Orvosi Hetilap, 1921. február (65. évfolyam, 6-9. szám)
1921-02-06 / 6. szám
44 ORVOSI HETILAP 1921. 6. sz. alakúak lesznek a szerint, hogy lap szerint vagy más irányban találta a metszésnél a kés. Első esetben szolid halmazok (1 a ábra), sejtes csapok, a másik esetben mirigylumen (1 b ábra) átmetszéséhez hasonló (ahol a lument egy zsírsejt alkotja) alakulatok keletkeznek. A sejtek nagysága különböző, de igen nagy különbségek nincsenek, (kb. 16—20 fi2 átmérőjűek). Az egyes sejtek alakja, éppenúgy, mint a szigeteké is, az elhelyezkedéstől függ, többnyire szabálytalan négyszögűek vagy sokszögűek, sokszor keskenyek és nyúlványosoknak látszanak; nyilván akkor, ha a zsírsejtek közé szorult sejtcsoportot a határoló zsírsejtek felületére ferdén vagy merőlegesen metszettük. A sejtek protoplasmája látszólag egyenletesen finoman szemcsés, helyesebben nagyon finom egyenletes rácsozathoz hasonlít, amelyben világosabb és sötétebb részletek váltakoznak (waabige Struktur). Egyéb szemcsék vagy vacuolák nem láthatók. A magvak többnyire a sejt közepében foglalnak helyet, nagyságuk 4 és 7 m közt váltakozik, gömbölyű vagy ovalis alakúak; a kisebbek többnyire egyenletesen sötétebbre festődnek, a nagyobbak világosabbak, kifejezettebb chromatin-struktúrával. Oszlási alakokat nem láttam, de degeneratiós jelenségek sincsenek. Sorozatok tanulmányozásából kiderül, hogy ezek a sejtszigetek helyenkint vékonyfalú erekkel, hajszálerekkel függnek össze, a sejtgerendák az erek falát alkotó sejtekbe folytatódnak. Máskor látszólag tömör szigetekben a sejtek között fehér vérsejtek láthatók, ami szintén a mellett szól, hogy a leírt sejthalmazoknak erekhez vagy erek újjáképződéséhez valami közük van. Kevésbbé valószínű az, hogy a sejtszigetek zsírszövet-szaporodás jelei volnának. E mellett csupán az az adat volna értékesíthető, hogy ilyen sejtet néha egymagában a zsírszövetben is lehet találni. A zsírszövethez hasonlóan a szemizmokban (nem mindegyik izomban egyformán) is sok a kötőszövet (2. ábra). Nemcsak az izom kötőszövetes tokja s az ebből eredő, az izmokat kisebb kötegekre osztó sövények állnak vaskos kötőszövetből, hanem az egyes izomkötegeken belül is találunk helyenkint kötőszövetes szigeteket, amelyek oly módon keletkeztek, hogy több (kb. 810) izomrostot magában foglaló izomköteg sejtszegény, durván rostos kötőszövetté alakult át, amelyben esetleg még néhány az átlagnál kisebb átmérőjű, a kötőszövettől pánczélszerűen körülvett izomrost látható (3. ábra). Más kötegek csak részben alakultak, át, az izomrostok még nem pusztultak el, de kötőszövetes gyűrűktől övezettek és sorvadtak. A kötőszövet az elpusztult izomrostokat helyettesíti, ami azzal bizonyítható, hogy a kötőszövetes szigetek nem mindig állanak egynemű tömör szövetből, hanem nagyon gyakran az egyes izomrostoknak körülbelül megfelelő kaliberű kötőszövetes korongok láthatók. A kötőszövet általában nagyon sejtszegény, gyuladásos jelenségek hiányoznak; fibroblastok, plasmasejtek és gömbsejtek e helyeken nincsenek. A különböző átmérőjű izomrostokon a fibrillumok átmetszete általában jól látszik, csak kevés olyan rost van, amelynek contractilis állománya a harántmetszeten egyneműnek látszik és többnyire világosabban festődő sarkoplasma-réteggel van körülvéve. Az egynemű rostok néha rendkívül vékonyak (5—6 (a). Ritkán találjuk ebben az esetben a rostos állománynak több kerek átmetszetű köteggé való oszlását. Egy másik jelenség a fibrillaris állomány fellazulása vagy eltűnése, amely abban nyilvánul, hogy rendes kaliberű vagy megduzzadt rost főképpen plasmából áll, benne esetleg néhány rostocska-átmetszet látszik, amelyek gyakran vékony szálak útján a sarkolemmával vannak összefüggésben. Találunk olyan rostátmetszetet is, amely tisztán sarkoplasmából áll. Hogy ezek izomrosthoz tartoznak, azt sorozatok tanulmányozásával bizonyíthatjuk, amennyiben a rost folytatásában sokszor ismét megjelennek gyér számban a fibrillumok. Az ilyen csupán sarkoplasmából álló rostokban rendesen több a mag, sokszor az egész harántmetszetet kitölti az egymás mellett fekvő sötétre festődő magvak halmaza. A magvak megszaporodása a kötőszövetes átalakulásban levő részletekben látható leginkább, a fibrillumok fellazulása vagy eltűnése is elég gyakran megvan e helyeken. Feltűnő lelet gömbsejtes góczok jelenléte az izomzatban. A góczok nagysága változó, sorozatosan felmetszett balold. rect. inf.-ban pl. a nagyobb gömbsejtes góczok kiterjedése 130 X 280 g.. A beszűrődés többnyire perivascularis, néha az izom zsírszövetében vagy az izom tokja alatt helyezkedik el. Ahol az izomrostok között van a gócz, nem feszíti szét az izomrostokat, hanem azokat sértetlenül hagyva, az izomrostok közötti köröket tölti ki. A góczokben levő izomrostokban nem gyakoribbak a fent leírt elváltozások, mint másokban. A sejtek kicsinyek, protoplasma nem látszik, az erősen festődő gömbölyű mag lymphocyta magvának felel meg. Gömbsejtes góczokat az összes szemizmokban találtam, legkevesebb volt a m. levator palpebrae sup.-ban. Az izmoknak zsírral való átszövése aránylag nem nagyfokú. II. eset: E. J.-né, 42 éves, napszámos neje. A Szent István-kórházban (Telepy-utczai fiókkórház) feküdt 1913 január 17.-étől február 6.-áig. Strumája már régen van, állítólag 1/a év óta nő. Erős szívdobogása van. Status praesens : Kifejezett exophthalmus és Graefe-tünet Ökölnyi struma, amely mindkét oldalra körülbelül egyformán terjed ki. A szívtompulat nem nagyobb, a szívhangok tiszták. Pulsus szapora, telt, rythmusos. A vizeletben kevés geny. Gynaekologiai lelet: egyszerű retroflexio fixata uteri. Műtét: Mindkétoldali art. thyreoidea sup. és inf. lekötése után mindegyik lebenyből egy-egy félökölnyi darabot kimetszettek. Február 2 Görög |j betű (ajr. -o ■ 0 001 mm). 5. Szapora pulsus, délután soporosus. Február 6.-án délelőtt 1/410 órakor meghalt. Bonczolási diagnosis (bonczolta Entz tanár). Bronchopneumonia extensa lobi inf. pulmonis sinistri. Bronchitis catarrhalis diffusa. Synechia pulmonis dextri totius. Thymus persistens (féltenyérnyi). Struma nodosa colloides lat. sin. Exstirpatio lobi dextri glandulae thyreoideae et resectio lobi sinistri partialis. (Morb. Basedow.) A szív középnagy. Tuberculosisnak semmi nyoma. Szövettani vizsgálat. Sorozatos harántmetszetek a jobboldali retrobulb. szövetből, a baloldali rect. inf.-ból és a a baloldali rect. sup. és levator palp. sup-ból. A retrobulbaris zsírszövetben lényeges elváltozást nem találtam. Az izomrostok kaliberében nagyjában a rendesnek megfelelő különbségek. Nagy átmérőjűek a rostok különösen ott, ahol az idegrostok betérnek, ahol a rostos állomány rendesen sarkoplasma-réteggel van körülvéve. A nagyon vékony rostok, amelyeknek contractilis állománya egészen egynemű, nyilván atrophiásak. Gyakran látni olyan rostot, amelyben a fibrillaris állomány több (2—6 s több) kerek átmetszetű kötegre oszlott, amelyeken belül az egyes fibrillumok többnyire nem ismerhetők fel úgy, mint a rendes rostokban. Egyik-másik rostban hézagok, illetve vacuolák láthatók, ami hydropsos elváltozás tünete lehet. Nagyobb számban látunk olyan rostokat, amelyek rendesen erősen duzzadtak, rostos állományuk kisebb vagy nagyobb mértékben fellazult. Olyan rostok is vannak, amelyek tisztán sarkúplasmából állanak, amelyekben esetleg még szemcsék vagy finom szabálytalan hálózat alakjában látszanak a fibrillumok maradványai. A tisztán plasmából álló rostokban egyik-másik átmetszetben sok a mag, szabálytalan halmazban, koszorú alakban vagy óriássejtre emlékeztető elrendeződésben. Az izomzat zsírszövettel mérsékelten átszőtt. A közti szövet általában sejtdúsabb, mint normális viszonyok közt. Két jelenség tűnik fel leginkább : az izomzatnak elszórtan (nem egyenletesen az összes izmokra kiterjedő és nem sűrű góczokban) mutatkozó kötőszövetes átalakulása és az aránylag igen nagyfokúnak mondható góczos sejtes beszűrődés. A kötőszövetképződés részben hasonló az előző esetben leírthoz, az izomrostkötegeket mintegy helyettesíti a kötőszövet, vastag kötőszöveti lemezek alakjában veszi körül a nagyobbrészt elvékonyodott, több magvat tartalmazó izomrostokat. A kötőszövetes góczok nagyobb része nem olyan sejtszegény, mint az előző esetben; gömbsejtekben, különböző nagyságú plasmasejtekben, orsóalakú magvakban eléggé bővelkednek. Magdús rostokat e részletekben aránylag sokkal nagyobb mennyiségben találunk, mint egyebütt. Ezen tulajdonságaik miatt némileg emlékeztetnek gyuladásos góczokra. A leírt góczok sokszor az izom külső rétegében vannak, néha az a látszat, mintha kívülről terjednének befelé. Jól látható ez a bal m. redt. sup. metszeteiben (4. ábra). A m. lev. palp. sup. felé eső felszínén nagy érkörüli, kevés plasmasejtet is tartalmazó gömbsejtes gócz van, amelynek szomszédságában eléggé nagy kiterjedésben az izomkötegek kötőszövetesen átalakultak; egy kisebb részletben izomrost egyáltalában nem látható, egyebütt pedig a gócz területén az izomrostok szintén megfogyatkoztak és rendkívüli módon elvékonyodottak, akár 60-nál is kisebb átmérőjűek. A kötőszövetben mérsékelt számban vannak orsó- vagy ovális alakú kötőszövetmagvak. A gócznak az izomzat felé eső határán elszórtan vagy sűrűbb csoportokban plasmasejtek. A sejtes góczok ez esetben oly nagyok, hogy egyesek a metszetekben már szabad szemmel láthatók. A legnagyobbak akár 300—400 g nagyságúak harántmetszeteken. Nem elvétve találjuk, hanem azon metszetekben, amelyek az izmok közepe felé közelednek, egy-egy izomban (kivéve a lev. palp.-ot) egy harántmetszeten akár 5—6 szabálytalan alakú gócz is látszik (5. ábra). A sűrűn egymás mellett fekvő sejtek elrendeződése többnyire elkörüli. A góczok egy része az izom interstitialis zsírszövetében foglal helyet. Az izomzatban levő góczok az izomrostokat alig feszítik szét, nem alapítják össze, egyszerűen a rostok közti köröket töltik ki a sejtek. Éppen a góczokon keresztülfutó izomrostokon ritkán vannak elváltozások. Az is ritkaság, hogy (mint fent leírtam) sejtes gócz kötőszövetes részlettel legyen összefüggésben. Egyes góczok kizárólag körülbelül egyforma apró gömbsejtekből állanak, amelyeknek plasmája úgyszólván nere is látható, magva egyenletesen sötétre festődik. A legtöbb góczban azonban váltakozó mennyiségben vannak nagyobb sejtek is, amelyek morphologiailag (kissé excentrikus fekvésű, külső* chromatin-struktúrával bíró mag, magkörüli világosabb udvar, basophil plasma) plasmasejteknek felelnek meg. Ezek inkább a góczok szélén szoktak elhelyezkedni, ahonnan gyakran nyúlványszerű csoportok alakjában az izomrostok közé még tovaterjednek (6. ábra). Plasmasejtes szigeteket, tehát plasmasejtes beszűrődést, olyan helyeken is látni, ahol infiltratiós góczok nincsenek, részben izomrostok között (7. ábra), máskor az izomközti vagy az izom melletti zsírszövetben. Egy ilyen, majdnem tisztán plasmasejtes érkörüli infiltratio látható a 8. ábrán. A retrobulbaris zsírszövetben az izmoktól távolabb sem gömbsejtes, sem plasmasejtes infiltratio nincsen. Hosszanti metszetek. (Baloldali obliqu. sup.) Itt-ott izomrostok, amelyekben a fibrillumok teljesen eltűntek, az izomrostok egyenetlen, helyenkint megvastagodott, másutt elvékonyodott tömlőt alkotnak, amelyben a plasmában különböző nagyságú és rendetlen alakú szemcsék és rögök vannak, amelyek hasonlóképpen festődnek, mint a contractilis állomány. Más rostok világosabb, kissé szemcsézett plasmájában elszórtan nagyobb rögök és szabálytalan vékony fonalú hálózat. Az elváltozott rostok magvai többnyire zsugorodottak. Egy és ugyanazon izomrostban váltakozhatnak ilyen részletek