Orvosi Hetilap, 1921. május (65. évfolyam, 18-22. szám)

1921-05-08 / 19. szám

1921. 19. sz. ORVOSI HETILAP tovább sülyed, akár be a lágyékcsatornába. Az ilyen ovariu­­mok majdnem mindig nagyobbak a rendesnél s bennük igen gyakran lehet haemorrhagiákat, vércystákat, cystás degenera­­tiót találni. Gebhard a sérvzsákban elhelyezkedett petefészkek ezen nagyság- és structurabeli elváltozásait vérkeringési zava­rok és azon insultusok következményeinek tartja, melyeknek az ilyen kevéssé védett helyen fekvő szerv folytonosan ki van téve. Hogy rosszindulatú daganatok kiindulási helyét igen gyakran alkotja az ilyen dystopiás ovarium, azt többen bi­zonyítják. Amis anomalus vaginalis. Aplasia recti. Míg az elsorolt fejlődési rendellenességek okát a vesék ascensusának elmaradásában megtalálhatjuk, mert a mélyen maradt vesék megakadályozták a Müller-vezeték felső részének továbbfejlődését (uterus és tubák hiánya), a minek a következménye azután az ovariumok descensusa a lágyék­csatornába, addig a rectum caudalis részének ki nem fejlő­dése s annak a hüvelybe való beszájadzása a mai fejlődés­tani ismereteink szerint nem vezethető le a vesék rendellenes helyen történt visszamaradásából, vagy ennek valamelyik fentebbi következményéből. Pedig az a tapasztalat, hogy a végbél és a húgy­ ivarszervi fejlődési rendellenességek gyak­ran fordulnak elő egymás mellett, mégis a kettőnek valami­lyen összefüggésére enged következtetni. Schulz­nak 12 kettős hüvelylyel és uterus septussal kombinált, Massari­na M.13 patkóalakú vesével együtt talált vaginalis anus esetében, úgy­szintén a Bucura 14 által leírt uterus rudimentariussal és vagina rudimentaria solidával kombinált vestibularis anus esetben és még több más hasonló combinatiójánál a húgy­ivarszerv­­végbél-fejlődési rendellenességeknek azok okát nem lehet egyszerűen a septum rectourogenitale hiányos fejlődésére visszavezetni, mert ha az­ok csak ebben rejlenek, akkor miért nem fejlődött ki a proctodaeum, a végbél azon része, mely nem cranial felől caudal felé fejlődik, hanem az ektodermá­­nak kívülről, a fissura ani transversából való betüremkedése által keletkezik. Az azonban bizonyos, hogy ez a fejlődési rendellenesség is a fejlődésnek egészen korai idejéből szár­mazik, körülbelül abból az időből, a­melyből a vesék fejlő­désbeli rendellenessége. Esetünknek és fentebbi megbeszélésének tanulságai: 1. Ha valamilyen húgy­ ivarszervi vagy végbélfejlődési rendellenességet diagnoszálunk, legyünk elkészülve ugyanazon egyénen ezenkívül még más, kombinált vizsgálattal talán biz­tosan meg nem állapítható fejlődési rendellenességekre is. Különösen fontos ez abban az esetben, ha a fentebbi szer­veken valamilyen műtéti beavatkozást akarunk végezni, mert ha nem tájékozódunk kellőképpen az összes fennálló fejlő­dési rendellenességekről, megtörténhetik, hogy például a betegnek egyetlen veséjét is eltávolítjuk, a­mint már több ilyen esetet közöltek is. 2. A­nélkül, hogy az ovariumok teljes aplasiájának lehete­tőségét kétségbe vonnánk, mégis ajánlatos az ovariumok hiánya diagnosissal elővigyázatosnak lenni, ha az csak élőben, kombinált vizsgálattal állapíttatott meg. 3. A genitalok fejlődési rendellenességeinek primaer okát nem mindig a Müller- és Wolff-vezetékek abnor­­mitásában kell keresni, mert ilyenül a vesék dystopiája is szerepelhet. Irodalom. 1 Weibel: Monatschrift f. Geb. u. Gyn. XXXI., 197. — 1 Chrobak-Rosthorn : Die Erkrankungen der weibl. Geschlechtsorgane. — 8Bayer: Entwickelungsgeschichte des weibl. Genitalapparates. — 4 Aschoff: Pathologische Anatomie. — 5 Gebhard: Pathologische Ana­tomie der weibl. Sexualorgane. — 6 KoUmann: Entwickelungsgeschichte. — 7 Kussmaul: Von dem Mangel, der Verkümmerung u. Verdoppelung der Gebärmutter. — 8 Daniel: Monatschrift f. Geb. u. Gyn. XX. — 3 Vromén: Ref.: Zentralblatt f. Gyn. 1913, 109. — 10 Giles: Ref.: Zentral­blatt f. Gyn. 1912, 320. - » Werth: Archiv f. Gyn. 1877. — TMSchulz: Ref.: Zentralblatt f. Gyn. 1912, 1282. — 13 Massari: Wiener med. Wochenschrift, 1879, 33. sz. — 14 Bucura: Wiener kl. Wochenschrift, 1906, 33. sz. — 15Samson: Ref.: Zentralblatt f. Gyn. 1920, 30. sz. 169 Közlemény a budapesti kir. magy. tudományegyetem III. sz. bel­klinikájáról. (Igazgató: Báró Korányi Sándor dr., egyet. nyilv. r. tanár.) A tüdőgangraena salvarsankezeléséről. Irta: ifj. Molnár Béla dr., klinikai gyakornok. A tüdőgangraena gyógyításának eredményei a legújabb időkig nagyon szomorúak voltak. A berlini kórházakban 1897-től 1900-ig belorvosilag kezelt 133 tüdőgangraenás beteg közül csak 7­5% gyógyult és 64,6% halt meg. Kissling 120 operált betege közül (Lenhartz osztálya) meghalt 40 8%, illetve a pneumotomia helyes kivitele mellett 26‘80­0- Az újabban aján­lott eljárások (gomenol-olaj intrabronchialis befecskendezése, menthol-eucalyptol izomba fecskendezése) is kevéssé javítottak ezeken az eredményeken. Legújabban a salvarsant ajánlották a gangraena kezelésére. Alkalmazásának gondolata Brauer klinikájáról, Becker-ről­­ származik. Gross volt az első, a­ki eredményeit közölte. Előbb 6, majd még 3 esetet kezelt s ezek közül 6 meggyógyult, 2 javult, 1 meghalt. Egyik eseté­ben egy 8—15 cm. átmérőjű caverna 3 neosalvarsan-befecs­­kendezés (C 45) hatása alatt 2 hónapon belül begyógyult. Utána Strauss írt le egy menthol-eucalyptol és neosalvarian együttes alkalmazására gyorsan gyógyult esetet. Stepp 3 eset­ben jó, egyben kevés eredményt, Becher egy esetben lénye­ges javulást, Reichmann egy esetben gyors gyógyulást, Weiss egy esetben gyógyulást ért el, 3 esetben azonban hatástalan volt a kezelés, Alsberg pedig 1 hatásos és 1 hatástalan ered­ményt közölt. Néha már az első salvarian-injectio után el­múlik a láz, megszűnik a köpet kűzössége, feltűnően csök­ken a köpet mennyisége, megjavul a beteg általános állapota, máskor csak 3—4, vagy még több befecskendezés után indul meg a javulás. A használt adag 0 30—0­60 gr. neosalvarsan 1 — 1 befecskendezésre. Gross és Stepp szerint az acut esetek alkalmasabbnak látszanak a salvarsan-kezelésre. Eredményeink igazolják az irodalmi adatokat. Két ese­tünkben 1—2 hét óta állott fenn a folyamat, mindkettő fel­tűnő gyorsan meggyógyult. A meglepően sikeres gyógyítás illusztrálására röviden megemlítem kórtörténeti adataikat. A. J. aethernarcosisban végzett has­műtét után 5 nappal lázas lett, köhögni kezdett, mind több és több köpetett ürített s egy héttel utóbb köpete bűzössé vált. A beteget 38—39° közötti lázzal, napi 100 cm3 körüli mennyiségű, állás után 3 rétegben elhelyeződő, sok rugalmas rostot tartalmazó köpettel helyezték át hozzánk az I. számú sebészeti klinikáról. A jobb alsó tüdőlebenyben Röntgen-felvétellel gyermektenyérnyi üreg volt kimutatható. 0'45 gr. neosalvarian vénába fecskendezése után 3 órával a beteg hőmérséke borzongás közben 39°-ra emelkedik, de már néhány órával később a beteg láztalanná válik és állandóan az is marad. A­ köpet bűzössége csökken, mennyisége azonban változatlan marad. Öt nappal később 0-60 gr. neosalvarsan befecskendezése. Utána a köpet szagtalanná válik, mennyisége napról­­napra csökken, míg végre 10 nap múlva teljesen megszűnik a köpet­­ürítés. A gyógyulást a Röntgen-felvétel is igazolta. Az első injectio után 10 nappal a jobb tüdő alsó lebenyében már csak ötkoronásnyi, egye­netlen, csipkés szélű árnyék és ezen belül egy fillérnyi, kerek, világos terület volt látható. 18 napi kezelés után a beteg gyógyultan távozott. R. L. Sérvműtét után néhány nappal hőmérséklete 40°-ra emel­kedett, mellkasában fájdalmakat érzett, tele szájjal köpött igen bűzös, genyes köpetet, a­melynek napi mennyisége a féllitert is elérte. A nagyon lesoványodott beteget betegségének 8. napján helyezték át az I. számú sebészeti klinikáról igen súlyos állapotban, cyanosissal, 38—39°-os lázzal, 140-es, kishullámú pulsussal. Mindkét tüdeje felett az interscapularis tér közepétől lefelé tompult kopogtatási hang, hörgi légzés és csengő szörnyzörejek voltak hallhatók. Az általános állapot súlyosságára való tekintettel egy napig kámfor-coffein-morphin és intra­vénás digitális­ befecskendezéseket alkalmaztunk s másnap, a­mikor a beteg frissebbnek, erősebbnek látszott, pulsusa teltebbé vált, adtunk 0*45 gr. neosalvariant. Utána reactio nem volt, a cardiacumokat folytat­tuk. Állapota változatlanul igen súlyos, eszmélete időnként zavart volt s a salvarsan-injectio után két nappal collapsus is állt be. Oxygen­­belégzésekre, kámfor-, coffein-injectiókra kissé javult az állapot, úgy hogy elvégezhettük a Röntgen-átvilágítást, a­mely szerint „mind­két tüdőmező alsó kétharmada apró góczú, confluáló homálylyal borí­tott. Baloldalt a 3., illetve 5. borda elülső lefutásának magasságában mogyorónyi üregek­ (Elischer). Egyhetes időközökben még háromszor adtunk 045—0­45 gr. neosalvarsant. A második injectio után a beteg subfebrilissé, a harmadik után láztalanná vált. A köpet bűzössége és mennyisége fokozatosan csökkent, illetve megszűnt. A 3. injectio utáni Röntgen-lelet: „Mindkét alsó lebeny felett csökkent a góczos infiltratum, a felső tüdőmezők szabadnak látszanak. A jobb alsó tüdőmezőben mogyo­rónyi ürge.“ A 4. injectio után : „A tüdőmezők kisfokú hitus­ kiterjedtségen kívül tiszták.“ A beteg négyheti kezelés után gyógyultan hagyta el a klinikát.

Next