Orvosi Hetilap, 1925. november (69. évfolyam, 44-48. szám)
1925-11-01 / 44. szám
69. évfolyam 44. szám Budapest, 1925 november 1 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY ÉS SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkeszti és kiadja : a vallás- és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága: HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA KUBÍNYI PÁL GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : BÍRÓ ISTVÁN. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK: Czirer László: Az epehólyagbetegségek bonctani vonatkozásai a gyomor és duodenumhoz. (1053—1055. oldal.) Schäffler József: A jászkarajenői „Mira“-keserűvíz hashajtó hatásáról és annak alkalmazási módjáról, a székszorulás különböző alakjainál. (1056—1061. oldal.) Raisz Rezső: Különösen gyenge koraszülöttek kezelése terhesek vérsavójával. (1061—1062. oldal.) Borsos László: A férfiemlő megbetegedéseiről. (1062— 1063. oldal.) Weidlinger Imre: Újabb eszköz a vérvétel egyszerűsítésére. (1064. oldal.) Takács László: A vérnyomásemelkedések gyógyszeres kezelése. (1064—1068. oldal.) Levél a Szerkesztőhöz. (1068—1069. oldal.) Lapszemle. Belorvosiani — Sebészet. — Urológia. — Szülészet- és nőgyógyászat. (1069—1073. oldal.) Könyvismertetés. (1073. oldal.) A Budapesti Kir. Orvosegyesület október 24-i ülése. (1073—1074. oldal.) A Budapesti Kir. Orvosegyesület gynaekológiai szakosztályának október 23-i tudományos ülése. (1074— 1077. oldal.) Az Apponyi Poliklinika Orvosai Tudományos Társulatának október 21-i ülése. (1077. oldal.) Közkórházi Orvostársulat okt. 21-i ülése. (1077—1078. o.) A szegedi Egyetembarátok Egyesülete orvosi szakosztályának október 10-i ülése. (1078—1079. oldal.) Szerkesztő válasza. (1079. oldal.) Vegyes hírek. (1079. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A budapesti kir. magy. Pázmány Péter Tudományegyetem I. sz. sebészeti klinikájának közleménye (igazgató: Verebély Tibor dr. egy. ny. r. tanár). Az epehólyagbetegségek bonctani vonatkozásai a gyomor és duodenumhoz. Irta: Czirer László dr. egyet. tanársegéd. Az a közeli viszony, amely bonctani elhelyeződésük következtében az epehólyag és gyomorduodenum között fennáll, oka lehet annak, hogy egyiknek vagy másiknak megbetegedése a szomszédságra is ráterjedve, oly tüneteket idéz elő, amelyekről legpontosabb vizsgálattal sem dönthető el, hogy melyik szerv megbetegedését jelzik. Ismeretesek azok az esetek, amelyekben a kórelőzmény, sőt a klinikai vizsgálat alapján is, nemcsak, hogy egyiknek vagy másiknak megbetegedését ki nem zárhatjuk, hanem az egyik szerv megbetegedését kórismézzük akkor, amikor a másik beteg. Előfordul pl., hogy pylorus körüli fekélyre, vagy ennek következményére, pylorusszűkületre gondolunk, pedig a későbbi műtét tanúbizonysága szerint az epehólyag valamely megbetegedésével állottunk szemben és megfordítva. Azok az esetek ezek, amelyekben a kórelőzmény adatai nem típusosak vagy nem megbízhatók, másrészt a található klinikai tünetek sem kifejezettek, bizonytalanok. Az alább következő négy eset kórrajzi kivonata példát szolgáltathat arra, hogy egyrészt a kórelőzmény adatai mily kevés támpontot nyújthatnak bizonyos esetekben, másrészt pedig, hogy néha a klinikai vizsgálat sem derítheti fel kétséget kizáró pontossággal a betegség tulajdonképeni mibenlétét. Ezen esetekkel kapcsolatban egyszersmind összefoglalni igyekszünk azokat a vonatkozásokat, amelyek az epehólyag és gyomorduodenum betegségei között fennállhatnak. I. eset: Dr. F. J. 27 éves nőbeteg arról panaszkodik, hogy 3—4 év óta evés után nyomást érez a gyomra táján, amely nyomásérzés néha4—1 évig is szünetelt. Nyolc hónapja fájdalmai hevesebbek lettek és gyakrabban jelentkeztek, amikor megvizsgáltatván magát, hyperaciditást és hypermotilitást állapítottak meg. Fűszermentes diaetára állapota javult. Három hét óta gyomrában teltségi és puffadási érzése van, étkezés után néha hány, hányadékásan régebbi ételmaradékok is voltak. Három hónap alatt 6 kilót fogyott. A klinikai vizsgálat szerint az erősen lesoványodott betegnél a tüdő és szív részéről kóros elváltozás nem mutatható ki. A has mindenütt könnyen benyomható, rendellenes ellenállás benne nem tapintható. Nyomási érzékenység szétterülve az egész gyomortájékon. A próbareggeli után kivett gyomorbennék jóval több a beadottnál, előző napi emésztetlen ételrészeket is tartalmaz. Szabad sósav: 30; összes savak: 50. A Röntgen-átvilágítás erősen tágult gyomrot mutat, amelynek alsó határa három harántújjal haladja meg a köldököt. Műtét. (1922. május 30. Prof. Verebély.) Median laparotomia. A pylorus mögött a duodenumban kb. diónyi terimenagyobbodás tapintható. Az epehólyag a duodenumhoz van lenőve. Az összenövések leválasztása után az epehólyag és duodenum között átfúródásos nyílás nyílik meg, s előtűnik a pylorus alatt fekvő diónyi epekő, amely részben az epehólyagba és a perforatiós nyílásba volt beékelve, részben pedig szabadon benyúlt a duodenum űrébe és azt majdnem teljesen átjárhatatlanná szűkítette. A követ eltávolítjuk a duodenumból s cholecystektomiát végzünk. Ezután a duodenum sebét hosszirányban, két rétegben bevarrjuk, ami után selyemfonállal pyloruskirekesztést végzünk. Szabványos gastroenteroanastomosis retrocolica postica után réteges hassal varrat. A beteg a műtét után hamarosan összeszedte magát; három hét múlva gyógyultan távozott és a mai napig is egészséges. II. eset: Cs. J.-né 58 éves nő, aki 1914-ben betegedett meg. Ekkor igen erős májtáji fájdalmak lepték meg, amelyek oly hevesek voltak, hogy néha el is ájult. A fájdalmak azóta csak elvétve jelentkeztek és ezek is elviselhetők voltak. 1921 tavaszán az elsőhöz hasonló, csak valamivel enyhébb görcsös fájdalmai voltak és ugyanezen év őszén újból heves rohamon ment keresztül. Azóta fájdalmai mindig sűrűbben jelentkeztek; az utóbbi időben többször hányt, evés után igen heves fájdalmak és bűzös felböfögések kínozták. A klinikai vizsgálatnál az egész májtájék deszkakemény tapintatú, amit azonban nem izomvédekezés okoz, hanem a hasfalon át tapintható, elmosódott határú termenagyobbodás, amely lélegzésnél a rekesszel együtt mozog. A Röntgen-vizsgálat szerint mindkét rekesz moz