Orvosi Hetilap, 1926. február (70. évfolyam, 6-9. szám)
1926-02-07 / 6. szám
70. évfolyam 6. szám Budapest, 1926 február 7 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY ÉS SZÉKELY ÁGOSTON Szerkeszti és kiadja : a vallás- és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottság... HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA KUBÍNYI PÁL VIGORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: BÍRÓ ISTVÁN. * TART ALOM: :. EREDETI KÖZLEMÉNYEK: Winternitz Arnold: Vese- és ureter-kövek jelentősége a hasi diagnostikában. (133—135. oldal.) Melczer Miklós: A „creeping disease“-ről a Nékám klinikán észlelt két eset kapcsán. (135—137. oldal.) Enders Frigyes: A meninxek permeabilitása és a haemolysin-reactio. (137—140. oldal.) Kovács János: Acut és chronikus, de nem tuberculosisos osteomyelitis kezelése. (140—142. oldal.) Lehoczky-Semmelweis Kálmán: Húgycsőplastika. (142— 143. oldal.) Licskó Andor: A szem sérüléseiről. (143—144. oldal.) Therapia. Oláh Dániel: A thorium-X (doramad) szerepe a bőrgyógyításban. (144—146. oldal.) Lapszemle. Belorvostani — Sebészet. — Fülgyógyászat. — Szülészet és nőgyógyászat. — Gyermekorvostan.(146 — 149. oldal.) Elméleti tudományok köréből. (149—150. oldal.) Könyvismertetés. (150. oldal.) A Budapesti Kir. Orvosegyesület január 30-i ülése. (150-151. oldal.) Közkórházi Orvostársulat jan. 27-i ülése. (152. oldal) Honvédorvosok Tudományos Egyesülete január 26-i ülése. (152. oldal.) Báró Korányi Sándor: Semmelweis-serleg beszéd. (153. o.) Pollerman Artúr: Jegyzetek a marólágmérgezések prophylaxisához. (153—154. oldal.) Megalakult a Magyar Orvosok Gazdasági Egyesülete. (154—155. oldal.) Vegyes hírek. (155—156. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A székesfővárosi Szt. Isván-kórház IV. sebészeti osztályának közleménye. Vese- és ureter-kövek jelentősége a hasi diagnostikában. Irta: Winternitz Arnold dr. egyet. rk. tanár, közkórházi főorvos. A vesekövek kórisméje, klinikailag jól kifejezett esetekben, azaz amidőn a typikus helyeken és formában jelentkező fájdalmak az előtérben állnak, avagy pedig a kövekhez társuló secundaer infectio által fenntartott vesemedence, illetve hólyaggyulladás tünetei is előtérbe nyomultak, aránylag könnyű és a megejtett vegyi és functionális vizeletvizsgálat, valamint a Röntgen segélyével könnyen beigazolható. A vesekövek jelentékeny része azonban évekig, évtizedekig tünetek nélkül, azaz „latens“ maradhat, vagy csak bizonytalan, fájdalomnak alig nevezhető kisugárzásokat okozhat, melyek nem is a vese tájékára, hanem a lumbo-sacralis segmentumoknak megfelelő, aránylag távolabb fekvő területekre lokalizálódhatnak. Különösen a még nem inficiált medencékben fekvő, ú. n. aseptikus kövek azok, melyek a vesemedence, ureter és hólyag lobos izgalmainak hiánya miatt, sokáig megmaradnak a latentia stádiumában. Ezek az esetek különösen figyelemre méltók, mert teljesen tiszta vizelet mellett állva fenn, vagy nem ismerik fel őket, vagy enyhe vakbélpanaszok benyomását keltve, téves diagnózisra, fölösleges vakbélműtétre adhatnak alkalmat. Úgy áll itt a dolog, mint az epeköveknél. Az epekövek éppen úgy, mint a vesekövek, főleg akkor kezdenek kellemetlenkedni, ha hozzájuk az epehólyag infectiója társul. Mindkét betegség keretében vannak kóresetek, melyek hosszú időn át alig lépnek ki a latentia stádiumból, legfeljebb bizonytalan érzéseket, kisugárzásokat okoznak, avagy reflectorikus zavarok révén más szomszédos szervekre terelik a figyelmet. Az epekövek kórtanából régen tudjuk, milyen gyakran okoznak tisztán csak gyomortüneteket, gyomorfájásokat, hyperaciditást, hypo- vagy teljes anaciditást és hosszú ideig mint „gyomorbajosok“ kezeltetnek, a typikus epekőgörcsök pedig csak évek, évtizedek múlva, vagy egyáltalában nem jelentkeznek. Veseköveknél is hasonlóképen áll a dolog; sok ideig latensek lehetnek, majd kezdenek kisugárzások, vagy reflexjelenségek révén elmosódott kórképek, hogy úgy mondjam, „forme fruste“-ök alakjában jelentkezni. Nem tárgyalom itt azokat az eseteket, melyeknél az ureter-hólyag reflex folytán hólyagtünetek, hólyaginnervatiós zavarok, vizelési ingerek dominálják a képet, melyek azután évekig mint hólyag-, vagy prostata-betegek szerepelnek. Ezek a dolgok eléggé ismeretesek. Itt, e helyen csak azokat az eseteket akarom érinteni, melyeknél a kövek, valószínűleg a lumbalis plexus idegei mentén történő kisugárzások révén fájdalmakat okoznak, melyek előre a hasba, az ileo-coecalis tájra, az appendix helyére lokalizálódnak és diagnoszics tévedésekre, fölösleges beavatkozásokra adhatnak alkalmat. Ismételten láttam,mitogy eddig latens vesekövek, rohamokban jelentkező ésazileo-coecalis tájra lokalizálódó fájdalmakat okoznak a nélkül, hogy a hólyag, a vizelet-kiürítés, vagy a vizelet részéről bármiféle abnormitást lehetne észlelni éi úgyhogy a rohamok, appendicitises attaque-okhoz, vagy chronikus lárváit appendicitishez a megtévesztésig hasonlíthatnak és csak a Röntgen-felvétel deríti ki a valódi képet. Az évek folyamán több tanulságos esetet láttam és szolgálatot vélek tenni ha azokat is ismertetem. , I. eset. 18 éves leány egy év előtt tánc közben hirtelen heves, görcsszerű fájdalmat érez az ileo-coecalis tájon, melyek azóta igen gyakran, csaknem hetenként jelentkeznek. A fájdalmak az ileo-coecalis tájra lokalizálódnak, rövid tartamúak, hányingerrel, vagy a nélkül. Kisugárzások a hólyag felé, vizelésinger, avagy vizelési zavarok sohasem jelentkeztek. Objektív vizsgálatnál mérsékelt nyomási érzékenység, az ileo-coecalis tájon, de defense nélkül. A coecum érzékeny köteg alakjában tapintható. Egy igen kiváló internista a coecum kifejezett érzékenységére támaszkodva, leghatározottabban appendicitist vesz föl és műtétet ajánl. A kiváló internista diagnosisa nekem nem tetszett. Nehezen tudtam elképzelni, hogy egy appendicitis egy év óta minden héten, sőt még gyakrabban csinálhasson görcsös fájdalmakat, anélkül, hogy ezen aránylag