Orvosi Hetilap, 1915. május (59. évfolyam, 18-22. szám)
1915-05-02 / 18. szám
1915. 18. sz. ORVOSI HETILAP operabilitás százalékának kiszámításakor Werner szerint, ha azokat a betegeket kihagyjuk a számításból, akik a tanácsolt radikális operatióba nem egyeztek bele, de beleveszszük Winter ajánlatára azokat, akiken radikálisan akartuk a műtétet végezni, azonban munka közben felmerült okok miatt ezen szándékunkat nem hajthattuk végre, marad 204 operabilis eset, ami 49,5%-nak felel meg. Az inoperabilisok között van 31 , 7% explorativ műtét. Ezek közül 14 esetben lekötöttük a hypogastricát, 5-ször a nagyfokú infiltratio miatt csak az adnexumokat távolítottuk el, 3-szor a méhet supravaginalisan amputáltuk, egy vaginalis műtét alkalmával csak a portiót amputáltuk, 8 esetben pedig a legkisebb beavatkozást is veszedelmesnek és czéltalannak tartottuk. Inoperabilisnak tartottunk minden olyan esetet, ahol a rákos részek excochleatiója után bimanuális vizsgálattal konstatáltuk, hogy a folyamat a környezetbe erősen elterjedt, infiltrálta a parametriumokat egészen a medenczecsontig, reáterjedt elől a hólyagra, hátul infiltrálta a ligsacrouterinumokat és ráterjedt a végbélre, vagy gyorsan haladva a nyirokutakon át, metastasisokat okozott a külső inguinalis mirigyekben vagy a távoli nyirokmirigyekben és szervekben, mint peritoneum, máj, gyomor stb. Az exploratív laparotomiákkal elértük azt, hogy a műtéti operabilitás százaléka emelkedett. Az operabilitást az egyes évek szerint a következő táblázat mutatja: Az operabilitási százalékunk 1905-től, amióta a Wertheim-féle abdominális műtétet műveljük, növekedett (kivéve az 1908. évet), az utolsó két évben pedig az első kettőnek kétszeresére emelkedett. Az operáltak életkorát illetőleg, 30 év alatt volt ...................... 10 31—40 között volt .............. 67 41—50 „ „ .............„ 80 51—60 „ „ ................41 60 éven túl volt......... ......... 5; a legfiatalabb 26 éves, a legöregebb pedig 65 éves. Az operáltak közül 32 volt nullipara, 21 primipara és 153 multipara. A 204 operált méhrákos nőre összesen 761 szülés esik, átlag mindegyikre 37%partás. A szülések áttekintésekor leginkább feltűnik az a körülmény, hogy a vetélések igen magas számban vannak közöttük képviselve. A 204 operált közül 71, vagyis 34,8% abortált. Egy adattal több annak a bizonyítására, hogy a vetélgető nők disponálnak a méhrákra. A klinikára felvett betegek között két esetet találtam, amelyben a méhrák terhességgel volt komplikálva. Az egyik terhességének nyolczadik hónapjában inoperabilis cervix-carcinomával vétetett fel, rövid története a következő: 208/1903. Sz. S., 32 éves. Előzőleg két rendes szülés, az utolsó 8 év előtt. A havihaj kimaradása után 4 hónapon át voltak rendetlen vérzései, majd két hónapi szünettel ismételten egy hónap óta véres, bűzös folyása jelentkezett. Felvétetett szept. 21.-én, terhessége nyolczadik havában. A magzat feje a bal csípőtányérra kitért, szívhangok nem hallhatók. Status: portio köröskörül kalapkarimaszerűen felhajlott szélekkel, göbös, málékony, vérzékeny daganattá alakult át, mely a hüvelyt kitölti, lefelé reáterjedt a hüvelyboltozatra. Felfelé a cervicalis csatornába folytatódik. Szept. 22.-én délután 6 órától sűrű méhcontractiók jelentkeznek; a méhszáj bőven ujjnyi, merev, szakadékony, nem tágul; tetaniás contractiók alatt a lig. rotundumok feszülnek, érzékenyek. Magzatvize nem folyt el. Fenyegető ruptúra miatt a szülés befejezését határozzuk el, mégpedig tekintettel a halott magzatra, a hüvelyen át. A rákos részek lekaparása és Paquelinnel való kiégetése után a méhszáját sikerül 2 ujj számára átjárhatóvá tenni, a ferde fekvésben levő magzat lábát nehezen lehozzuk, a magzatot megfordítjuk és a merev nyakcsatornán keresztül lassan, óvatosan extraháljuk. 46 cm. hosszú, macerált magzat. Vérzést nem kapunk. Lázas gyermekágy után az asszonyt hozzátartozói október 24.-én hazaszállítják, ahol 1904 jan. 31.-én meghalt. A másik (100. sz.) terhességének harmadik havában portro-carcinomával jelentkezett; a méhet vaginálisan távolítottuk el; az asszony máig él, egészséges. Mielőtt eseteink részletes tárgyalásába bocsátkoznám, el kell mondanom azon elveket, melyek szerint az egyes műtétek indicatióit felállítottuk. Vaginális úton operáltuk azon collum-carcinomákat, amelyek fejlődésük kezdetén voltak, továbbá a corpus-carcinomákat, hol a folyamat csak a méh testére szorítkozott és amikor a méh nagysága nem okozott technikai akadályt, vaginális methodus mellett maradtunk akkor is, amikor a betegek általános erőbeli állapota vagy előrehaladottabb kora a hosszabb abdominalis operatiót nem engedte meg, úgyszintén, amikor szervi bántalmakat találtunk (szív, tüdő, nagyobb anaemia stb.), vagy kövér, hájas hasfalak miatt nehéznek ígérkezett az abdominalis eljárás. A hüvelyműtétek alkalmával igénybe vettük számos esetben a Schuchardt-féle paravaginalis metszést és operáltunk a Schauta-féle kiterjedtebb, „erweiterte“ methodus szerint. Előrehaladottabb collum- és corpus-carcinomák esetén a nehezebb, de tökéletesebb abdominalis módon irtottuk ki a méhet a parametriumokkal és a megnagyobbodott vagy infiltrált mirigyekkel együttesen. Több esetben kombináltuk az abdominalis módot a vaginalissal (abdomino-vaginalis methodus), amint azt Zweifel ajánlotta. Ezen irányelvek szerint operáltunk 113 esetben = 55-3% vaginalis uton, ebből 15-ször = 13 3% Schauta-féle kiterjedtebb methodus szerint. 91-szer = 44'60/0 abdominalis úton, ebből 10-szer = 10 9% a Zweifel ajánlotta abdominovaginalis methodussal. A 204 radikálisan megoperált asszony közül meghalt a műtét következtében a vaginalisan operáltak közül 5 44%, az abdominalisan operáltak közül 19 - 20'8°/0. Az összhalálozás tehát 24 — 1'76°j0-ot tesz ki. Dolgozatomban különválasztottam a corpus-carcinomákat, amint azt Döderlein után az újabb statisztikákban már többen teszik (Zurhelle, Aubhorn, Weibel stb.). Egyöntetűség kedvéért collum-carcinoma néven együttesen tárgyalom a portio- és cervix-rákot, amint azt az irodalomban találtam. A szerzők az esetek nagy részében ugyanis nem tudják absolut bizonyossággal kimutatni, honnan vette a rák az eredetét, váljon a portio epitheliéből vagy a cervix mirigyeiből; ez okból használják a collum-carcinoma gyűjtőnevet. A Corpus-carcinomák. Gyakoriságukat illetőleg az irodalomban átlag 10%-ról olvashatunk. A klinikánkon megfordult 442 rákos beteg közül 40 , 9% volt a corpus-rák, míg collum-rákkal tízszer nagyobb arányban találkoztunk. Eseteink közül 13-ban már pusztán a klinikai képből és a méh kaparásakor kapott törmelékből diagnoszálhattuk az endometrium rákját, 27-ben pedig a gyanús kaparék mikroskopi vizsgálata erősítette meg gyanúnk valódiságát. Tíz év alatt 100 olyan asszony kereste fel ren ov Az esetek száma Radikálisan operálva Radikális műtébe nem egyezett Exploratív műtét Operabilitási százalék 1913 április l.-étől 308 1 — 27-5 1904 40 133 — 35 1905 41 172 — 43-5 1906 55 247 2 50 1907 37 185 1 56'2 1908 35 114 4 354 1909 61 295 14 51-7 1910 35 183 2 56'2 1911 43 24— 3 55-8 1912 51 31— 5 60-7 1913 április l.-éig 14 11— — 78-5 Összesen... 442 204 30 31 49*5 (átlagosan számítva) 235