Orvosi Hetilap, 1930. június (74. évfolyam, 22-25. szám)

1930-06-07 / 22. szám

74. évfolyam 22. szám Budapest, 1930 junius 7. ORVOSI HETILAP Alapította M­A­R­KU­S­OV­SZK­Y L­A­J­O­S 1857-ben. HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC REUTER KAMILLÓ FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR BÉLÁK SÁNDOR HÜTTL TIVADAR SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: TARTALOM: Búd György: A nőgyógyászati hasmetszéseknél alkalmazott drainezésekről. (529—535. oldal.) Buben Iván: Tapasztalatok 1000 diathermiával kezelt nőbeteg kapcsán. (535—537. oldal.) Papolczy Ferenc: Az uveasarkoma prognózisáról, tekintettel az enucleatio vagy exenteratio indicatioira. (537 -539. o.) Pongor Ferenc és Virágh Zoltán: Gümőkórosok vérsavójának lipase titrálása, Gózony és társainak új módszere szerint. (539—­540. oldal.) Hencz Andor: A tüdő syphilises megbetegedéséről egy eset kapcsán. (540—541. oldal.) Szarvas Félix: Új műtéti eljárás nodus haemorrhoidalis ese­tén. (541—542. oldal.) Földessy Tibor: Késsel okozott agysérülés. (542. oldal.) Huzly Imre: A normal complement stabilizálása activ serum­­ban. (542—543. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (85—88. oldal.) Lapszemle: Belorvostan. — Sebészet. — Szülészet és nőgyó­gyászat. - Szemészet. — Gyermekorvostan. - Urológia. (543 545. oldal.) Könyvismertetés. (545—546. oldal.) Egyesületek ülés jegyzőkönyvei. (546—550. oldal.) Erdélyi József: A röntgenvizsgálat szerepe az aortamegbe­tegedések diagnosztikájában. (550—553. oldal.) Bálint Nagy István: Purkircher György (1530—1578) po­zsonyi orvos élete. (553—556. oldal.) Vegyes hirek. (556. oldal és a borítólap III. oldala.) A budapesti kir. magy. Pázmány Péter tudományegyetem II. számú női klinikájának (igazgató: Tóth István dr. egyetemi ny. r. tanár) közleménye. A nőgyógyászati hasmetszéseknél alkalmazott drainezésekről. Irta: Bod György dr. tanársegéd. A műtétek utáni utókezelés jelentősége ismeretes. Az utókezeléshez tartozik lényegileg a drainezés is, amelynek célja az, hogy a sebváladéknak, vérnek, vagy más anyag­nak kedvező befolyási lehetőséget biztosítson s ezúton a gyógyulást biztosabbá és gyorsabbá tegye. Már Hippocra­tes használt empyemák kezelésénél draincsöveket, későb­ben Celsus ascitesnél. Ezután a sebészek egész sora hasz­nálta, de rendszeres alkalmaztatásáról csak 1859­-ben szá­mol be Chassaignaque hosszabb munkában. A németek és angolok között már ebben az időben is sok ellenzője akadt az eljárásnak. Lister antisepsise azután a drainezés ja­vára döntötte a mérleget. A drainezés módja és annak eszköze rendkívül változatos volt. Eleinte fémből, majd hajlítható kancsukból készített draincsöveket használtak, majd üveg és gummicsöveket oldalnyílásokkal. Nemso­kára az ú. n. capilláris drainage (Kehrer) kezd tért fog­lalni, tépett vászondaarbot, hajcsomót, catgut-köteget stb. használnak és vannak olyanok, akik mésztelenített s így felszívódásra képes csont-draineket alkalmaznak. S ha még idevesszük az utóbbi időben előnyben részesített gazét, akkor nagyjából felsoroltuk a drainezéshez hasz­nált anyagokat. A háborús sebészi tapasztalatok, úgy látszik, nagy mértékben járultak ahhoz is, hogy a drainezések kompli­kált módjai és eszközei leegyszerűsödtek azokra a for­mákra, amelyek nagy anyaggal rendelkező intézetekben, mint pl. a mienkben is, használatosak. Bármennyire álta­lános sebészi kérdés a drainezés kérdése, mégis azt kell mondanunk, hogy a hasűri drainezésnek ebben sajátos he­lye van, amit az is bizonyít, hogy még manapság is ez a legvitatottabb része a kérdésnek. A múlt század 70-es, 80-as éveiben a gynaekológu­­sok vezették be a drainezést, mint az antisepsises ki­tűnő eszközét ovar­ectomiák, méhkiirtások és más mű­tétek után, azonban a kísérleti és tapasztalati tények lassanként csökkentették értékét. 1884-ben Barden­­heuert dolgozza ki a hasürnek a hüvely felé történő drainezései módját; Olshausent és mások azonban a drainezés ellen vannak. Zweifel 1892-ben világosan rá­mutatott azon követelményekre, amelyek a medencében végzett műtétekre vonatkoznak. A feltétlen asepsis mel­lett a tökéletes vérzéscsillapítást és azt tekintette leg­fontosabbnak, hogy semmi olyan anyag vissza ne ma­radjon a hasürben, ami a bacteriumok táplálását szol­gálhatná; ebben az esetben szerinte drainre nincs szük­ség, sőt káros is az, mert a peritoneumot izgatja. A Douglas-draint csak ritka, gennyel szennyezett műtétek esetén használta. Messzire vezetne, ha azon körülmé­nyekre és vitákra mind rámutatnánk, amelyek ezután következtek, azért csak annyit jegyzünk meg,, hogy olyan kérdés ez, amely mindmáig hullámzó görbét muta­­az irodalomban. A sebészek az újabb időben különös előszeretettel foglalkoznak a drainage kérdésével, eb­ben a vitában természetesen a gynaekológusok is részt­­vesznek. Egyet azonban mindig elfelejtenek és pedig azt, hogy összetévesztik a nagy hasűri drainezés lehetősé­geit és jelentőségét a medencében végzett műtétekével, s minduntalan hajlandók a nagy hasűri sebészet ezirá­­nyú elméleti megfontolásait és gyakorlati tapasztala­tait a medencében végzett műtétekre alkalmazni. Pedig­­— véleményünk szerint — a kettőt el kell különíteni. A medence topographiai viszonyai olyanok, hogy szinte követelik a legcélszerűbb irányban, a hüvely felé való drainezést. Appendicitis, cholecystitis esetén csak a has­fal felé történő drainezés jöhet szóba. Néhány példával illusztráljuk a drainezés kérdésében elfoglalt ellentétes álláspontokat. A francia szerzők jórésze (Delannoy és mások) carcinoma és adnexműtéteknél kiterjedten al­kalmazzák a Mikulicz drainaget. Fotic 18 Wertheimnél és 12 fertőzött adnexműtétnél sikeresen alkalmazta, her­mát utána soha nem látott. Madrid 1926-ban 84 ú. n. subtotalis hysterectomiánál Mikulicz szerint drainezett 1 Zbl. f. Gyn. Bd. 5. 5. 115. 2 Zeitschr. f. G. G. Bd. 46.

Next