Orvosi Hetilap, 1915. június (59. évfolyam, 23-26. szám)
1915-06-06 / 23. szám
312 1915. 23. sz. ORVOSI HETILAP therapiája állapota annyira javult, hogy deczember 5.-én káderjéhez visszatérhetett. Ki kell emelnem, hogy ezen betegen azelőtt epilepsiás vagy hysteriás tünetek vagy borongós állapotok sohasem észleltettek. A psychés 'shok által előidézett traumás neurosisok, akár neurastheniás, akár hysteriás formájukban, az ismert tüneteket mutatták, mint nyugtalanságot, izgatottságot, türelmetlenséget, depressiót, szellemi szűkületet, az emlékező tehetség csökkenését, főfájást, szédülést, támolygást, kézreszketést, a libido és erectio hiányát, pillagörcsöt, nemcsak a pupilla-vizsgálatkor focalis világítás alkalmazására, hanem a sötétben is, stb. Jellegzetes színezetet kölcsönöznek ezen neurosisoknak nappal a képzeletkört elfoglaló rémes háborújelenetek, éjjel pedig az ezekre vonatkozó ijesztő álomképek, melyek a nyugtalan alvást kisérik, a midőn is a betegek néha alvajáró állapotban az ágyból kiugornak, körülfutkosnak és vezényszavakat kiáltanak. Magától értetődik, hogy néha jelentéktelen, fölületes sérülések is, melyek srapnell-lövedékektől vagy gránátszilánkoktól származnak, előfordulhatnak, melyek azonban, mint olyanok, a psychés tünetek előidézésében nem szerepelnek, mert az illetők gyakran semmit sem tudnak róluk, úgy hogy csak a hatalmas lelki benyomás alkotja itt a döntő momentumot. Tisztán traumás hysteriák, ahol tehát minden sérülés nélkül, illetve csak csekély sérülésre, állanak be bénulások anaesthesiákkal, és amidőn a villamos ingerlékenység teljesen ép, ritkán fordulnak elő. Rendesen már előzetesen neuropathiás egyénekről van szó , de hangsúlyoznom kell, hogy én ismételt esetekben, szorgos anamnesis dacára, sem neurosisos előzményeket, sem öröklékenységi viszonyokat kimutatni nem tudtam. Nézetem szerint ezen háborúban az észleletek tömegessége folytán egy kérdés kerül most döntésre, melyet békeidőben alig oldhattunk meg, hogy t. i. egészséges és erőteljes egyének, kik azelőtt soha ideges tüneteket nem mutattak, neuro- vagy psychopathiásan nem terheltek, kaphatnak-e tisztán traumás eredetű neurastheniát vagy hysteriát? Ezen háború tapasztalatai eme kérdésre határozottan igenlő választ adtak, és így látunk hysteriás tüneteket úgy könynyebb, mint súlyosabb sérülésekhez csatlakozni, mert azok elsősorban a lelki hatástól függnek, melyet a sérülés az illető egyénre gyakorolt. Könnyebb természetű sérüléshez járuló klasszikus hysteriát észleltem egy 35 éves népfölkelő hadnagyon,aki november 25.-én puskalövést kapott, mely a bal musculus deltoideus táján hatolt be és hátul elhaladva, a III.—IV. processus spinosus közt lépett ki. Ki lehetett mutatni a musculus deltoideus, a vállizület, valamint a gerinczoszlop sérülését, mely a vállízület korlátolt és fájdalmas mozgathatóságában nyilvánult, valamint a gerinczoszlopnak, de különösen a sérülés táján levő mellcsigolyák tövisnyúlványainak nyomási fájdalmasságában. Jelen volt ezen egyénen a bal végtagok paresise a felsővégtagok goromba reszketésével, de azonkívül, amiről a beteg semmit sem tudott, és amit a vizsgálatkor sem lehetett várni, mivel inkább gerincvelősérülésre irányult a gyanúm : az egész bal testfélt elfoglaló, s a középvonalban élesen elhatárolt hypaesthesia és hypalgesia, a látóterek nagyfokú szűkülete úgy a fehérre, mint a színekre nézve, mely különösen a hemianaesthesiás oldalon volt kifejezett, ahol 15—33°-ot tett ki. Ugyancsak a bal oldalon jelen volt a hallásnak és hangvezetésnek csökkenése, valamint ezen oldali aneugesia és anosmia. A beteg, foglalkozása szerint reáliskolai vegyésztanár, ki azelőtt teljesen egészséges volt és rajta terheltséget kideríteni nem lehetett, azt mondotta, hogy egy ütközetben összes emberei elestek és ő maga maradt meg. Ez, valamint a folytonos csatározások a háború kezdete óta, melyekben része volt, idegessé tették őt. Másik esetben egy 25 éves kadét három rendbeli súlyos lövést kapott, még pedig két áthatoló lövést a jobb felsőkaron és bal könyökön, a harmadikat pedig a jobb mellkason, ahol a löveg bent maradt. Ezen sebesült azt a sajátságos psychoneurosisos tünetet mutatta, hogy a száraz bőrön, különösen idegen személy részéről, az érintést nem tűrte, csak a nedves vagy zsiradékos kézzel való érintést, még haját is csak nedvesen lehetett fésülni. Az ágyban harisnyában feküdt, hogy a lepedő ne érintse lábát. Ezen betegen is azelőtt ideges tünetek nem mutatkoztak, és mint hozzátartozói mondották, mindig vidám természetűnek ismerték. Psychotherapiás kezeléssel a kóros képzeteket csakhamar le lehetett küzdeni. Ezen esetben látjuk tehát, hogy egy elhatalmaskodó (überwertig) képzeten alapuló syndroma keletkezik, mely félelemmel jár együtt és súlyos sérülések által váltatik ki, vagy azokkal együtt hozatik létre. Agyrázkódásokhoz is csatlakozhatnak neurastheniás vagy hysteriás állapotok erre hajlamos egyéneken. Természetesen némelykor nehézséget fog okozni annak az eldöntése, vájjon egy súlyos trauma után keletkezett bénulás szervi vagy hysteriás eredetű-e, illetve mennyi foglaltatik benne az egyik vagy a másik elemből, különösen hogyha neuropathiásan terhelt egyénről van szó. Hogy simulatiónak alaptalan fölvételével itt néha nagy igazságtalanságot követhetünk el oly esetben, ahol legfeljebb önkéntelen aggravallóról lehetne szó, azt bővebben nem kell fejtegetnem. Lappangó lues cerebrospinalis a háború kedélyrázkódásai és fáradalmai következtében, amidőn a szervezet ellenállóképessége lefokozott, gyorsabban indulhat fejlődésnek, és amint egy esetben láttam, paralysis kitörésére vezethet. A physikai mechanismusra vonatkozólag, mely az agyrázkódásokkal együtt jár, amint azok különösen a koponyát érő srapnell-lövegek vagy pedig gránátrobbanások által okoztatnak, melyeknek légnyomása az illetőket több méternyire eldobja, vagy a feltúrt föld az illetőket elborítja, a sérültektől utólag azt lehet hallani, hogy ők a lövegeknek sistergését vagy zúgását hallották, vagy csak azt érezték, hogy valami rájuk esik, és azután semmit sem tudtak magukról. Az agygyal közölt rázkódási hullámok terjedési gyorsasága tehát nagyobb mint az érzés- és fájdalomvezetésé, úgyhogy ekkor semmi fájdalmat sem érez az illető. Tehát a halál is, mely eképpen bekövetkezik, fájdalmatlan kell hogy legyen. Ezen alkalommal az ú. n. „háború-neurosisok“-ról is akarok említést tenni, melyekkel néha a polgári lakosság közt is találkozunk. Ezek többnyire neurastheniás, hysteriás, vagy valamely más idegbántalom (hemicrania, Basedow-kór stb.) által ellenállóképességükben károsult egyéneket illetnek, kik többnyire a műveltebb osztályokhoz tartoznak és az esetleges ellenséges invasiótól és annak következményeitől való félelem hatása alatt állanak és különösen az ellenségeink által barbár módon viselt háborúnak jeleneteire gondolnak; ezen egyének argumentálásoknak kevéssé hozzáférhetők és még physikai és gyógyszeres megnyugtató kezelésre is kevéssé reagálnak. Itt „félelmi neurosisok“-ról (Angstneurosen) van szó, melyeknek jelenségei nyugtalanságban, izgatottságban, lehangoltságban, siránkozó hangulatban, munkakedvetlenségben, álmatlanságban s efélékben nyilatkoznak és különösségük főleg az indító okban és a képzetkörnek háborús tartalmában áll. Koponya- és agysérülések. A fejlövések ezen háborúban azért oly gyakoriak, mert a harcrok többnyire a lövészárkokban folynak le. Mindjárt hozzátehetjük, hogy ugyanezen okból a felsővégtagok sérülése is gyakori. Általában mondhatni, hogy az áthatoló koponyalövések, amennyiben életfontos centrumokat nem sértenek, kevésbé veszélyesek, mint a tangentiális lövések, különösen azok, melyek srapnell-lövedékektől származnak. Még bentmaradt lövegek is, melyek a koponyafal közelében maradtak, vagy még mélyebbre is, pl. a nagy dúczokig hatoltak és a pyramispályák, illetve a capsula interna sérülése folytán teljes hemiplegiát és hemianaesthesiát idéznek elő, vagy pedig a nyakszirtlebenyt megsértve, hemianopsiát hoznak létre, némelykor elég jól tűzetnek. Ily sebe t Ezen beteg be lett mutatva a Hadsebészeti értekezlet április 8.-án tartott ülésén.