Orvosi Hetilap, 1930. november (74. évfolyam, 43-47. szám)

1930-11-01 / 43. szám

1108 ORVOSI HETILAP 1030. 43. sz. 5 — 0.56 volt. Az esetek nagyobb részében azonban infi­­ciált­ esetekről volt szó, a veseinsufficientia kisebb­­nagyobb tüneteivel. Kétoldali ureterkö: 34 éves férfi, jobb A = 0.93, bal A = 0.75, vér 5 = 0.62, megfelelő életrendre 0.60. Röntgen: két­oldali nagy ureterkő. Előbb a jobb ureterotomia, S = 0.59 lesz, második operasiónál bal ureterotomia, nephrotomia a transrenalis drainage. Gyógyult. Kétoldali inficiált vesekő. 52 éves nő. Röntgen: jobb vesé­ben szilványi és mogyorónyi, balvesében galambtojásnyi kő jobb A = 0.63, indigo nem jelenik meg, bal A = 0.98, indigó­­15 perc múlva halványkék, vér 6 = 0.57. Műtét a jobban működő bal vesén: pyelotomia + nephrotomia. Háromnegyed év múlva megavul a bal A = 1.08, indigo 8 percre kék, vér 6 A = 0.57. Három hó múlva jobboldali nephrectomia. Pyonephrosis calculosa. Gyógyult. Négy év múlva lázas, a megmaradó bal vesében kehelyke, 6­0.58. Műtét: nephrotomia, szemcsés, zsugorodott szívós veseállomány. Gyógyult. Másfél év múlva uraemiásan hozzák S 1­0.61, exitus. Zsugorvese. Még jobban látható, hogy milyen finom árnyalatok­ban mutatja a vér­i veseműködés javulását vagy rosszab­bodását azon esetekben, hol előzőleg az egyik vese el lett távolítva s a másik megmaradó egyedüli vesében kő képződött. 30 éves férfi. 1917-ben nephrectomia genyes vesekő miatt. 12 év múlva uraemiás és lázas állapotban kerül hozzám. Vér 6­­­0.61. Az ureter felső részében kő, ami a vizelet lefolyását gátolja. Nagy szívhypertrophia és dilatatio. Uretercatheter felvezetése, öt napig fekve hagyása után bőséges vizelet­elválasztás. Az uretercathetert kivéve anuriás lesz. Ismét állandó u. c. 4 napig. Ezen anuria s uretercatheterrel való megoldása még kétszer megismétlődik. Végre belekényszerü­lök abba, hogy a súlyos állapotban levő beteget operáljam. Ureterotomia, kőeltávolítás, vese decapsulatio corticalis tályogok miatt, három hét múlva 6­­­0,60, Xanthoprotein 55. Jelenleg egy évvel a műtét után teljesen jól érzi magát. 48 éves nő. Négy év előtt vesegenyedés miatt nephrecto­mia. Másik vesében kő. sokat szomjazik. Higítás-concentrá­­lás nagyon beszűkült, indigo nagyon késik, fajsúly 1012, vér 6­0.59. Műtét: pyelotomia, transrenalis drain. Gyógyult. Ma 10 évvel a műtét után 8­­­0.56, jól érzi magát, időnkint pyelummosásokat kap. Vesebeli retentiót látunk a különböző okból fennálló hydronephrosisnál. Ilyenkor a felvezetett uretercathete­r ■fen keresztül sűrű, egymásutáni cseppekben ürül ki a pangó vizelet, melynek mennyiségéből már tájékozódha­tunk a hydronephrosis nagyságát illetőleg. Tiszta képet azonban a pyelographia ad, ahol azt is látjuk, hogy a tágulásból mennyi esik az extrarenalisan fekvő vese­medence részére, ami pyelumresectio szempontjából fon­tos és mennyi az intrarenalisra és hogy mennyiben sor­vadt a veseállomány. A pyelographiás képek magyaráza­tánál vigyáznunk kell arra, hogy nem történt-e túltöltés a contrastanyaggal, amely körülmény a tónusát vesztett vesemedence és kelyhek mellett könnyen megtörténik s akkor a tágulás, illetve veseszövetpusztulás nagyobbnak látszik, mint az a valóságban van. E tekintetben az intra­vénás pyelographia útján a valóságos állapotnak meg­felelőbb képet kapunk, hol a kitágult kelyhek és vese­medence a maguk természetes nagyságukban mutatkoz­nak. Kezdeti esetekben még jobb a pyeloskopia, hol nem­csak a tágulás jelenlétét, de a tónusát vesztett pyelum elhúzódó kiürülési módját is megállapíthatjuk. Hydronephroticus vesénél a functiós vizsgálat szem­pontjából vigyáznunk kell azon körülményre, hogy a tágult vesemedencezsákban pangó vizelet hígabb a ren­desnél. Ha tehát tiszta képet akarunk kapni azon oldali veseműködésről, akkor előbb a pangó vizeletet le kell bocsátani, ki kell nyomni a pyelumból s a nyomás alól felszabadult vese frissen elválasztott vizeletét kell fel­használni a másik oldali vesevizelettel való összehasonlí­tás céljára. A hydronephrosis egyik gyakori oka valamely rend­ellenes véredény, mely a vese bizonyos helyzetében leszo­rítja az urétert s így lefolyásbeli akadályt hoz létre. Itt az ok ugyan veleszületett, de az csak akkor lép hatályba, ha valamely trauma, lesoványodás vagy bizonyos irányi­ mozgás mellett a vese helyzete úgy változik meg, hogy a keresztező véredény leszorító hatása érvényesülhet. Ezen kórképnél, az extrém eseteket kivéve, sem a functio, sem az anatomai diagnosis útján nem lehet előre eldön­teni azt, hogy a vesét conserválhatjuk-e vagy sem. Az urétert keresztező véredény esetében a vese megváltozott helyzetét korrigálhatjuk ugyan, de ha a véredényt nem kötjük le, úgy könnyen beállhat a recidiva s az ismételt műtét szüksége. Ha pedig az edényt lekötjük vagy pláne, ha máshol is van rendellenes véredény, amit le kell kötni, úgy nagy parenchyma kiesést látunk azonnal a végütér leszorítása után a vese megfelelő részének kékes-livid elszíneződése formájában. Adott esetben tehát ezen körül­mények is számba jönnek akkor, mikor a vese sorsa felett döntenünk kell. Conservativ műtétnél nemcsak a véredényt kötjük le, de a tág extrarenalis, atom­ás pyelumból megfelelő darabot resekálunk s a mozgó, lesülyedt vesét a rendes helyére felfüggesztjük. 38 éves férfi. Négy év óta baloldali vesetáji fájdalmak. Jobb A­z 1.66, indigó 6 perc múlva sötétkék, bal A = 1.06, indigo halvány marad. Pyelographiánál 50 ccm töltés, igen tág pyelum. Műtétnél rendellenes leszorító edény lekötése, pyelumresectio, vesefixálás. Két év múlva pyelographiás ellenőrzés, normális viszonyok, jobb A = 0.91, bal A = 0.96, indigó 6 perc múlva mintkettő kék. A pyelographia, illetve míniumos uretercatheter út­ján kettős vese esetében az egyes pyelumok és kelyhek állapotáról tájékozódhatunk s a szükséges beavatkozást (heminephrectomia) elvégezhetjük, sőt bifurkáló ureter esetében is a paradoxnak látszó kórképet tisztázhatjuk. Ilyenkor előfordulhat, hogy ugyanazon uréterből egyszer tiszta, egyszer zavaros vizelet ürül vagy még feltűnőbb az indigocarmin után, midőn egyszer sötétkék, máskor nem festett vizelet jön ugyanazon uretercatheteren át, aszerint, hogy az egészséges vagy a beteg veserész üríti ki ugyanazon areteren át a vizeletét. A kórismét itt is pontosan felállíthatjuk, de az egészséges vesefél conser­­válása attól függ, hogy mennyire lehet a haeminephrec­­tomiánál a megmaradó vese véredényellátást biztosítani, amit már csak a műtétnél tudunk megállapítani. Egy másik oka a veseinsufficientiának a veseszövet­pusztulás (destructio), amely lehet hosszan tartó lobos folyamat következménye vagy álképleti jellegű, esetleg trauma eredménye. A régi lobos folyamatoknál a separált vizeletnek vegyi, górcsövi és bacteriológiai vizsgálata útján a folya­mat természetét is lehet tisztázni, az összehasonlító func­tiós vizsgálatokkal vagy a contrastos röntgenvizsgálat­tal a vese functiós és anatómiai állapotáról is képet ka­punk. Itt az egészséges vesében kifejlődő toxicus nephri­tis jelenléte, illetve előhaladási foka fontos tényező a műtéti indicatio felállításában. Csak nagyon elhanyagolt, hosszantartó egyoldali vesegenyedés esetében szokott a toxicus nephritis olyan fokot elérni, hogy a műtét ki­vitelét gátolja; legtöbbször éppen a műtét az, ami a toxicus nephritis gyógyulását létrehozza. Vesedaganatnál éppen a kezdeti szakban a vese­szövetpusztulás még nem olyan nagy kiterjedésű, hogy a vesefunctióban lényeges kiesés mutatkoznék, itten a pyelographia ad értékes felvilágosítást, amelyen látni azt a töltési defectust, illetve szabálytalanságot, amit a vese egyik helyén fejlődő daganat egyes vesekelyhek összenyomása vagy elongálása által hoz létre, amely útján a korai, tehát eredményes beavatkozás lehetővé válik. Ugyancsak a pyelographia útján lehet a vese­medence papillomát kórismézni, midőn a tágult meden­

Next