Orvosi Hetilap, 1918. november (62. évfolyam, 44-47. szám)
1918-11-17 / 46. szám
1918. 46. sz. ORVOSI HETILAP megbetegedését úgyszólván csak előkészíti azáltal, hogy mint az utász az utat egyengeti a légutak saprophytái számára. (Dietrich: Deutsche med. Wochenschrift, 1918. 31. szám.) Hasonlóan nyilatkozik Lubarsch is a Bérl. med. Gesellsch, 1918 július 24 -i gyűlésén. Sőt bizonyosnak látszik, hogy a secundaer infectiók előtérbe nyomulása oka a magas halálozásnak és adja meg a jelenlegi járvány jellegét. Ebben az értelemben értékesíthetők Lubaisch, Dietrich, Simmonds, Schmorl, Bernhardt és mások leletei, akik a belső szervekben és a vérben betegekben, illetve elhaltakban strepto-, diplo-, pneumo- és staphylococcusokat találtak. (Lásd a fentieken kívül Simmonds: Münchener med. Wochenschrift, 1918, 38. sz., Schmorl: Deutsche med. Wochenschrift, 1918, 34. sz., Bernhardt: Med. Klinik, 1918, 28. sz.) Bernhardt a felső légutak váladékában a pneumostreptococcusok csoportjába tartozó diplostreptococcusokat mutatott ki, melyek az elhaltakszívvérében, lépében és májában tiszta tenyészetben voltak feltalálhatók. Szerinte ezek mellett egy szűrhető vírus jelenléte és kóroktani fontossága sem zárható ki, amire nyomatékkal Selter és Kruse mutatott rá. Mindezekből, továbbá Schwenkenbecher, Wächter, Strümpell és Goldschmied-nak legújabb leleteiből kiviláglik, hogy az 1918. évi influenza-esetek aetiologiájában a légutak saprophyta és főleg pyogen coccusai másodlagos úton nagy szerephez jutnak és hogy az utóbbiak az elsődleges megtelepedés helyeiről a vérbe és a különböző belső szervekbe hatolhatnak. Plausibilisnek látszott tehát ama felvétel előttünk és bizonyára mások előtt is, hogy a bakteriaemiás (sebészi sepsises) megbetegedésekben saját tapasztalataink szerint is kiválónak ismert kolloidezüst-praeparatumok a mostani influenzában is eredménynyel lesznek alkalmazhatók. A collargolt előbb mint helyi antizymoticumot, később különösen septicopyaemia, gyermekágyi láz, orbáncz, gonorrhoeás szövődmények eseteiben és egyéb fertőző bajokban, az ideggyógyászatban multiplex sclerosis, cerebrospinalis meningitis, a háborúban sebfertőzés eseteiben meglehetős kiterjedten alkalmazták, anélkül, hogy számbavehető káros hatásokat figyeltek volna meg. (Antonio Crispin New York, 1914, egy esetben látott argyrosist jelentkezni.) A hatás módjára nézve joggal felvehető, hogy a kórokozókat directe elöli vagy szaporodásukban gátolja. A nehéz fémek kolloidmodificatióira nézve a Stocel által észlelt más anyagoknak nagy adsorbtiójára való hajlam segítheti ezeket a készítményeket a sterikező hatásukban. (R. Stodel: Deutsche med. Wochenschrift, 1914, 2288. oldal.) Alkalmazták a Heyden-féle collargolt 4 cm3-es adagban 0,24 gr. összezüsttartalommal, a Zebegényi-féle arg. kolloidalet in ampullis, a helyi egyet, gyógyszertárban lege artis előállított 1%°S arg. kolloidale-oldatot. Legszívesebben és legnagyobb sikerrel az eredeti csomagolásban levő Heyden-féle collargolt alkalmazták. Az utolsó esetekben jó szolgálatot tett az arg. kolloldalenak 1. a. készített oldata. (5—10 cm 3.) Minthogy azonban e suspensiókra az instabilitás jellemző, azért lehetőleg az eredeti készítményt ajánljuk. Sajátságosnak látszik ez esetekre majdnem kivétel nélkül, hogy az injectio után körülbelül egy órával 05—1 —15° Celsius-sal felemelkedik s néha így marad a hőmérséklet 4—6, sőt több órán át is, majd successive lytikusan leszáll, más esetekben pedig a deservescálás lépcsőzetes,, vagy kisebb-nagyobb ingadozásokat mutat és 24—48, sőt 72 órára terjed ki. A hőmérséknek collargolra való emelkedését, mint typusos reactiót a javulás szempontjából kedvezően ítélhetjük meg. Bogen (Jahrbuch für Kinderheilkunde, 1917, 85.) ezt a javulás biztos zálogának tartja. Hogy ezt itt esetleg elzárt kóros góczok gyors szétesése tételezi fel, vagy a széteső bacteriumok endotoxinjainak hatásából volna magyarázható, vagy pedig a szervezet túlérzékenységi, anaphylaktoid visszahatásáról volna szó, a gyógyszerre nézve mind olyan kérdések, melyeknek felvétele már a salvarsan-kezelésnél felmerült és amelyeknek megválaszolására az eddigi tapasztalataink alapján nem tartjuk magunkat jogosultnak. Csak az úgynevezett vízhibáról nem lehet szó, mert ez a hőemelkedés a Heyden-féle eredeti csomagolású collargol után is rendszerint beállt, ahol a frissen destillált víz hermetice kerül az ampullákba. Még egyet szükséges kiemelnünk, azt tudniillik, hogy mi egy kivételével eseteinkben csak egy ízben végeztünk injectiót, mégpedig elsősorban a rendelkezésünkre álló gyógyszer hiánya miatt. Egy az első injectio után refractaernek látszott eset a második injectio után teljes gyógyulást mutatott. Ilyen esetekben ajánljuk ezért a másod-, sőt esetleg harmadnaponként végzett injectiót. Továbbá igen fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy 6 tüdőgyuladással komplikált esetből kettő 24 órán belül, kettő az injectio után harmadnap, ismét kettő azután negyednap lett láztalan és jelenleg reconvaleskál, összesen 42 súlyos esetben alkalmazott collargol-kezelésről számolunk be azzal a megjegyzéssel, hogy azóta már ismét új és új esetekben állandóan feltűnő kedvező eredménynyel használtuk ezt azt eljárást. Ezek közül csak 6 eset mutatkozott az egyszerű intravénás befecskendezésre refractaernek. Az utóbbiak közül az egyik egy súlyos purulens bronchitisben szenvedő beteg, akin egy második injectio 48 órán belül teljes sikerre vezetett, másik ezek közül idősült maláriával, egy harmadik savós mellhártyagyuladással és a többi három eset talán legalább részben a befecskendéssel kapcsolatosan jelentkező helyi reactio miatt maradt lázas (egyiken a közérzet és a többi locális kórtünet javulása mellett), az utóbbi kettő közül az egyik a tünetek súlyosbodása mellett 3 napra az injectio után meghalt, a 6. esetben pedig az injectio után két napra a jobb alsó tüdőlebeny fölött tompulat volt kimutatható, a tüdőgyuladás physikai és egyéb tüneteivel. Tehát a maláriával komplikált esetet is beleszámítva, a collargollal való intravénás kezelés eredményre vezetett az eseteknek 85‘7°/0-ában (36 esetben, ezek közül 35-ben egyszeri injectióra). Eredménytelennek látszott 14 3%-ban (6 esetben a fent részletezett szövődmények mellett, ez utóbbiak közül csak egy esetben állt be utólagos complicatio). Tudatában annak, hogy ebben a kimutatásban csak súlyos esetek szerepelnek, irreálisnak tartanánk a fenti eredményeknek az általános halálozási statisztikával való összehasonlítását. Szembetűnő gyógykezelési eredménynek tartjuk továbbá azt a körülményt is, hogy a collargol eme súlyos esetek lefolyási időtartamát tetemesen megrövidítette, így a 36 esetben 20-ban 24 órán belül a collargolbefecskendezésre teljes láztalanság állott be, a közérzet javulásával, az objectív tünetek teljes eltűnésével vagy lényeges jobbulásával, ezek közül kettőben az influenza tüdőgyuladással volt szövődve. 12 esetben a betegek 48 órán belül lettek láztalanok és jelenleg reconvaleskálnak, a deferveskálás ebben az utóbbi csoportban nagy ingadozások után következett be. 4 esetben pedig 72 órán belül történt a deserveskálás. Mind a 4 esetben az influenza tüdőgyuladással volt szövődve. A deserveskálás után egy-két nap múlva a physikális és egyéb klinikai tünetek teljesen eltűntek. Öszszesen 3 esetben mutatkozott a befecskendésre erős helyi reactio, amely a betegeknek hőmérsékletét és közérzetét lényegesen befolyásolta. A helyi reactio elkerülésére szükséges a vena cubitalis szúrt sebét jodtincturás tamponnal a tű visszahúzása után azonnal lenyomni, nehogy a visszafolyó vérrel concentráltan kiáramló kolloidezüst-oldat a könyökhajlat laza szövetében szétterjedjen. A collargolra való visszahatásról kivonatosan néhány typust közlünk, a lefolyásban különösen a lázmenetet emelve ki mint indikátort, megjegyezve, hogy a többi kórtünet a lázzal coordináltan viselkedett. /. Pulmonalis és gastrointestinalis alak. 1. M. L., 32 éves 21. gy. ezredbeli honvéd felvétetett október 17.-én. Vizsgálatkor bemondása szerint 2 nap óta lázas beteg, arcra duzzadt, 599