Orvosi Hetilap, 1930. szeptember (74. évfolyam, 35-38. szám)

1930-09-06 / 35. szám

890 ORVOSI HETILAP tett 1700 eclampsia hasonló szempontból végzett átvizs­gálásával azon következtetésre jutott, hogy a nyári ziva­tarok és az ilyen zivatarokkal járó „hidegbetörések“ sze­rinte a rosomotoricus idegrendszer érzékenységét fokoz­zák és ily módon segítik elő az eclampsiák kitörését. Szó­val von Heuss is azt mondja, hogy a levegő nedvességtar­talma és az eclampsiák gyakorisága közt, összefüggés ta­lálható, de ezenfelül feltételezhető még egy más ok is. Sir Holliday Croom az edinburgi klinika hosszas ész­lelései alapján szintén azon megállapításra jutott, hogy erős esőzésekkel össze­eső hirtelen hőesések alkalmával amidőn a levegő relatív nedvességi tartalma nagyobb i­nga­­dozásokat mutatott, az eclampsiás esetek száma mind­annyiszor számottevően szaporodik. Különösen fontos adat, mert az eclampsiák száma úgy Angolországban, mint Islandban, épen ezen körülmények következtében nagyobb, mint a kontinensen, mert míg Zangemeister szerint a német klinikák autochton eclam­­psiája 3%, és míg Löhlein szerint 675 szülésre esik egy eclampsia, addig 1928. évben a dublini Rotunda Hospitál­ 2062 szülése között 18 eclampsia volt. A Coombe Hospi­tal 936 szülésére 10 eclampsia és a National Maternity Hospital Dublin, 961 szülése között pedig 8 eclampsia for­­dult elő, ami 3959 szülésre vonatkoztatva 1:110 arány­számot adja. A levegő nedvességtartalmának fokozódása, a bőr­légzés megnehezítése által is elősegítheti az eclampsiák kitörését. Ismeretes, hogy a vesebajosokat száraz klímába küldik (Egyiptom, az afrikai oasisok), hogy a bőrlégzés megkönnyítésével gyakoroljanak jótékony befolyást a kórlefolyásra. Az is ismeretes, hogy a száraz hideg, vagy meleg könnyebben tűrhető, mint a nedves, páratest. Igen valószínű, hogy az eclampsiára jutó esetekben a test bom­lástermékeit feldolgozó parenchymás szervek elváltozásai fokozatosan és nem hirtelen következnek be és bekövetke­zik egy olyan állapot, hogy működésükben erősen megza­vart máj és a vesék által fel nem dolgozott bomlástermé­kek többletét már csak a bőrlégzés, az izzadság­mirigyek működése képes a testből eltávolítani és ha a test ezen utolsó biztonsági szerepe is felmondja a szolgálatot, az eclampsia kitörése bekövetkezik. Már­pedig az amúgy is erősen igénybevett bőrlégzést a nedves, páratelt levegő feltétlenül megnehezíti és épen ebben kell és lehet az eclampsiák kitörését erősen elősegítő egyik okot keresni. Szemléltető bizonyíték gyanánt az összes idevágó észlelési adatokat egy táblázatos kimutatásban állítottam össze, melyben az eclampsiás napokon az összes meteoro­lógiai adatokat szembeállítva látjuk az 1928 év azonos napjainak adataival. A meteorológiai adatokat, melyekért Steiner dr.,magántanár igazgató úrnak hálás köszönettel adózom, az Országos Meteorológiai Intézet túrkevei állo­másától nyertünk, tehát Jász-Nagykun-Szolnok megye te­rületén lévő állomástól. A légnyomási és nedvességi adatokból, könnyebb át­tekintés végett a napi átlagot is kiszámítottuk és külön rovatba foglaltuk. (L. táblázat.) Látható, hogy a nyolc napra eloszló kilenc eclampsia közül hat olyan napra esik, mikor az 1928. év ugyanazon havának, ugyanazon napján alacsonyabb légnyomás volt. Tehát a magasabb légnyomásnak némi jelentősége mégis csak feltételezhető. Ha a levegőnedvesség napi átlagát vesszük szem­ügyre, azt látjuk, hogy a kilenc eclampsia közül 7 oly napokra esik, melyeken 1928. azonos napjaival szemben a levegő nedvességtartalma fokozottabb volt. Különösen szembetűnő, hogy 1928. év július hó 4-én a levegő nedvességtartalma fokozottabb volt. 1928. év július hó 4-én a levegő nedvességének napi átlaga 56 volt, 1929-ben pedig, ugyancsak július 4-én 80. És éppen ezen napon volt két eclampsiánk. A légnyomásban mutatkozó ingadozások, mint a táblázat adatai mutat­ják, az eclampsiák súlyosságára jelentőséggel nem bírnak mert pl. éppen a két halálosan végződött eclampsiás ese­tünk felvételi napján a légnyomás ingadozása minimális volt. A levegő nedvességi ingadozásának jelentőségét bi­zonyítani látszik azon körülmény, hogy a két halálosan végződött eclampsiás eset felvételének napján az absolut maximum és minimum közti differentia 31 és 20 volt, é­s még 1929. június havában is volt tizennyolc olyan nap, melyen a levegő nedvességtartalmának napi ingadozása az eclampsiával terhelt napokénál nagyobbnak találtatott. Július hó 17-én a levegő nedvességtartalmának napi inga­dozása (42) dacára, az ezen napon felvételre került ec­lampsiás életben maradt. Megállapítható tehát, hogy olyan napokon, melyeken 1929. május 30—július 13-ig terjedő idő alatt eclampsiás esetünk volt, a nedvesség ingadozása a 20-at meghaladta. Érdekes adatot nyerünk meg, ha az 1929. évi novem­ber és december továbbá az 1930. január hónapokat ha­sonló szempontból vesszük szemügyre. 1929. novemberében a levegő átlagos nedvességtar­talma 88.88% mellett az átlagos ingadozás volt 7. 1929. évben az átlagos nedvesség tartalma 90.2% az ingadozás 2.75% és az átlagos ingadozás 3.33%. A csapadék meny­­nyisége volt novemberben 32 mm maximális 9.5 mm-nyi egyszeri esőzéssel, decemberben 14.3 mm-nyi maximális 3.1 mm-nyi esőzéssel és 1930. januárban 25.5 mm maxi­mális 9.5 mm-nyi egyszeri esőzéssel. Ezen hónapok alatt összesen 3 eclampsiás esetünk volt. Tehát a levegő nedvességtartalmának csekélyebb in­gadozásai mellett még magasabb átlagos nedvességtarta­lom mellett is kevesebb eclampsiánk volt. Hogy a levegő relatív nedvességtartalmának ingadozása ezen hónapok alatt aránylag kisebb fokú volt, érthető, mert egyfelől kevesebb csapadék esett, ritkább időközökben és a csapa­déknak a földbe való beszivárgása és a föld által való fel­vétele az enyhe időjárás mellett akadálytalanul ment végbe. Egy bizonyosnak látszik, hogy a levegő relatív nedvességtartalmának nagyobb ingadozása, ha az nem ac­­cidentális, hanem hosszasan, heteken keresztül állandóan mutatkozik, az eclampsiák száma kétséget kizáróan sza­porodik, sőt, bár bizonyos subjectivizmussal, azt suppo­­nálhatjuk, hogy az ily időjárás alatt jelentkező eclamp­siák lefolyása gyakrabban válik súlyosabbá, mint máskor. Egyébként is, ha a régebbi évjáratainkat végigtekintjük, mindjárt szembetűnik, hogy az 1926. évi csapadékdús időjárás mellett 335 szülésünkre 6 eclampsia esett, a szá­razabb 1927-ik év 456 szülése között 7 és az 1928. évi, különösen száraz év 449 szülése között csak 5 eklampsiás került észlelésre. Ezen két, különösen szárazabb tavasszal és nyárral járt évben a levegő relatív nedvesség tartal­mának ingadozása is aránylag kisebb fokú volt, mint 1929 évben, mikor is, mint már említettem, január hó 1-étől július hó 15-ig lefolyt szüléseink közt 13 eklampsiás ese­tet kellett kezelnünk. Mikor várható a levegő relatív nedvességtartalmának fokozódása és ingadozásainak növekedése? Az 1928 és 29 évek meteorológiai viszonyainak tanulmányozása ezen kérdésünkre érdekes felelettel szolgál. Az 1927—28-as tél alatt 55.7 mm hó esett, míg 1928- 29-ben 93.9 mm, tehát 38.2 mm-rel kevesebb, mint az előbbi téli évad alatt. Az 1927-28-as télen „olvadásos és fagyos időszakok váltakoztak, de már januártól fogva a nappali órákban majdnem mindennap olvadt. 1929-ben január és február hónapokban csak kivételesen volt olva­dás, általános olvadás március 5 táján kezdődött­. Az Or­szágos Meteorológiai Intézet ezen adatainak szószerinti 1930 35. sz

Next