Orvosi Hetilap, 1927. november (71. évfolyam, 45-48. szám)

1927-11-06 / 45. szám

1927. 45. sz. ORVOSI HETILAP tum­ba. Beteg- nap-nap után lázas. Időnként hidegrázás, 39 C° körül járó­s. Folyton romlik, teljesen lesová­nyodik. Közel három hónapot tölt el így fekve. Állapot nem javul. Hüvelyi műtétre határozzuk el magunkat. Körkörös hüvelyboltozati metszés, hasislekötés, ts­olya­n­­feltolás, hashártya meg nem nyitható. Mindenütt össze­növés. Felezés. A méh meg nem mozdul s a felezés előrehaladtával gonygócok nyílnak meg. Rájutunk az adnextumorokra, amelyeket kihámozni nem, csak ki­tépni tudjuk darabokban anélkül, hogy a magasan rögzített, le nem húzható méh fundusára jutottunk volna; lehetetlen feljebb hatolnunk s ezért benthagyva a méh tetejét s a genyes zsákok falazatának egy részét anélkül, hogy a peritonealis űr megnyílt volna, a vér­zés csillapítása után kitömjük az egész szennyes, cafa­­tos űrt sodolgazóval. A beteg lassan láztalanná lesz, az üreg lassanként tisztul, majd kitelik. 34 nap múlva, mialatt a beteg néhány kilót hízott, láztalanul, jó köz­érzettel távozott s teljesen jól érezte magát három éven át, amikor arról értesültünk, hogy a vidéki beteget ikeus tünetei között szállították fel, egyik jeles sebé­szünk megoperálta, de megmenteni nem tudta. Való­színű, ha nem is bizonyos, hogy az összenövések szere­pet játszottak az ileus keletkezésében. Mi összesen 99 esetben végeztünk adnextumor miatt méhkiirtást a hüvelyen át, de az előbbi csoportok­ban jeleztem azt is, hogy a carcinoma és myoma mellett is többször találkoztunk adnextumorral, nem egy­szer genyessek A 99 eset közül 44 esetben kétoldali genyes adnextumor volt, igen sok esetben exsudatumba ágyazva s 14 esetben egyik oldali genygóc mellett a másik oldalon lobos adnexumot találtunk. Ez 58 ese­tet külön-külön érdemes volna leírni, hogy megismer­hessék mások is azon nehézségeket, amivel szemben állottunk. 41 esetben kétoldali nemgenyes adnexiumor miatt végeztük a műtétet, de ezek közül is 9 esetben találkoztunk súlyos összenövésekkel, exsudatummal, 12 esetben myomával. A legtöbb beteg a műtét előtt éveken át beteg volt, heteken, hónapokon át lázaskodott, sőt nem egyszer lázas állapotban kellett operálnunk. A beteget előbb már kolpotomia útján iparkodtak meg­gyógyítani s a fennálló fistula mellett voltunk kény­telenek operálni. Volt olyan is, akinek rectovaginalis fistulája volt. A műtétet illetőleg a Schuchardt-met­­szést mindössze csak 4 esetben találtuk szükséges­nek s tartózkodtunk is a bemetszésektől, éppen mivel a legtöbbször szennyes volt a műtét. Egyszerű vaginalis totalexstirpatio mindössze 11 volt. A többi teljesen atypiás. 66-szor a méh felezésével, közte 7-szer ennek darabolásával jutottunk az adnexumokhoz. Egy eset­ben az adnexummal összenőtt appendixet is kiirtottuk. Érszorítót 11-szer hagytunk fenn és pedig a legtöbbször az a. spermaticán, amelynek lekötése ilyen nehéz viszo­nyok között magasan alig volt kivihető. Két esetben fordult elő bélsérülés és pedig igen súlyos bélsérülés, a rectum felső szakaszának, illetőleg a flexura S. csak­nem teljes átszakításával. Kórtörténetüket leírom: 1918/193. G. P.-né, 41 éves. N­. P., egy abortus. Tizenegy évvel azelőtt hasmetszéssel genyes daganatát távolították el. Rendetlen vérzés, fájdalom. Ökölnél nagyobb méhben több fibromagóc, jobb oldalon ökölnyi adnextumor. Terv: totalexstirpatio per vaginum. Kör­körös hüvelyboltozati metszés, hólyagfeltolás, részben ollóval, felezés, elülső peritoneális redő megnyílik, hátul rendkívüli megkötöttség. A méhből két tojásnagyságú, részben szétesett myomát enucleálunk. Rendkívül nehéz­ség között ássuk ki a jobboldali, ökölnyi, nem genyes adnextumort s a cystikusan degenerált petefészket. Eközben hurkaszerű képlet nyílik meg, amely később a jobbra áthúzódott flexura sigmoideának bizonyul, ezért a méh teljes kiirtása és a vérzés csillapítása után laparotomiára térünk át s az összenövések miatt nagy nehézséggel jutunk a flexura alsó részéhez, amely kétharmad részben szaggatott szélekkel van átszakítva. Resectio után kivételesen nagy nehézség között egye­sítjük selyemmel, s a kismedencét a hüvely felé gaze­­pamatokkal drainezzük. Teljesen láztalan lefolyás a 19. napig, akkor két-három napon át .subfebrilis. Gyó­gyulva távozik. Epikrisis: Az első műtét folyamán létrejött heges összenövések rögzítették jobb oldalra a flexurát s okozták a kiválasztásnál annak átszakadá­sát. A műtét leírója „lelkileg-testileg kimerítő“ műtét­nek jelzi a műtétet. 1926/1020. V. I.-né, 40 éves, D P., öt abortus. 12 év óta beteg, ismétlődő hashártyagyulladással, lázakkal, egy évvel ezelőtt genyfolyás a hüvelyből. Leromlott nőbeteg, igény­érzékeny has, vaskos portro, nagyobb exsudatumba ágyazott méh. A méhszájból bőven ürül genyes váladék. Beteg hőmérséklete állandóan 39— 40 ü° körül jár. Gyakori hidegrázás, hányinger. Miután a cervix felhasításával a méhűrbe helyezett drain, dacára hogy bőven vezet, nem változtat a beteg állapo­tán, a genygócok felkeresésére határozzuk magunkat. Narkosisbeli vizsgálat alapján az a véleményünk alakul ki, hogy csak a méh előzetes kiirtásával juthatunk a genyes adnexdaganatokhoz. Körkörös hüvelyboltozati metszés, hasislekötés, hólyagfeltolás, felezés s mikor ezzel a méhtest alsó harmadán túl jutottunk, nagy­mennyiségű, rendkívül bűzös geny ürül. Közben meg­nyílik az elülső peritonealis redő is. Rájutunk a jobb­oldali tuboovarialis abscessusra, amit sikerül a belek közül kihámoznunk, s az ereket lekötnünk. Majd át­térünk a baloldalra. Itt is genyes zsák van, amely rend­kívül szívósan nőtt össze a belekkel s mikor ezt ki­hámozzuk, megnyílik a hurkaszerű képlet, amelyből néhány centiméter hosszú bélést húzunk ki, amint később kitűnt, a sigmabélnek mucosája volt. A sérü­lés alulról el nem látható s ezért — miután a bal méh­jelet is kivettük —­ a vérzést csillapítottuk, váltott sze­mélyzettel hasmetszésre térünk át. A symphysis felett ejtett hasmetszés az elülső Douglasban helyet foglaló tályogűrbe jut, amelyből másfél deciliter bűzös geny ürül. E tályogűrt felülről összenőtt belek határolják s csak nehezen tudunk a kismedencébe jutni, miközben újabb tályogűrt is nyitottunk meg. Végre a hüvelyen át kezdett műtéti térbe jutunk, megtaláljuk a selyem­fonallal jelzett képletet, a flexurát, amit a roncsolás miatt mintegy 7—8 centiméternyi terjedelemben rese­­kálunk, majd a két bélyéget (end to end) körkörös selyemvarrattal egyesítjük. Tekintve azt, hogy a tályog­űrrel határos bélfal pedemás, nem bízunk a per prímáin való gyógyulásban, lefele alaposan drainezzük a kis­­medence műtéti területét, majd a hasfal alatti tályogok szennyes üregét felülről vezetett gazecsíkokkal drainez­zük. Hosszabb lázaskodás, miközben úgy a hüvely felé, mint a hasfal felé híg bélsár ürül, de emellett az anu­­son keresztül rendesen székel. Alapos drainezés. Közel három hónap múlva hagyja el a beteg a klinikát meg­erősödve, a hüvelyi nyílás záródott, de a hasfal felől kis fistulán át időnkint híg bélsár ürül. Két hónap múlva ez is záródott, azonban ismét áttört. Azóta meg­kíséreltük a hasfalban futó fistula kimetszését és egyesítését, eredménytelenül. A jövőben vagy záródik e sipoly, avagy kellőleg megválasztott időben bélműtét­­tel kell zárnunk a nyílást. Amint látható, az első esetben az évekkel azelőtt végzett genyes adnex kiirtása után olyan összenövések keletkeztek, amelyeknek szétválasztása közepette lép­tem át a rectum felső részét. A második esetben az adnextumorral összenőtt sigma előzetesen már perfo­rálva volt. Falazata erősen pedemás, úgyhogy exsuda­­tumnak vélve s az áttörési helyén belefutva, a nyálka­hártyáját húztam ki egy darabon, amikor észrevettem, hogy béllel állok szemközt. Az összes 846 méhkiirtás között e két eset volt a legsúlyosabb melléksértés. Sze­rencsére az első a bél varrása után per prímum gyó­gyult meg, a második — akinél igazán életmentő eljá­rás volt a nagy genyes daganatok kivétele —, ha sok szenvedés árán is, de meggyógyult s ma még csak kis hasfali szondányi bélsipolya maradt nyitva. Természe­tesen mindkét esetben a méh és a daganatok kiirtása után hasmetszésre tértünk át s így varrtuk a belet. Még egy harmadik esetünk volt, ahol abbahagyva a hüvelyi utat, laparotomiára nyergeltünk át. Kór­­története: K. J. 1920 január hó 27. Grünwald-sanatorium, 30 éves, D P. 1918 augusztus 8-án látom először. Bal­oldali nagyobb, jobboldali kisebb adnextumorral, pallia­tív therapia, azóta többször heteken át feküdt lázasan. 1285

Next