Orvosi Hetilap, 1921. december (65. évfolyam, 49-52. szám)
1921-12-04 / 49. szám
428 1921. 49. sz. ORVOSI HETILAP nem látjuk beigazolva Hallopean állítását, hogy a tüdőfolyamat lupusnál mindig enyhe lefolyású. Vizsgálat tárgyává tettük, hogy a bőrtuberculosis keletkezésének időpontja milyen befolyással van a tüdőfolyamat kifejlődésére. (Az adatok táblázatos közléséről technikai okok miatt le kellett mondanunk.) 52 ép tüdővel rendelkező esetben a bőrtuberculosis a 10. életév előtt kezdődött 14 esetben = 26'9°/0, míg 142 activ vagy inactív tüdőfolyamattal bíró esetben a bőrtuberculosis a 10. életév előtt kezdődött 45 esetben = 31 %• A 10 éves kor előtt kezdődött bőrtuberculosis-esetekben ép tüdővel bírt 14 = 237, míg a 10. életév után kezdődött esetekben ép tüdővel bírt 38 =*= 28 1%, tehát a fiatal korban kezdődött bőrtuberculosis mellett a tüdőcomplicatio gyakoribb, mint a későbbi életévekben keletkezett bőrtuberculosis mellett. Ami a lupus vulgaris localisatióját illeti, adataink teljesen egyeznek a már Jadasson által említett megfigyeléssel, hogy a nyálkahártyák lupusa mellett gyakoribbak a tüdőcomplicatiók. Tisztán a bőrre lokalizált lupus mellett 71 5%-ban, a bőrre és a nyálkahártyára lokalizált lupus mellett 83-8%-ban találtatott tüdőcomplicatio. Mindezeknek a számoknak azonban a pusztán statisztikainál nagyobb értéket kell tulajdonítanunk, mert értékesíthetjük azokat 1. a bőrtuberculosisok pathologiájában és 2. az E. Hoffmann által újabban felvetett esophylaxia kérdésében. Lewandowsky hívta fel a figyelmet az analógiára, amely a bőrtuberculosis és a tengerimalacz bőrén ejtett tuberculosus fertőzés lefolyása közt fennáll. Kodimir még 1891-ben végzett kísérletei szerint ugyanis, ha egészséges tengerimalacz bőrébe gümőbacillust juttatunk, a folyamat inkább banális gyuladás és szétesés képét mutatja, hol gümőbacillust bőségesen találunk, ellenben typusos tuberculumot csak rövid ideig, s a tuberculum a fekélyképződés szakában — a fertőzés utáni 3—4. héten — ismét gyuladásos szövetnek adja át helyét. Ha ellenben már legalább 4 hét előtt gümőkórral fertőzött tengerimalacz bőrébe juttatunk gümőbacillust, 2—3 hét alatt typusos tuberculum fejlődik. Ez analógia szerint tehát a lupus vulgaris, scrophyloderma, tuberculosis verrucosa cutis, a tuberculidok csoportja mind superinfectio; a szervezetet valamilyen régebbi infectio allergiássá tette és ennek az allergiás szervezetnek a bőre reagál az odajutó gümőbacillussal szemben typusos szövettermeléssel, melylyel, mint azt Kyrie kiemelte, az immun szervezet reagálni tud, míg a védtelen szervezet az odajutott kórokozó ellen banális gyuladás formájában védekezik. Mindamellett Lewandowsky részben az említett szerzők, részben Orth-nak és Lubarsch-nak a Naegeliéivel — aki szerint az emberek 99%-ában mutatható ki gümőkóros fertőzés — ellentétes bonczolás adatai nyomán tagadja, hogy az előbb említett bőrtuberculosisokat minden esetben specifikus tüdőfolyamat előzné meg. Adataink a 75%-os tüdőcomplicatióval a mellett szólnak, hogy ez a gyakori tüdőcomplicatio lehet az, ami a bőrtuberculosisok keletkezéséhez szükséges allergiát létrehozza. A másik ok, amely a bőr- és a tüdő-tuberculosis közti összefüggés vizsgálatának komolyabb jelentőséget ad, a B. Bloch és E. Hoffmann által felvetett esophylaxia kérdése. B. Bloch 1917-ben mutatott rá, hogy a bőrnek mechanikai, vegyi stb. behatásokkal szemben való védekezésén kívül az immunitásban is van szerepe. Hoffmann szerint a bőr „a parasiták temetője" és a bőrnek egy, mintegy belső secretiós szerepe is van; a bőr eme tulajdonságának az esophylaxia (evo ) befelé, (pvlaxxeiva őrizni) nevet adta. Szerinte ez az oka annak, hogy az egész test besugárzása gyógyítja a tuberculosist, továbbá, hogy lupus vulgaris és tertiaer bőrsyphilid mellett a belső szervek oly gyakran épek maradnak. A bőrnek eme szerepével (biologische Schutzfunktion der Haut) magyarázható Merk ama tapasztalata, hogy syphilisben a kenőkúra hatásosabb, mint az injectiós kezelés. Menze szerint a bőrnek eme védő szerepe csak olyan fertőző betegségekben mutatható ki, amelyekben a parasita kifejezett ektodermotropismust mutat, míg szerinte úgy a Koch-bacillus, mint a spirochaeta pallida kifejezett mesenchymotropismussal bír. Tehát szerinte nem is lehet szó a bőrtuberculosisokban Hoffmann-féle esophylaxiáról, mint azt különben Brocq, Besnier, Lewandowsky, Wolf és Mulzer is állítja és Lenglet így fejez ki: „Les tuberculeux ne deviennent pas des lupiques, les lupiques deviennent fréquemment tuberculeux.“ Ennek a viszonynak szerintünk semmiféle immunitástani magyarázatát nem kell adnia, hanem az oka egyszerűen az, hogy a tüdő jobban praedisponált a gümőkóros megbetegedésre, mint a bőr, amit egy belgyógyászati és egy bőrgyógyászati osztály beteganyaga közötti összehasonlítás könnyen igazol. Anyagunk, melyben bőrtuberculosis mellett 75%-ban mutatható ki tüdő-tuberculosis, mindenesetre ellene szól annak, hogy tuberculosisban a Hoffmann-féle esophylaxiát beigazolva lássuk; az esophylaxia ellen szól még az is, hogy a későbbi életévekben kezdődött bőrtuberculosis mellett aránylag kisebb százalékban találunk tüdőelváltozást. Összefoglalás: 1. Bőrtuberculosisban szenvedő férfiak 81, nők 68-8°/o-ában mutatható ki a tüdőben lezajlott vagy actív specifikus folyamat. 2. A bőr- és tüdő-tuberculosis lefolyása és prognosisa közt semmi összefüggés nincs. 3. A 10. életév előtt keletkezett bőrtuberculosis-esetekben a tüdő gyakrabban van megtámadva, mint a későbbi életévekben keletkezettekben. 4. Adataink nem nyújtanak támpontot arra, hogy tuberculosisban a Hoffmann-féle esophylaxia szerepet játszanék. Irodalom. Bender: Deutsche mediz. Wochenschrift, .1886, 396- és 413. lap. — Bloch : Correspondenzblatt f. Schweizer Ärzte, 1917, 993. lap. — Forchhammer: Arch. f. Dermat. u. Syph., 92. kötet, 1. lap— E. Hoffmann: Deutsche mediz. Wochenschrift, 1919, 1233. lap. — Grouven: Beitr. z. Klinik d. Tbc., 1. kötet, 159. lap. — Jadasson: Mracek Handbuch IV. 1. kötet, 139. és 303. lap. — Levandowsky; Tuberculose d. Haut. Springer, 1916. — Martenstein: Arch. f. Derm. u. Syph., 131. kötet, 168. lap. — Menze: Münchener mediz. Wochenschrift, 1920, 1111. lap. - Merk: Med. Klin., 1917,1079. lap. — Rupp: Dermat. Woch., 1913, 129. lap. Közlés a budapesti kir. magy. tudományegyetem II. sz. belklinikájáról. (Igazgató: Jendrassik Ernő dr., egyet. ny. r. tanár.) A bilirubin quantitativ kimutatása a vérsavóban. Irta: Ormos Pál dr., klinikai gyakornok. 1. A reactio s annak elméleti jelentősége. A sárgaság lényege a vérsavóban keringő bilirubinnak a bőr szöveteibe való beivódása. A sárgaság fokát a bőr színéből ítéljük meg, továbbá az epefestéknek a vizeletben való megjelenéséből. Pedig sem a bőr sárga színe, sem a vizelet epefesték-tartalma nem kielégítő fokmérője a vérsavó bilirubin-tartalmának. A vérsavó fehérjéinek ugyanis nagy bilirubin-adsorbeáló képességük van s a vizeletbe csak akkor engedik át a bilirubint, ha ennek concentratiója az adsorbtiós határt túllépi. Érthető tehát, hogy hyperbilirubinaemiás a beteg már akkor is, mikor eddigi megfigyelési módszereink szerint még nem vehetünk róla tudomást. A bilirubinnak a vérsavóban való quantitatív kimutatása éppen azt a czélt szolgálja, hogy egyrészt kisfokú megszaporodást is észrevehessünk, másrészt pontosan megítélhessük a sárgaság, illetve a bilirubinaemia fokát. Azokat a kezdetleges eljárásokat, amelyekkel a bilirubint quantitative igyekeztek kimutatni, csak röviden óhajtom megemlíteni. Gilbert a Gmelin-reactiót használta e czélra s abból ítélte meg a bilirubin concentratióját, hogy mennyi idő alatt jött létre a jellegzetes kék gyűrű. Scheel ezt úgy módosította, hogy különböző higítású vérsavókkal végezte a reactiót s a reactiót adó vérsavó higítási fokából következtetett a benne