Orvosi Hetilap, 1924. április (68. évfolyam, 14-17. szám)
1924-04-20 / 16. szám
68. évfolyam 16. szám, Budapest, 1924 április 20 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857.ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY és SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkeszti és kiadja: a vallás, és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA KUBINYI PÁL GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: HUZLY IMRE. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK: Rókay Zoltán: A szamárköhögés specifikus prophylaxisáról. (237-239. oldal.) Czeizel János: A Highmar-üregbe nőtt fog által okozott empyema esete. (1 műmellékleten 2 ábrával.) (239—240. oldal.) Torday Árpád: A kerek gyomorfekélyről, különös tekintettel az alkatra. (240—242. oldal.) Rosenthal Jenő: A physicalis vizsgálat és Röntgen-diagnostika vonatkozásairól. (242—245. oldal.), Diagnostika. Pollerman Artur: Újabb eljárás a nyelőcsőszűkületek átvilágítására és fotografálására Röntgennel, főleg gyermekeknél. (1 műmellékleten 4 ábrával.) (245. oldal.) Therapia. Went István: Az alveolaris pyorrhoea bakteriotherapiájáról. (Előzetes közlemény.) (245—246. oldal.) Étrendi előírások. A vesebetegségek diaetás kezelése. (246—247. o.) Lapszemle. Belorvosion. — Szemészet. (247—248. oldal.) Az Országos Balneologiai Egyesület XXIX. kongresszusa 1924 április 4 és 5-én. (248—249. oldal.) A Budapesti Kir. Orvosegyesület április 11-i rendkívüli tudományos ülése. (249—251 oldal.) A Közkórházi Orvostársulat 1924 április 9-i ülése. (251. oldal.) Heti krónika. (251—252. oldal.) Vegyes hírek. (252. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A budapesti állami gyermekmenhely közleménye (föorvos : Torday Ferenc dr., egyetemi tanár). A szamárköhögés specifikus prophylaxisáról.* Irta : Rokay Zoltán dr. alorvos. A szamárköhögés elleni specifikus védekezés újabb keletű; a nemspecifikus védekezés általában kevés eredménnyel járt, ami könnyen érthető a szamárköhögés nagy ragályozóképessége révén (91°/o contagium-index), mely a legnagyobb éppen a kevéssé jellegzetes hurutos időszakban s valószínűleg csak a convulsiv stádium ötödik hete után szűnik meg. A fertőzést a köhögéssel kiröpített páracseppbe foglalt kórokozók közvetítik, amelyek valószínűleg nagyobb távolságokra nem sodortatnak. Ezen feltevésen alapul Czerny védekezése, aki klinikáján 11/5 méteres ágytávolság következetes betartásával a szamárköhögéses ragályozás tovavitelét meg tudta akadályozni. Másoknak nem voltak ilyen jó tapasztalataik. Az elkülönítés sem messzefektetéssel, sem szobazárlattal nem vihető keresztül eredményesen élénkebb forgalmú, zsúfolt, nagyobb intézetekben, még kevésbbé a mindennapi életben. A himlőoltással való védekezés szamárköhögés ellen hasonlóképen nem bizonyult célravezetőnek, ugyanígy a gyógyszeres védekezés sem. A specifikus védekezést többen megkísérelték a szamárköhögést kiáltottak vérsavójával való védoltással, mely védekezési eljárás főkép a kanyarónál, eredményesnek bizonyult. A szamárköhögés jól jellegzett kórképének sajátosságaihoz tartozik az, hogy az intoxicatiós jelenségeknek nincsen olyan culminatiós pontja, mint például kanyarónál. Valószínű tehát, hogy a képződő ellenanyagok mennyisége sem emelkedik meghatározott időben egy kimagasló tetőpontra; az eddigi immunológiai vizsgálatok pedig nem adnak arra felvilágosítást, hogy mely időben keringenek az immunanyagok a vérben a legnagyobb concentratióban, ezért logikusan nem állapítható meg a reconvalescens savóhoz szükséges vérvétel legalkalmasabb időpontja. Ezen elméleti aggályoknak jogosultságát igazolja a gyakorlat is. A pertussis-reconvalescenssavó hatásosságáról az eddigi kísérletek kevés meggyőző adatot közöltek. Kis anyagon végzett saját kísérleteink is eredménytelenek voltak. A pertussis aetiologiájának kutatásában korszakalkotó volt a Bordet-Gengou-bacillusok felfedezése, ami egyszersmind az activ immunisatio alapját vetette meg. A Bordet-Gengou-bacillusnak a többi kórokozóként leírt csírral szemben előnyt biztosított az a körülmény, hogy a pertussis-reconvalescensek vérével positív agglutinatiós és complementkötési reactiót ad. Egyes szerzők a szamárköhögős betegek nagy többségénél (Inéiba 88°/o-ban) megtalálták a Bordet-Gengou-bacillusokat, viszont máshol más szamárköhögéses járványokat észlelő szerzők csak kis százalékban (Odaiin 28/i)-ban, Fraenkel 21°/o-ban) tudták kimutatni. Az agglutinatiós és complementkötési reactiovizsgálatok is igen különböző eredményekkel végződtek. Fraenkel például 5 eset közül csak egyszer tudott complementkötési reactiót kimutatni. Scheller egyszer sem tudott sem positív agglutinatiót, sem complementkötési reactiót kapni. Más szerzők viszont az általuk kórokozónak mondott mikroorganismusokkal tudtak specifikus immunreactiókat létrehozni, így Manikatide az általa 1903-ban leírt Zibacillus-extractummal, mint antigénnél 19 pertussisosnál positiv complementkötést és agglutinatiós reactiót kapott. Más pertussisban nem szenvedő 6 hurutos betegnél a complementkötés negatív volt. Klimenko a Bordet-Gengou-bacillusok átoltása útján állatoknál pertussishoz hasonló megbetegedést idézett elő. Ugyanez sikerült azonban már régen Letzerichnek, Tschamernek és Afanassiefnek az általuk leírt csírákkal. A szamárköhögés kóroktanát kutató vizsgálatok eredményét klinikai szempontból értékesen egészíti ki Czemy nézete, amely szerint a pertussis-esetek egyik részét valószínűleg a Bordet-Gengou-bacillusok idézik elő, más részét pedig egyéb mikroorganismusok, esetleg többen együtt, mint azt például pneumoniánál látjuk. Czemy álláspontját Niemann és más szerzők tapasztalatai is megerősítik. Két év előtt megjelent monographiájában Pospischil azon klinikai megfigyelését közölte, hogy az egyes járványcsoportokon belül minden pertussisos beteg az illető csoportra egészen jellegzetes klinikai képet és kórbonctani sajátosságokat mutat. Elképzelhetjük, hogy az egyes járványcsoportoknak a typusos klinikai képét, nemcsak a különböző vegyes és másodlagos fertőzés, hanem más és más mikroorganismusnak az aetiológiai szerepe szabhatja meg. * Előadta a Budapesti Kir. Orvosegyesületben 1923 dec. 15-én.