Orvosi Hetilap, 1910. november (54. évfolyam, 45-48. szám)
1910-11-06 / 45. szám
54. évfolyam, 45. szám, Budapest, 1910. november 6. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR ORVOSI HETILAP. FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Leipiades Elemér szerkesztésében. T A R T EREDETI KÖ Z LÉ S E K. Veszprémi Dezső: Közlés a kolozsvári kir. tud.-egyetem kórbonczolástani és kórszövettani intézetéből. (Igazgató : Buday Kálmán dr., egyetemi ny. r. tanár.) Adatok a prostatatúltengés szövettanához. 805. lap. Kürmöczi Emil: Közlés a Szent István-kórház VII. orvosi osztályáról. (Főorvos : Hochhait Károly dr., egyetemi magántanár.) A vérben előforduló, protoozonokat utánzó képletekről. 808. lap. Pickér Rezső : Tanulmány a bugyivarszervek baktériumos fertőző betegségeiről. 811. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. A. Schmidt und H. Lüthje: Klinische Diagnostik und Propädeutik innerer Krankheiten. •— Lapszemle. Idegkórtan. ALOM: j Babinski: A hypnosisról és therapiai alkalmazásáról. — Gyermekorvostan. C. Beck : Raynaud-kór. — Comby : Meningitis cerebrospinalis epidemica. — Szülészet és nőorvostan. Leopold: A klasszikus császármetszés viszonyáról a heliosteotomiához és az újfajta (extraperitonealis) császármetszéshez. ■— Börkórtan. W. Lier: A gümőbacillus kimutatása bőrbajokban. — Orr-, torok- és gégebajok. Körner: Az újabb műtéti módszerekről. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Sternberg: Az éhség- és szomjúságérzet mérséklése. — Habituális székrekedés. 812—816. lap. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 816. lap. Vegyes hirek. — Pályázatok. — Hirdetések. 816. lap. Tudományos társulatok és egyesületek. 817—819. lap. Melléklet. Réczey Imre: A budapesti kir. magy. tud.-egyetem. II. számú sebészeti klinikum betegforgalma az 1909. évben. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlés a kolozsvári kir. tud.-egyetem kórbonczolástani és kórszövettani intézetéből. (Igazgató: Buday Kálmán dr., egyetemi ny. r. tanár.) Adatok a prostatatúltengés szövettanához. Irta: Veszprémi Dezső dr. adjunctus, egyetemi magántanár. A kolozsvári sebészeti klinikán Steiner tanársegéd által kiirtott Drostaták intézetünkben rendszeres szövettani vizsgálat tárgya volt. Az így gyűjtött és feldolgozott anyagot elég nagynak találjuk arra, hogy kifejezést adjunk azon impressióknak, amelyeket ezekből a vizsgálatokból nyertünk. Ehhez az anyag alkalmas azért, mert élő egyénektől s mind olyanoktól származik, akikben a prostatahypertrophia minden klinikai tünete kifejezetten megvolt, s a betegek éppen ez okból keresték fel a klinikát is. De talán azért sem teljesen felesleges a kérdéssel való foglalkozás, mert az ilyen prostaták szöveti képének értelmezése s az elváltozások keletkezése módját illetőleg még a legújabb közlések is meglehetősen ellentétes felfogást tüntetnek fel. Steiner-le 88 prostatát kaptunk, amelyek mindenikerel egyenként, úgy a mint műtét után rendre vizsgálatra kerültek, részletesen felvettük ugyan a kórszövettani leletet, de ezeket a leírásokat közzétenni egészen feleslegesnek tartjuk. Ugyanis az egyes esetekben szinte szabályszerűen azonos lelet gyanánt ismétlődnek a lényeges elváltozások, ismétlődik szinte ugyanaz a mikroskopi kép, amelynek alapján joggal vélünk szólhatni bizonyos típusokról, amelyek minden erőszakosság nélkül két csoportba oszthatók. Egy részük -mint Steiner közléséből is tudjuk - már nagysága által feltűnik, sőt némelyik igen tekintélyes nagyságú is lehet. Rendszerint többé-kevésbé homályosan dudoros, csomós felületűek szoktak lenni, bár egészen simák is lehetnek. Ezekben mikroskopi vizsgálatkor legfeltűnőbb a mirigyek nagy száma, amelyek nemcsak sűrűn vannak egymás mellett, hanem sokszor a rendesnél nagyobbak, tágabbak, sőt nagyon sok esetben kisebb-nagyobb cystákká alakultak át, amelyeket a metszéslapon néha szabad szemmel is jól lehet látni. Egyesekben az egész megnagyobbodott prostata egyenletesen tartalmazza a szokatlanul nagy számban levő mirigyeket, másokban pedig Számos körüilírtabb csomóban, mintegy góczokban, főleg a peripheriás részeken lelhetők tömegesebben. Úgy, hogy az ilyen prostatákon található dudorokat éppen ezek a csoportokban felszaporodott mirigyek alkotják, amelyekben szintén gyakori a cystás kitágulás. A glandularis állomány most vázolt magatartása kétségtelenül a mellett bizonyít, hogy a szerv megnagyobbodását nemcsak a rendesen is meglevő mirigyeknek akármilyen okból keletkezett egyszerű tágulása okozza, hanem a tubulusoknak többé-kevésbé körülírt, de mindig meglehetősen intenzív számbeli megszaporodása is. Ami a finomabb szerkezetet illeti, azt találjuk, hogy a mirigyek lumenébe — éppen úgy, amint az az élő prostatákon is megvan — szemölcsök nyúlnak be, amelyek finom kötőszövetes vázzal bírnak, s másodlagos elágazódásokat is mutathatnak, amelyek kifejezetten papilláris szerkezetet adnak. A papillák meglehetősen mélyen nőnek be a mirigy üregébe,sokszor jóval hoszszabbak, mint aminők az ép mirigyekben szoktak lenni. Elég gazdagon képződnek, miáltal a mirigyek többszörösen elágazódó keskeny résekhez lehetnek hasonlók. Részint alacsonyabbszélesebb, részint hosszabb-keskenyebb szemölcsök jelenléte elég nagy számmal állapítható meg a tömlős tágulatokban is. A mirigyeket általában hengerhámsejtek bélelik, amelyek rendszerint egy rétegben feküsznek, lehetnek azonban olyan elrendeződésben, hogy kettős réteget alkotnak. Olyan helyek, ahol látszólag több rétegben varnnak elhelyezve, az által keletkeznek, hogy a mirigyeket a metszés tangentiálisan találta, ilyenformán látszólag solid sejtcsoportok is mutatkozhatnak. A nagyobb, tágult mirigyekben a bélelő sejtek alacsonyabbak, egészen köbös hámsejtszerűek, sőt a nagyobb cystákban egészen lelapítottak szoktak lenni. A hámsejtek jellegében semmi olyan lényeges megváltozás sem található, amely miatt azok az ép mirigy hámsejtjeitől elütnének. A hámréteg és kötőszövet mindig jól elhatárolt egymástól, a hámproliferatio tekintetében semmi szabálytalanság nincs, atípusos burjánzás jelei a kötőszövet vagy az ép mirigyek rovására egyáltalán nem találhatók. Mitosisok nincsenek. A miri-