Orvosi Hetilap, 1916. november (60. évfolyam, 45-48. szám)
1916-11-05 / 45. szám
60. évfolyam. 45. szám. Budapest, 1916 november 5. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Iintal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS székely Ágostom EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a debreczeni Auguszta-sanatoriumból. A felső mellkasnyílás rendellenességeinek tüneteiről. Irta: Geszti József dr., igazgató-főorvos. Birch-Hirschfeldnek ama szavaival kezdem fejtegetéseimet, melyeket Hart és Harras „Der Thorax phthisicus“ czímű munkájának mottójául választott, hogy „minden haladás azoknak a tényezőknek a megismerésében, melyek a gümőkóros tüdőphthisis keletkezését és lefolyását lényegesen befolyásolják, nyereséget hoz e kiterjedt népbetegség leküzdése számára, mert a gümőkóros fertőzés terjedése, megtelepedése és tovafejlődése ellen irányuló védő és támadó eszközök hatásosságának kritikai megállapítása lesz megkönnyítve vele.“ Birch-Hirschfeld szavainak idézésével nem a magam munkájának a jelentőségét óhajtom emelni, hanem azokét a főképpen Freund és Hart nevéhez fűződő alapvető vizsgálatokét, melyek a felső mellkasnyílás rendellenességeinek és a tüdőcsúcsok gümőkóros megbetegedésének correlatiójával foglalkoznak s melyek teljes mértékben megérdemlik, hogy a tüdőtuberculosis keletkezéséről szóló tan lényeges haladásának tekintsük. Ezekkel a vizsgálatokkal kissé bővebben kell foglalkoznunk, mert a bennük lefektetett kórtani meghatározások alkotják azoknak a jelenségeknek az alapját, melyekről szólani akarok. Freund Wilhelm Alexander nőgyógyásznak az első bordaporcz szövettani viszonyait s az első bordaporcz rendellenességeinek a tüdő némely megbetegedésével való kapcsolatát tárgyaló első dolgozatai már szinte hat évtizeddel ezelőtt, 1858-ban és 1859-ben jelentek meg. Freund ezekben abból a feltevésből indul ki, hogy annak, hogy a tüdő gümőkóros megbetegedése az esetek túlnyomó számában a tüdőcsúcsokból indul ki, locális disponáló okai vannak. Ezeket az okokat az első bordaporcz megrövidülésében és elcsontosodásában, az első bordagyűrűnek részben a porcz rövidülése, részben az első borda physiologiás görbületének kiegyenesedése következtében beálló szűkületében és csökkent mozgathatóságában találta meg. A Berliner kiin, Wochenschrift 1912. évfolyamában Freund a következő gondolatmenettel indokolja meg álláspontját: Az első bordagyűrű már physiologiás körülmények között is csekély légzésmozgásokat végez, melyek a bordagyűrű által körülfogott teret főképpen sagittalis irányban tágítják. Minthogy az első bordaporcz nem ízülettel egyesül a szegycsont markolatával, hanem közvetlenül átmegy ebbe, a mellkasnak az az ellenállása, melyet a belégzés által okozott tágulással szemben kifejt, az első bordagyűrűben éri el tetőfokát s a belégzési izommunka végeztével az első bordagyűrűből indul ki az impulzus arra, hogy a mellkas kilégzési helyzetébe visszakerüljön. Minthogy továbbá az egyes tüdőrészletek mozgása az őket körülvevő mellkasrészek mozgásával van szoros kapcsolatban, a tüdőcsúcsok a sajátos anatómiai viszonyok következtében az összes tüdőrészletek közül a legkisebb mozgást végzik s a legkevésbé lesznek szellőztetve. Már most az első bordagyűrű, akár veleszületett (öröklött), akár szerzett anomáliák következtében, igen gyakran mutat rendellenességeket. Veleszületett az első bordaporcz megrövidülése és tömöttsége (Derbheit), továbbá az első borda megrövidülése s görbületének kiegyenesedése. Mindezeknek következtében a felső mellkasnyílás deformálódik s megszűkül, főleg a jelentőségteljes paravertebralis részében. Ehhez járul azután a mellkasnyílás síkjának nagyobb lejtése a vízszinteshez s a mellkasgyűrű csökkent mozgathatósága. A megrövidült bordaporét rendesen ossifikáló perichondritissel reagál az első bordához tapadó scalenus-izom húzóhatására, melynek következtében részben vagy egészben elcsontosodhatik. Ha a csúcsfolyamat gyógyul, gyakran látjuk, hogy az első bordaporcz continuitásában nagyobb mozgást lehetővé tevő álízület keletkezik. Erre a jelenségre alapította Freund azt a későbbi javaslatát, hogy a megbetegedett tüdőcsúcs nagyobb mozgékonyságának lehetővé tételére a bordaporczot át kell vágni, de az ilyen műtétnek a hasznát a tapasztalat nem igazolta. Ez volt Freund első közléseinek gondolatmenete, tanai azonban nem tudtak tért hódítani, annak daczára, hogy a kórtannak egy rendkívül fontos problémáját tárgyalták exact vizsgálatok alapján. Az évtizedek folyamán szinte feledésbe mentek, amit Bacmeister főleg annak tulajdonít, hogy ebbe az időszakba esik a tüdőphthisis fertőző voltának a felismerése, s a fertőzésnek mint kórokozó tényezőnek az előtérbe nyomulása egy időre háttérbe szorította a másik kórokozó tényezőnek, a dispositiónak jelentőségét. Csak amikor újból felvetődött az a kérdés, hogy miért indul ki a tüdőphthisis szinte törvényszerűen a tüdőcsúcsokból s a gümőbacillus ubiquitasa da- TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Geszti József: Közlemény a debreczeni Auguszta-sanatoriumból. A felső mellkasnyilás rendellenességeinek tüneteiről. 601. lap. Galambos Arnold: Közlemény egy cs. és kir. mozgó-tartalékkórházból. A partyphus-A megbetegedésről. 605. lap. Réthi Aurél: Közlemény a kir. magy. tud.-egyetemi orr- és gégegyógyászat klinikájáról. (Igazgató: Ónodi Adolf dr., egyetemi tanár.) A hypopharynx vizsgálatáról. (Hypopharyngoskopia.) 608. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Arends: Volkstümliche Anwendung der einheimischen Arzneipflanzen. — Lapszemle. Belorvostan. Noorden: Köszvény és diabetes. — Sebészet. Heinen: A cornea új reflexe. — Gyermekorvostan. Stolte: Az erythrodermia desquammativa (Leiner) és vernix caseosa összefüggése. — Harald Boas: Syphilisrecidivák 2/4 és 3 évvel a sikeresnek látszó abortio után. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Latzer: Nyálfistula. — Türckheim: Furunculus. 610—611. lap. Magyar orvosi irodalom. 611. lap. Vegyes hírek. 611. lap. Tudományos Társulatok. 612. lap.