Orvosi Hetilap, 1919. május (63. évfolyam, 18-21. szám)
1919-05-04 / 18. szám
1919. 18. sz. ORVOSI : — • — HETILAP szert, hogy egy kézfogással és nyomás kifejtésével a retro- és paracoccalis tájat egy pillanat alatt beállíthatjuk. Ezt egy esetben sem engedem el, akárcsak a lép megtekintését a thorax és az abdomen átvilágításakor. Másodperczek árán az igen csekély fáradozás bőven kárpótolva van, ha szép appendixképet találunk. A compressor, amelyet a féregnyúlvány vizsgálatakor használok, az általam szerkesztett compressiós exponator. Ez egy, a secundaer sugarak kiküszöbölésére és nyomáskifejtésre szolgáló tubusból (Bucky-effectus), továbbá a hozzáépített vizsgálóernyőből, casettából és a casettába betolható erősítő ernyővel felszerelt lemeztartóból áll. A vizsgálandó testrész, nem mint rendesen, a tubus és a lemez közé kerül, hanem a két utóbbi egymással szilárdan összefügve, a vizsgálandó testrész elé jut. Az eszköz tehát egyetlen a maga nemében, már csak azért is, mert a már régebben bevált conusos compressort felvételi czélokra is alkalmassá teszi. Használatakor a hátulsó diaphragmát is igénybe veszem. A felvétel az átvilágítás controlljával történik. Egy ülésben, az átvilágítással egy időben, ugyanazon Röntgen- vagy még inkább Lilienfeld- csővel, vagyis kemény fénnyel készítem az appendix-képeket. Ezek rendesen pillanatfelvételek. Regressiv elváltozások retinalis gliomában.* Irta: Rados Endre dr. Számtalan esetben figyelték meg a szemgolyó regressiv folyamatait, illetőleg zsugorodását gliomák kapcsán, hogy csak Wieden, Grand, Schmidt-Rimpier, Gradle, Wagenmann, Knieper, de Kleyn, Lindenfeld közleményeit említsem, kik a zsugorodó szemben regressiv elváltozásokat írnak le. Purtscher újabban azt a nézetet vallja, hogy a látó szemben előfordulnak regressiv folyamatok s így kivételesen spontán gyógyulás következhetik be retina-glioma esetén. Már rég ismertetés, hogy egészen kicsi, cseresznyemagmekkoraságú gliomában különböző regressiv folyamatok vannak jelen. Wintersteiner ezt úgy magyarázza, hogy a retina gliomája kezdetben lassan növekszik, csak a későbbi stádiumot jellemzi a gyors növekedés, így a daganat nagyságából nem következtethetünk annak korára. A regressiv elváltozások részben a daganat szövetében, részben a daganat érfajzatában találhatók. Az előbbi elváltozásokra vonatkozólag az egyes szerzők véleménye nem teljesen egyező. Hogy csak a nagyobb idevonatkozó dolgozatokat említsem, Gama Pinto a regressiv elváltozásokat a következő 4 csoporba osztja be: elmeszesedés (Robin), elzsírosodás (Virchow), pigmentlerakodás (Knapp) és elsajtosodás (Hirschberg). E szerző szerint az elmeszesedés és pigmentlerakodás nem valódi regressiv elváltozás, mert mész és pigment csak az elváltozásán sejtek közé rakódik le, az elmeszesedett részek változatlan glioma-szövetből állanak, ahol esetleg csak a sejtek életképessége szenvedett alteratiót. A zsíros degeneratiónál finom zsírszemcsék mutatkoznak peripheriásan, a zsíros degeneratio és elsajtosodás csak különböző fokozatai az elváltozásnak, Wintersteiner megkülönböztet nekrosist (coagulatio, elsajtosodás, colliquatio, mumificatio és gangraena), zsíros elfajulást, elmeszesedést, hyalin-elfajulást és végül haemochromatosist. Nekrosisnál, illetőleg elzsírosodásnál a magnak egy része elszíntelenedik, a chromatin támasztó anyaga egyes helyeken összetömörül s egyidejűleg a sejtprotoplasmában megjelenik a zsíros degeneratio. Néha cholesterin-kristályok jelentkeznek. Wintersteiner az elmeszesedést a nekrotikus és elzsírosodott részek másodlagos degeneratiójának tartja, hyalin-, illetőleg colloid-lerakódást csak elszórtan figyelt meg. Leber azt tartja, hogy necrosis az erektől távoleső helyeken jelentkezik, miáltal alveolaris külső fejlődhetik. Ő megkülönböztet zsíros degeneratio thholesterinkristály-lerakódással, elmeszesedést a necrosisos daganatrészletekben, mely az ereket is érheti, azonkívül mucinos elfajulást. Az elváltozások másik csoportja az érfajzatot érinti, mit Gama Pintogliománál állandónak és charakteristikusnak tart. Az ő eseteiben azonban a szétesett anyag nem volt azonos a colloid-állománnyal, hanem szerinte a hyalin későbbi modifikált stádiuma volt. Az ő vizsgálatai előtt Baumgarten hangsúlyozta először, hogy az erek megvastagodott, üvegszerűen áttetsző hüvelylyel vannak körülvéve, melyen negatív az amyloid reactio. Wintersteiner a daganat ereiben végbemenő degeneratiót felosztja üvegszerű degeneratióra, elmeszesedésre, thrombosisra és az egész érfalzat nekrosisára, amellett hangsúlyozza, hogy némely esetben az érfalzat hyalin elfajulása különösen kifejezett és a legapróbb erekben is jelen van Leber megkülönbözteti az erek sclerosisát, ellentétben a hyalin-elfajulással, hol az érfalzatot vastag, fibrillaris, eosinnal festődő réteg alkotja, hol éppen a rostos anyag vastagságáról van feltételezve az érfalzat sclerosisának homogén képe. Későbbi stádiumban az adventitia megvastagodása folytán érvastagodások jönnek létre, melyek szűkülethez, illetőleg lumenelzáródáshoz vezetnek, utoljára nekrotizálódik a falzat. Az érfalzat elmeszesedése, különösen a capillarisokban, ép, nem degenerált ereken is jelentkezhet. Mint már fentebb említettem, a degeneratio különféle formái állandóan előfordulnak gliomákban. A degeneratiók egyes fokozatait azonban az említett szerzők anélkül ismertették, hogy kiemelték volna, hogy a különböző degeneratiós termékek egymással okozati összefüggésben állanak, hogy egy degeneratio tulajdonképpen csak előzetes stádiuma egy a degeneratiós sorozatban következő elfajulásnak, hogy az elfajulások egész skálát alkotnak, melynek az egyes degeneratiós stádiumok csupán alkotó részei és pontosan követhető az egymásba való átmenet, mely végül cystosus üregek létesítésére vezet. Ezen fokozatok minden gliomában megfigyelhetők, különösen kifejezetten láttam egy esetben, hol a glioma retinae 35 évig állott fenn, egy extrabulbaris csomó is volt s a legkülönfélébb degeneratiók voltak láthatók. A beteg 38 éves, szeme 3 éves kora óta volt zsugorodott, de teljesen izgalommentes maradt. Egy idő óta fájdalmas, fényérzés nincs. Csak az enucleatio után derült ki, hogy a phthisikus szemben glioma retinae regressiv elváltozása van jelen, amiben a látóideg is részt vesz s egy extrabulbaris csomó is találtatott. Mellőzve a szem pontos leírását, csak a degeneratiós jelenségekre leszünk tekintettel, mivel ez az eset klassikus példája az egyes degeneratiós stádiumok egymásutániságának. A szem belseje ki van töltve egy szétesett tömeggel, melyben a szem egyes hártyái (érhártya, ideghártya) nem ismerhetők fel. Helyenként láthatók erek, typusos gliomaburokkal körülvéve, melyben a sejtek még felismerhetők. Az extrabulbaris csomóban több még nem degenerált részlet van, azért a glioma-structura itt inkább felismerhető. Minthogy felmetszéskor a szemben tömeges csontszerű állományt találtunk, ezért szükségesnek tartottam a beágyazás előtt a dekalcinálást. A regressiv elváltozások vérzés, oedema, továbbá hyalin- és lipoid-elfajulás, mész-, illetőleg pigmentlerakódás alakjában jelentkeznek s végeredményben kis, mikroskopos cystás képletek keletkeznek, melyek helyenként egymásba folyva nagyobb cystácskák létesülésére vezetnek. A hyalin-degeneratio nemcsak a daganat tömegében, hanem az érfalzatban és az érfalzat körül is kiterjedten előfordul. A kisebb erek hyalinburkában a hyalin characteristikus festési tulajdonságain kívül a fibrinreactiót is megkapjuk. Ezzel ellentétben a daganatszövetben a hyalin helyenként a serosus oedemába átmenő és mint hyalin alig mutatható ki festési eljárásokkal. Más szóval: a primaer, a legrégibb elváltozás az érfajzatot éri, magában a daganatban a daganat . Eine einfache Aufnahmetechnik zur Röntgenuntersuchung der Baucheingeweide von Dr. A. Henszelman. Berliner klin Wochenschrift, 1914, 44 szám. *Az 1918. évi hcidclbergi szemészgyűlésen tartott előadás. 199