Orvosi Hetilap, 1922. október (66. évfolyam, 40-44. szám)

1922-10-01 / 40. szám

1922. 40. sz. ORVOSI HETILAP Ugyanezt látjuk a légzésnél is. A légzőcentrum első, gyakorlat nélküli működése még irreguláris, egyenlőtlen, olykor apnoével megszakított légzésben nyilvánul. Ha normális viszonyok mellett is ilyen kisebb zökkenésekkel tud csak rendes kerékvágásába jutni, könnyen elképzelhető, hogy mennyivel súlyosabb helyzetbe jut akkor a lélekző központ, ha legelső szereplése után mindjárt a functionális zavar legsúlyosabbikával, a bénulással kell megküzdenie. Mindezek figyelembe vételével tekintsünk most végig sikertelenül végződött eseteink két csoportján. Az első csoportban a szívműködés feltűnő javulást mutatott az injectio után. A szívizom tehát még reagált gyógyszeres ingerre. A boncsleletek szerint minden esetben a tüdő légtartalmú volt, tehát ily értelemben a lobálás is eredménynyel járt. A légzés mindennek daczára mégsem indult meg. Nem tekintve az agyvérzéses esetet, nyilvánvaló tehát, hogy a kevesebb oxygent igénylő szív még működő s reagáló állapotban van akkor, midőn a légzőcentrum a szénsav-mérgezés következtében már irreparabilisan sérült. A második csoportba sorolt esetekben a szív sem reagált már az injectióra. Ezekben már eljutott teljesítő képességének határpontjához. Ezentúl már sem mechanikai (maga a szúrás), sem gyógyszeres ingerekre nem reagál, így értelmezendő az is, hogy a megismételt injectio minden esetünkben hatástalan maradt, az első injectio eredményében a szív minden még megmaradt ereje elhasználódott. Hogy egyik esetünk sikerrel végződött, azt annak tudhatjuk be, hogy véletlenül eltaláltuk az injectio alkalmazásának helyes időpontját. Akkor adtuk, mikor az általa kiváltott erélyesebb szívműködéssel a légzőcentrumhoz juttatott oxygenes vér (mesterséges légzés) a légzőközpontot még ingerületbe tudta hozni. Az, hogy a harmadik turnus Schultzelóbálás végén a szívműködés erősen gyengülni kezdett s hogy az injectio következtében beállott erélyes contractiók alatt alkalmazott lóbálás után a gyermek felsírt, nagyon valószínűvé teszi, hogy az eredmény tisztán az injectio javára írható. Amíg felnőtteken a szív megállása után is — az eddigi tapasztalatok szerint — bizonyos esetekben sikerrel alkalmazható, addig pallid asphyxiás újszülötteken már megállott szívműködés mellett eredményt sohasem fogunk elérni, mert addigra a szívizom is helyrehozhatatlanul bénult s a légzőcentrum, ezen vitalitásában általában is, de újszülöttekben különösen sokkal gyengébb idegközpont már jóval előbb elhalt. Pallid asphyxiásokon tehát csak akkor kapunk jó eredményt a direct szivinjectióval, ha azt gyógyszerre még reagáló szívbe adjuk olyankor, amikor az idegrendszerben beállott változások még reparabilis stádiumban vannak. Ennek az időpontnak a felismerése, eltalálása azonban rendkívül nehéz. Egyrészt, mert jó szívműködés mellett nehezen határozzuk el magunkat a beavatkozásra, másrészt, mert a nyúltagy centrumának pillanatnyi állapotáról az algid asphyxiás gyermeken semminemű jel által sem szerezhetünk tudomást. A szívműködés romlásakor az idegrendszerbeli elváltozások már legtöbbször helyrehozhatatlanok. Az asphyxia kezdetét s így tartamát csak néha tudjuk megállapítani, úgy, hogy ez sem szolgálhat támpontul, így tehát csak tapasztalatokra vagyunk utalva. Felhasználhatók ebben az irányban a Schultzelóbálások, amelyek eredményéből visszafelé következtetve, valamelyes képet tudunk alkotni az egyes asphyxiák súlyosságáról, így Kerntler adatai szerint: 3 turnus Schultze-lóbálás után feléledt 32 magzat, elhalt a lóbálás alatt 11,23%; 4—6 turnus Schultze lóbálás után feléledt 8 magzat, elhalt a lóbálás alatt 15 = 65°/0; 7—10 turnus Schultze-lóbálás után feléledt 4 magzat, elhalt a lóbálás alatt 12 = 75%; 11—15 turnus Schultze-lóbálás után feléledt 0 magzat, elhalt a lóbálás alatt 8= 100%. Az utolsó három évben: 3 turnus Schultze-lóbálás után feléledt 24 magzat, elhalt a lóbálás alatt 14%; 4—6 turnus Schultze-lóbálás után feléledt 7 magzat, elhalt a lóbálás alatt 7 , 50%; 7 turnus Schultze-lóbálás után feléledt 1 magzat, elhalt a lóbálás alatt 21 ,95%. Ebből az összeállításból kitűnik, hogy azok a pallid asphyxiák, amelyekből 3 turnussal, körülbelül 30 lóbálással a magzatot nem sikerült feléleszteni, oly súlyosak, hogy legalább a fele a magzatoknak áldozatul esik. A felélesztéshez szükséges lóbálások számával a fel nem éleszthetők száma arányosan nő. Vogt, aki az intracardialis injectiókat pallid asphyxiások kezelésére először ajánlotta, a sikertelenséget annak tudja be, hogy nem alkalmazta azokat elég korán. Tapasztalataink s a fenti adatok alapján úgy vélem, mondhatjuk, hogy asphyxiásokon az intracardialis injectiók alkalmazásának helyes időpontja akkor van, ha a magzat állapota a harmadik turnus lóbálás után nem javul s szívműködésén hanyatlást észlelünk. Greuel szerint az egész irodalomból összeállított esetek alapján felnőtteken az intracardialis injectióknak 13%-ban van eredményük. Eseteink száma még kevés ahhoz, hogy ily százalékos megállapítást tehessünk, annál kevésbbé, mert eddig újszülötteken csak Vogt próbálta meg s eredménytelenül ; de azt hiszem nem csalódom, ha az asphyxia mibenlétét s az újszülött minden ártalom iránt oly igen érzékeny szervezetét véve tekintetbe, a sikerrel járó injectiók százalékát még kevesebbre jósolom. Minthogy azonban az injectiótól magától soha semmi kárt nem láttunk, ha vele csak egy életet is meg tudunk menteni a biztos elpusztulástól, mint ultimum refugium megkísérlendő. Szülész-tevékenykedésünket azonban csak úgy fogja igazán siker koronázni, ha nem a therápiában bízunk, hanem az asphyxia megelőzése van mindig szemünk előtt. A magzati szívhangok pontos észlelése, az egyes eltérések helyes értelmezése, az idejekorán történő beavatkozás mindig meg fogja hozni a maga gyümölcsét. Minthogy az asphyxiák legnagyobb része a kimenetben áll be, gyakran egészen csekély beavatkozással is czélhozérhetünk, így az elmúlt három évben rosszabbodó magzati szívhangok indicatiójából 82 expressiót végeztünk, s ezen magzatok közül csak hármat vesztettünk el; 101 magzati indicatióból végzett fogóműtét után pedig csak két újszülött lett az asphyxia áldozata. Kettő intracranialis vérzésben halt el. Mindent összefoglalva tehát eseteink alapján megállapítjuk, hogy: 1. Az intracardialis injectióktól pallid asphyxiás magzatok felélesztésében még annyi eredményt sem várhatunk, mint felnőttek hirtelen szívbénulásánál. Ennek oka egyrészt az asphyxia természetében, másrészt az újszülött idegrendszerének csekély ellenállóképességében rejlik; tudniillik ha a szív a gyógyszeres ingerre reagál is még, az esetek túlnyomó részében a nyúltagyi centrum már irreparabilisan sérült. 2. Mindennek ellenére megkísérlendő, de hogy sikert érhessünk el, korán kell alkalmazni. Legjobb akkor, ha a harmadik turnus lóbálás után a magzat állapota nem javul s szívműködése hanyatlik. . 3. Legtöbbet a prophylaxistól várjunk. Egészen a kimenetben álló fejnél az expressio, magasabban állónál a fogó aránylag elég könnyű beavatkozás, amely a súlyosabb asphyxiák kifejlődésétől megóvhat. Közlemény a székesfővárosi Szt. Margit-kórház belbeteg-osztályáról. (Főorvos : Marsovszky Pál dr.) Az izületi betegségek kénkezeléséről. Irta: Pfeiffer Miklós dr., segédorvos. Pár év előtt franczia szerzők ajánlották az izületi megbetegedések gyógykezelésére a kénbefecskendezéseket, amelyeket azután néhány német vizsgáló, többek között Meyer- Bisch,1 Erklentz,2 Weskott3 szintén kipróbált. Nálunk Molnár közölte e kérdésben szerzett tapasztalatait, értékes következtetéseket vonva le belőlük. Osztályunkon az elmúlt és a folyó évben mintegy 40 esetben alkalmaztuk ezt az eljárást, mégpedig a Meyer-Bisch és Molnár ajánlóba formában, a kénolaj 1%-os olajos emulsiójának intramuscularis befecskendezésével. Az alábbiakban rövid képet nyújtom tapasztalataimnak, megjegyezvén, hogy csak 28 esetről számolhatok be ezúttal, 387