Orvosi Hetilap, 1931. április (75. évfolyam, 14-17. szám)

1931-04-04 / 14. szám

75. évfolyam, 14. szám. Budapest, 1931 április 4. ORVOSI HETILAP Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR BÉLÁK SÁNDOR VÁMOSSY ZOLTÁN _ POÓR FERENC REUTER KAMILLÓ HÜTTL TIVADAR FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR_________________________________________SEGÉDSZERKESZTŐ • FRITZ ERNŐ Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON TARTALOM. Engel Károly: A tonsillectomiának belorvosi indicatioi. (329— 333. oldal.) Sellei József: Az acrosclerosis (az ú. n. sclerodactylia) és tü­netcsoportja. Újabb scleroderma vizsgálatok. (333—338. oldal.) Páll Gábor: Ikermagzatok összeakadása. (339- 341. oldal.) Leszler Antal: Spondylitis tuberculosa okozta hidegtályog át­törése a tüdőbe. (341—343. oldal.) Schrancz Dénes:­ Szokatlan eredetű nyelőcsőtágulat. (343. o.) Fridii László: Különös körülmények között beállott főér­­repedés. (343—344. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (53—56. oldal.) Lapszemle: Belorvostan. — Sebészet. — Szülészet és nőgyó­gyászat. — Szemészet. — Gégészet. — Gyermekorvos­tan. — Urológia.­­(344—346. oldal.) Könyvismertetés. (346—347. oldal.) Egyesületek ülésjegyzőkönyvei. (347—348. oldal.) Szathmáry Zoltán: Beszámoló külföldi tanulmányutamról. (348—352. oldal.) Székely László, Dubóczky Béla: Megjegyzések Milkó dr.: „Súlyos szövődmény intravénás chinin-resorciven injectio után” cikkéhez. (O. H. 1931. 13. sz.) (352. oldal.) Vegyes hírek: (352. oldal és a borítólap III. és IV. oldalán.) A tonsillectomiának belorvosi indicatioi. (Klinikai előadás.) Irta: Engel Károly dr., egyet. rk. tanár, a Gróf Apponyi Albert Poliklinika főorvosa. A torok betegségeivel foglalkozó szakorvos gyakran jön abba a helyzetbe, hogy kénytelen magát a torokman­dula eltávolítására (tonsillectomia) elszánni. Az indicatió, amelynek alapján e műtétet el kell végeznie, vonatkoz­hat magára a torokra. Ha a torokmandula olyan nagy, hogy a légzést nehezíti, ha gyakori ismétlődő gyuladás, állandó torokfájás nyelési nehézséget okoz vagy az áll alatti nyirokmirigy gyakran recidiváló gyuladásnak válik okozójává, ha a mandula idősült gyuladása gyakran okoz hevenyés mandulagyuladást és mandula körüli tályogot, úgy a mandula eltávolítása indokolt. A tonsillectomia indicatiójának ezen részével e helyen nem óhajtok fog­lalkozni, nem is tartozik reám. A belorvosra, de a gya­korló orvosra is azonban sokkal fontosabbak azon esetek, amidőn a tonsillectomia azért jön szóba, mert a mandula megbetegedése enyhébb vagy súlyosabb, komoly és néha nagyon is jelentős belorvosi betegséget okozott vagy tart fenn. E betegségek legfontosabbika, hogy mindjárt itt említsük meg: a polyarthritis rheumatica, egy vagy több ízületnek hevenyés vagy recidiváló, nem a reumás megbe­tegedés képében mutatkozó gyuladása, a vesének heve­nyés, gócos vagy diffus lobos megbetegedése, a szívnek hevenyés lobos megbetegedése, amely leggyakrabban az endocardiumra vonatkozik, de vonatkozhat magára a szívizomzatra és a szívburokra is, azután a chorea, iritis rheumatica, különböző izomfájás, idegzsába és ideggyu­­ladás, elhúzódó subfebrilitas, sepsis, stb. A szerzők egy­­része ezeken kívül még egész sorát sorolja fel a belorvosi betegségeknek és idegbajoknak, amelyeknek keletkezését és fennmaradását összefüggésbe hozzák a mandula be­tegségével, ezeket, mivel az összefüggés kétséges és a leg­több szerző tagadja, meg sem akarom említeni. A mandula betegségének belorvosi betegséggel való összefüggése már régen ismeretes. Már régen tudták az orvosok, hogy hevenyés mandulagyuladás után vesebaj, ízületi gyuladás, szívbelhártyagyuladás, stb. mutatkozhat. Míg azonban régebben, kivált a hevenyés mandulagyula­­dásnak tulajdonítottak e tekintetben jelentőséget,ma mind­inkább általánossá válik annak a megismerése, hogy a mandulák idősült megbetegedése, chronikus gyuladása talán e tekintetben még fontosabb, mint az acut gyuladás. Ezen megismerésre az úgynevezett focális infectióval való intenzívebb foglalkozás vezetett. De élesen elhatárolni a mandulának ezen kétféle gyuladását tulajdonkép nem is lehet, mert az idősült gyuladás legtöbbször, némely szerző szerint mindig, a hevenyés gyuladás következmé­nye és viszont sokszor az idősült gyuladás hevenyés fel­­lobbanása az, amely valamelyik belső szervre vészthozó hatással van-A hevenyés mandulagyuladás és a belső szervek megbetegedése közötti összefüggésre vonatkozólag a leg­több szerzőnek az az álláspontja, hogy a mandulagyula­dás az elsődleges- Itt van a kórokozó baktériumoknak a be­hatolási kapuja és a belső szervek betegsége a másod­lagos- Van azonban olyan szerző is, aki az összefüggést másképen értelmezi. Ezen szerzőknek az a véleménye, hogy sok esetben a mandula gyuladása és a belső szervek betegsége koordinált tünetcsoport, sőt hogy a mandula nem behatolási, hanem kiválasztási kapu. A mandula betegségét tehát nem a behatoló, hanem a szervezetből távozó bactérium idézi elő, úgy amint ezt a sebskorlát után mutatkozó, himlőoltásos és a syphilises mandula­­gyuladásra már régebben ismerjük. Kétségtelen, hogy ezen utóbbi eshetőségek a mandulagyuladás és a belső szervek megbetegedése közötti összefüggés ritkább alak­jának felelnek meg. Az esetek túlnyomó számára azonban mégis azt kell megállapítanunk, hogy elsődleges a man­dula gyuladása, amelyet másodlagosan követ a belső szervek megbetegedése és ezért jó voltaképen szóba belső szervek betegségének megakadályozása, illetve gyógyí­tása céljából a mandulának teljes kihámozása, a tonsil­lectomia. A közvetlen, hogy úgy mondjam anatómiai, histo­­lógiai­ összefüggés bebizonyítása a mandulagyuladás és a belső szervek megbetegedése között azonban csak ki­

Next