésbé azt, a­mit gyakorlati szempontból sajnálnunk is kell, hogy minő a kétféle bacillus okozta toxicitás közti viszony. De még a zárt góczok bacillusainak mineműségéről sem adhat felvilá­gosítást a köpetlelet. Szemben a köpetvizsgálat most említett hátrányaival, a tárgya­landó diagnostikai segédeszközöket — ophthalmoreactio, cutan- és subcutan reactiók — örömmel fogadta minden klinikus, mivel a gü­mős szervezetet domináló toxicitásnak érzékeny fokmérőit vélte bennük meglelhetni. Ophthalmoreactio. Wolff-Eisner a berlini orvosegylet ülésén (1907 május 15.-én) a Pirquet előadása feletti discussióban (tuberculindiagnosis cutan­­citás útján) beszámolt azon megfigyeléseiről, a­melyeket a tuber­­culinnak szembe cseppentése után tett. Kevéssel ezután Calmette-től ,, Ophthalmoreactio" elnevezéssel közlemény jelent meg, melyben leírja a tuberculotikusokon s nem tuberculotikusokon észlelt elváltozásokat, melyeket a szembe cseppen­tett tuberculin okoz. Citron a reactionak három fokozatát különbözteti meg: a) pirosság a conjunctiva palpebralison és a carunculán, b) a conjunctiva bulbi lobosodása, c) conjunctivitis purulenta. Rövid idő alatt egész irodalma támadt a Calmette-ről elnevezett eljárásnak, melyet elég nagy beteganyagon mi is kipróbáltunk, a kettős fertőzés megítélése szempontjából pedig az ophthalmoreactiót eddig tudóink­kal mi alkalmaztuk először. A becseppentést mi is l°/o-os régi Koch-féle tuberculinnal végeztük (3°/o-os bórvízzel frissen készült hígítás), a kettős fertőzés szempontjából végzett kísérleteinket pedig ugyancsak 3%-os bóroldattal hígított 1%-os Spengler-féle ATO és PTO-val. (Human és bovin filtratum.) Kísérleteinket biztos tüdőtuberculosisban, tuberculosisra gyanú­sakon, s nem tuberculosusokon végeztük. Biztos tuberculosist vet­tünk fel akkor, ha klinikailag positív physikális elváltozást talál­tunk, s ha ezt több, tuberculosisra jellegző panasz, illetve jelleg­zetes tünet kísérte. Nem vettünk fel tuberculosist, ha úgy az objec­­tiv, mint az összes subjectiv symptomák hiányoztak, ezen egyének legnagyobb része 40—50 év körüli, különböző bőrbajokban szenvedő egyén volt. Végül gyanúsaknak minősítettük azokat, kikben vagy minimális physikális elváltozás mellett nem volt kielégítő subjectív tünet, illetve ezeknek jelenléte mellett semmi physikális leletet sem találtunk. 100 eset közül positív volt a reactio 37 esetben, negatív 63 esetben. Klinikailag biztos volt a tüdőgümőkór 41 esetben s ebből reagált 24 eset (58,5%), negativ volt 17 eset (41-4%). Nem volt tüdőbeteg s nem is volt bennük sohasem a tuberculosis valamely manifest jele: 51 s positiv eredményt mutatott ebből nyolcz (15-6%), nem volt tüdőbeteg s negativ volt a reactio 43 esetben (84,3%). Gümőkórra gyanús eset közül positiv reactiót adott 2 (25%), negatív volt a reactio 6 esetben (75%). Azon tény, hogy kimaradt a reactio biztosan kórismérhető gümőkóresetek 41­ 4%-ában, s azon másik lelet, hogy 8%-ot tesz ki a reagálók száma olyanokban, kik gü­mőkórban nem szenvednek klinikai értelemben, az eljárás gyakorlati alkalmazását csak nagy óvatossággal engedi meg, nem is említve ama kellemet­len tüneteket s veszélyeket, melyekről legújabban egyes szerzők.

Next