Orvosi Hetilap, 1924. április (68. évfolyam, 14-17. szám)

1924-04-20 / 16. szám

68. évfolyam 16. szám, Budapest, 1924 április 20 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857.ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY és SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkeszti és kiadja: a vallás, és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA KUBINYI PÁL GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: HUZLY IMRE. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK: Rókay Zoltán: A szamárköhögés specifikus prophylaxisáról. (237-239. oldal.) Czeizel János: A Highmar-üregbe nőtt fog által okozott em­pyema esete. (1 műmellékleten 2 ábrával.) (239—240. oldal.) Torday Árpád: A kerek gyomorfekélyről, különös tekintettel az alkatra. (240—242. oldal.) Rosenthal Jenő: A physicalis vizsgálat és Röntgen-diagnostika vonatkozásairól. (242—245. oldal.), Diagnostika. Pollerman Artur: Újabb eljárás a nyelőcső­szűkületek átvilágítására és fotografálására Röntgennel, főleg gyermekeknél. (1 műmellékleten 4 ábrával.) (245. oldal.) Therapia. Went István: Az alveolaris pyorrhoea bakterio­­therapiájáról. (Előzetes közlemény.) (245—246. oldal.) Étrendi előírások. A vesebetegségek diaetás kezelése. (246—247. o.) Lapszemle. Belorvosion. — Szemészet. (247—248. oldal.) Az Országos Balneologiai Egyesület XXIX. kongresszusa 1924 április 4 és 5-én. (248—249. oldal.) A Budapesti Kir. Orvosegyesület április 11-i rendkívüli tudo­mányos ülése. (249—251 oldal.) A Közkórházi Orvostársulat 1924 április 9-i ülése. (251. oldal.) Heti krónika. (251—252. oldal.) Vegyes hírek. (252. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A budapesti állami gyermekmenhely közleménye (fö­­orvos : Torday Ferenc dr., egyetemi tanár). A szamárköhögés specifikus prophylaxisáról.* Irta : Rokay Zoltán dr. alorvos. A szamárköhögés elleni specifikus védekezés újabb keletű; a nemspecifikus védekezés általában kevés ered­ménnyel járt, ami könnyen érthető a szamárköhögés nagy ragályozóképessége révén (91°/o contagium-index), mely a legnagyobb éppen a kevéssé jellegzetes hurutos időszakban s valószínűleg csak a convulsiv stádium ötö­dik hete után szűnik meg. A fertőzést a köhögéssel ki­röpített páracseppbe foglalt kórokozók közvetítik, ame­lyek valószínűleg nagyobb távolságokra nem sodortat­nak. Ezen feltevésen alapul Czerny védekezése, aki kli­nikáján 11/5 méteres ágytávolság következetes betartá­sával a szamárköhögéses ragályozás tovavitelét meg tudta akadályozni. Másoknak nem voltak ilyen jó tapasztalataik. Az elkülönítés sem messzefektetéssel, sem szobazárlattal nem vihető keresztül eredményesen élénkebb forgalmú, zsúfolt, nagyobb intézetekben, még kevésbbé a mindennapi életben. A himlőoltással való védekezés szamárköhögés ellen hasonlóképen nem bizonyult célravezetőnek, ugyan­így a gyógyszeres védekezés sem. A specifikus védekezést többen megkísérelték a szamárköhögést kiáltottak vérsavójával való védoltás­­sal, mely védekezési eljárás főkép a kanyarónál, ered­ményesnek bizonyult. A szamárköhögés jól jelleg­­zett kórképének sajátosságaihoz tartozik az, hogy az intoxicatiós jelenségeknek nincsen olyan cul­­minatiós pontja, mint például kanyarónál. Való­színű tehát, hogy a képződő ellenanyagok mennyisége sem emelkedik meghatározott időben egy kimagasló tetőpontra; az eddigi immunológiai vizsgálatok pedig nem adnak arra felvilágosítást, hogy mely időben kerin­genek az immun­anyagok a vérben a legnagyobb con­­centratióban, ezért logikusan nem állapítható meg a reconvalescens­ savóhoz szükséges vérvétel legalkalma­sabb időpontja. Ezen elméleti aggályoknak jogosultsá­gát igazolja a gyakorlat is. A pertussis-reconvalescens­­savó hatásosságáról az eddigi kísérletek kevés meg­győző adatot közöltek. Kis anyagon végzett saját kísér­leteink is eredménytelenek voltak. A pertussis aetiologiájának kutatásában korszak­­alkotó volt a Bordet-Gengou-bacillusok felfedezése, ami egyszersmind az activ immunisatio alapját vetette meg. A Bordet-Gengou-bacillusnak a többi kórokozóként leírt csírral szemben előnyt biztosított az a körülmény, hogy a pertussis-reconvalescensek vérével positív agglutina­­tiós és complementkötési reactiót ad. Egyes szerzők a szamárköhögős betegek nagy többségénél (Inéiba 88°/o-ban) megtalálták a Bordet-Gen­­gou-bacillusokat, viszont máshol más szamárköhögéses járványokat észlelő szerzők csak kis százalékban (Odaiin 28­/i)-ban, Fraenkel 21°/o-ban) tudták kimutatni. Az agglutinatiós és complementkötési reactio­­vizsgálatok is igen különböző eredményekkel végződ­tek. Fraenkel például 5 eset közül csak egyszer tudott complementkötési reactiót kimutatni. Scheller egyszer sem tudott sem positív agglutinatiót, sem complement­kötési reactiót kapni. Más szerzők viszont az általuk kórokozónak mondott mikroorganismusokkal tudtak specifikus immunreactiókat létrehozni, így Manikatide az általa 1903-ban leírt Z­ibacillus-extractummal, mint antigénnél 19 pertussisosnál positiv complementkötést és agglutinatiós reactiót kapott. Más pertussisban nem szenvedő 6 hurutos betegnél a complementkötés nega­tív volt. Klimenko a Bordet-Gengou-bacillusok átoltása út­ján állatoknál pertussishoz hasonló megbetegedést idé­zett elő. Ugyanez sikerült azonban már régen Letzerich­­nek, Tschamernek és Afanassiefnek az általuk leírt csírákkal. A szamárköhögés kóroktanát kutató vizsgálatok eredményét klinikai szempontból értékesen egészíti ki Czemy nézete, amely szerint a pertussis-esetek egyik részét valószínűleg a Bordet-Gengou-bacillusok idézik elő, más részét pedig egyéb mikroorganismusok, esetleg többen együtt, mint azt például pneumoniánál látjuk. Czemy álláspontját Niemann és más szerzők tapaszta­latai is megerősítik. Két év előtt megjelent monogra­­phiájában Pospischil azon klinikai megfigyelését közölte, hogy az egyes járványcsoportokon belül minden per­­tussisos beteg az illető csoportra egészen jellegzetes klinikai képet és kórbonctani sajátosságokat mutat. El­képzelhetjük, hogy az egyes járványcsoportoknak a typusos klinikai képét, nemcsak a különböző vegyes és másodlagos fertőzés, hanem más és más mikroorganis­­musnak az aetiológiai szerepe szabhatja meg. * Előadta a Budapesti Kir. Orvosegyesületben 1923 dec. 15-én.

Next