Orvosi Hetilap, 1912. június (56. évfolyam, 22-26. szám)

1912-06-02 / 22. szám

414 ORVOSI HETILAP 1912. 22. sz. psychologiai jelenség physicalis szervfolyamattá válásának titkáról le nem hull a fátyol, idegen methodikával egyikben sem haladhatunk előre. Bármennyire ismerjük is pl. a hysteriás jelenség physikai jellemvonásait, a physikai jellemvonásnak tanulmányozása által — psychologiai elem belevegyítése nélkül — sohasem fogjuk megközelíteni a psychologiai lényeget, és viszont ha még oly mathematikai pontossággal írunk is körül valamely psychologiai folyamatot, a vele kapcsolatos physicalis szervi folyamatot semmiféle képlettel sem fogjuk ismertebbé tenni. Ma már különben alig is szükséges beszélnünk arról, hogy a hysteriás jelenségek psychés voltát a gyakorlati életben és így a therapiában is következetesen szem előtt kell tartanunk; lehet ugyan még az egyes psychotherapiai methodusok értéke felett vitatkoznunk, de a psychotherapia jelentősége felett nem. A somatikus eljárások, a­mennyiben nem suggestiv hatást várunk tőlük, mutatis mutandis, csak oly kiterjedésben és intenzitásban alkalmazandók, mint bármely más psychés megbetegedésnek esetében (fájdalom­­csillapítás, általános roborálás etc.) s a therapia súlypontjá­nak mindig és minden körülmények között a psychés be­folyásoláson kell lennie. A psychés gyógykezelésben is vannak a mindig szem előtt tartandó messzemenő individualizálás mellett bizonyos általános érvényességű tételek, melyek részben a gyakorlati tapasztalás által, részben theoretikai következtetések útján szereztettek és állapíttattak meg. Ily általános érvényességű tétel a gyermekkori hysteria gyógykezelésében, hogy rationá­lis milienváltozás, vagyis kórházi osztályon való elhelyezés esetén a legmakacsabb gyermekkori hysteriás tünet is bámu­latos gyorsan és alaposan szokott gyógyulni. A gyógyulás a legtöbb esetben szinte rögtönösen következik be, még akkor is, ha a betegség már hónapokig, esetleg évekig makacsul fennállott. A milienváltozás, izolálás, illetve intézeti keze­lés formájában, a felnőttek hysteriájának gyógykezelésében is a legjobb módszerek egyikének bizonyult, de hatásával egyáltalában nem hasonlítható össze azzal, a­mit ugyanezen módszerrel a gyermekkori hysteriával szemben elérni lehet. Igaz, hogy a gyermekkori hysteriás paroxysmusok általában is sokkal könnyebben gyógyulnak, mint a felnőttek hysteriás tünetei, de az intézeti, illetve kórházi kezelés fölényes volta éppen azon esetekben mutatkozik, melyekkel szemben már mindenféle gyógykezelés hosszú ideig eredménytelen maradt. Sietünk azonban már itt is megjegyezni, hogy a kórházi gyógykezelésnek punctum saliense nem az izolálás, nem is a puszta milienváltozás ténye, hanem az, hogy a beteg a neki meg nem felelő, normális lelki fejlődése, illetve gyógyulása szempontjából irrationalis környezetből, egy minden részleté­ben kedvező hatású, minden új benyomás által gyógyulást siettető rationalis környezetbe jut. Sajnosan tapasztaljuk mégis, hogy a rationalis milien­változás eme jelentősége még mindig nem talál kellő mélta­tásra. Különösen ha kedvezőbb anyagi körülmények között élő szülők gyermekéről van szó, biztosra vehetjük, hogy alig számíthatunk tanácsunk megvalósulására. A tárgyalások ered­ménye a legjobb esetben is csak az szokott lenni, hogy a kis beteget anyja kíséretében valamely fürdőhelyre vagy sanatóriumba viszik.­ Csak mikor a beteg környezete már teljesen kimerült és végigpróbált mindent, mit laikus ész kigondolhatott, vagy előzékenyen engedékeny orvosi tanácsadó ajánlhatott, akkor kerül sor a perkorrestált kórházi kezelés megkísérlésére, a­mely a legtöbb esetben teljes, sokszor bámulatos gyors, „csoda­­szerű“ eredmény­nyel jár. Pedig eme gyors gyógyulásban semmi csodaszerű nincs. Bekövetkezik azért, mert a kis be­teg a szülői szeretet makacsságának legyőzése után oly környezetbe kerül, mely hozzáértők által minden melléktekin­tet nélkül alkotva és vezetve, csakugyan olyan, mint a minő­nek lennie kell, t. i. legaprólékosabb részleteiben is lehetőleg rationális. Ezen rationalitás szempontjából vagyunk kénytele­nek elismerni, hogy a jól berendezett, évek hosszú során át egy bizonyos irányban iskolázott, fegyelmezett ápolói sze­mélyzettel ellátott gyermekkórház feltétlenül rationálisabb és így feltétlenül előnyösebb és gyorsabb hatású bármely fénye­sen berendezett drága sanatoriumnál. A kórházi kezelés előnyeit saját észleleteink is a leg­teljesebb mérvben igazolják. 10 év alatt gyógykezelt 60 ese­tünk közül csak egy távozott gyógyulatlanul s egy esetben volt észlelhető néhány napos visszaesés. Gyógyulatlanul és változatlanul távozott esetünkben a sikertelenséget jórészt annak tulajdonítjuk, hogy a románajkú kis beteggel érint­kezni egyáltalában nem tudtunk, másrészt pedig annak, hogy a beteg apjának türelmetlensége a negligáló kivárás keresztül­vitelét meggátolta. Egyéb eseteinkben ezen Bruns ajánlotta methodusra nem került a sor. A kis betegek nagy része rög­tönösen, már a kórházba jövetele napján, esetleg másod­vagy harmadnapra gyógyult, még akkor is, ha előzőleg fél évig, vagy hosszabb ideig volt már beteg. Nem bocsátkozhatunk annak tárgyalásába, hogy ered­ményeink jobbak, avagy rosszabbak-e más hasonló intézetek eredményeinél. Ez teljesen czéltalan és meddő dolog volna s az anyag természete különben is olyan, hogy ily össze­hasonlítás reális eredményt nem adhat. Fontosabbnak tartjuk, hogy megkíséreljük a gyakorlat tapasztalataiból leszűrt és saját tapasztalatunk által is igazolt fentebbi tételünknek, valamint az általunk követett eljárásnak elméleti magyarázatát adni. Ha a hysteria csakugyan nem volna egyéb, mint foko­zott suggestibilitás, és a suggestibilitás nem volna más, mint könnyenhivőség, hiszékenység, akkor a magyarázat talán elég könnyű volna. A gyermek közismert physiologiai könnyen­­hivősége mellett a gyors gyógyulás egy-kettőre meg volna magyarázva a helytelenül értelmezett, suggestio szóval, bár így sem volna megmagyarázva az, hogy miért kellett a gyer­meknek kórházba kerülnie, hogy a gyors gyógyulás a sug­gestio útján lehetséges legyen. A suggestibilitás azonban nem könnyen hivőség, hiszé­kenység, hanem egy sokkal complexebb, nehezebben deter­minálható sajátsága az emberi léleknek. Hellpach"­ szerint a suggestio fogalmának meghatározá­sában a suggestiónak a psychés causalitáshoz való viszonyá­ból kell kiindulnunk, mely alapon a suggestio mint teljesen értelmetlen és mértéktelen eredmény határozható meg. Hellpach­­nak ezen kifejezése természetesen nem úgy értendő, hogy a suggestiv folyamatok nincsenek alávetve a psychés cau­­salitás törvényének, hanem úgy, hogy a motívum gyanánt szereplő apperceptumra bekövetkező visszahatás a normális psychétől várható visszahatástól úgy értelmileg, mint mértéki­­leg olyannyira eltérő, hogy a psychés causalitás normális le­folyásával nem magyarázható. A reactív abnormitás oka sem külső viszonyokban, sem múló psychés abnormitásokban nem keresendő, hanem a psychének valamely állandósult rendelle­nességében, a hysterizáltságban.­ A psyche ezen sajátságos állapota egyrészt a túlzott vezethetőségből (Lenksamkeit) és a phantastikus apperceptióra való hajlamból, másrészt az indulatelnyomások hysterizáló hatásából vezethető le.4 2 Hellpach W.: Grundlinien einer Psychologie der Hysterie (Leip­zig), 1904. 3 Hellpach szerint: a hysteriás mozgás­zavarok oly zavarok, melyek substratuma szófogalmakban van letéve, a hysteriás anaesthe­­siák részben tisztán physikaiak, részben suggestivek, a hysteriás intel­lectus abnormitásai a phantastikus apperceptióra való hajlam által idéz­tetnek elő, míg a hysteriás akarat abnormitásai a kifejezési jelenség disproportionalitása folytán analytikailag nem vizsgálhatók, s csupán genetikai módszerrel közelíthetők meg. A Vezethető (lenksam) Hellpach szerint az oly egyén, ki felhívá­soknak szívesen vagy legalább is indifferensen, belső ellentállások le­győzése nélkül tesz eleget. A vezethetőség tehát más valami, mint az engedelmesség. Az engedelmes psychében támadhatnak és támadnak is belső logikai ellentállások, s az engedelmes cselekvés csak ezek legyő­­zetése után következik be. A vezethetőben ily ellentállások nem is kelet­keznek s az engedelmes cselekvés minden gátlás nélkül, a psyche teljes­­ indifferentiája mellett folyik le.­ ­ Esetleg azonban mikor a conciliánsabb orvosi tanácsadók tel­jesen kimerítették minden tudományukat, meggyógyul valamely kuruzsló csodaszerére, egyaránt nagy erkölcsi kárára úgy az orvosnak, mint a betegnek és egész környezetének.

Next