Orvosi Hetilap, 1930. február (74. évfolyam, 5-8. szám)
1930-02-08 / 5. szám
74. évfolyam, 5. szám. Budapest, 1930 február 8 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE,LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR BÉLÁK SÁNDOR VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC REUTER KAMILLÓ HÜTTL TIVADAR FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ TA R TA L O M: Barta Imre: A fehérvérsejtek toxikus elváltozásának klinikai jelentősége. (109—112. oldal) Kostyál László és Rácz Sándor: Nephritisnek calcium-therapiájáról. (112—115. oldal.) Fettich György: A Werlhof-betegség lépkiirtással gyógyult két esetéről. (115—117. oldal.) Sas Lóránt és Szeld Endre: Vegyhatásváltoztatás befolyása a vizelet baktériumtartalmára. (117—121. oldal.) Kerekes György: A füleredetű szédülésről különös tekintettel a Lermoyer-féle syndromára. (121 123. oldal.) Somogyi István és Ruzicska Andor: Malária-therapia a paralysis kezdeti szakában. (123—125. oldal.) Lapszemle: Sebészet. — Szülészet és nőgyógyászat. — Gyermekorvostan. — Gégészet. Szemészet. — Elméleti tudományok köréből. (125—127. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (17—20. oldal.) Könyvismertetés. (127—128. oldal.) A Budapesti Kir. Orvosegyesület február 1-i ülése. (128— 129. oldal.) A Budapesti Kir. Orvosegyesület orr-gége szakosztályának december 10-i ülése. (129—130. oldal.) Charité poliklinika december 11-i ülése. (130. oldal.) Az Apponyi Poliklinika Orvosai Tudományos Társulatának december 18-i ülése. (130—131. oldal.) A szegedi Egyetem Barátai Egyesület orvosi szakosztályának december 14-i ülése. (131. oldal.) Mészáros Károly: Maimonides imája. (131—132. oldal.) Megjegyzések Bónis István dr. „Inarsunin”-ról szóló cikkéhez. (132. oldal.) Vegyes hírek. (132. és a boríték III. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A fehérvérsejtek toxikus elváltozásának klinikai jelentősége. Irta: Barta Imre dr. belklinikai tanársegéd, Pécs. (Jelenleg a berlini Collegium Hungaricum tagja.) A fehérvérsejteknek törvényszerű változása már régóta ismeretes különösen fertőző betegségben, amely az egyes kórképre annyira jellemző, hogy ha egyedül ebből a tünetből kórjelzést felállítani nem is lehet, de határozott irányba tereli figyelmünket. A fehérvérsejtek változása biológiai reactio és egyik részjelensége a számos egyéb folyamatnak, amely a szervezetben lejátszódik a behatoló kórokozóval szemben. Ez a reactio függ egyrészt a csontvelő reactioképességétől, másrészt a kórokozó hatékonyságától, illetve mérgének mennyiségétől és minőségétől. Ezenkívül a fertőzés természete szerint a neutrophil, a monocyta vagy a lymphás rendszer reactiója áll előtérben, amely éppen úgy fontos kórjelzési és kórjóslati jelenség és a qualitatív vérképben jut kifejezésre. Arneth ezenkívül figyelte a szemcsézett fehérvérsejtek magjának morphologiáját és a polynuclearis sejteket a magrész száma szerint öt osztályba sorozta. Minden osztály még számos alcsoportra oszlik. Fertőző betegségekben a mag törvényszerű elváltozása alapján bevezette a „Kernverschiebung’ fogalmát. Arneth szerint a segmentumok számából következtetni lehet a sejt korára és a sejtpusztulás és -pótlás viszonyára. Schilling egyrészt felismerte ennek a tannak , mely körülményessége és technikai nehézsége miatt gyakorlati célra alkalmatlan volt — nagy klinikai jelentőségét, másrészt rámutatott arra, hogy a mag segmentálódásából a sejt korára következtetést vonni nem lehet .Sokkal fontosabb a sejt belső szerkezete és ebből a szempontból a mag morphológiáját is szem előtt tartva, az ismert módon osztályozza a neutrophil sejteket. Megkülönböztet továbbá regeneratiós és degeneratiós mageltolódásokat, a sejt szerkezetének fiatalodása, illetve károsodása szerint. Az utóbbinál a mag szerkezete elmosdódik, hyperchromasiás, pyknosisos lesz. A másik alapvető különbség a két felfogás között, hogy Schilling tagadja az ú. n. ,,Verbrauchstheorie”-t, szerinte a vérkép egyrészt a vérképző szervek működésének, másrészt a központi és környéki károsodásnak a kifejezője. Ép csontvelő kóros alakok nélkül is sok sejtet tud leadni, károsodott csontvelő kisebb szükségletnél is kóros alakokat bocsájt ki. A regeneratiós vérképnél a csontvelő sejtdús, nagyobbrészt fiatal sejt látható, a degeneratiós vérképnél feltűnően sok az érett, károsodott sejt pálcikaalakú maggal a csontvelőben. Végül míg Arneth általában csak az egyes sejtrendszer reactióját ismeri, Naegeli jellemző vérképet csak egyes betegségekben különböztet meg, addig Schilling bevezeti a közös biológiás vérképértékelést, amelynek gyakorlati alakja a haemogramm. Fertőző betegségben előbb neutrophilia, majd monocytosis és végül lymphocytosis látható. E három jelenség a szervezet változó reactióját mutatja a kórokozóval szemben. Míg a fertőzés van túlsúlyban, neutrophilia, elhúzódó de jóindulatú betegségben monocytosis, gyógyulásnál lymphocytosis lép fel. Ez a sorrend csaknem minden fertőző betegségben kimutatható. A monocyták szaporodása sokszor első jele a krisisnek, illetve a gyógyulásnak. A lymphocytosisból visszamenőleg is tudunk következtetni az előrement fertőzés lefolyására. A haemogramm lényege továbbá a mageltolódás. Növekvő eltolódás a folyamat rosszabbodására utal, csökkenő a javulás jele. A mageltolódás igen érzékeny reactio, mely korán jelentkezik és állandóan tájékoztat a beteg állapotáról, úgyszólván pillanatfelvétele a betegség mértékének. A haemogramm tehát nemcsak fontos tüneti és elkülönítő kórjelzési segédeszköz, hanem igen fontos kórjóslati jel is. Naegeli szerint Schilling fehérvérsejtgörbéi megtévesztők, mert a sejtek százalékos számát fejezik ki, holott az absolut szám ingadozó összfehérvérsejtszám mellett változatlan lehet. Annak előrebocsátásával, hogy sokkal fontosabbnak tartjuk úgy kórjelzési, mint kórjóslati szempontból a qualitatív vérképben a sejtek arányának változását, mint az absolut értéket, sikerült kimutatni, hogy az absolut szám is lényegesen változik. A Naegeli-iskola túlzottnak tartja a haemogramm gyakorlati jelentőségét, mert nem veszi tekintetbe a sejtek szerkezeti elváltozását, különösen a protoplasma és a granulatio vislkedését. A mageltolódás physiologiás körülmények között is létrejöhet: táplálkozásnál, sportolásnál, parentalis fehérje-