Orvosi Hetilap, 1928. augusztus (72. évfolyam, 32-35. szám)
1928-08-05 / 32. szám
73. évfolyam 32. szám. •Budapest, 1928 augusztus 5 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY ÉS SZÉKELY ÁGOSTON Szerkeszti és kiadja : a vallás, és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága: HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA POÓR FERENC GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ TARTALOM: Szathmáry Sebestyén: Adatok a keratosis gonorrhoica kórképéhez. (905—909. oldal.) Mező Béla: A vese haránt felvarrása (transversopexia). 909—910 oldal.) Bugyi István: Drainage vagy tamponade a hasüregben** (911—915. oldal.) Sellei József és Liebner Ernő: Adatok az erythrocyanosis extremitatis chronika kórképéhez. (915—918. oldal.) Csépai Károly: A dispositio szerepe egy kórtani tüszős mandulagyulladás ragály kapcsán. (918—919. oldal. Róna Andor és Waldbauer Olga: A menstruatiós vér chemiai vizsgálata. (919—921. oldal.) Horváth László: Tüdőgangraenával szövődött „agranulocytosis“ gyógyult esete. (921—923. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (129—132. oldal.) Lapszemle: Belorvosiani — Sebészet. — Urológia. — Szemészet.— Fülgyógyászat. (923—927. oldal.) Könyvismertetés. (927. oldal. Doros Gábor: A prostitutio közegészségi ártalmainak leküzdését célzó irányzatokról. (928—931. oldal.) Vegyes hírek. (931. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A m. kir. Erzsébet Tudományegyetem bőr- és nemibeteg klinikájának közleménye (igazgató: Beck Soma dr. egyetemi ny. r. tanár.) Adatok a keratosis gonorrhoica kórképéhez. írta: Szathmáry Sebestyén dr. (1 műnyomó 7 ábrával.) Az akórkép, melyet Vidal „eruption generalisée et symetrique de croates cornées avec chute des ongles d’origine blenorrhagique“ címen 1893-ban leírt, még ma is igen sok tekintetben tisztázatlan. Tünettanában jobban kiépült ugyan, de pathogenetikai tekintetben a homály nagyobb lett, mint volt. Vidal és az őt követő kutatók húgyosogonorrhoeával hozták kapcsolatba a megbetegedést, bár kétségtelen bizonyítékot ez irányban senki sem tudott felmutatni. Döntő csak a bőrlaesiaknak autoinoculatio útján való létrehozása lett volna, amit Chauffard és Fiessinger két kísérletükben el is értek, de későbben úgy az ő, mint más kutatók, így Arning és Meyer, Delius, Du Bois, Keim és mások próbálkozásai kudarccal végződtek. A bakteriológiai vizsgálatok sem hoztak kielégítő eredményeket. Egyes esetekben gonococcusokhoz morphologiailag hasonló és Gnam-negatív diplococcusokat mutattak ki a kiütésekből, illetőleg a vérből, így Löhe a keratosisos gonorrhoica herpetiform eruptiójában. Scholtz ugyanezt a kórképet kísérő bőrtályogban gonococcusszerű képleteket talált, Wadsack pedig exscindált papulákban és papulák nedvében. Roark és Gager hasonló eseteket közöltek. Egyedül Du Boisnak sikerült herpetiform exanthema pastuláiból gonococcusokat kitenyészteni. Ezen leletek értékesek bár, de nem alkotnak kétségtelen bizonyítékokat, hiszen ha a diplococcus Gramnegativ, azért még nem feltétlenül gonococcus. Cronquist és Cederkreutz vizsgálatai szerint, mint Lolander említi, borogatások alatt előfordulhatnak Gramnegativ diplococcusok, amelyek morphologiai tulajdonságaik tekintetében megegyeznek a gonococcusokkal és velük mégsem azonosak. Két esetben magam is találtam ilyen mikrobákat macerátt bőrterületeken, olyan egyének bőrén, akiknek sohasem volt kalikójuk. Ezen tény lényegesen lerontja több pozitívnak látszó lelet értékét, úgyhogy csak Wadsack, Roark, Gager és főleg Du Bois vizsgálatai tekinthetők a gonorrhoeás aetiológia szempontjából értékesíthetőnek. Chauffard és Fiessinger kísérletes oltásainak jelentősége pedig lényegesen csökkent, amikor ismeretessé vált, hogy keratosis gonorrhoicában szenvedőknél tartós borogatások alatt a spontán keletkezett kiütésekkel teljesen azonosak fejlődhetnek. A nedvesség, a maceratio provokáló hatását maga Chauffard is ismerte és ő mint banális irritatiót a laesiók létrejövetelét illetőleg, szükségesnek is tartotta. Feltételezte, hogy elősegíti a gonococcusoknak vagy toxinjaiknak az illető bőrterületben való lokalizálódását, azonban sem az ő további, sem mások kísérletei nem vezettek eredményre s lassanként az a nézet alakult ki, hogy Chauffard sikeres kísérleteiben kizárólag az óraüreg alatt felhalmozódó vízgőzök okozta maceratio váltotta ki a kiütéseket s hogy azoknak létrejöttéhez nem szükségesek a speciális ártalom gyanánt feltüntetett gonococcusok. Lorander azon megjegyzése, hogy a kísérletileg előidézett bőrjelenségek csak akkor volnának baktériumátvitel által létrejötteknek tekinthetők, ha a spontán kiütések legalább is valamelyik stádiumban gonococcusokat tartalmaznának, helyesnek látszik. Kérdés azonban, hogy nem azért sikerült-e csupán két ízben a kísérlet, mert véletlenül éppen azon esetben és azon laesiókban voltak gonococcusok, ahol és amelyekből az autoinoculatiók történtek. A legtöbben azt tételezik fel, hogy a kiütések nem tartalmaznak gonococcusokat, de Du Boisnak sikerült ilyeneket még tenyésztéssel is biztosan kimutatni. Nem lehet tehát a bőrlaesiókat határozottan gonopoecusmentesnek feltételezni. Chauffard és Fiessinger kísérleteiket oly módon végezték, hogy a bőrön ejtett sérülést egyik szarufelrakódás alul vett váladékkal bekenték és óraüveggel lefedték. Vizsgálati eredményeik gyanánt kimondják, hogy a sikeres oltáshoz megfelelő talajra, azaz keratosis gonorrhoreában szenvedő egyén bőrére, továbbá 1. specifikus és 2. banális izgalomra van szükség. Specifikus izgalomnak a gonococcust, illetőleg annak toxinját a banálisnak az óraüveggel való lefedés által létesített légmentes térben felhalmozódó vízgőzök maceráró hatását tekintették. Esetünkben hasonló berendezéssel, de ki