Orvosi Hetilap, 1909. július (53. évfolyam, 27-30. szám)
1909-07-04 / 27. szám
53. évfolyam, 27. szám, Budapest, 1909. Julius 4. ORVOSI HETILAP. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ, SZERKESZTŐ. Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében 4 szám. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Temesváry Dzezső szerkesztésében 4 szám. ELME- ÉS IDEGKÓRTAN Babarczi Schwartzer Ottó és Moravcsik Ernő Emil szerkesztésében 3—4 szám. UROLÓGIAI SZEMLE Haberern Jonathan Pál és Illyés Géza szerkesztésében 4 szám. — Egyéb tudományos mellékletek. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Goldzieker Miksa és Neuber Ede : Közlés a II. sz. kórbonczolástani intézetből (Portik Ottó ny. r. tanár, udvari tanácsos) és a bőrkórtani klinikáról (Nékám Lajos ny. rk. tanár). Vizsgálatok a rhinoscleromáról. 479. 1. Molnár Béla: Közlés a budapesti egyetem volt 1. számú belorvostani klinikábaról. Igazgató : Korányi Frigyes ф*: A pankreasnedvnek a gyomorba való jutása. 481. lap. Arany S. Zsigmond : Adatok a köszvény ismeretéhez. 485. lap. Gyűri Tibor: Az antitoxikus therapia egy magyar előharczosa. 487. 1. Darwin-ünnepély. 488. 1. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Max Neuburger: Geschichte der Medizin. — Lapszemle. Belorvostan. Erb: Az úgynevezett phrenocardia vagy a Herz-féle szívneurosis. — Idegkórtan. Forster: Az agypunctio. — Sebészet. Wenckebach: A tuberculosus pneumothorax gyógyítása. — Tyrmann: Epenthronchus distula. — Gyermekorvostan. Barbier: Adatok a thymus hypertrophiájának kórtanához és a thymusos eredetű stridorok állandósága mellett képződő mellkasi torzulásokhoz. — Venereás bántalmak. L. Waelsch: A syphilis d’emblée-ről és az orvosok foglalkozásából eredő syphilis. — Orr-, torok- és gégebajok. Ruedi: A proc. mastoideus és az orrmelléküregek scarlatinás megbetegedései. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Roepke és Busch: Szer a gümőkóros betegek fehélnyfényjének fertőtlenítésére. — A. Tatchell: Gümőkóros fekélyek és sipolyok 489-491. 1. ✓ • Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 492. lap. Vegyes hirek. — Pályázatok. — Hirdetések. 492. lap. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlés a II. sz. kórbonczolástani intézetből (Portik Ottó ny. r. tanár, udvari tanácsos) és a bőrkórtani klinikáról (Nékám Lajos ny. rk. tanár). Vizsgálatok a rhinoscleromáról. Irta : Goldzieker Miksa dr., I. tanársegéd és Neuber Ede dr., klinikai gyakornok. A rhinoscleroma kórokozójának bakteriológiai és serológiai vizsgálata kapcsán, melynek eredményéről a kir. orvosegyesületi ülésén már volt alkalmunk beszámolni, az ezen megbetegedésre vonatkozó egyéb pathológiai ismereteket is lehető pontosan igyekeztünk revideálni; e tekintetben elsősorban a szövettani elváltozásokra, azután a scleromabacillussal rokon mikroorganismusok lehető elkülönítésére vagy osztályozására irányultak további vizsgálataink. A rhinoscleroma, mint az orr, de általában a felső légutak nyálkahártyájának megbetegedése, első leíróinak, Hebra-nak és Kaposi-nak munkáiból ismeretes. E szerzők az általuk észlelt kóros elváltozásokat ugyan nem tudták még értelmezni, amennyiben Hebra syphilises elváltozásnak gondolta, Kaposi pedig a sarcomák csoportjába tartozó daganatok közé sorozta. A kóros szövet lassú, jóindulatú növekedése, valamint az antilueses kezelés hatástalansága rábírta idővel Hebra-t, hogy tekintettel a növedék rendkívüli keménységére, s az orron való — úgy látszott — specifikus előfordulására, külön kórképet állítson fel és ezt a rhinoscleroma elnevezéssel illesse. E kórkép lényegének, tudniillik annak ismeretét, hogy lobos eredetű granulatiós szövetképződés forog fenn, Mikulicz vizsgálatainak köszönhetjük, aki már azokat a nagy, sajátságosan hólyagos sejteket is leírja, amelyek a scleromas sarj szövetre jellegzetesek (Mikulicz-féle sejtek). Újabb fontos lépést jelentett a betegség megismerésében, hogy 1882-ben Frisch elsőnek észlelt a scleromás szövetben jellegző 1909. évi márczius hó 20. pálizika alakú mikroorganismusokat, amelyeket 12 esetében vizsgált és az akkori eljárások kezdetleges voltának ellenére sikerült ki is tenyésztenie. Röviddel rea Pellizari és mások ezt megerősítették, megállapítván azt is, hogy a bacillusok főleg a Mikulicz-féle sejtekben találhatók nagyobb számmal. A későbbi vizsgálók egyfelől a szöveti elváltozásokat, melyek már tisztázottaknak tekinthetők is, kutatták, másfelől aetiológiai irányban haladva, a kérdésnek főleg bakteriológiáját tanulmányozták. Tekintsük át előbb a rhinoscleroma szövettanának lényegét. A scleromás granulatiókat laphám szokta borítani, mely lehet nagyjából ép, normális, de határozott lobos természetű megvastagodást és szabálytalan csapok, kötegek alakjában a mélybe való burjánzást is mutathat. Ilyen Friedländer-féle atypnos hámburjánzást séeromán elég gyakran észlelhetünk. De találkozhatunk a granulatiókat fedő hám megvékonyodásával, olyannyira, hogy helyenként el is pusztul, azaz a hámfosztott sarjadzási szövet kifekélyesedik. Maga a kórfolyamat úgy látszik a submucosában indul meg. Itt képződik lassú növekedéssel az a sajátságos lobos jellegű sejtszövet, melynek specifikus voltát már a régebbi szerzők a Mikuliczféle sejtekben találták. Anna a scleromát az ő plasmonjai közé sorozza, mert plasmasejtekben igen gazdagnak találta, azon sejtféleségben, melyet új festési eljárásaival előbb a lobos szövetekben ismert volt meg. Ezek itt óriási tömegben fordulnak elő, néha szorosan egymás mellé sorakozva s főleg a vérerek mentén, ezeket mintegy köpenyszerűen körülvéve. A Mikulicz-féle sejteket Anna a plasmasejtek nyálkás elfajulásából származtatja, melyet a beléjük jutott scleromabacillusok okoznak. Ugyancsak e kórokozók hatásának tulajdonította a plasmasejtek között néha nagy számmal található homogén protoplasmájú hyalinsejtek képződését, melyeket elsőnek Pellizari említett. Nem lehet e helyütt feladatunk a plasmasejtek származására, azok kötőszöveti vagy haematogen eredetére vonatkozó, általános histopathologiai vitás kérdésére kitérni. Reánk főleg a specifikus scleromás elemek, vagyis a Mikulicz-féle és a hyalin sejtek értelmezése tartozik. E kérdéseket illetőleg elsősorban Marschalkó vizsgálatai