Orvosi Hetilap, 1909. március (53. évfolyam, 10-13. szám)

1909-03-07 / 10. szám

53. évfolyam. 10. szám Budapest, 1909. márczius 7. ORVOSI HETILAP. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ. ______ SZERKESZTŐ. Mellékletei : SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében 4 szám. GYNAEKOLÓGIA Tóth István és Temesváry Rezső szerkesztésében 4 szám. ELME- ÉS IDEGKÓRTAN Babi­rczi Sellvvartzer Ottó és Moravcsik Ernő Emil szerkesztésében 3—4 szám. UROLÓGIAI SZEMLE Illyés Géza szerkesztésében 4 szám. — Egyéb tudományos mellékletek. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlés a budapesti kir. magy. tudomány-egyetem bőrkór­­tani intézetéből. (Vezetőtanár: Nékám Lajos dr., egyetemi rk. tanár.) Adatok a syphilises recidi­vak létrejöttéhez. Irta: (Juszman József dr. v. egyetemi tanársegéd. Noha jóformán az egész pathologiában nincsen oly változatos, számtalan alakban jelentk­ező betegség, mint a syphilis, mégis azt kell mondanunk, hogy általában jellemző reá nézve a cyklusos le­folyás, a­melyben bizonyos törvényszerűség majdnem kivétel nélkül felismerhető. A nagy változatosságot a betegség folyamán főként a ciklusos lefolyáson belül lejátszódó tünetek sokfélesége teremti. Ez a sokféleség pedig különösen két körülmény közreműködésén ala­pul : a tünetek különböző pathologiai intenzitásán és azoknak loca­­lisatióján. Valóban bámulatos, hogy a változatos kórképeknek mily nagy száma létezhet az alig észrevehető, egyszerű h­yperaemiából álló friss roseola és például a mély fekélyes széteséssel járó gamma között. S mégis mind­ez a nagy változatosság nem alapul egyében, mint a pathologiai reactióknak fokozati különbségén. A syphilis lefolyását klinikáikig tanulmányozva, azt találjuk, hogy tüneti el­térések a legkoraibb szakban alig jönnek szóba a gyakorlat szem­pontjából. Kezelés által nem befolyásolt esetekben a primaer affectio lefolyása és az első általános bőreruptio kifejlődése oly általánosan ismert, hogy már maga ez a körülmény mutatja, hogy lényegesebb eltérések csak kivételesen fordulhatnak elő. A betegségnek kaméleon­­szerű volta az esetek óriási zömében csakis az első eruption túl alakul ki igazán, vagyis akkor, a­mikor a lues a recidivák idejébe jut. Klinikáikig tehát mindig a recidivák intenzitása, gyakorisága és localisatiója adja meg a lues lefolyásának a képét. Mit nevezhetünk recidivának ? E kérdésre általában oly módon válaszolhatunk, hogy recidiva mindazon lueses tünet, mely az első általános eruptio tökéletes klinikai visszafejlődése után keletkezik. A recidivák keletkezésének kérdésében első­sorban tekintetbe kell vennünk a syphilis parasitájának viselkedését. Erre vonatkozólag ma már nagy valószínűséggel állítható, hogy minden syphilisnek kelet­kezéséhez a spirochaeta pallida jelenléte szükséges. Tudnivaló továbbá az is, hogy a spirochaeta pallida, miután jelenléte folytán hosszabb­­rövidebb incubatio után (a­melynek a tartama a legnagyobb valószínűség szerint a spirochaeták számától függ |Neisser]) reactióképen a syphilid kifejlődött, idővel elpusztul, vagy legalább is számban jelentékenyen megcsökken. A spirochaetáknak eltűnése vagy számbeli csökkenése bekövetkezik akár antilueses kezelésre, akár a nélkül, a különb­ség csak időbeli. Legjobban észlelhető ez magán a syphilis primaer nyilvánulásán, mely e tekintetben legkönnyebben tanulmá­nyozható is. Úgy a saját tapasztalásunk, mint számos vizsgáló adata alapján kimondhatjuk, hogy minél fiatalabb a primaer affectio, annál biztosabban és bőségesebben találunk benne spirochaetákat, és viszont mennél régebben áll fenn, annál kevesebb benne a parasita, sőt olykor festési eljárással egyáltalán ki sem mutatható. Hogy a spirochaetáknak e számbeli csökkenése a primaer affectio kifejlődése, illetőleg visszafejlődése nyomán spontán jön létre, azt az addig kezelés nélküli esetek vizsgálatából tudjuk. A spirochae­táknak az ezen időre eső pusztulását vagy számbeli csökkenését a szerzők különböző módon kísérelték megmagyarázni, a­mire azon­ban ezúttal nem szükséges kitérnünk. Csak felemlítjük, hogy Jadas­sohn­ helybeli, illetőleg általános „antihatásokkal“ gondolja meg­­fejthetőnek, mások (Levaditi és Ehrmann) pedig a phagocytosisnak felvételével. A spirochaeták a primaer aftectióból aránylag már korán jutnak a vérpályába és pedig valószínűleg úgy a tájékbeli nyirok­csomók útján, mint egyenesen a primaer góczból. Nem tudjuk azonban, hogy a spirochaetáknak a véráramba jutása milyen idő­ben veszi kezdetét. Hofffmann-mk2 oltásos majomkísérlete minden­esetre azt bizonyítja, hogy a spirochaeta már 3 héttel az általános kiütést megelőzőleg keringhet a vérben. Tény az, hogy az első általános exanthema megjelenésekor a spirochaeták a kiütés elemei­nek megfelelően mindenütt jelen vannak. Az is valószínű, hogy a 1 Jadassohn: Syphi lidologische Beiträge. Archiv f. Dermatologie u. SypJi., 86. к. 2 Hoffmann: Deutsche med. Wochenschrift, 1906. 13. sz. LOM: TAfiTA EREDETI К Ö ELEM К N У E К. (Puszman­ József : Közlés a budapesti kir. magy. tudomány-egyetem bőrkórtani intézetéből. (Vezető tanár Nékám Lajos dr., egyetemi rk. tanár.) Adatok a syph­i­­lises recidivák létrejöttéhez. 185. lap. Pólya Jenő: A modern rákgyógyítás módjai és eredményei. 188. lap. Irod­alom-szemle. Könyvismertetés. Franz Hutyra és Josef Marek: Spezielle Pathologie und Therapie der Hausthiere. J. Hochenegg: Lehrbuch der speziellen Chirurgie.­­ Lapszemle. Általános kór- és gyógytan. Holst: A vér kimutatása a bélsárban.­­— Pozzilli: A köpet glykogentartalma. — Belorvostan. Wolpe : A menstruatiónak a gyomornedvelválasztásra gyakorolt hatása. — W. Forli: A Neisser-féle agypimetio. — Sebészet. O. Witzel: A hasüregnek védelmi berende­zései és a laparotomizáltak functiós kezelése. — Börkórtan. C. Brück: Biológiai vizsgálatok pemphigus vulgarisban szenvedő egyéneken. — Venereás bántalmak. I. Wacher: Pericarditis exsudativa luetica esete.­­— K. Deutsch: Az emlőmirigy késői lueses megbetegedése. — Fülorvostan. Luc: Abducens-h­űdéssel szövődött heveny mastoidis.. —I Toss: Salpingoskop, műszer az eszközöknek az Eustach­­kürtbe bevezetésére. Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Hoffmann: Szer tengeri betegség ellen. — Sanfleben : Szer tussis convulsiva ellen. 193—196. lap. Magyar orvosi irodalom. Magyar orvosi archivum. — Klinikai füzetek. — Gyógyászat. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 196. lap. Vegyes hírek. — Pályázatok. — Hirdetések. 196. lap. Tudományos társulatok és egyesületek. 197—200. lap.

Next