Orvosi Hetilap, 1930. június (74. évfolyam, 22-25. szám)
1930-06-07 / 22. szám
74. évfolyam 22. szám Budapest, 1930 junius 7. ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC REUTER KAMILLÓ FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR BÉLÁK SÁNDOR HÜTTL TIVADAR SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: TARTALOM: Búd György: A nőgyógyászati hasmetszéseknél alkalmazott drainezésekről. (529—535. oldal.) Buben Iván: Tapasztalatok 1000 diathermiával kezelt nőbeteg kapcsán. (535—537. oldal.) Papolczy Ferenc: Az uveasarkoma prognózisáról, tekintettel az enucleatio vagy exenteratio indicatioira. (537 -539. o.) Pongor Ferenc és Virágh Zoltán: Gümőkórosok vérsavójának lipase titrálása, Gózony és társainak új módszere szerint. (539—540. oldal.) Hencz Andor: A tüdő syphilises megbetegedéséről egy eset kapcsán. (540—541. oldal.) Szarvas Félix: Új műtéti eljárás nodus haemorrhoidalis esetén. (541—542. oldal.) Földessy Tibor: Késsel okozott agysérülés. (542. oldal.) Huzly Imre: A normal complement stabilizálása activ serumban. (542—543. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (85—88. oldal.) Lapszemle: Belorvostan. — Sebészet. — Szülészet és nőgyógyászat. - Szemészet. — Gyermekorvostan. - Urológia. (543 545. oldal.) Könyvismertetés. (545—546. oldal.) Egyesületek ülés jegyzőkönyvei. (546—550. oldal.) Erdélyi József: A röntgenvizsgálat szerepe az aortamegbetegedések diagnosztikájában. (550—553. oldal.) Bálint Nagy István: Purkircher György (1530—1578) pozsonyi orvos élete. (553—556. oldal.) Vegyes hirek. (556. oldal és a borítólap III. oldala.) A budapesti kir. magy. Pázmány Péter tudományegyetem II. számú női klinikájának (igazgató: Tóth István dr. egyetemi ny. r. tanár) közleménye. A nőgyógyászati hasmetszéseknél alkalmazott drainezésekről. Irta: Bod György dr. tanársegéd. A műtétek utáni utókezelés jelentősége ismeretes. Az utókezeléshez tartozik lényegileg a drainezés is, amelynek célja az, hogy a sebváladéknak, vérnek, vagy más anyagnak kedvező befolyási lehetőséget biztosítson s ezúton a gyógyulást biztosabbá és gyorsabbá tegye. Már Hippocrates használt empyemák kezelésénél draincsöveket, későbben Celsus ascitesnél. Ezután a sebészek egész sora használta, de rendszeres alkalmaztatásáról csak 1859-ben számol be Chassaignaque hosszabb munkában. A németek és angolok között már ebben az időben is sok ellenzője akadt az eljárásnak. Lister antisepsise azután a drainezés javára döntötte a mérleget. A drainezés módja és annak eszköze rendkívül változatos volt. Eleinte fémből, majd hajlítható kancsukból készített draincsöveket használtak, majd üveg és gummicsöveket oldalnyílásokkal. Nemsokára az ú. n. capilláris drainage (Kehrer) kezd tért foglalni, tépett vászondaarbot, hajcsomót, catgut-köteget stb. használnak és vannak olyanok, akik mésztelenített s így felszívódásra képes csont-draineket alkalmaznak. S ha még idevesszük az utóbbi időben előnyben részesített gazét, akkor nagyjából felsoroltuk a drainezéshez használt anyagokat. A háborús sebészi tapasztalatok, úgy látszik, nagy mértékben járultak ahhoz is, hogy a drainezések komplikált módjai és eszközei leegyszerűsödtek azokra a formákra, amelyek nagy anyaggal rendelkező intézetekben, mint pl. a mienkben is, használatosak. Bármennyire általános sebészi kérdés a drainezés kérdése, mégis azt kell mondanunk, hogy a hasűri drainezésnek ebben sajátos helye van, amit az is bizonyít, hogy még manapság is ez a legvitatottabb része a kérdésnek. A múlt század 70-es, 80-as éveiben a gynaekológusok vezették be a drainezést, mint az antisepsises kitűnő eszközét ovarectomiák, méhkiirtások és más műtétek után, azonban a kísérleti és tapasztalati tények lassanként csökkentették értékét. 1884-ben Bardenheuert dolgozza ki a hasürnek a hüvely felé történő drainezései módját; Olshausent és mások azonban a drainezés ellen vannak. Zweifel 1892-ben világosan rámutatott azon követelményekre, amelyek a medencében végzett műtétekre vonatkoznak. A feltétlen asepsis mellett a tökéletes vérzéscsillapítást és azt tekintette legfontosabbnak, hogy semmi olyan anyag vissza ne maradjon a hasürben, ami a bacteriumok táplálását szolgálhatná; ebben az esetben szerinte drainre nincs szükség, sőt káros is az, mert a peritoneumot izgatja. A Douglas-draint csak ritka, gennyel szennyezett műtétek esetén használta. Messzire vezetne, ha azon körülményekre és vitákra mind rámutatnánk, amelyek ezután következtek, azért csak annyit jegyzünk meg,, hogy olyan kérdés ez, amely mindmáig hullámzó görbét mutaaz irodalomban. A sebészek az újabb időben különös előszeretettel foglalkoznak a drainage kérdésével, ebben a vitában természetesen a gynaekológusok is résztvesznek. Egyet azonban mindig elfelejtenek és pedig azt, hogy összetévesztik a nagy hasűri drainezés lehetőségeit és jelentőségét a medencében végzett műtétekével, s minduntalan hajlandók a nagy hasűri sebészet ezirányú elméleti megfontolásait és gyakorlati tapasztalatait a medencében végzett műtétekre alkalmazni. Pedig— véleményünk szerint — a kettőt el kell különíteni. A medence topographiai viszonyai olyanok, hogy szinte követelik a legcélszerűbb irányban, a hüvely felé való drainezést. Appendicitis, cholecystitis esetén csak a hasfal felé történő drainezés jöhet szóba. Néhány példával illusztráljuk a drainezés kérdésében elfoglalt ellentétes álláspontokat. A francia szerzők jórésze (Delannoy és mások) carcinoma és adnexműtéteknél kiterjedten alkalmazzák a Mikulicz drainaget. Fotic 18 Wertheimnél és 12 fertőzött adnexműtétnél sikeresen alkalmazta, hermát utána soha nem látott. Madrid 1926-ban 84 ú. n. subtotalis hysterectomiánál Mikulicz szerint drainezett 1 Zbl. f. Gyn. Bd. 5. 5. 115. 2 Zeitschr. f. G. G. Bd. 46.