Orvosi Hetilap, 1908. november (52. évfolyam, 44-48. szám)
1908-11-01 / 44. szám
798 ORVOSI HETILAP 1908. 44. sz. a torokban illetőleg a hajzatos fejbőrön, melyeket bujakóros természetűnek tart. A beteg állapota felvételkor. Középtermetű, gyengén táplált férfi, satnya izomzattal, csak nyomokban kifejezett zsírpárnával. A belső szervek épek, a vizelet tiszta, kóros alkotórészeket nem tartalmaz. Az idegrendszer sem az érzési, sem a mozgási körben eltérést nem mutat. A megállapítható kóros elváltozás csak a köztakarót és a látható nyálkahártyákat illeti és azoknak színbeli rendellenességében nyilvánul. A beteg arcra, valamint a kajzatos fejbőr majdnem egész kiterjedésében sötét szennyesszürke színű, erősen a kékesbe áthajtó árnyalattal. E színezet nem egyenletes, hanem váltakozva, éles határokkal nem bíró, erősebben feszenyzett foltokat, és halványabb árnyalatú részeket mutat. Ezenkívül az arczon, a homlokon és a fejtetőn elég sűrűn, lencsényi egész fillérnyi, zeg-zugos szélű, kissé besüppedő atrophiás szigetecskék láthatók, melyek piszkosfehér színükkel az arczbőr színének tarkaságát fokozzák. A sötétszürke szín felfelé körülbelül a homlokdudorokig terjed, onnan kezdve a fejből, mely csak gyéren van hajjal fedve, egészben véve halványabb árnyalatú. A még megmaradt hajszálak csenevészek, őszbe vegyültek és azt a sajátságos vörösesbarna fényt mutatják, melyet őszhajú egyéneken lehet észlelni, kik ezüsttartalmú hajfestéket használnak. A fejtetőn jobboldalt egy körülbelül 3 cm. hosszú, 1-2 cm. széles, száraz pörkkel fedett felületes anyaghiány látható. A törzs és a végtagok bőre bár sokkal halványabban ugyanezt a palaszürke színárnyalatot mutatja. Csak a tenyerek és talpak bőre rendes színű, egyébként mindenütt szennyes-szürkés a bőr, mintha egyenletesen piszkos volna. A festenyzettség azonban a törzsön sokkal halványabb mint az arczon és a fejtetőn. A körmökön kékesszürke hosszanti sávok láthatók. A szemek kötőhártyája és sclerája szintén szennyesszürke színű, kissé kékes árnyalattal. Az orr nyálkahártyája, valamint a szájüregé ugyanazt a sajátszerű palaszürke elszíneződést mutatja. A feszenyzettség a szájüregben sem egyenletes, az ajkak szederjeskékek, a pofák nyálkahártyáján a pigmentatio különböző alakú sötét foltok és sávok alakjában mutatkozik, amelyek között azonban a diffusus szennyesszürke színt tompítva ugyan mindenütt áttűnik. Legerősebb a festékezettség az alsó gingiván és a garat hátulsó falán. Az előbbin majdnem egész szélességében egy sötét kékesszürke, majdnem fekete festenysáv vonul végig, míg a garat hátulsó falának egészben halványszürke nyálkahártyája egy körülbelül ötkoronás nagyságú, igen sötéten festenyzett, szinte fekete foltot mutat. Ezen sötéten pigmentált terület szélén és a baloldali hátulsó garatíven 1- 1 lencsényi, fibrinás lepedőkkel fedett, felületes anyaghiány látható. A szemfenéki lelet (Borbély dr.) ép viszonyokat tüntet fel. A vázolt kórkép, valamint a kórelőzményi adatok alapján esetünkben a bőrnek és a látható nyálkahártyáknak ezüstnitrát okozta általános palaszürke elszíneződését - argyrosisát - kórjeleztük. Az argyrosis lehet általános vagy részleges. I. A részleges vagy lokális argyrosisban mindig kicifiről jut a fém a bőrbe (vagy a nyálkahártyába) és a keletkező festékezettség sohasem terjed túl az ezüst alkalmazásának, illetőleg a bőrrel (vagy nyálkahártyával) érintkezésének helyén. Az ezüstnek a szövetbe jutása szerint a körülírt argyriának két alakját szokták megkülönböztetni: 1. Az argyrosis localis disseminata kizárólagosan ezüstárugyárak munkásain fordul elő és úgy jön létre, hogy az ezüstnek feldolgozása közben apró szilánkok lehasadnak és a bőrbe hatolnak. Ezáltal a fedetlen testrészeken, úgymint a kezeken, különösen a háti felszínükön, az alkarokon, füleken, állón kölesnyi és nagyobb, szürkés egészen kékesfekete foltok keletkeznek, melyek különösebb kellemetlenséget nem okozva az egész életen keresztül megmaradnak. Az argyrosis ezen alakját ipari argyria néven Lewin és Blaschko ismertette 1886-ban. 2. Az argyrosis localis extensa a lapispálczikának vagy ezüstnitrát-oldatnak sebfelületeken vagy nyálkahártyákon therápiás czélból történő huzamos használata folytán támad. Az argyrosis ezen alakját, melyben szintén körülírt festékezettség jön létre, beivódási argyrosisnak (Tmbibitionsargyrie) is nevezik. A beivódási argyrosis létrejöveteléhez az illető helyeknek gyakori lápiszolása vagy ezüstnitrátos készítményeknek huzamos használata szükséges. Ugyanis a pokolkőnek rövid ideig tartó alkalmazásakor a sebfelületeken és nyálkahártyákon ezüstchloridból és ezüstfehérjéből álló felületes lepedék illetőleg pörk képződik, mely rövid idő múlva a legfelső sejtrétegekkel együtt lelökődik. Ha azonban hosszú időn keresztül, gyakran ismételve vagy állandóan alkalmazzák a lapist, akkor az egyre mélyebb és mélyebb rétegekbe hatol, ahol vegyileg átalakulva finom sötét szemcsék alakjában lerakódik. Ez által illető szövetnek maradandó és a lapis mennyiségéhez képest többé-kevésbé sötétszürke elszíneződése jön létre, így például észlelték (Graefe, Junge, Knies, Silex) a kötőhártyának argyrosisát lapis-oldattal végzett borogatások, szemcseppentések vagy ecsetelések következtében, vagy a húgycső argyrosisát (Grünfeld) oly egyénben, aki tömény ezüstnitrát-oldattal kezelte hosszú ideig gonorrhoeáját. Leggyakoribb azonban a száj- és garatűr nyálkahártyájának körülírt argyrosisa lapispálczikával illetőleg pokolkő-oldattal huzamosan végzett edzések és ecsetelések következtében. Reuss három ízben látta fényképészeken a carunculának és a plica semilunarisnak fekete festenyzettségét, úgy hogy az egyik esetben ezen elváltozásokból meg tudta állapítani a beteg foglalkozását. II. Általános argyrosis eseteiben a palaszürke festékezettség az egész szervezetre kiterjed. Ilyenkor az ezüstlerakódás nemcsak a bőrben és látható nyálkahártyákban, hanem — mint azt a bonczolások mutatják — a belső szervekben (belek nyálkahártyája, agyburkok, máj tokja, vesék kivezető csatornácskái és erei, lép, csontvelő stb.) is fellelhető. Az általános argyrosis keletkezésének több módja van : 1. A legtöbb általános argyria a legenysavas ezüstnek belső használata folytán támad. Az ezüst, ha per os alkalmazzák, ami rendesen pilulák alakjában történik, közvetlenül a gyomorba illetőleg a bélcsatornába jut. Onnét felszívódva a véráramba kerül, mely széjjelviszi az egész szervezetbe. Az általános elszínesedés keletkezésében a köztakaró szerkezete vagy minősége és általános alkati tényezők nem játszanak szerepet. Az általános festékezettség kifejlődése kizárólagosan elegendő mennyiségű ezüstnek a véráramba jutásától függ. Argyrosis universalis eseteiben, aminek az irodalomban ismertetve vannak, 25—30 gm. volt az elhasznált ezüst minimuma, mely mennyiség legalább is egy évre volt elosztva, sőt Silex betege már 12 gm. ezüstnitrát elfogyasztása után kapott általános argyriát. Azonban a legtöbb esetben az illető egyének sokkal hosszabb ideig legtöbbször évekig végezték az ezüstkúrát, mely idő alatt a fémnek sokkal nagyobb mennyiségét vitték a szervezetükbe. Előfordul természetesen az is, hogy valaki rövid idő alatt igen sok argentum nitricumot fogyaszt el, anélkül, hogy argyrosis keletkeznék. Ez érthető is, ha meggondoljuk, hogy a festengződés keletkezése tekintetében nem a gyomorba jutott, hanem a gyomorból felszívódott ezüstmennyiség jön számításba. Azt pedig tudjuk, hogy a por os bevitt ezüstnek igen nagy része nem is szívódik fel, hanem a székletéttel gyorsan elhagyja a szervezetet. 2. Az általános argyrosis keletkezésének másik, bár sokkal ritkább módja, midőn a festékezettség a lapisnak kizárólagosan külső alkalmazása, mégpedig a száj- és garatűr nyálkahártyájának edzése vagy ecsetelése folytán támad. A kóros festenyzettség ilyenkor ugyan rendesen a lapis alkalmazásának helyére szorítkozik, de kivételesen általános argyira is előállhat. Dugwet írt le először (1874) 2 ilyen esetet. Az illető betegek éveken keresztül pokolkőoldattal ecsetelték a torkukat, mire a lápiszolt helyeknek szürke festenyzettsége jött létre, melyhez később általános argyrosis társult. Baron, Wilkis, Duffey, Walters és Wvedensky hasonló észleleteket közölt. Igen nagyfokú, az egész köztakaróra és a belső szervekre is kiterjedő argyrosis volt jelen a Neumann által szövettanilag feldolgozott esetben is, melyben a beteg 26 éven keresztül lapissal edzette a nyílvgyöknek szemölcseit, melyeket bujakóros elváltozásoknak tartott. Ónodi esetében az igen erős argyrosis 10%-os lapisoldattal 3 évig végzett inhalatiók folytán támadt, melyeket a gégerákban szenvedő beteg folyton erősbödő rekedtsége ellen használt. E mellett 3 hónapig ecsetelték is a gégéjét pokolkőoldattal. Az ezüstkor nemcsak a bőrben és a nyálkahártyákon, hanem a májban, a vesében, a lépben, a herében és az agyvelő érfonatain is