Orvosi Hetilap, 1930. november (74. évfolyam, 43-47. szám)
1930-11-01 / 43. szám
1108 ORVOSI HETILAP 1030. 43. sz. 5 — 0.56 volt. Az esetek nagyobb részében azonban inficiált esetekről volt szó, a veseinsufficientia kisebbnagyobb tüneteivel. Kétoldali ureterkö: 34 éves férfi, jobb A = 0.93, bal A = 0.75, vér 5 = 0.62, megfelelő életrendre 0.60. Röntgen: kétoldali nagy ureterkő. Előbb a jobb ureterotomia, S = 0.59 lesz, második operasiónál bal ureterotomia, nephrotomia a transrenalis drainage. Gyógyult. Kétoldali inficiált vesekő. 52 éves nő. Röntgen: jobb vesében szilványi és mogyorónyi, balvesében galambtojásnyi kő jobb A = 0.63, indigo nem jelenik meg, bal A = 0.98, indigó15 perc múlva halványkék, vér 6 = 0.57. Műtét a jobban működő bal vesén: pyelotomia + nephrotomia. Háromnegyed év múlva megavul a bal A = 1.08, indigo 8 percre kék, vér 6 A = 0.57. Három hó múlva jobboldali nephrectomia. Pyonephrosis calculosa. Gyógyult. Négy év múlva lázas, a megmaradó bal vesében kehelyke, 60.58. Műtét: nephrotomia, szemcsés, zsugorodott szívós veseállomány. Gyógyult. Másfél év múlva uraemiásan hozzák S 10.61, exitus. Zsugorvese. Még jobban látható, hogy milyen finom árnyalatokban mutatja a véri veseműködés javulását vagy rosszabbodását azon esetekben, hol előzőleg az egyik vese el lett távolítva s a másik megmaradó egyedüli vesében kő képződött. 30 éves férfi. 1917-ben nephrectomia genyes vesekő miatt. 12 év múlva uraemiás és lázas állapotban kerül hozzám. Vér 60.61. Az ureter felső részében kő, ami a vizelet lefolyását gátolja. Nagy szívhypertrophia és dilatatio. Uretercatheter felvezetése, öt napig fekve hagyása után bőséges vizeletelválasztás. Az uretercathetert kivéve anuriás lesz. Ismét állandó u. c. 4 napig. Ezen anuria s uretercatheterrel való megoldása még kétszer megismétlődik. Végre belekényszerülök abba, hogy a súlyos állapotban levő beteget operáljam. Ureterotomia, kőeltávolítás, vese decapsulatio corticalis tályogok miatt, három hét múlva 60,60, Xanthoprotein 55. Jelenleg egy évvel a műtét után teljesen jól érzi magát. 48 éves nő. Négy év előtt vesegenyedés miatt nephrectomia. Másik vesében kő. sokat szomjazik. Higítás-concentrálás nagyon beszűkült, indigo nagyon késik, fajsúly 1012, vér 60.59. Műtét: pyelotomia, transrenalis drain. Gyógyult. Ma 10 évvel a műtét után 80.56, jól érzi magát, időnkint pyelummosásokat kap. Vesebeli retentiót látunk a különböző okból fennálló hydronephrosisnál. Ilyenkor a felvezetett uretercatheter ■fen keresztül sűrű, egymásutáni cseppekben ürül ki a pangó vizelet, melynek mennyiségéből már tájékozódhatunk a hydronephrosis nagyságát illetőleg. Tiszta képet azonban a pyelographia ad, ahol azt is látjuk, hogy a tágulásból mennyi esik az extrarenalisan fekvő vesemedence részére, ami pyelumresectio szempontjából fontos és mennyi az intrarenalisra és hogy mennyiben sorvadt a veseállomány. A pyelographiás képek magyarázatánál vigyáznunk kell arra, hogy nem történt-e túltöltés a contrastanyaggal, amely körülmény a tónusát vesztett vesemedence és kelyhek mellett könnyen megtörténik s akkor a tágulás, illetve veseszövetpusztulás nagyobbnak látszik, mint az a valóságban van. E tekintetben az intravénás pyelographia útján a valóságos állapotnak megfelelőbb képet kapunk, hol a kitágult kelyhek és vesemedence a maguk természetes nagyságukban mutatkoznak. Kezdeti esetekben még jobb a pyeloskopia, hol nemcsak a tágulás jelenlétét, de a tónusát vesztett pyelum elhúzódó kiürülési módját is megállapíthatjuk. Hydronephroticus vesénél a functiós vizsgálat szempontjából vigyáznunk kell azon körülményre, hogy a tágult vesemedencezsákban pangó vizelet hígabb a rendesnél. Ha tehát tiszta képet akarunk kapni azon oldali veseműködésről, akkor előbb a pangó vizeletet le kell bocsátani, ki kell nyomni a pyelumból s a nyomás alól felszabadult vese frissen elválasztott vizeletét kell felhasználni a másik oldali vesevizelettel való összehasonlítás céljára. A hydronephrosis egyik gyakori oka valamely rendellenes véredény, mely a vese bizonyos helyzetében leszorítja az urétert s így lefolyásbeli akadályt hoz létre. Itt az ok ugyan veleszületett, de az csak akkor lép hatályba, ha valamely trauma, lesoványodás vagy bizonyos irányi mozgás mellett a vese helyzete úgy változik meg, hogy a keresztező véredény leszorító hatása érvényesülhet. Ezen kórképnél, az extrém eseteket kivéve, sem a functio, sem az anatomai diagnosis útján nem lehet előre eldönteni azt, hogy a vesét conserválhatjuk-e vagy sem. Az urétert keresztező véredény esetében a vese megváltozott helyzetét korrigálhatjuk ugyan, de ha a véredényt nem kötjük le, úgy könnyen beállhat a recidiva s az ismételt műtét szüksége. Ha pedig az edényt lekötjük vagy pláne, ha máshol is van rendellenes véredény, amit le kell kötni, úgy nagy parenchyma kiesést látunk azonnal a végütér leszorítása után a vese megfelelő részének kékes-livid elszíneződése formájában. Adott esetben tehát ezen körülmények is számba jönnek akkor, mikor a vese sorsa felett döntenünk kell. Conservativ műtétnél nemcsak a véredényt kötjük le, de a tág extrarenalis, atomás pyelumból megfelelő darabot resekálunk s a mozgó, lesülyedt vesét a rendes helyére felfüggesztjük. 38 éves férfi. Négy év óta baloldali vesetáji fájdalmak. Jobb Az 1.66, indigó 6 perc múlva sötétkék, bal A = 1.06, indigo halvány marad. Pyelographiánál 50 ccm töltés, igen tág pyelum. Műtétnél rendellenes leszorító edény lekötése, pyelumresectio, vesefixálás. Két év múlva pyelographiás ellenőrzés, normális viszonyok, jobb A = 0.91, bal A = 0.96, indigó 6 perc múlva mintkettő kék. A pyelographia, illetve míniumos uretercatheter útján kettős vese esetében az egyes pyelumok és kelyhek állapotáról tájékozódhatunk s a szükséges beavatkozást (heminephrectomia) elvégezhetjük, sőt bifurkáló ureter esetében is a paradoxnak látszó kórképet tisztázhatjuk. Ilyenkor előfordulhat, hogy ugyanazon uréterből egyszer tiszta, egyszer zavaros vizelet ürül vagy még feltűnőbb az indigocarmin után, midőn egyszer sötétkék, máskor nem festett vizelet jön ugyanazon uretercatheteren át, aszerint, hogy az egészséges vagy a beteg veserész üríti ki ugyanazon areteren át a vizeletét. A kórismét itt is pontosan felállíthatjuk, de az egészséges vesefél conserválása attól függ, hogy mennyire lehet a haeminephrectomiánál a megmaradó vese véredényellátást biztosítani, amit már csak a műtétnél tudunk megállapítani. Egy másik oka a veseinsufficientiának a veseszövetpusztulás (destructio), amely lehet hosszan tartó lobos folyamat következménye vagy álképleti jellegű, esetleg trauma eredménye. A régi lobos folyamatoknál a separált vizeletnek vegyi, górcsövi és bacteriológiai vizsgálata útján a folyamat természetét is lehet tisztázni, az összehasonlító functiós vizsgálatokkal vagy a contrastos röntgenvizsgálattal a vese functiós és anatómiai állapotáról is képet kapunk. Itt az egészséges vesében kifejlődő toxicus nephritis jelenléte, illetve előhaladási foka fontos tényező a műtéti indicatio felállításában. Csak nagyon elhanyagolt, hosszantartó egyoldali vesegenyedés esetében szokott a toxicus nephritis olyan fokot elérni, hogy a műtét kivitelét gátolja; legtöbbször éppen a műtét az, ami a toxicus nephritis gyógyulását létrehozza. Vesedaganatnál éppen a kezdeti szakban a veseszövetpusztulás még nem olyan nagy kiterjedésű, hogy a vesefunctióban lényeges kiesés mutatkoznék, itten a pyelographia ad értékes felvilágosítást, amelyen látni azt a töltési defectust, illetve szabálytalanságot, amit a vese egyik helyén fejlődő daganat egyes vesekelyhek összenyomása vagy elongálása által hoz létre, amely útján a korai, tehát eredményes beavatkozás lehetővé válik. Ugyancsak a pyelographia útján lehet a vesemedence papillomát kórismézni, midőn a tágult meden